írta KecskesTimea | 2020.04.25. | Egyéb kategória
Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.
Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! Kicsit előreugrottam a khívás napjait tekintve, ugyanis a divat a 12. nap témája lesz, viszont most zajlik a Fashion Revolution Week, és mindenképpen szerettem volna ezt a témát előtérbe helyezni.
A Fashion Revolution mozgalom évről évre azért küzd, hogy a divatipar fenntarthatóbb és átláthatóbb legyen. Fenntarthatóbb, azaz kevésbé káros a környezetre, és átláthatóbb: tájékoztassa a fogyasztókat, vásárlókat arról, hogy a termékeik hol készülnek, milyen körülmények között, kik készítik őket, mennyire etikusan és milyen anyagokból. Az átláthatósági index azt mutatja meg, mennyire osztja meg az adott márka a vásárlóival a vele kapcsolatos társadalmi és környezeti információkat, mennyire nyitott ezen a téren.
Ezen a héten minden évben arra kérik a mozgalomban részt vevőket, hogy vegyék fel a kedvenc ruhájukat kifordítva, mutassák meg a címkét, posztolják a képet a közösségi oldalukra, és taggeljék be a gyártókat, akiknek így feltehetik a kérdést: who made my clothes, azaz ki készítette a ruhámat? Idén azt a kérdést is mellétették, hogy milyen anyagból készült ez a ruha, hiszen az anyag a környezettudatos ruhavásárlás egyik legfontosabb szempontja.
no smink, no retus, who made my clothes?
Akkor lássuk: a képen a rajtam lévő felső az F&F márka terméke, Bangladesben készült, az anyagösszetétel pedig nem szerepel rajta, így máris hiányzik egy olyan információ, ami a tudatos vásárlást segítené. Az átláthatósági indexben ezt a márkát nem találtam, a Tescoé 41%. Legalább öt-hatéves darab, a dupla gyerekekkel otthon töltött idő utáni munkába álláskor vettem, kényelmes, praktikus, szoknyához és nadrághoz is jó, és amióta színtanácsadáson jártam, azóta azt is tudom, hogy ez a klasszikus „old navy” szín afféle jolly joker, ami szinte minden típusnak jól áll. Sokat is hordom olyankor, amikor szerepelni kell – na nem mintha olyan sokat szerepelnék, de ha igen, akkor a türkiz mellett ez az egyik kedvenc választásom. Munkába, hétköznapokra is szeretem, a tavaly ilyenkor végigcsinált 10×10 gardróbkihívásomnak is fontos eleme volt. Annak a kitételnek, hogy akkor érdemes megvenni egy ruhadarabot, ha legalább harmincszor viseled, mindenképpen megfelel. Mégis, ma már nem venném meg, legfeljebb akkor, ha használtan találnék rá. Miért nem?
Ez a felső Bangladesben készült, ahol az ország nagyrészt a ruhaiparból él, az export 80%-át teszik ki a fast fashion ruhadarabok, amiket többek között a H&M, a Primark, az Aldi vagy mint az én felsőm, a Tesco részére gyártanak. A munkások azonban a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak, gyakran kizsákmányolás áldozatai, olyan fiatalon kezdik el a munkát, amikor még az iskolapadban lenne a helyük. Havonta kevesebb, mint 100 dollárnak megfelelő összeget keresnek (a mai árfolyamon ez 33 ezer forint) ami a javasolt élhető fizetés negyede. Egy ruhadarab végső kiskereskedelmi árának mindössze 4-5%-a kerül vissza a készítőjéhez. Érdemes elolvasni EZT a cikket, ami ugyan a Zara márkát emeli ki, de bármelyik fast fashion márkáról szólhatna, a lényeg a benne szereplő nők története. Nézzétek meg a The True Cost című filmet, ami mindenkit arcul csap és elgondolkodtat a divattal kapcsolatban.
Felmerül a kérdés, hogy ha ezentúl sokkal kevesebben veszünk fast fashion terméket, akkor ezek a nők még kevesebb jövedelemhez jutnak-e, és így tulajdonképpen ártunk nekik? Nos, a Fashion Revolution Week és a hasonló mozgalmak éppen arra szólítanak fel, hogy irányítsuk rá a figyelmet ezekre a nőkre, kapják meg az őket megillető bért, keressük az etikusabb termékeket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a termékek megdrágulnak, és kevesebb darabot vásárolunk valamivel drágábban. Megtehetjük. Az átlagos fogyasztó 60%-kal több ruhát vásárolt 2014-ben, mint 2000-ben, de csak feleannyi ideig tartottuk meg ezeket a darabokat. (Forrás: Mengyán Eszter – Holy Duck blog, ajánlom követésre!)
Mit tehetünk mi?
- Vásároljunk használt ruhát. Nem ciki! Adjunk ezzel második életet a legyártott ruhadaraboknak.
