A július műanyagmentes, ezt már mindenki tudja. Az augusztus szívószálmentes. De milyen legyen a szeptember? – tette fel a kérdést az Oxfam, a társadalmi egyenlőségért küzdő nemzetközi szervezet. A válasz pedig: legyen Secondhand September – vásárolj te is másodkézből!
De mi is ez?
A Secondhand September, azaz magyarul Használtruha Szeptember az eldobhatóság kultúrájának hátrányaira hívja fel a figyelmet. A ruhák rövid életciklusa környezetszennyezést okoz, a fast fashion és a textilipar pedig emellett társadalmi egyenlőtlenséget is. A csatlakozók vállalják, hogy egy hónapon keresztül nem vásárolnak új ruhát, amire szükségük van, azt másodkézből szerzik be.
Az eldobható divat óriási terhet ró a bolygóra: a környezetre és a benne élő emberek és más élőlények életére is. Az Oxfam kampányában nagy-britanniai adatokkal dolgozik. Ezek szerint az Egyesült Királyságban hetente 13 millió ruhadarab kerül a szeméttelepekre, amelyek össztömege éventekiteszi az Empire State Building súlyát. Eközben egyetlen farmer-póló kombináció legyártásához eközben annyi víz szükséges, amennyit egy embernek 13 évbe (!) telne meginni. A világ kongatja a vészharangot az egyre súlyosabb vízhiány miatt, az ivóvizet pedig ruhagyártásra használjuk fel. A legyártott termék viszont rövid úton hulladékként végzi. Az üzletek a ruhamennyiség 85%-át el se tudják adni, hiszen a divat ma már olyan gyorsan forog, hogy nem szezonok vannak, hanem mikroszezonok, évente akár 52. És akkor még nem is említettem a körülményeket, amelyek között az ezeket a ruhákat varró nők dolgoznak.
Ha használtan vásárolod a ruháidat, megmented őket a szeméttelepre kerüléstől. Új életet adsz egy darabnak, később válik hulladékká. Nem támogatod a divatipart, és kevesebbet is költesz. Így máskor, ha új ruhát veszel, előnyben részesíthetsz fenntartható gyártókat.
Mit tehetek még?
Csatlakozz a Secondhand September kihíváshoz! Egy hónapig ne vegyél új ruhát – igen, a gyereknek szükséges tornacipőt, ünneplő ruhát is be lehet szerezni másodkézből. Nem feltétlenül a turkálókra és más használtruha-boltokra gondolok, bár természetesen azzal sincs semmi baj, ha ott keresgélsz. Sokan vannak, akiknek különös érzékük van ahhoz, hogy kincsekre bukkanjanak ott, de ha célzottan keresel valamit, akkor nehezebb dolgod van. Nézz körül a környékbeli adok-veszek csoportokban, vagy a családban és a barátaid között! Nincs valakinek épp egy ruhamérettel nagyobb gyereke, akitől akár rendszeresen megkaphatod, amit az ő gyereke kinőtt? Biztosan van, amit cserébe fel tudsz ajánlani.
Saját részre pedig rendezzetek gardróbcserét a barátnőiddel! Nézd át a szekrényedet: biztosan van, amit nem használsz, sosem hordtál vagy sosem fogsz. Gyűjtsd össze ezeket és tartsatok egy csajos estét egyikőtöknél, amikor felpróbáljátok egymás ruháit. Örömmel fogjátok tovább használni azt, amit egyikőtök már szeretett. Nagyobb körben – a lakókörnyezeted vagy a kolléganőid részvételével – is lehet gardróbvásárt rendezni. Érdemes rákeresni a környékeden zajló eseményekre, talán találsz is ilyet.
Ha vettél használt ruhát, vagy részt vettél ilyen eseményen – vagy épp nem volt szükséged semmire, de szeretnéd népszerűsíteni a mozgalmat – akkor látogass el az Oxfam weboldalára! Olvasgass, ossz meg cikkeket, tölts le anyagokat, és használd a közösségi médiában a #SecondHandSeptember hashtaget!
Ha szívesen részt veszel a kihívásban és beszélgetnél róla, várom a kommentjeidet az Egyboszorka facebook oldalán!
A rendszeres sportolás, a futás sok akaraterőt igényel, ha munka és család mellett akarod megoldani. Gyakran nem a legkézenfekvőbb döntés egy félóra eltöltésére – de a tapasztalatom az, hogy megéri.
Miért hagytam mégis abba?
