És te mivel foglalkozol? – Gyuri, a termelői piac vezetője

Néhány hete indítottam egy sorozatot különféle szakmák, foglalkozások vagy akár hobbik képviselőivel, bemutatni a szakmát egy művelőjén keresztül, ahol lehet, a környezettudatosságra fókuszálva. Másodikként Schultz Györggyel beszélgettem, aki a székesfehérvári Jancsárkert termelői piacot és az azt működtető egyesületet vezeti. 

Gyurival együtt veszünk részt a 2 Lifes projektben, ami az újrahasználat szemléletét hivatott népszerűsíteni Székesfehérváron és a régióban, így az interjú is ennek nyomdokain készült.

 

Kérlek, mesélj magadról! Ki vagy, mit csinálsz, hogyan kezdted, mióta foglalkozol ezzel?

Bár Budapesten születtem és csak az egyetem után kerültem Székesfehérvárra, nagyon megszerettem ezt a várost és a környékét. A legtöbbet a vállalati szférában dolgoztam közgazdász végzettséggel termelési, értékesítési, pénzügyi területen, nagyrészt menedzsmenttagként. A kétezres évek elejétől tíz éven át a székesfehérvári polgármesteri hivatalban stratégiai felelősként városfejlesztési kérdésekkel foglalkoztam. Mindig is érdekelt, hogyan élhetünk egészségesebben, és hogyan tudjuk a testi – lelki egészséget minél szélesebb körben elterjeszteni, így  nyugdíjazásomat követően Fehérváron a Jancsárkert termelői, háztáji piacot szervezem és működtetem. Hat év alatt eddig mintegy 350 szombati piacot tartottunk. Ezzel párhuzamosan vezetem a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesületet, melynek keretében az egészséges élelmiszerek fogyasztását népszerűsítjük.

schultz_gyorgy.jpg

A 2LIFES projekt, amelyben mindketten részt veszünk, az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?

Három vonatkozásban is: a vásárlók, az árusok és maga a piac szempontjából.

Ami a vásárlókat illeti, egyre többen érkeznek felkészülten a piacra vesszőkosárral és dobozokkal, szütyőkkel. Felemelő érzés pici gyermekek, iskolások kezében látom a kosarat, benne sokféle újrahasznosítható csomagolóeszközzel. Ez ma még koránt sem általános. De türelmesnek kell lenni, nem lehet a fejeket átállítani rövid időn belül. Sokféle eszközzel hívjuk fel a figyelmet, hogy tartós bevásárlószatyrokat, dobozokat használjanak, és kerüljék az eldobható műanyag használatát. Inkább a jó példákra helyezem a hangsúlyt, és nem a környezetvédelemre érzéketlenek bírálására.

Az árusokra áttérve, kérjük tőlük, hogy mellőzzék az egyszer használatos műanyagzacskók használatát, és ajánljanak helyette más csomagolóeszközt, vagy csomagolásmentesen adják át az árut a vásárló kosarába. Ezt a fordulatot különösen nehéz a savanyúságok és a zöldség-gyümölcs stand esetében elérni.  Kedvező, hogy az üveg, mint csomagoló eszköz újra elterjedőben van pl. a tejterméknél, szörpöknél, méz esetében. Az árusnak legyen alternatív javaslata, eszköze a csomagolásra.

A piac, mint kereskedelmi tér, alapvetően szelektív módon gyűjti a szemetet és jórészt vegyszermentes tisztítószereket használ. Maga a piac berendezése is úgy állt össze, hogy máshol használt, leselejtezett, de még jó állapotú asztalokat gyűjtöttünk, és ezek lettek az árusító standok. Ezért mindig lehet kapni a Jancsárkertben hagyományos vesszőkosarat, textil vagy természetes anyagból készült bevásárló táskákat, többször használható csomagolószütyőket és különböző méretű, funkciójú újrahasznosított műanyag tároló dobozokat. A pecsenyésnél sem műanyagpoharat használunk, hanem kerámiabögréket. És majdnem mindig van csereszatyor a szatyorkölcsönzőben. A piac felújítását követően pedig megvizsgáljuk, hogy bevásárlókocsik használatával el lehet-e kerülni a termékenkénti csomagolást – közvetlen utat nyitva az árusoktól a parkoló gépkocsikig.

71906549_691514871622826_8236441109748776960_n-001.jpg

A napi munkádban, mindennapjaidban hogyan jelenik meg ez a szemlélet?

