Mininyaralás kevés hulladékkal

A nyarat sikerült egy váratlanul adódott lehetőséggel kezdenünk: férjemet a munkája Dániába szólította, és családi, baráti segítséggel sikerült megoldanunk, hogy én is vele mehessek. (Ezúton is köszönöm anyának és Kittinek! <3) Autóval mentünk, a férjem esetében nem jön szóba a repülőgép, és az autó még mindig a kisebbik rossz a karbonlábnyomunk szempontjából. Ezt rögtön az elején le kell szögeznem: ez egy luxus volt, nem jellemző ránk, belföldön szoktunk nyaralni, és igen, tudatában vagyunk, hogy ennyi autózás bizony komoly környezetterhelést jelent. Nem is próbálom vigasztalni magunkat semmivel, helyette amit lehet, megtettünk utazás közben is, hogy ellensúlyozzuk ezt. 

Ezt a bejegyzést nem útibeszámolónak szánom, a dán kisváros, ahol jártunk, a táj és a tenger leírásának talán szentelek egy másik posztot. Most arról a projektről mesélek, hogy előre elhatároztam: minden szemetet elteszek, semmit se dobunk ki, mindent hazahozunk, és megnézem, négy nap alatt, négy országon át, három különböző szállással mennyi hulladékot termelünk. Rövid összefoglaló következik.

1. nap 

Szerda hajnali indulás, nagyjából 1600 kilométer állt előttünk. Szendvicseket vittünk szendvicscsomagolóban, fagyasztott vizet egy palackban, teát egy másikban, darabolt almát dobozban és sós kesudiót és mandulát egy kis vászonzacsiban. Volt kulacsunk és nekem egy kerámia kávéspoharam, ezenkívül még csoki volt nálunk a plusz energia kedvéért, előre ellenőriztem, hogy újrahasznosítható csomagolású legyen. Ezáltal az első napon, amikor reggeltől estig úton voltunk, gyakorlatilag nem is termeltünk szemetet. A saját ennivalónkat ettük-ittuk, csak benzinkutakon, autópálya-pihenőkben álltunk meg, a kávét mindenhol adták a saját poharamba, volt, ahol kedvezményt is kaptam érte. Egy dolgot vettünk, egy hengerdobozos chipset, amikor úgy éreztük, sót kell pótolni, és nem volt elég a nálunk lévő olajos mag. Ennek a dobozát itthon kimostam és megtartom, használni fogom tartós csomagolásként.

2. nap

Csütörtök. A szállásunk, amit előző éjjel foglaltunk el, egy nagyon kellemes belvárosi hotel. Itt elkövettünk egy hibát: bár volt nálunk saját, mégis felnyitottuk a zuhanyozóba bekészített kis tusfürdőt. Nem tudom, ha nem nyúlunk hozzá, vajon kidobják, mielőtt jön a következő vendég? Mindenesetre legalább magunkkal vittük és addig használtuk, amíg el nem fogyott, ha már megkezdtük. A reggelit a hotelben költöttük el, semmi csomagoltat nem ettünk (mustár, ketchup és társai, méz, nutella lehetett volna) és teát ittunk. A párom elment dolgozni, én pedig úgy gondoltam, ha Dániában vagy, élj úgy, mint a dánok: biciklit béreltem és eltekertem a 28 km-re lévő fjordhoz, majd vissza. Vizet és egy tábla csokit vittem magammal, semmit nem vásároltam, ez egy teljesen zero waste kirándulás volt. A városba visszatérve egy turistáknak ajánlott 15 pontból álló városnéző körutat sétáltam végig, közben keresve, hogy hol fogok majd ebédelni és kávézni. Sajnos azt tapasztaltam, hogy sok helyen akkor is eldobható dobozokat, poharakat használnak, ha kényelmesen leülnek enni. Végül egy street food árusnál kaptam hot dogot egy szál újrahasznosított papírdarabon, hozzá sült krumplit porcelántálban egy másik ugyanilyen papírdarabbal, és üvegpalackos limonádét. A kávét újabb sétával derítettem fel, végül egy nagy bögrébe kaptam a lattémat, és hozzá elfogyott a magammal vitt csoki. Még ettem egy fagyit is, tölcsérrel, nulla hulladékkal. A délután hátralévő részét olvasással töltöttem, amíg a férjem vissza nem ért, és indultunk tovább északra. Kaptunk a kollégáitól két hideg fémdobozos kólát, ezeket megittuk, a dobozokat hazahoztuk. Mivel ő is evett a munkahelyén, én is a városban, vacsorára nem is voltunk éhesek, a végcélunkon, Skagenben inkább egy nagy sétával zártuk az estét.

