írta KecskesTimea | 2019.03.22. | Egyéb kategória
Kint ülök a teraszon a laptoppal a kezemben, és a fűben nyíló ibolyákra látok a szemem sarkából. A mandulafákon olyan hangosan zsonganak a méhek, hogy idáig hallom. Az előbb a selyemfenyő csúcsán egy szarka kerregett, most a gerlék búgnak, az énekesmadarak csicsergése adja az alaphangot.
Gyönyörű ilyenkor a kert, és ez azt is jelenti, hogy jó néhány hete zajlanak már a kerti munkák. Van egy nagyjából 250 négyzetméteres zöldségesünk, néhány virágágyás, bogyósok, gyümölcsfák, díszfák Ez persze az örömök mellett jó sok munkát is jelent. Idén télen, mielőtt beindult volna a szezon, sokat olvastam az új kertészeti irányokról – ide is a klímaszorongásom, a bolygó állapotával kapcsolatos aggodalmaim vezettek el. Fikciót is olvastam, mint például A méhek története – regény bár, de sajnos szomorú valóságalapja van, a méhekkel kapcsolatos hírek nem csak a könyvek világában riasztóak. Mellette régebbi és újabb szakkönyveket, cikkeket, házikertészeknek szóló tanácsokat, és idén több irányú kísérletbe fogok a kertben. Mindenből kiveszem azt, amit helyesnek tartok, illetve ami a mi körülményeink között megvalósítható, és összegyúrom belőle a saját kertemet.
Így például a zöldséges egyik leválasztott részére ősszel lombot és fűnyesedéket hordtam, és ez egész télen takarta. Vetettem bele télálló borsót, már szépen ki is kelt, jó tízcentis növénykék ülnek a száraz levelek fölött, gyomot egyelőre nem látok. Az olvasottak szerint talajtakarással szinte teljesen meg lehet szabadulni a kapálástól, kevés gyom fog kikelni, amiket nem lesz megerőltető kézzel kihúzni, legalábbis ha ezt a kísérletet több évig folytatom.
Egy másik lehetséges megoldás ugyanerre a problémára, ha nem hagyunk teret a gyomnak. Van bennem kétely, hiszen az évelő gyomok magjai ott vannak a talajban tavalyról, ki tudja, megakadályozzák-e őket a kultúrnövények a kikelésben. De ezt csak akkor tudom meg, ha megpróbálom, tehát most minden eddiginél többet palántáztam, de sok növényt ugyanakkor magról is vetettem. Remélhetőleg pont lehet majd cserélni őket: amikor kihúzom a bébi salátaleveleket vagy céklákat, a helyükre tehetem a közben megnőtt palántákat. Ha folyamatosan vetek, palántázok, vetek és ültetek, mindenhol az fog nőni, amit én akarok. (Tudom, kétesélyes…)
Az ágyások közötti utakat bevetettem lóherével. Talajtakaró, nedvességmegtartó, lehet rajta járni, a virágával csalogatja a beporzó rovarokat, és ha lekaszáljuk, mulcsnövénynek is jó. A zöldségesnek azon a felén, ahová majd később akarom ültetni a paprikát, paradicsomot és társaikat, most mustár kel, ez is talajjavító és kaszálás után talajtakaró lesz. A zöldségek közé virágmagokat is vetettem a beporzó rovarok kedvéért, van köztük kifejezetten méhcsemege, például a mézontófű. Az ablakban is nőnek virágpalánták, újdonságként ehető virágoké is. Ezt még nem próbáltam, kíváncsian várom, állítólag a borágónak uborkaillata van. Idén színes salátáink lesznek! Az eperágyás köré fokhagymát ültettem: remélhetőleg elriasztja a csigákat.