Nekem sem volt könnyű az átállás. Mivel a családi élelmiszervásárlást magam is a szombati piacra időzítem, előfordult, hogy akkor még felkészületlenül elfogadtam a műanyag zacskóba csomagolt pékárut, vagy zöldséget. A szemrehányó pillantások azonban helyre tettek. A hétvégi kertben egyrészt napelemekkel váltom ki a villamosenergia-vásárlást, másrészt minden csapadékvizet összegyűjtök, tárolok és a locsolást ebből oldom meg. Természetesen a zöldhulladékot is újrahasznosítom, komposztálok, aprítok és nem égetek, vagy elviszem a település Zöld kertjébe, ahol mulcsot készítenek belőle. A gépkocsimat sem cserélem pár évenként, de minek is, hiszen tökéletesen megfelel arra a célra, amire használom. Ma már ez a szemlélet komplex módon áthatja cselekedeteimet. Ahogy szélesebb körben is, még nálam sem tökéletes a kép. De a folyamat iránya egyértelműen javuló, csak a sebességgel van itt – ott gond.

Egy szakmabelinek, hasonló területen tevékenykedőnek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?

Egy termelői piacon koncentráltan megjelennek az újrahasználat és újrahasznosítás iránti elkötelezettség látható jegyei, de ugyanolyan feltűnő lehet annak hiánya is. Az első a szelektív hulladékgyűjtés. Ha takarékosan bánunk az energiával, anyagokkal, ezzel embertársainknak és egyúttal magunknak is jót teszünk. Azokkal értek egyet, akik nem becsülik le a kis lépések kis sikerek jelentőségét. Sokszor rövid időn belül is látni a környezeten a változások pozitív hatását, és ez a kiadásainkat is csökkenti, amellett, hogy jó érzéssel tölt el.

Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?

Egyesületünk, a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesület elnyert egy Európai Uniós pályázatot, amely keretében három Fehérvári Családi Életmód Fesztivált szervezünk másfél év alatt. Ez csúcspontja, mintegy összegzése a hét éves munkánknak, a testi és lelki egészségről, kiemelten az egészséges táplálkozásról, a családi környezetvédelemről szól majd. Legalább kétezer fehérvári és a környéken lakó részvételére számítunk ezeken a hétvégéken. Magukat a fesztiválokat is hulladékmentesen, műanyag csomagolóeszközök nélkül tervezzük megvalósítani.

A másik kihívás a kétségtelenül mára már korszerűtlen piaccsarnok felújítása. A tulajdonos áruházlánc jóvoltából szinte minden négyzetméter megújul. A mi feladatunk a piac hangulatának átmentése, hogy ugyanolyan „szerethető” maradjon, mint eddig. Persze ez nem csupán a tárgyakon, az infrastruktúrán, hanem az ott árusító és vásárló embereken múlik majd – csakúgy, mint eddig.

57485918_455793575163812_952188760554995712_n.jpg

Ha valaki ma akarna új termelői piacot alapítani, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?

Kiindulópontnak válasszon jól megközelíthető, nagy saját parkolóval rendelkező helyet, és fontos az elérhető jelentős potenciális vásárlói létszám. Ha nem tudja a tervezett mennyiséget eladni és ezen nyereséget elérni az egyre kevesebb számú kistermelő, háztáji gazdálkodó a piaci értékesítés során, nem fog elmenni a bármilyen szép piacra. Ezek tükrében szkeptikus vagyok a divatból közpénzen megépült települési termelői piacok jövőjét illetően. Fontos továbbá, hogy az új termelői piac létesítője figyelje a fiatal generációk vásárlási, étkezési, főzési szokásait, az új kereskedelmi, értékesítési formákat és alkalmazkodjon, mert a hagyományos piacüzemeltetés, – ha nem lépünk – elveszítheti a jelentőségét.

Végezetül azt áruld el, te miért kezdted a munkádban a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?