Csaknem másfél éve írtam utoljára futásról, és megvolt az oka a szünetnek: gyakorlatilag nem futottam azóta. Nem mondom, hogy egy lépést sem: a futószülinapomat sosem hagynám ki, meg ott van júliusban a kedvenc futócsapatom évfordulója is. Ezen hagyományosan vörösben kell futni, vagy legalábbis találni valami vöröset az útvonalon. Megtelik ilyenkor a csoportunk piros virágokkal, kerítésekkel, tűzcsapokkal és postaládákkal, és persze mindenki felveszi a piros csapatpólóját is. Ez a két alkalom fix az évemben, ezen kívül meg az utóbbi másfél évben akkor futottam, amikor kedvem volt – és az most nagyon ritkán volt.
Az egyik utolsó versenyemen
Fizikai, testi érzetek is visszatartottak: régóta derékfájós vagyok, csak tizennégy voltam, amikor gerincműtéten estem át, ez már sosem lesz az igazi. Emellett nagyon kötöttek az izmaim, rengeteget kell nyújtanom és hengereznem, talán többet, mint egy átlagos futónak. Es ezt bizony nem vettem elég komolyan, amikor rendszeresen edzettem. Még amikor fel-fellobbant újra a futás iránti vágy bennem, akkor is úgy éreztem, hogy amíg így fáj a derekam, amíg gyaloglás után is húzódik a combom, addig nem szabad, előbb ezzel kell tenni valamit. És ahhoz akkor még nem volt elég erős ez a vágy, hogy ténylegesen foglalkozzam magammal.
Újrakezdés
Aztán valahogy egyszer csak feléledt. Talán a nyári kutyasétáltatások miatt, amikor mindig eszembe jutott, hogy de jó volt ezeken a földutakon futni. Talán az emlékképek miatt a napkeltékről és naplementékről, amiket a futás miatt láttam. Talán a közelgő két nyári évforduló, amin biztos, hogy futnom kell? Nem tudom. De megéreztem a hívást: hiányozni kezdtek a kilométerek, és ez már elég volt ahhoz, hogy mielőtt nekivágok, rendszeres hengerezésbe és nyújtásba kezdjek esténként. Valahogy erre is jobban ráéreztem, több időt töltöttem vele, mint korábban, alaposabb is voltam. Betettem a kedvenc podcastjeimet, és amíg az a húsz-harminc perc le nem járt, addig a lábaimat lazítottam. Másnap reggel mindig úgy éreztem, mintha kicserélték volna, és ez az érzés már adott motivációt ahhoz, hogy így is folytassam.
Nem akartam, hogy a csoportunk évfordulós futása legyen az első. Ez az idén a nyaralásunkra is esett, így helyette egy teljesen átlagos hétvégi estét választottam. A régen használt, de mégsem törölt futóalkalmazásomban van egy Első öt kilométerem edzésprogram. Ebben egy virtuális edző folyamatosan biztat, hogy pontosan hogyan és mennyit fussak, mennyit sétáljak közben, hogy tartsam magam, mire figyeljek.
Soha nem futottam fülhallgatóval, se zenével. Mindig a környezetemre figyeltem, hallani akartam a zajokat, a madarakat, a szelet, ha településen belül futottam, akkor a járműveket. Most viszont úgy éreztem, ad egy pluszt Erin, a virtuális edző hangja. Tényleg jól nyomja a csaj, biztat, de nem siettet, átlök a holtpontokon, időnként visszaszámol. Mellette zene is szól, olyan a hangulat,mint a futóversenyek elején és végén, amikor egyszerre hallod a speakert és a ritmust. Majdnem mint amikor a maraton céljában mondták be a nevem!
Hogy motiváljam magam – és talán másokat is – instagramon is dokumentálom az edzéseket és a haladást. Van benne némi önirónia, hiszen az alkalmazás szerinti First 5K nekem már ki tudja, hányadik öt kilométeremet jelenti nyolc év, négy maraton és sok verseny után. Ezért kitaláltam a #nemazelsőötös hashtaget, amit követve te is megtalálhatod ezeket a posztokat.
https://www.instagram.com/p/CEUlf1NpZ4C/
Az edzésprogram hathetes, ebből négy már eltelt, a cél a hatodik hét végén egyben lefutni öt kilométert. Egy perc futás, három perc séta kombinációval kezdtem július végén. Most már másfél perc futás után van fél perc pihenőm, de megállás nincs, egy pillanatra sem. Így, sétákkal már túl is vagyok az öt kilométeren, de egyelőre még nem látom, hogyan lesz ez meg egyben. Hiába futottam már mindenféle távot, terepen és aszfalton, síkon és emelkedőn: ennyi kihagyás után bizony ugyanúgy fel kell építeni ezt a távot, mintha tényleg az első lenne. Nem akarom elkapkodni, nem akarom, hogy elmenjen a kedvem, hogy elillanjon a nehezen visszatért kedvem, az örömteli futásom. Drukkoljatok, és ha van kedvetek, tartsatok ti is velem!
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Legutóbbi hozzászólások