A titok: van egy társam – Kismamaruhák fotózáshoz

A titok: van egy társam – Kismamaruhák fotózáshoz

#azénutam – Interjú Zeke Edittel, a ZeBu Be You márka tulajdonosával és Bertus Timi brand managerrel

Egy izgalmas vállalkozás, egy figyelemre méltó kapcsolat: Bertus Timivel a #Zsolyachallenge kapcsán ismerkedtem meg. Amikor megtudtam, mivel foglalkozik a vállalkozása, bevallom, nem tudtam hová tenni: Etsy Digital Coach és Brand Manager. A kihívás végén két résztvevőnek felajánlottam egy-egy interjú lehetőségét, ő pedig lecsapott az egyikre, de nem egyedül: magával hozta a társát, Editet is. Már ez is sokat elárul kettejük üzleti és baráti kapcsolatáról. Edit a ZeBu Be You márka alapítója, fotózásokon használatos exkluzív kismamaruhákat tervez, kölcsönöz és értékesít. A velük készült beszélgetést olvashatjátok az alábbiakban.
Edit és Timi ZeBu Be You
A csapat: Edit (balra) és Timi (jobbra)
Márkátok, a ZeBu Be You különleges, egyedi ruhákkal foglalkozik: főleg kismamaruhákat láttam az oldalatokon, de van itt esküvői és fotózáshoz használható modellruha is. Meséljetek magatokról először külön-külön! Honnan indultatok, mivel foglalkoztok most?

Edit: Meg fogsz lepődni, de nekem német nyelvtanári végzettségem van. Családi ösztönzésre szereztem, mert akkor még nem igazán tudtam, mivel szeretnék foglalkozni valójában. Mielőtt a gyerekeim megszülettek, igazi útkereső voltam, nagyon sok mindent csináltam. Tanítottam, dolgoztam Németországban, majd miután pedig hazajöttem, több multinál is elhelyezkedtem. A médiában is megfordultam, sőt még eladó is voltam egy divatáru-üzletben. Sajnos sehol nem éreztem jól magam, mindenhonnan elég hamar eljöttem, sokszor már a próbaidő alatt. Bevallom, eléggé megviselt, hogy ennyire nem találom, mi az, amit szeretni tudnék. A szüleim a pedagógus szakma irányába terelgettek, és én is azt hittem, hogy nekem ez az életem, tanítani szeretnék. Így aztán csalódásként éltem meg, amikor a gyakorlatban mégsem élveztem a tanítást, ami pedig korábban az álmom volt. Sok idő és sok olvasmányélmény kellett ahhoz, hogy felismerjem, hogy valójában nem a saját álmomat élem.

Aztán megszülettek a gyerekeim, és anyukám horgolt az első kisfiamnak egy babasapkát, amit imádtam rajta. Ez a sapka inspirálta aztán az első vállalkozásomat: akkor még nem lehetett itthon ilyen helyes kis babakiegészítőket kapni, ezért kitaláltam, hogy egy kézműves tehetségét és az én nyelvtudásomat ötvözve Etsy boltot nyitok, amelyen keresztül külföldi vásárlóknak adhatom majd el a horgolt termékeket. Meg is nyitottam ezt a boltot, ami hamarosan egész jól beindult. 2014-ben, amikor indultam, még gyerekcipőben járt az újszülöttfotózás. Én viszont szerettem volna a kisfiamról jó képeket, de feltűnt, hogy nem kaphatók kifejezetten erre a célra készült babaruhák és kiegészítők.

Rájöttem, hogy nagy igény lenne ilyen termékekre, de ezeket már nem horgolással állítottuk elő, hanem varratni kezdtem. Ezeket is elkezdtem árulni az Etsyn, és főleg az amerikai vevőknek nagyon tetszettek, ők kérdeztek rá, hogy nem szeretnék-e hasonlót forgalmazni kismamáknak is.

Így indult a vállalkozás, és ezzel hirtelen berobbantam a piacra, nagyon nagy sikerem lett, amihez mindössze egy fényképezőgép és a kezdő anyagkészlet kellett befektetésként. A bevételt pedig mindig visszaforgattam az újabb és újabb anyagokba, mára pedig tele van a házunk csipkével.

Eddig nagyon simának tűnik a történet. Később sem voltak benne buktatók?

Edit: Dehogynem, mint minden vállalkozás elején, nálam is voltak mélypontok. Két évvel a kezdetek után érkezett a második kisbabánk, így a szülés után fél évig szüneteltettem a vállalkozást. Meglepetésemre, amikor folytatni akartam, már úgy láttam, hogy telített a piac, mindenki ezzel foglalkozik. Az összes varrónő, akivel felvettem a kapcsolatot, már foglalt volt. Hiába folytattam ott, ahol abbahagytam, egyszerűen nem ment a dolog. Újra elmentem tanítani, és keresni kezdtem az utamat, de közben azért még próbálkoztam a vállalkozásom folytatásával is. Ezen a ponton kaptam egy üzenetet Timitől.

Akkor most folytassuk veled, Timi. A te vállalkozásod hogyan indult, és pontosan mit takar?

Timi: Öt éve kezdtem el az Etsy pályafutásomat, amit egy másik bolt kapcsán indítottam. A végzettségem nekem is teljesen más, a Pázmányon végeztem keleti nyelvek és kultúrák – arab szakirányon, illetve logopédiát tanultam. Engem is a gyerekek megszületése vezetett erre az útra. Számomra fontos a karrier, a siker, és az első gyerekem születése után ez nagyon hiányzott.

Kerestem valamit, amivel egyensúlyban tartom magam, és ami csak az enyém, amiben megélhetem a siker élményét, és otthoni körülmények között, gyerekek mellől is tudom csinálni. A háziasszonyságban, anyaságban hiányzott az azonnali visszajelzés, az eredmény – nekem pedig szükségem volt erre, hogy legyen miből táplálkoznom, amiből azután vissza tudok adni a családomnak. Másnak ez lehet a sport, az olvasás, egy hobbi, én valamilyen munka jellegű dolgot kerestem.

Baráti segítségként kezdtem mások Etsy boltját támogatni, és ebbe a tevékenységbe aztán beleszerettem. Léteznek kifejezetten erre specializált online tanfolyamok – ezekből amennyit csak találtam, annyit elvégeztem. Szerencsére a nyelvismeret nem okozott gondot. Amilyen tudást csak lehetett az Etsy boltokkal kapcsolatban, azt én magamba szívtam különböző tréningeken és nyelveken, ezt a mai napig is folytatom. Amikor Edittel találkoztam, akkor már három-négy éve vittem több ügyfél Etsy boltjának a marketingjét és a kapcsolódó teendőket, úgynevezett Etsy coachként. Valahogy nálam mindig úgy alakult, hogy ha valamibe belekezdek, akkor egy nagy, komplex dolog lesz belőle, és én is mindent beleadok a munkába. Ez így volt a korábbi munkáimnál is, és így van most is. A baráti segítségből mára teljes munkaidőt kitöltő, több ügyféllel is foglalkozó vállalkozás lett.