Gyermekkorom felvillanó emlékei, hogy majdnem „no waste” háztartást vezetett Édesanyám, hogy a boltba biciklin bögrével mentem el tejfölért. Néha beugrik, hogy a takarékos életvitelbe is beletartozik a „reuse”. A takarékosság is fontos szempont. Igyekszem minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magam után, ezért amikor a megújuló energia kezdett érdekelni, áttértem a napenergiára, a saját öntözővíz-ellátásra. Nemrég egy bolognai szakvásáron láttam élelmiszeripari újrahasznosítható vákuumos csomagolóeszközöket. Ezek is műanyagok, de újrahasznosíthatók!  Az elmúlt hat évben a családi, mikro szintű környezetvédelem keltette fel az érdeklődésemet, mert sokszor eszembe jut az a gondolat, amely szerint „a Földet unokáinktól kaptuk kölcsön” – nincs jogunk nem jobb állapotban továbbadni, mint ahogy mi megkaptuk.

 

 

kotelezo_szoveg.JPG

2lifes_logo.jpg

kdriu_logo.png

 

 

 

És te mivel foglalkozol? – Manyi, a varrónő

Szeretnék indítani egy sorozatot különféle szakmák, foglalkozások vagy akár hobbik képviselőivel, bemutatni a szakmát egy művelőjén keresztül, ahol lehet, a környezettudatosságra fókuszálva. Ismerjétek meg elsőként Ludvánné Csóri Manyit, a székesfehérvári varrónőt, aki rengeteg gyereknek, fiatalnak és felnőttnek szerzett már örömet ruháival és tanfolyamaival.

Manyival együtt veszünk részt egy projektben, ami az újrahasználat szemléletét hivatott népszerűsíteni Székesfehérváron és a régióban, így az interjú is ennek nyomdokain készült.

 

Kérlek, mesélj magadról pár szóban! Ki vagy, mit csinálsz, hogyan kezdted, mióta foglalkozol ezzel?

Varrónő vagyok, a Manyi Mester Műhely tulajdonosa. Kislánykorom óta varrónő akartam lenni, úgy kezdett érdekelni ez a szakma, hogy mivel duci kislány voltam, bevallom, irigyeltem a barátnőimet, akiknek nagyon szép ruháik voltak, és nekem nem találtunk ilyeneket. Mivel én is szerettem volna hasonlókat, anyukám a piacról hozott nekem szép színes lepedőket, és azokból kezdtem autodidakta módon varrni – itt még nem volt tudatos az újrahasználat, inkább a szükség hozta. Ebből alakult ki a vágy és a szándék, hogy a szakmám is a varrás legyen. Először nőiruha-készítőnek tanultam, majd utána Budapesten a ruhagyártó szakképzést is elvégeztem. Ezután jött a mesterképzés, mert még mindig úgy éreztem, hogy többet szeretnék tudni a szakmáról. Néhány évig dolgoztam varrónőként, amikor megint hiányérzetem támadt, és elvégeztem a népijátszóház-vezető tanfolyamot. Ezt nagyon élveztem, jó csapat jött össze, mindenki profi volt a kézművesség általa képviselt ágában, és mindenkit érdekelt a többieké is. Összeadtuk a tudást, megvolt a közös érdeklődés, megteremtődött az a közeg, amiben az azonos értékek mentén létrejött egy nagyon kreatív, teremtő energia.

manyi2-001.jpg

A sok tanulás közben először nagyipari ruhagyártásban, gyártósoron kezdtem dolgozni, de mivel itt a fejlődésre kevés lehetőség nyílott, váltottam egy kis műhelyre, akkor még alkalmazottként. Itt szabad kezet kaptam, alkothattam, amíg a kislányom meg nem született. Később egyes ruhamárkáknak varrtam, itt már olyan is volt, hogy én találhattam ki a darabokat, a szabást. Jó érzés volt látni az általam tervezett, készített ruhákat a kirakatokban, a boltok polcain. Négy évig a Székesfehérvári Királyi Napok emblematikus figuráinak számító óriásbábok ruhájának varrásában is részt vettem, ennek kapcsán sok ismeretséget kötöttem, a Furfang Fesztre is meghívást kaptam.

Néhány évvel ezelőtt egy barátnőm javasolta, hogy tartsak gyerekeknek workshopot. Az elsőn öt gyerek vett részt, a másodikon már tizenöt, idén nyáron harminc, szájról szájra terjed a hír, egymásnak ajánlják a szülők és a gyerekek, én pedig nagyon élvezem. Most már felnőtteknek is tartok workshopokat, lakástextilt, táskát, kisebb termékeket varrunk.

A saját műhelyemet először a szüleim házában nyitottam meg, most már két éve pedig a Manyi Mester Műhelyben dolgozom, a Barátság Háza mögött. Youtube csatornám is van, „Manyi varrás” keresőszavakkal megtalálható, ide ingyenes oktatóvideókat töltök fel egy barátnőm segítségével. 