Amit még tanulmányozok, az a permakultúra alapkönyve. Jókora vaskos, színes kiadvány, nagyon leköt és lelkesít, végig azt érzem olvasás közben, hogy igen, ilyen kertet akarok! A permakultúráról majd még írok hosszabban. A kertészet csak egy része a témának, de ha mindenkinek permakultúrás kertje lenne – és persze a használatlan zöldterületeket is ilyenné alakítanánk – az már önmagában nagyon sokat számítana a klíma szempontjából. Nagyon jó eszköznek tartom, de még sokat kell tanulnom róla. Lényegében arról van szó, hogy egy olyan kertet szeretnék kialakítani, ahol minden összefüggésben és összhangban van egymással, az állatok hasznára válnak a talajnak és a növényeknek, ez kölcsönös, és ebbe szervesen illeszkedik az ember, azaz én és a családom.
Ma épp fehérrépát, céklát, fűszernövényeket vetettem, illetve a harmadik ágyás borsót. Várhatóan a téli borsóm fog legkorábban érni, aztán jön a március elején elvetett korai fajta, majd ez a mai, és még van a kamrában többféle vetőborsó. Aztán leültem a meleg földre, élveztem a napot, hallgattam a mandulafát, elnéztem a ribiszkebokor friss kis hajtásait, felfedeztem, hogy a nárciszok mellett kinyílt az első törpetulipán. Aggódtam egy kicsit a tavalyi facsemetén, amin még nem látszik, hogy hogy bírta a telet, meg a levendulán, hogy nem sínylette-e meg a metszésemet. Elszállt mellettem egy citromlepke, a testemet melegítette a föld, a derekamat éreztem kicsit a hajladozástól. Mégis rám telepedett egyfajta béke. Amíg a mandulafa zsong, a borsó kihajt a földből és a nárcisz kinyílik, addig még nincs minden veszve.
írta KecskesTimea | 2019.03.11. | Egyéb kategória
A hulladékmentességet célként kitűző háztartás egyik első lépése lehet, ha kiborítjuk a szemetest, és átválogatjuk a tartalmát, tulajdonképpen tudatosítjuk, hogy mi is kerül a kukába. Megnézzük, miből van a legtöbb, és ezen kezdünk el először dolgozni, mert általában így lehet már kezdőként látványos eredményt elérni. Amikor hallottam a hulladékmentes útról, akkor mi már évek óta szelektíven gyűjtöttük a szemetet, tehát az, hogy mi van a kommunális kukánkban, nem volt igazán mérvadó. Mégis egy emberként kiáltottunk fel a párommal: tejesdobozok! Akkor még bolti dobozos tejet vásároltunk, naponta akár három litert is, és a legtöbb, amit tehettünk vele, az volt, hogy laposra tapossuk. Nem volt bonyolult a döntés, hogy ezentúl kimérős tejet vásárolunk, szerencsére erre több lehetőségünk is van: a faluba hetente kétszer jár egy tejeskocsi, aminek tudjuk a székesfehérvári és a szomszéd falvakbeli megállóinak időpontjait is, így ha a helyiről le is késnénk, úton-útfélen még összehozhatjuk. Fix pontunk pedig a szombati termelői piacon ugyanez az autó, illetve a városi piacon a tejautomata.
Ez csak a mi példánk volt arra, hogy hogyan indultunk a szelektáló, de a mennyiséget nem csökkenő háztartástól a hulladékmentes felé – és persze még mindig messze vagyunk a céltól.
A szelektív szemetesünk egy nagy kartondoboz a mosogató alatt, ebbe dobjuk a műanyaghulladékot. Mellette van egy műanyag vödör a komposztnak, a papírt két helyen gyűjtjük: a nappaliban egy polcon a bekerülő szórólapokat, újságpapírt, gyerekrajzokat és egyéb használt papírt, a kályha mellett egy dobozban pedig azokat a kisebb papírokat, amik nem alkalmasak papírgyűjtésre, viszont gyűjtósnak elhasználhatók. Az üveget egy merevebb falú bevásárlótáskába teszem a konyhában, és van még külön kisebb dobozunk az elektronikai és a veszélyes hulladéknak is (fénycsövek, elemek). Fémhulladékunk általában konzervdoboz formájában keletkezik, ezeket azonban el tudjuk használni a háztartásban festéshez vagy apró dolgok tárolásához.