ZeBu Be You vállalkozás kismama ruha
Várakozás csipkében
Edit, említetted a mélypontot, amikor Timi megkeresett. Hogyan zajlott az egymásra találás?

Edit: A szülés utáni kihagyás és az utána következő válság időszaka nagyon nehéz volt. Az is felmerült bennem, hogy főállású anyuka és háziasszony leszek, ki is próbáltam, de rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Még rosszabbul éreztem magam, nem hittem abban, hogy ebből valami jó is lehet. De közben mélyen belül mégiscsak ott lehetett a mai siker magja, hiszen folytattam a munkát ebben az időszakban is. A legjobb pillanatban jött Timi megkeresése. Két éve ismerkedtünk meg, tehát nem nagyon régi a kapcsolatunk, de nekem ő lett az egyik legjobb barátnőm. Az üzleti kapcsolatunkból barátság lett.

Nagyon szeretem, hogy mindenben olyan jól megértjük egymást és folyamatos inspirációt is jelent nekem Timi. Mára azt mondhatom, hogy életem legboldogabb időszakát élem. Sikeres a vállalkozásom és a családom is, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

Timi: Ne siessünk ennyire előre. Én ekkoriban épp a vállalkozás bővítési szakaszában voltam, és új ügyfeleket kerestem. Olyan brandeket, akiken úgy láttam, jól jönne nekik a segítségem, és nekem is tetszik a témájuk, látok benne fantáziát. Kifejezetten magyar partnereket kutattam fel, és egy online kézművesportálon böngészve körülbelül tíz ilyen márkának írtam és ajánlottam együttműködést. Edit profilja akkor még egészen más volt, mint most, de abszolút láttam benne a lehetőséget. Meséltem neki a korábbi munkáimról és a partnereim sikereiről, mire ő nagyon lelkes lett, sőt, először el akarta adni nekem a márkát.

Edit: Tényleg? Erre már nem is emlékszem.

Timi: Igen, és én azt válaszoltam, hogy nekem ne add el, én nem szeretnék önállóan boltot üzemeltetni. Én másban vagyok jó: abban, hogy másokat támogassak az üzletük sikerre vitelében. Mindenféle háttérmunkát csinálok, ami a sikerességhez kell.

Edit: Így indult a közös munka, nem zökkenőmentesen, mert épp ekkor tört ki a Covid-19 járvány. Szüneteltek a fotózások, az emberek meg voltak ijedve, és az induló együttműködésünk rögtön az első megpróbáltatásokkal került szembe. Így aztán 2020-ban kimondtam, hogy legyen vége. Olyan volt, mint egy szakítás: megbeszéltük, hogy egy hónapig nem is találkozunk, hogy legyen időnk és terünk átgondolni, milyen formában tudnánk folytatni. Ehhez képest már másnap hívtam Timit a hirtelen beugrott új ötletemmel: maszkokat kellene gyártanunk, méghozzá csipkéből! Ez a gondolat fellelkesített és újra visszahozta azt a szenvedélyt, amit annak idején a babaruháknál éreztem, ráadásul a maszkokat vásárolták is az emberek, megint épp jól sikerült az időzítés. Ettől a sikertől újult erőre kaptam, és ez Timit is magával sodorta.

Timi: Tényleg, 2020 májusától jött a fellendülés és az a folyamat, az az Edit, akire én mindig is vártam. A maszkok készítése szerintem arra volt jó, hogy őt felrázza, lelkesítse, erőre kapjon, és ezzel a lendülettel tudta folytatni a tevékenységét. Nagyon sokat gondolkodtunk az irányon is. Végül Edit egyszer csak jött a vintage csipkék ötletével, és ez mindkettőnknek nagyon tetszett, így erre indultunk el.

Edit: Így végeredményben nekem a járvány nem leállást hozott, hanem a vállalkozás új kezdetét. Ahogy azonban tavaly nyáron a járványhelyzet alábbhagyott, újra vissza akartam térni a kismamaruhákhoz. Ekkor találtam rá a használtruha-üzletben az antik, vintage csipkékre. Függönyöket vásároltam fel, odavoltam tőlük, hogy milyen gyönyörű, akár százéves kézzel horgolt darabok, amilyeneket sehol máshol nem lehet kapni. Megláttam bennük a ruhákat, amiket el is kezdtünk gyártani, és azóta szerencsére folyamatosan emelkedik az értékesítés, és már Magyarországon is felfigyeltek a ZeBu Be You márkára.

Csipke kismamaruha fotózásra ZeBu BeYou
Álomszép csipkék

Emlékszem, hogy megvettem az összes függönyt a használtcikk-üzletben, több zsáknyi volt, és lelkesen küldtem Timinek a képeket, hogy nézze meg, mit találtam. Még nem tudtam, mit kezdek vele, de azt igen, hogy nem szabad otthagyni, mert ha másé lesz, akkor soha többet nem találok ilyet.

Egyébként szerintem a siker titka egyértelműen abban rejlik, hogy van egy társam, akivel meg tudom osztani mindezt: az örömöket és a bánatokat is. Timivel mindent meg tudok beszélni, és őt is és épp annyira érdekli, mint engem. Korábban mindig a férjemnek mutattam az anyagokat, a színeket, vagy hogy épp ki hordja egy ruhánkat, de őt nem tudtam ezzel annyira felvillanyozni. Most Timivel ez annyira jól működik! Tudom, hogy nem csak azért figyel oda rám, hogy meghallgasson, hanem mert ő is tényleg örül neki. Teljesen úgy érzem, hogy bár a vállalkozás az én tulajdonom, de mégis ketten vagyunk benne.

Öröm hallgatni, hogy milyen lelkesen beszéltek erről mindketten.

Edit: Igen, Timi is ugyanannyira lelkes, mint én.

Timi: Abszolút! Tényleg mindent megbeszélünk.

Edit: Mindennap telefonálunk, tényleg nagyon fontos, hogy az embernek legyen egy társa a vállalkozásban.

Timi, és a te ügyfeleid között hova tennéd a ZeBut, mennyire foglal el fontos helyet?

Timi: Igazából maga a vállalkozás ugyanakkora helyet foglal el a partnereim között, mint a többi ügyfelem. A különbség az, hogy én személy szerint jobban belefolytam, és a szívem csücskévé vált a téma. Mint brand, ez is pontosan ugyanolyan szeletet foglal el a tortából, mint a többiek, csakhogy közben Edittel olyan szintre fejlődött a kapcsolatunk, ami megkülönbözteti másoktól. Ez nagyon függ a tulajdonos személyiségétől és attól, hogy bennem mennyire bízik meg, mennyire ad szabad kezet egyes dolgokban.