3. nap

Péntek. Itt a szállásunk egy pici apartman volt ellátás nélkül, tehát reggel kávézót kerestünk és nagyon finom salátát és péksüteményt reggeliztünk. A szálláson a hulladékunk reggel és este összesen négy teafilter volt, a reggelinél egy-egy szalvéta. A délelőttöt további tengerparti sétával és dűnék közötti túrával töltöttük, ez a program nem járt hulladékkal. Kora délután indultunk el újra hazafelé. Mindig szoktunk a gyerekeknek apró ajándékokat hozni, ha nélkülük megyünk valahova. Arra figyeltünk, hogy ezek használati tárgyak legyenek, ne csupán szuvenírek, a kamasz egy naptárt kapott, a kisebbek egy-egy sapkát, anyukámnak hagyományosan mindenhonnan hűtőmágnest hozunk. Bár vászonszatyor volt nálunk, ezeket sajnos mire észbe kaptunk, buborékfóliába csomagolták az ajándékboltban, illetve egy pólót vettünk még, aminek sajnos szintén műanyagcsomagolása volt. Ezeket itthon eltettem, remélem, tudom még én is használni csomagolásra, de persze jobb lett volna, ha el se hozzuk. A hazafelé utat most a nagyobb távolság és a délutáni indulás miatt két részre osztottuk, és Hamburgtól délre megszálltunk egy kedves erdei szállodában. Útközben egy benzinkútnál ettünk rendes tányérból, pohárból, hulladékunk csak a szalvéta.

4. nap

Szombat, irány hazafelé. Igazából ezen a napon szálltunk el egy kicsit. Itt már nehéz volt az ezer kilométer váltott vezetés, és az otthonról hozott készleteink kifogytak. Arra figyeltünk, hogy vizet mindig a saját palackunkba töltsünk újra, és reggel sikerült egy Aldiban péksüteményt, gyümölcsöt és zöldséget csomagolás nélkül vennünk, sajtot pedig találtunk papírba és fa dobozba csomagolva. De ahogy egyre hosszabb utat tettünk meg, egyre több energiára volt szükségünk, így került a csomagunkba további csoki és újabb két doboz kóla. A napszemüvegünket eső, só és homok szennyezte, az autóban van alkoholos törlőkendő, ennek a csomagolása is hulladék. Sikerült bevásárolnom egy kétdarabos ostyaszeletet is, aminek a műanyagborítású alufólia csomagolásán belül még két nejlon lapult – hát, ezt benéztem…

Összesítés

Azért összességében nem rossz a mérlegünk. Sajnos nem teljesen zero waste, de amire tudtunk, figyeltünk, szerintem elég előrelátóan indultunk el és sok olyan eszközt vittünk magunkkal, ami megkönnyítette a dolgunkat. A tanulság, amit levonok: több magas energiájú, autóban könnyen ehető, de csomagolásmentes ennivalót kell magunkkal vinnünk egy ilyen útra, mert a legtöbb csomagolásunk ebből adódott.

Négy nap teljes hulladéktermelése tehát:

Műanyag

  • 8 db csokicsomagolás
  • Szállodai tusfürdő miniflakonja
  • Póló csomagolása

Papír

  • 8-10 db szalvéta 
  • Blokkok
  • 1 db csokipapír

Fém

  • 4 kólásdoboz

Komposzt

  • 6 db teafilter

Kommunális

  • chipses doboz fém zárófóliája
  • műanyagbevonatú alufólia csokipapír
  • szemüvegtörlő kendő csomagolása

Ami nem szerepel a felsorolásban: a férjem munkában töltött idejében keletkezett esetleges szemete. De ő is nagyon tudatos, biztos vagyok benne, hogy ezt is a minimumon tartotta.

Nektek mennyire sikerül hulladékmentesen nyaralni?