Ma a műanyagos dobozt borítottam ki és néztem át, hogy pontosan milyen hulladékot is termelünk. Kéthetente viszik el külön a szelektíven gyűjtött hulladékot, ezalatt az idő alatt egy nagy szemeteszsáknak nagyjából a harmada-negyede telik meg. Nézzük, mit találtam:
- A legtöbb most a csokoládés, kekszes, édességes fóliacsomagolás volt. Hozzá kell tennem, hogy különleges két hetünk volt, a nagyfiam nagyon csokis szülinapi tortájába fogyott ennyi csoki. Ezzel együa stt utána kell néznem, hol kapható csomagolás nélkül csokoládé, van is egy tippem, meg fogom kérdezni a székesfehérvári csokiboltot. Egészségesebb alternatívát tudok: a piacon van kimérős árus, ahol különféle magvakat lehet kapni saját edénybe, akár csokibevonatosakat is.
- Második helyezett a házhoz rendelt ebéd dobozának a teteje. Az alját elhasználom palántázáshoz, több évig is, de a tetőt nem tudtam mire befogni. Ez is különleges alkalom, betegség miatt rendeltünk, alternatíva nyilván a házi főzés. A napi rutin ez, tehát ez a hulladék az általános gyakorlatban kiküszöbölve.
- Harmadik az általam „noname fóliák” kategóriába sorolt csomagolások. Kisebb-nagyobb, szakadt vagy ép, de felbontott tasakok, amiket képtelen vagyok felismerni, és gőzöm sincs, hogyan kerültek a háztartásba. Darabszámra számoltam, nem térfogatra, ezért van ilyen – negatív értelemben vett – előkelő helyezésük, egyébként viszonylag kicsik. Jobban fogok figyelni vásárláskor, hogy hol kerülnek be ezek a házunkba?
- Amik rendszeresen, bár kismértékben bekerülnek, de kiküszöbölhetők: száraztészta zacskója – eddig annyit tudtam tenni, hogy a legnagyobb kiszerelést vettem. Most eszembe jutott, hogy az egyik hipermarketben talán kapható kimérve is! Utána fogok nézni. Ugyaneza helyzet a popcorn és néhány rágcsálnivaló esetében. Zsemlemorzsát készíthetek itthon is – szoktam is rendszeresen, valahogy mégis becsúszott egy zacskó. Porcukorból legutóbb már kaptam papírdobozos kiszerelésűt, a tejfölt pedig kapni kimérve a piacon.
- Ami valóban kihívást jelent: a wc papír fóliája – erre szintén a legnagyobb kiszerelés vásárlása a válaszom. Láttam már óriástekercses, papírba csomagolt verziót is a neten, de a környékünkön még nem. Mélyhűtött zöldségek – sok mindent termelek magam, és csak akkor vásárolok ilyet, ha a sajátom már kifogyott, de a brokkoli például kivétel. Sajnos frissen is fóliába csomagolják. És egyes tisztítószerek. Sok mindent lecseréltem már, de még nem mindenből találtam meg a tökéleteset, illetve van, amiből egyszerűen kevés fogy, és most került ki a kiürült, régi flakon. Ezekről és az alternatívákról biztosan lesz egy külön posztom, amihez még némi kísérletezésre is szükség lesz a házi boszorkánykonyhámban.
Nektek mi teszi ki a legnagyobb mennyiséget a szemetesetekben? Csatlakozzatok ti is a #műanyagböjt kampányhoz, és csökkentsük együtt a hulladékunk mennyiségét!
Legutóbbi hozzászólások