Edit ebben nagyon jó, ő egy igazi társ. Jól meg lehet beszélni vele mindent, nagyon passzol a személyiségünk és a téma is közös. Ez adja a mi kapcsolatunk különlegességét, hogy nagyon jól egymásra tudunk hangolódni.

Téged hallgatva úgy érzem, hogy mindegyik ügyfeleddel igyekszel úgy dolgozni, mintha ő lenne az egyetlen partnered – legalábbis ők a teljes odafordulást, törődést érezhetik felőled. Jó a megérzésem?

Timi: Igen, törekszem erre, bár minden ügyféllel annyira tudok kapcsolódni, amennyire ők megengedik. Ők annyit meríthetnek ebből a partnerkapcsolatból és a támogatásból, amennyire nekik szükségük van.

Edit, engem meglepett, hogy nem textiles vagy iparművész szakmából jössz. A honlapotokat olvasva olyan szeretet és szenvedély jön át a ruhák és az anyagok kapcsán, hogy biztos voltam benne, hogy hozzád ez a téma mindig is közel állt. Honnan ered a ruhák szeretete, az a kreativitás, aminek az eredménye a képeiteken is látszik?

Edit: Pedig soha nem tanultam ilyen irányban. A kreativitásomat a szüleimtől örököltem, a nagymamám pedig varrónő volt, és pont így nézett ki a háza, mint most a miénk: dugig volt anyagokkal. Sőt, gyerekkoromban ha alkalomra, például esküvőre mentünk, én terveztem meg a ruhát, kiválasztottam az anyagot, elmondtam a varrónőnek, hogy hogyan készítse el. Nagyon szerettem ezt csinálni, de soha nem gondoltam rá, hogy ebből profitálni is lehet. Nekem csak a tanári pálya volt kilátásban. Rajzolni egyébként nem tudok. Megálmodom a ruhákat és elmagyarázom, az anyagokkal a kezemben elmutogatom a varrónőnek az elképzeléseimet. Mostanra már van egy asszisztensem is, aki ügyesen rajzol, így ezt megoldja helyettem.

Csipke kismamaruha fotózásra ZeBu Be You
Edit megálmodja – és íme a kész ruha

Timi: Az asszisztens felvétele nagyon jó ötlet volt, kifejezetten jó látni, ahogy megelevenednek a ruhák a papíron, még mielőtt kivitelezésre kerülnének. Azért ezek sokszor nehéz szülések, ez egy kreatív folyamat, és ahogy Edit elsőre elmutogatja és a kezdeti rajz megszületik, azon még sokat módosítunk, hogy a kész ruha olyan legyen, ahogy azt Edit a fejében látja.

Hogyan találnak rátok az emberek, kikkel dolgoztok együtt?

Edit: Úgy, hogy Timi jól végzi a munkáját 🙂

Timi: Azért nemcsak erről van szó, bár tény, hogy a keresőoptimalizálás és az Etsy bolt beállításai, a marketing is nagyon fontosak. A webshopunk csak néhány hónapja üzemel, az Etsy bolt a fő platformunk, ott találnak ránk a legtöbben. Edit eleve a külföldi vásárlóknak kezdett értékesíteni már az újszülöttruháknál is. Az Etsy kifejezetten az egyedi, vintage kézműves termékek nemzetközi piaca. Itt viszonylag hamar sikeresek lettek a termékek, így egy éve elkezdtünk nyitni a magyar vásárlók felé is. Elsősorban fotósokkal kerestünk együttműködést, és elkezdtem a magyarországi brandépítést is. Van, hogy a fotós bérli a kismamaruhát, van, hogy maga a kismama, ez két teljesen egyenrangú irány. Egyre többen megtalálnak a social mediából, a fotósok ügyfeleitől is, ebben kölcsönösen segítjük egymást. Nagyon fontos a kommunikáció, a bizalmi kapcsolat kiépítése mind a kismamákkal, mind a fotósokkal, ezek kardinális dolgok számunkra.

Babaruhákkal kezdtetek, de váltottatok a vintage, antik csipke kismamaruhákra. Meséljetek erről a váltásról – miért döntöttetek így, hogyan alakítottátok át a kínálatot és az oldalt?

Edit: Amikor még újszülöttruhákkal foglalkoztunk, a brandnév is más volt: ZeBu Babynek hívták, és ez sokáig megmaradt akkor is, amikor már a kismamaruha volt a fő profilunk. Maga a termékváltás a kezdeti, főként amerikai vevők igényeit követte. A ZeBu nevet a vezetéknevemből alakítottam ki, de a Babyvel az első évek után már nem voltam kibékülve. Ekkorra már úgy éreztem, én magam is teljesen más vagyok, mint amikor indult a vállalkozás, és ez a név már sem a márkát, sem engem nem fed le igazán. Mégis volt bennem egy félelem a váltással kapcsolatban, hiszen mindenki a korábbi nevünket ismerte. Tartottam tőle, hogy ha változtatok, nem találnak rám.

Végül mégis rászántam magam, és megszületetett a ZeBu Be You név, ami több mindent is jelent: kiejtve olyan, mintha a „beautiful” szót kezdenénk meg, de benne van a Be One – légy egyedi vagy a Be Yourself – légy önmagad jelentéstartalom is. A Be You fejezi ki az én személyiségfejlődésemet is: én is úgy fejlődtem, ahogy a vállalkozás, mostanra találtam meg önmagamat és kezdtem kiteljesedni.

Ez vagyok én, egy sikeres felnőtt, aki képes élni az életét, és nincs már senkire ráutalva. Ehhez nekem ez a névváltás is kellett.

Timi: A hazai piac felé történő nyitásnak része volt a márkanév megváltoztatása is, ez egy hatalmas dolog volt. Érdekes, hogy amikor bennünk megszületett az irány, összeállt a kép és az, hogy pontosan mit szeretnénk, onnantól dőlni kezdtek a pozitív értékelések és a vásárlók is. Ez pedig egy Etsy bolt esetében és a közösségimédia-felületeken is nagyon sokat számít. Ezeknek az értékeléseknek meg kell felelnünk a jövőben is, ezért folyamatosan szeretnénk fejlődni, mindig fel kell nőnünk egy újabb célhoz.

A környezetemben úgy látom, egyre gyakoribb, hogy a kismamák fotósorozaton szeretnék megörökíttetni várandósságukat. A ti ruháitok erre a célra is bérelhetők. Az érdekel, hogy hogyan talál egymásra a kismama, a nő és a ruha? Hogyan zajlik ez a folyamat, amíg a vágytól, az igénytől eljutunk a tökéletes fotóig a tökéletes ruhában?