A 2LIFES projekt, amiben mindketten részt veszünk, az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?

Nagyon sok nagykereskedést, méteráruboltot ismerek, ahol örömmel adják oda a hulladékanyagot, ami egyébként az égetőbe kerülne. Szívesen tartok workshopot, ahol a varrás által megmutatom, hogy hogy lehet akár a háztartásban is újrahasználni meglévő vagy kidobásra szánt anyagokat.

A napi munkádban mennyire jelenik meg ez a szemlélet?

Nagyon sok hulladékanyagot használok, például a bálás ruhából a gombokat. Amikor ugyanis bedarálják a feleslegessé vált ruhát, a gomb tönkretenné a vágókést, ezért előtte levágják. Több befőttesüvegnyi ilyen gombom van a műhelyben, amiket a ruhák varrásához vagy dekoráció készítéséhez használok. Az egyedi ruhák készítésekor keletkező hulladékot felhasználom  a kisebb daraboknál, és a tanulóim is tuajdonképpen hulladékon tanulnak varrni.

Gyerekkoromból hozom azt a szemléletet, hogy amit lehet, ne vásároljunk, hanem készítsük el magunk. Apukám nagyon szépen faragott, anyukám horgolt és hímzett, én is ebbe nőttem bele, és teljesen a magaménak érzem ezt a gondolkodásmódot. Aki így gondolkodik, az egy-egy nyersanyagban, leeső darabban meglátja, hogy mi készülhet belőle, és semmit nem dob ki.

Egy szakmabelinek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?

Egy szakembernek nemcsak a környezettudatos elv a fontos, hiszen aki varrásból él, az természetesen pénzt szeretne ebből keresni. Ebben segít, ha meglátja, hogy a semmiből is lehet pénzt csinálni. Nem kell drága anyagokat venni, lehet bálában textilt, lakástextilt kapni, ami szintén hulladékként végezné. Csak fantázia kérdése, mindenből lehet bármit készíteni.

Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?

Szeretnék egy nagyobb helyiséget, és az az álmom, hogy csak gyerekekkel foglalkozhassak. A ruhavarrást szívesen átadnám egy tanítványnak, és azt csinálnám, ami engem igazán feltölt, és az a gyerekek tanítása.

manyi-001.jpg

Ha valaki ma kezdené a varrónő szakmát, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?

Én azt érzem, hogy most épp olyan a világ, hogy ha most valaki jól megtanulja a szakmát, akkor egy keresett, népszerű, sikeres varrónővé válhat. Korábban volt egy olyan időszak, amikor kevésbé voltunk keresettek, de most újra nagy igény van a munkánkra. A szakma ismerete mellett fontos még, hogy empátiával bírjon a varrónő, hiszen emberekkel dolgozunk, meg kell találnunk velük a hangot. Egy ruhát méretre varrni, valakinek a testére és az ízléséhez szabni nagyon intim dolog, sokszor leszünk részesei a megrendelő élete legfontosabb pillanatainak, legyen az egy szalagavató vagy egy esküvő. Tudnunk kell ezeket jó emberismerettel, türelemmel, beleérzéssel kezelni, hogy végül mindenki elégedettségére szolgáljon az elkészült darab.

Végezetül azt áruld el kérlek, te miért kezdted el a munkádban is a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?

Van egyfajta küldetéstudatom, szeretnék lábnyomot hagyni a világban. Gyakran emlegetjük ma az időseket, akiknek még megvolt egy olyan tudásuk, amiből egyre kevesebb van a világban. Szeretném, ha majd engem is így emlegetnének, én lennék az a varrónő, aki ezeket az ötleteket adta. Nagyon sok kidobandó anyagból lehet apróságokat készíteni, akár egy szakadt ruhadarabból, maradék anyagból. Mindent lehet valamire használni, és én ezt szeretném továbbadni. A másik, amit fontosnak tartok, az a szép dolgok előállítása, akár egy darab rongyból is csodát  alkotni.  Én a legkisebb anyagra is úgy nézek, hogy látom benne, amit szeretnék alkotni – és akkor már nem a rongyot látom benne, hanem az értéket. Engem apukám tanított erre, és én is szeretném továbbadni. 

 

 

kotelezo_szoveg.JPG

2lifes_logo.jpg

kdriu_logo.png