Edit: Amikor egyedi megrendelésről van szó, akkor nagyon fontos az is, hogy mi lesz a fotózás helyszíne, hogy néz ki a kismama, mi áll jól neki, milyen színeket szeret. Meg szoktam nézni a közösségi profiljait is, mert az is számít, hogy milyen a stílusa. Ezekről beszélgetek vele, általában ezzel fekszem le, és szinte megálmodom, hogy melyik anyag, melyik csipke, milyen ruha lenne jó. Az én elképzeléseim alapján készül el a ruha, és még soha nem volt olyan, hogy ne tetszett volna a kismamáknak, általában el vannak ragadtatva tőle és szebbet kapnak, mint amilyet elképzeltek.

Ezek szerint neked ez egy erősséged: képes vagy megálmodni az adott személyiséghez a ruhát.

Edit: Igen.
Timi: Abszolút, Edit ebben nagyon jó.

Bársony kismamaruha fotózásra
Selyemben, bársonyban
A termékeket nézve úgy látom, nektek is fontos a környezettudatosság, az újrahasználat. Hogyan választjátok ki az anyagokat? Mit jelent számotokra a fenntartható divat, hogyan valósítjátok meg a munkátokban?

Edit: Használunk új anyagot és új csipkét is, de a régi anyagok megtalálása hozta magával ezt a szemléletet. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni olyan anyagokat, amilyeneket ma már nem készítenek, vagy csak nagyon keveset. A mai napig gondolok arra, hogy a csipke készítője vagy a korábbi tulajdonosa biztosan nagyon örülne, ha látná, hogy milyen gyönyörű ruha készül belőle. Vannak olyan anyagaink, amik akár százévesek is lehetnek. Történetük van, kíváncsi vagyok rá, hogy mit éltek meg ezek az anyagok, és örülök neki, hogy nem kerülnek a kukába.

Vállalkozó nőként, anyaként van valamilyen bevált trükkötök az időbeosztásra, arra, hogy az élet minden fontos területét egyensúlyozni tudjátok?

Edit: Az én titkom az, hogy amint megtehetjük, rá kell fordítani a pénzt a háztartási segítségre.

Amikor még nem volt ehhez elegendő jövedelmem, akkor is úgy gondoltam, hogy azalatt az idő alatt, amíg például kitakarítok, anyagi értelemben sokkal hasznosabb tevékenységeket is végezhetek.

Olyanokat, amiket ráadásul szeretek is, míg takarítani utálok. Apránként vezettük be, hogy van segítségem: eleinte csak heti egy-két órára, de most már rendszeresen, és nemcsak a takarításban segít. Nekem nagyon megéri, mert az az idő, amit ezzel nyerek, sokkal nyereségesebb dolgokra fordítható, tehát a végén anyagilag is megtérül – vagy pedig a családommal tölthetem.

A másik trükk, hogy a telefonomon szigorú korlátozásokat vezettem be. Van egy munkaidőm, amit betartok, és miután a gyerekek hazajöttek, már nem is szeretnék a telefonomhoz nyúlni. Az elején azért ez nem így volt, éjjel-nappal a kezemben volt a mobilom, ebből még családi konfliktusok is kialakultak. Most, hogy már hét éve működik a vállalkozásom, képes vagyok úgy dönteni, hogy nem válaszolok valakinek azonnal, nem vagyok folyamatos készenlétben. Ebben biztosan felőrlődnék, és a családom is. Ráadásul sokkal jobb érzés kinyitni a levelezőprogramot hétfő reggel, és szembetalálni magam a sok megkereséssel, amik a hétvégén érkeztek.

Köszönöm, hogy ezeket elmondtad, én mindkettőt nagyon tudatos és bátor lépésnek tartom. Nem sokan tudják ezeket meglépni még akkor sem, ha anyagilag megtehetnék. Nehéz segítséget kérni, megfelelően értékelni magunkat és meghozni ezeket a döntéseket.

Edit: Én úgy látom, ezek abszolút megérik a befektetést, mert így tényleg azokkal tudok foglalkozni, amik nekem a legfontosabbak: a munkában a ruhákkal, egyébként pedig a családommal. De tényleg nagyon nagy és nem könnyű döntés volt, visszamenőleg örülök, hogy sikerült meghoznom a férjemmel egyetértésben. Mindenkit, aki ezen gondolkodik, csak biztatni tudok.

Timi: Nagyon sok vállalkozóval találkozom, akik hasonló területen dolgoznak, mint Edit, és a legtöbben nem merik ezeket a lépéseket megtenni. Editnek ez segít abban, hogy megtarthassa azt a szerepet, amiben jó és amihez ért. Ezzel kockázatot is vállal: egyrészt anyagi értelemben, másrészt kiad a kezéből feladatokat és bízik benne, hogy ezeket más legalább olyan jól elvégzi, mint ő tenné. Ez tényleg nagy bátorságra vall.

Én máshogy működöm: például hétvégén is ránézek a bolt ügyeire, és ez így van jól. Nekem a férjem a partnerem ebben is, a gyerekekkel való foglalkozást és a háztartást teljesen megosztottuk, nálam így van meg az egyensúly. A munkaidőm teljesen rugalmas, van, hogy éjszaka dolgozom.

Nagyon előre gondolkodós, tervezős vagyok, nálam ez így működik jól, és meg is van a gyümölcse. Általában mindent előre tudok, hogy mikor mi fog következni. Sok digitális eszközt és alkalmazást használok, én vagyok a szervező a vállalkozásban és itthon is, engem ez tart meg. Ez egy önismereti folyamat, hogy tudjuk magunkról, hogy nekünk mi a jó és mi működik, mi válik be.

A múlt hónapban ti is részt vettetek Szabó Orsi és a Zsolya Communication kihívásában. Meséljetek erről, nektek mit adott ez a hónap és a kihívás?

Timi: Kettőnk közül én vettem részt a kihívásban a saját vállalkozásom és a ZeBu képviselőjeként is. Nekem hatalmas élmény volt, Orsi egészen elképesztő, ahogy kipattant a fejéből ez a kihívás és amilyen energiával végigcsinálta. Nagyon inspiráló a személyisége is és az is, amit a vállalkozásával elért. Lendületet adott és hitet abban, hogy lehet ezt jól csinálni, tovább csinálni. Nagyon fontos hozadéka volt a kihívásnak a közösség is, szuper emberek gyűltek össze, és az a szakmai tudás, amit egy hónap alatt egy csokorban megkaptunk, hihetetlen volt. Nagyon örültem neki, hogy részt vehettem.

ZeBu Be You
“Nagyon jól tudunk egymásra hangolódni” – Timi és Edit

Edit: Valamennyire én is követtem időről időre a kihívást, és nekem főleg azt a hitet adta, különösen Orsi és mások történeteit látva, hogy bármikor újra tudom kezdeni. Időnként felmerül bennem egy olyan félelem, hogy mi lesz, ha már nem fognak kelleni a ruháink, vagy már nem lesz divat a kismamafotózás. A Zsolyachallenge rávilágított, hogy nem szabad ettől félni, mert mindig lehet valamit csinálni: ahogy ezt elkezdtem, képes leszek bármi másra is.

Az utolsó kérdésemet a The Good Place sorozathoz készült podcast inspirálta. Ott mindig ez az utolsó kérdés: “What’s good?” Kérlek, mondjatok ti is most valamit, ami jó, ami nektek segít vagy amit szívesen ajánlanátok másoknak.

Edit: Én egy könyvet ajánlanék, Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című írását, amiből rengeteget tanultam. Van még néhány idézet is, amibe mindig kapaszkodni tudok, az egyik ilyen így hangzik: “Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit.” A legfontosabb pedig: az vagy, amit gondolsz!

Timi: Én is egy mondatot, egy mottót hoztam Eckhart Tollétől: Minden probléma az elme illúziója!

Nagyon köszönöm, hogy beszélgethettünk és engem is inspiráltatok, örülök, hogy tanúja lehettem a lelkesedéseteknek és a kapcsolatotoknak!

Edit: Mi is köszönjük, jó volt így átgondolni ezeket a dolgokat, még soha nem foglaltuk össze így, és ez nekünk is nagyon jólesett.

#zsolyachallenge – egy kihívás, amire minden vállalkozónak szüksége van!

#zsolyachallenge – egy kihívás, amire minden vállalkozónak szüksége van!

Szeretem a kihívásokat, többször beszámoltam már az oldalon azokról, amikben részt vettem. A legutóbbi kihívás talán az egyik legjobb, leghasznosabb volt, amivel találkoztam. Beszámoló következik a vállalkozóknak szóló #zsolyachallenge-ről, ami bátorságot adott és felpörgetett augusztusban.

Kihívás neked, tudatos lépések a vállalkozásodnak

Véletlenül láttam meg Dr. Szabó Orsolya, Zsolya posztját, amelyben augusztusra 30 napos kihívást hirdetett vállalkozóknak, főleg vállalkozónőknek. Orsi vállalkozásáról, a Zsolya Communicationról hallottam már, időnként el is olvastam egy-egy cikküket. Találkoztam a nevükkel anyavállalkozói csoportokban, ahol gyakran ajánlják őket, ha konzultációra, online kommunikációs tanácsadásra, stratégiaalkotásra van szükség. Ennek ellenére nem kezdtem el követni őket, utólag nem is értem, hogy hagyhattam ki az elmúlt években ezt a lehetőséget. Persze alig egy éve vagyok vállalkozó és még rövidebb ideje formálom tudatosan a közösségimédia-jelenlétemet, de mennyivel hamarabb is elkezdhettem volna tanulni minderről!

Orsi célja az volt ezzel a kihívással, hogy szeptemberre elmondhassuk magunkról, hogy mindennap léptünk egy kicsit előre. Napi egy apró lépés az online kommunikációnkért, a személyes fejlődésünkért és a vállalkozásunkért. Ha valaki rendszeresen csinálta a kihívást, annak ez maradéktalanul megvolt ebben a hónapban, és biztos, hogy nagyon sokat tanult belőle.

Így zajlott a kihívás

Napi egy élő bejelentkezés az Instagramon – Orsi nem viccelt. Nyaraláson is, otthon is, üzleti reggeli előtt is egyetlen pihenőnapot kivéve minden egyes nap élőben töltötte a tudást a fejünkbe. Azért ha ezt elképzelitek a nyári hétköznapokban és hétvégéken, érzitek, hogy micsoda elköteleződést és mennyi munkát jelent. Különösen, ha az ember korrektül fel is készül ezekre az élőkre, amik után pedig érkeznek a kérdések, megkeresések, kommentek. Persze majdnem ekkora elköteleződést jelentett ez a résztvevőknek is – bár mi azért másnap is bepótolhattuk, ha lemaradtunk egy-egy videóról. Minden bejelentkezést egy-egy poszt követett a Zsolya facebook csoportjában további infókkal, linkekkel, podcast-ajánlókkal és más okosságokkal. 100% tudás, 0% bullshit, ahogy Orsi és a Zsolya szlogenje is mondja. Jelen esetben ez teljes mértékben fedi a valóságot. Konkrét, gyakorlati információkat kaptunk, és rendszeresen figyeltük a statisztikáinkat a különböző online kommunikációs felületeken. Egyértelműen látszott a kihívás eredménye a számokon is.

Épp élőzőm instán:)

Csapatban jobb

A kihívás varázsa többek között abban rejlett, hogy az első napok feladata a partnerkeresés volt. Én rögtön két vonalon kezdtem bele. Az Egyboszorka bloggereként, szövegíróként hárman alkottunk egy csapatot a Waldorf babákat varró Ildával és a virtuális asszisztens Judittal. A Zöldellő Egyesület képviseletében Orsival, a Barangoló család blog szerzőjével kerültem párba. Innentől jöttek a feladatok: posztok, sztorik, videók, élő bejelentkezések, ajánlások, a különböző felületek beállításai. Szó volt a LinkedInről, a weboldal felépítéséről, a célközönségről, a közösségépítésről és még sorolhatnám. Ha nincs ez a kihívás, nem tudom, mikor indítottam volna el az Állj oda magad mellé! csoportot, ahol immár több, mint hetvenen vagyunk, vagy belekezdtem volna-e a #hálanaplókihívásba szeptemberben.

Legyél te is céltudatos vállalkozó!

Ez a cikk nem reklám, hanem egy őszinte beszámoló és ajánló. Ha szeretnéd jobban kezelni a vállalkozásod online kommunikációját, szeretnél felszedni sok-sok tudást, önbizalmat, átlépnéd a komfortzónádat, növelnéd a bátorságodat, inspirálódnál, akkor keresd meg te is a Zsolyát a különböző csatornákon! A kihívás tudásanyaga azoknak is elérhető utólag, akik nem vettek részt rajta. Szerintem szükséged van rá.

Cserébe csak annyit kérek, hogy kövesd az Egyboszorkát is facebookon, instán és engem LinkedInen. Ha a környezettudatos tartalmak érdekelnek, akkor pedig a Zöldellő Egyesületet is itt és itt. Gyere a facebook csoportomba, vegyél részt a #hálanaplókihívásban és profitálj te is abból, amit ebben a hónapban Zsolyától kaptam!

Szeretettel

Timi

Új év, új szokások

Új év, új szokások

Alkalmazásajánló hatékony évkezdethez

Hello 2021! Végre túlvagyunk a 2020-as éven! Bár sok jó dolog is történt és sokat tanultunk belőle, azért a legtöbben nem bánjuk, hogy magunk mögött hagyhattuk. Itt az ideje valami újba kezdeni! Ha nem is tesz mindenki újévi fogadalmat, azt sokan tervezik, hogy kialakítanak valamilyen jó szokást. Ilyen szokás lehet például több olvasás idén, több zöldség fogyasztása vagy akár az, hogy gyakrabban hívjuk fel a családtagjainkat. Ebben segíthet néhány szuper alkalmazás, amelyeket használva szinte észrevétlenül válnak a mindennapok részévé az apró változások. Én Androidot használok, ezzel kapcsolatos tapasztalatokról tudok beszámolni.

Mit szeretnél elérni?

Tisztább, rendezettebb otthonra vágysz? A munkád egy káosz, szeretnéd jobban átlátni és hatékonyabban végezni? Sosem jut időd a kedvenc hobbidra vagy a sportra? A legfontosabb, hogy először azt tisztázzuk magunkban, hogy pontosan mi is az, aminek szeretnénk teret adni az életünkben. Ha szoktál évet tervezni, talán ezeken már túl is vagy, és van egy listád a legfontosabb lépésekkel, amiket szeretnél megtenni. Maga az évtervezés is egy remek szokás egyébként, még nem késő kitölteni egy 2021-es évtervezőt!

Ha megvannak a célok, keressük meg a módszert, ami segít megtenni azokat a bizonyos apró lépéseket. Beállíthatsz egy ébresztőt arra az időpontra, amikor az új szokásoddal fogsz foglalkozni, vagy elkülöníthetsz rá a határidőnaplódban egy idősávot. Olyat is ismerek, aki a Google naptárában ad találkozót saját magának – ebben az időintervallumban sportol. De lehet, hogy neked a hűtőre kitett pipálható cetli fog segíteni. Én most néhány alkalmazást ajánlok ehhez, amelyek a telefonodon mindig a zsebedben lehetnek veled. Így akár a buszon is ellenőrizheted, hogy hol tartasz, és értékesen töltheted az üres perceidet.

Productive

Ebben az alkalmazásban rengeteg beépített szokás található, amelyek közül te választhatod ki, hogy melyeket szeretnéd rendszeresíteni a napjaidba. A szokásokat témakörökbe rendezték, külön kiemelve a legnépszerűbbeket. Van például az otthonmaradással és az egészségügyi megelőzéssel kapcsolatos témakör. Ez való neked, ha folyton elfelejted magaddal vinni a kézfertőtlenítőt, vagy nehezedre esik a távolságtartás. Kialakíthatod a reggeli vagy az esti rutinodat, felvehetsz egészségesebb étkezési szokásokat, mint például a gyakoribb folyadékfogyasztás vagy a vitaminszedés. Növelheted a hatékonyságodat célkitűzéssel, képernyőhasználattal kapcsolatos szokások bevezetésével, vagy beiktathatsz egy kis öngondoskodást a napodba. Tényleg hosszan pörgetheted lefelé a témaköröket, és mindegyiken belül 8-10, néhol 15 szokás is van.

Ha megvan a néhány neked tetsző szokás, megadhatod azt is, hogy hány percig, hány alkalommal akarod őket végezni, melyik napokon és napszakban. A design nagyon egyszerű és jól kezelhető, kedves grafikával. Én kipróbálás után előfizettem a prémium verzióra, de lehet korlátozott mennyiségű szokással ingyenesen is használni. Regisztrálom a korán kelést, a reggeli jógát, a napi félóra olvasást, a vitaminbevitelt és a testmozgást is. Némi használat után statisztikákat is ad arról, hogy mennyire vagy sikeres és kitartó az egyes szokásokban.

Tody

Ez az applikáció akkor jó, ha a háztartásodat, lakásodat szeretnéd rendbe tenni, és eddig valahol mindig félrecsúszott a projekt. Én is próbálkoztam több módszerrel, amiket részben beépítettem, de eddig ez működik a legjobban. Még anyukám is megjegyezte, amikor nálunk járt, hogy nagyobb rend van, mint máskor!

A Todyban először is fel kell térképezned az egyes helyiségeket a lakásodban (nappali, háló, gyerekszoba, konyha, előszoba, fürdőszoba). Van még egy „általános” kategória is, ami nem kötődik helyiséghez, ebben szerepel például a viráglocsolás vagy az ajtók letisztítása. Ami nálatok nincs, azt természetesen kihagyhatod. Az egyes helyiségeken belül válaszd ki a háztartási feladatokat, amiket végezni szeretnél, és megadhatod, hogy milyen rendszerességgel érzed szükségét. Később ezen módosíthatsz. Az adatok alapján az alkalmazás összeállít egy pipálható listát az aznapi feladatokról, és beállíthatod, hogy hány napot mutasson meg előre. Minden feladat mellett van egy zöld sáv, ami sárgára vált, ha halogatni kezdesz, aztán narancs, majd piros színű lesz. Ilyenkor már nagyon fenyegetően néz ki a lista! Persze lehet csalni, de akkor csak magadat csapnád be.

Helyiségek a Todyban – van még több is!

Nekem nagyon sokat segít, hogy van egy automatizált feladatlistám. Magamtól sokkal nehezebben jutna eszembe, hogy mikor kell például ágyneműt cserélnem a gyerekeknél, így viszont kialakul a szokás. Az a módszer pedig, amikor egyszerűen észreveszem, hogy most már nagyon ideje lenne, nálam káoszhoz szokott vezetni. Nagyon jól jön ez a tervezés és előrelátás! A grafika picit elavult, de a hasznosság segít ezen túllépni.

Amit eddig leírtam, az mind ingyenes az alkalmazásban, és ennél még több is. Megadhatod, hogy egyes feladatok mennyi erőfeszítést igényelnek, így jobban látod, hogy milyen megterhelő nap áll előtted. Hozzáadhatsz több családtagot, és rendelhetsz hozzájuk feladatokat. Én egyszerűen a gyerekek elé szoktam tenni a telefonomat a listával, őket is motiválja, hogy kipipálhatnak egyet-egyet. Nagyon jó, de már fizetős funkció a vakációkezelő. Beállíthatod, ha elutaztok vagy olyan időszakotok van, hogy nem a takarítás a prioritás, így nem kerül pirosba az egész lista. Én az ingyenes verziót használom – annál motiválóbb néhány nap után újra elérni, hogy minden feladat zöld legyen!

Pomodoro

Erről az alkalmazásról a következővel együtt érdemes beszélni, mert az alapfunkciójuk hasonló: időmérésre használhatod őket. A Pomodoro módszer egy tudományos kutatáson alapuló időgazdálkodási technika. A kutatás eredménye szerint az agyunk úgy működik a leghatékonyaban, ha 25 percig egy dologra koncentrálhat. Ezután rövid időre másra kell terelni a figyelmét, majd újra vissza lehet térni a feladathoz. A szünet a módszer szerint ötperces, majd négy ilyen 25/5 perces ciklus után jön egy hosszabb, 15-30 perces pihenő.

Egy új szokás: 25 perc olvasás

A Pomodoro szóra rákeresve – a módszer egyébként a paradicsom alakú konyhai időmérőről kapta a nevét – számos ilyen alkalmazást találhatsz. Én a Focus To-Do nevűt választottam, ebben megadhatsz feladatokat, projekteket, jelezheted, hogy éppen melyikre koncentrálsz. Az alkalmazás méri a fókuszált idődet, miközben a háttérben egy kis virtuális növényt nevelget neked. Én csak magát az időmérőt szoktam használni – persze ez lehetne egy óra vagy a telefonom időzítője is. Az applikáció annyival praktikusabb, hogy nem kell mindig átállítani a perceket, automatikusan jön a 25 perc után az 5 perc. A módszer maga nagyon bevált, ha írok, tervezek, tanulok, egyszóval szellemi munkát végzek. A szünetekben pedig gyorsan megnézem a Todyban a listámat, és belekezdek valamilyen házimunkába vagy a főzésbe. Ez akkor működik, ha otthoni munkáról van szó. Munkahelyen érdemes felállni egy kicsit, megmozgatni magunkat, elterelni a figyelmünket. Kiléphetünk a friss levegőre vagy megihatunk egy kávét, hogy aztán újult erővel térhessünk vissza a feladatokhoz.

Toggl

A Toggl is időt mér, viszont nem kötődik semmilyen technikához. Azt regisztálhatod vele, hogy mennyi időt töltesz egyes tevékenységekkel. Megadhatsz munkát, hobbit, naplózhatod vele a közösségimédia-használatot. Használhatod arra is, hogy megtudd, egy adott tevékenység mennyi idődet veszi el egy hét vagy egy hónap alatt. Hozzájárul az önismeretedhez, és jobban kimutatja, hogy a vállalkozásodban vagy az életedben hol szivárog el az időd. Monitorozhatsz vele egyes tevékenységeket, vagy időről időre megmérhetsz egy-egy teljes napot is. Sokszor, amikor arra eszmélünk, hogy nicsak, már beesteledett, és nem is tudjuk, mivel ment el a nap, hasznos rápillantani. Nem beszélve arról, hogy már önmagában a tény, hogy monitorozzuk magunkat, a szükséges teendők felé terel.

Egy nap a Toggl-ban

Emellett a Toggl-nak rengeteg funkciója van még, amivel én is csak most ismerkedem. Statisztikákat készít, használat közben megismeri a szokásaidat és javaslatokat tesz. Megadhatod, hogy melyik munkafolyamatod váltható jövedelemre, így látod, hogy az időd mekkora részét töltöd anyagi értelemben is hasznosan. Összekötheted a naptáraddal, rögzíthetsz benne egyes projekteket és azokon belüli tevékenységeket. A Pomodoroval együtt használva pedig nem csupán naplózod, hogy mit csinálsz, de hatékonnyá is teszed – szerintem érdemes rászokni a használatukra.

Te tervezel beépíteni valamilyen új szokást 2021-ben?

Képzeletbeli utazás

Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.

Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! A hetedik nap témája: utazzunk el valahová képzeletben!

Ez az a téma, ami akkor is megy, akkor is foglalkoztat, amikor nem feladatot vagy kihívást teljesítek. Pedig nem számítunk túl nagy utazónak: nem repülünk, nem megyünk évente többször külföldre (évente se mindig) és bizony a gyerekeink nem látták még a tengert. Nem kell nagyon sajnálni őket, láttak sok más szépséges helyet.

Az első helyet, ahová vágyom és ahová legszívesebben azonnal indulnék, amikor a karantén végetér, nem is nevezem meg, mert egyelőre olyan kis eldugott sziget, hogy nem szeretnék én lenni az, aki turisták ezreit csábítja oda. Korábban sose mentünk még vissza kétszer ugyanarra a helyre nyaralni, de valamiért ez az erdőszéli kis falu annyira megmaradt a gyerekek szívében, olyan hosszan beszéltek róla és bevették a játékaikba, hogy tavaly nyáron úgy döntöttünk, kipróbáljuk, milyen visszatérni valahová. Ha lehet, még jobban sikerült, mint az első ottlétünk. Én semmi másra nem vágytam előtte, mint egy nap semmittevésre, ringatózni egy hintaágyban és olvasni meg szundikálni. És pontosan ezt tettem egy teljes napon keresztül, amíg a gyerekek remekül érezték magukat a hatalmas kertben. Azért voltak aktívabb napjaink is, a környék kirándulóhelyekben gazdag, bejártuk gyalog és autóval. A vendéglátónk sompálinkája pedig olyan különlegesség, hogy önmagában azért bármikor visszamennék.

68485175_491958148261573_537444556421988352_n-001.jpg

A másik hely, ami eszembe jut, és amiről már beszélgettünk is itthon az egyik közös ebédnél, az Bécs. Vonattal mennénk, ott töltenénk egy hosszú hétvégét, és megnéznénk az állatkertben a pandát, aztán kipróbálnánk a Prater attrakcióit. Ha pedig a gyerekek kellőképpen elfáradtak, rábíznám őket az apjukra – pihenhetnek a szálláson vagy körbevillamosozhatnak a városban, ez már az ő dolguk – amíg én bejárom a Kunsthistorisches Museum (Szépművészeti Múzeum) tárlatait. A Naturhistorisches, azaz a Természettudományi szerintem már őket is érdekli, de előtte még feltenném a koronát (nem, nem azt!) a kulturális feltöltődésre egy igazi bécsi kávézással. Szerintem egy kastélytúrára is megértek már a gyerekeim, én a Schönnbrunnt választanám ismerkedésre. A vonaton talán még bicikliket is vinnénk magunkkal, hogy tekerhessünk a Duna-parton.

vienna.jpg

Tényleg nincsenek nagy vágyaim. Nem érzem azt, hogy ha végre egyszer kiszabadulok, akkor nagyon egzotikus vagy nagyon távoli helyekig meg sem állnék. Ahová nagyon szeretnék visszamenni, az a Hochschwab csúcsa az osztrák Alpokban, az első ottani túránk alkalmával ugyanis egyszerűen túl későn indultunk, és nem értünk volna vissza világosban, így a csúcs alatt nem sokkal visszafordultunk.

37195224_10214712559919694_4085527669691645952_n.jpg

Úton a Hochschwab felé – saját fotó

A másik pedig, ahová a gyerekeket is vinném, az Skagen, Dánia csúcsa, ahol az Északi- és a Balti-tenger találkozik. Tavaly nyáron ott állhattam, egyik lábammal az egyik, másikkal a másik tengerben, és tudtam, hogy ez egy olyan különleges hely, ahová őket is el kell vinnem.

skagen.jpg

Skagen <3 – saját fotó

Ahol még sosem voltam és mindig is vágytam rá, az Hollandia, a Keukenhof, Delft, Amszterdam és a Rijksmuseum, meg az IJssel-tó… Hollandiához valami különös vonzalom köt, mintha valamelyik előző életemben németalföldi lettem volna. Persze ha már itt járok a képzelet szárnyán, akkor ezt az egész északi régiót körbejárnám, fel Németországon át Skandináviáig. Engem ezek a helyek vonzanak, a meleg partok és a leggyakrabban látogatott turistalátványosságok kevésbé. És ti merre utaznátok?

Könyvek környezettudatos olvasóknak

Három teljesen különböző kötet, felnőtteknek és gyerekeknek. Találd meg te is a magadét köztük, és indulj el a hulladékmentes, környezettudatos úton!

 

A #maradjotthon elején elárasztottak azok a cikkek, amelyek arról szóltak, hogy mit kezdjünk az otthon töltött időszakban felhalmozódott rengeteg idővel. Engem frusztráltak ezek az írások, mert – és biztos vagyok abban, hogy ezzel sokan vagyunk így – nekem egyáltalán nem lett több időm, hiszen a korábban elvégzett munka, háztartási és egyéb teendők mellé most még csatlakozott a gyerekek otthonoktatása. Az új helyzet első napjaiban nemhogy új hobbikra nem volt időm és energiám, de a meglévő rutinokat is hetekbe telt visszaállítani.

Mostanra azonban már egy bő hónap eltelt, talán kiegyensúlyozottabb lett az élet: akinek valóban több ideje lett, az megtalálta, mihez kezdhet vele, aki meg velünk egy cipőben jár, annak talán már kialakult az új napirendje, és az újonnan felállított rendszerbe már beleférhet elgondolkodni azon, hogy hogyan lehet egy kicsit jobban élni, ha majd ennek az egésznek vége lesz. Gondolni kell arra is, hogy sokaknak már most takarékosabban kell élniük, és ez később csak erősödni fog.

Az egyik olyan változtatás, ami a jobb élethez és egyúttal a takarékoskodáshoz is elvezet tapasztalataim szerint, az a hulladékmentes életmód és környezettudatosság előtérbe helyezése a mindennapokban, a családban és a háztartásban. Ehhez ajánlok most három könyvet a HVG kiadó jóvóltából.

20200417_165823_1.jpg

Paul Hawken Visszafordítható – 100 hatékony megoldás a klímakatasztrófa megoldásához című kötetével a Lapozz a 99-re podcast egyik adásában találkoztam néhány hete, ott ajánlotta Litkay Gergely – bármilyen meglepő, egy humorista, a Dumaszínház és egy betonnal foglalkozó cég támogatása kellett ahhoz, hogy ez az iszonyúan fontos könyv Magyarországon is megjelenhessen. Én az ajánló dacára is kicsit szkeptikusan vettem kézbe, ugyanis a nagy alakú könyvről a borító alapján azt hittem, egy album jellegű kötetet kapok kevés információval. Nagyon kellemesen csalódtam. A könyv mögött ugyanis egy olyan volumenű kutatás – a Drawdown Project – áll, hogy a végén oldalakon át sorolják 22 ország 70 résztvevő tudósát, kutatóját. A Visszafordítható szerzői megvizsgáltak és modelleztek száz olyan lehetséges megoldást, ami megállíthatja, sőt visszafordíthatja a klímaváltozást. Az étrendtől az ipari megoldásokig, a lányok beiskolázásáig és a közlekedési módozatokig nagyon sok témára kiterjed a könyv, sűrű, apró betűkkel és mellette sok szép fotóval. A javaslatokat számokban is összefoglalták: minden oldalon szerepel, hány gigatonna üvegházgáz kibocsátása előzhető meg az adott megoldás alkalmazásával, és kiszámolták ennek költségét, vagy éppen megtakarítását is.

Nekem azért tetszik nagyon ez a könyv, mert pontosan azt üzeni, amiért mi is dolgozunk: hogy ki tud tenni a környezetért? Ti és mi! Megszólít, azt mondja, te is tehetsz, ne várd tétlenül, amíg a gyerekeid jövőjét szépen elfüstöljük a kéményben, hanem válassz a megoldások közül! Nagyon inspiráló és jövőbemutató könyv, és sokáig elegendő olvasmányt, böngésznivalót nyújt.

Szándékosan a Visszafordíthatóval kezdtem, a másik két ajánlott könyv ugyanis sokkal színesebb, könnyedebb, sokak számára praktikusabb. A Zero Waste konyha – tippek a pazarlásmentes étkezéshez az élelmiszerpazarlás megelőzésére helyezi a hangsúlyt. Sok színes képpel és ábrával, recepttel, listával és gyakorlati útmutatóval segít abban, hogy hogyan dobj ki minél kevesebb élelmiszert. Segít már a vásárlásban és a menütervezésben is, nagyon meggyőző folyamatábrákkal vesz rá, hogy megállj és elgondolkodj arról egy pillanatra, hogy amit a kukába szoktál dobni, az nemhogy nem szemét, de értékes alapanyag lehet. Segít megmenteni a maradék zöldségeket, fonnyadóban lévő darabokat, a tojáshéjat és a levágott kenyérvégeket. Rendet rak a hűtődben, a szekrényedben és ösztönöz a tudatos vásárlásra. Kitér a vásárlásnál és a konyhában használt eszközökre is. Persze nem elég elolvasni, próbáld is ki a listázást, a menütervezést, a recepteket! Átlapozva a könyvet, szinte mindent megkívántam belőle 🙂 Angolul tudók a szerző további írásait a homegrownkate.com weboldalon olvashatják.

 20200417_160903.jpg

A harmadik könyv, a Micsoda pazarlás! a HVG Junior könyvek sorozatának része, olvasni tudó iskolások élvezettel forgathatják, de szülővel már az ovis is nézegetheti, és beszélgethetünk vele a könyv témáiról. A témák pedig sokrétűek, mindenféle hulladéktermelést átfognak, de nem csak azt: a környezetszennyezés és energiapazarlás területére is kitérnek. Biztos, hogy fogjuk használni az iskolai előadásokban, mert épp arra alapoz, amiről mi is beszélni szoktunk: hogyan kerül a mi szemetünk a talajba, a vízbe és az óceánokba, hogyan szenvedi meg ezt az állatvilág, mik a következmények, és a legfontosabb: mit tehetsz te?

Egyes képek, ábrák bizony meghökkenthetik a gyerekeket, de szerintem ez nem feltétlenül baj: így jobban megértik, miért fontos elzárni a vízcsapot és lekapcsolni a villanyt, vagy miért nem vesszük meg a boltban a poharas pudingot. Még az is lehet – láttunk már rá példát – hogy a legkisebb családtag lesz a családban a környezetvédelmi felelős: bízzatok rájuk kisebb feladatokat, ahogy a könyv is teszi, alakítsatok ki jó szokásokat, mint a szemétszedés egy kirándulás alkalmával vagy a műanyagmentesség (persze az egyszerhasználatos műanyagokra gondolok).

Itt egy rövid belelapozó videó a könyvekről, ha pedig szeretnéd valamelyiket megnyerni, gyere a Ki? – Ti & Mi facebook oldalára játszani!