- Keressük helyi tervezők, készítők darabjait.
- Tegyük fel a kérdést minden vásárlásunk előtt: valóban szükségem van rá? És ha igen, meg tudom oldani a szükségletem kielégítését second hand üzletből, gardróbvásárról, csereberéről, vagy csak az új ruhadarab lehet a megoldás?
Nem beszéltem még a ruha anyagáról, pedig az is nagyon fontos a környezet szempontjából, különösen, ha a műszálas ruhadarabokra gondolunk. Az óceánokban, folyóvizekben és a csapvízben is megtalálható mikroműanyag-szennyeződés egyik fő okozói ugyanis a műszálas ruhadarabokból leszakadó mikroműanyagszálak. Erről ITT tudsz tovább olvasni, és mosási tippeket is találhatsz a cikkben.
Posztold te is a kedvenc ruhadarabodat a címkével a közösségi felületeken, és tedd fel a kérdést a gyártóknak: ki készítette a ruhámat, és milyen anyagból készült?
írta KecskesTimea | 2020.02.27. | Egyéb kategória
Ti szeretitek a jegesmedvéket? Meg szoktátok nézni őket az állatkertben, ahogy heverésznek a parton vagy épp lemerülnek a víz alá, és a látványablakon keresztül látható, ahogy ez a hatalmas ragadozó könnyedén úszkál előttünk? Imádtátok a jegesmedvés kólareklámot, amelyben a sarki fény figyelésére összegyűlt medvék jégbe hűtött üdítőitalt pattintanak fel a szórakozáshoz? Nekem a kulcstartóm jegesmedvés, és bár nem tartom „cuki” állatnak a jegesmedvét – hogy is tarthatnám, hiszen a legnagyobb négylábú ragadozóról beszélünk – nagyon fontosnak gondolom felhívni rá a figyelmet.
A jegesmedve ugyanis szerintem olyan, mint egy jelzőlámpa. Ha a jegesmedve bajban van, az azt jelenti, hogy mind bajban vagyunk. Hiszen mi árthatna ennek a hatalmas állatnak, amely úgy fejlődött ki az evolúció során, hogy a sarki telet is elviselje, és nyolc hónapig képes élelem nélkül nemhogy túlélni, de a bocsait táplálni is? Ő a sarki tápláléklánc csúcsa, ő a király. Mi árthat tehát neki?
A klímaváltozás. Ha hatásvadászabb módon akarok fogalmazni, akkor az ember.
A már szinte elcsépelten hangzó globális felmelegedés a sarkokon látványosabban jelentkezik, mint nálunk, a mérsékelt égövön. Ezen a linken megtekinthető az az animáció, amely a sarkijég olvadását mutatja be 1984-től 2016-ig. A jegesmedvéknek a sarki jég az életterületük, ezen vadásznak, kóborolnak, párosodnak és sokszor a téli álomhoz is itt ássák a barlangjukat. Ha a sarkvidék a mostani arányban melegszik tovább, akkor egyre kevesebb jegesmedvét fogunk látni egyre kevesebb helyen, azaz egyre nő a kihalás veszélye.
A klímaválság új megközelítést igényel a korábbi veszélyhelyzetekhez képest, hiszen nem építhetünk kerítést a medvék olvadó élőhelyei köré, amelyet majd a Maci Laciból ismert vadőrök védenek. Amit tehetünk az életterük megóvása érdekében, az ennél jóval szélesebb és komplexebb megoldásokat jelent. És mivel nekünk magunknak is stabil klímára és egészséges bolygóra van szükségünk, a jegesmedvék jövője nem választható el az emberekétől. Ami őket érinti, az mindannyiunkat érint.
Emiatt hívta életre a Polar Bears International a Nemzetközi Jegesmedve Napot, amely minden évben felhívja a figyelmet a jegesmedvék helyzetére és rajtuk keresztül a klímaváltozás fontosságára. Talán ha egy konkrét állatfaj sorsán keresztül, őket az emberhez közelebb hozva beszélünk a témáról, jobban meghallja a szélesebb közönség is. Álljon itt most ezért tíz érdekesség a jegesmedvékről.
- A jegesmedve otthona a tengeri jég.
Ez azt jelenti, hogy nem a hóval, jéggel borított szárazföld alkotja az életterüket. A jégen vadásznak fókára, ott szaporodnak, kóborolnak, és gyakran ide húzódnak a barlangjaikba is. Öt nagy „jegesmedveország” létezik: Kanada, USA (Alaszka), Norvégia (Svalbard), Oroszország és Dánia (Grönland). Ezek közül is a legtöbb jegesmedve Kanada területén él, a teljes populációnak körülbelül kétharmada. (Az Antarktiszon nem él jegesmedve, az a pingvineké.)
- A jegesmedve NAGY.
Valójában a legnagyobb négylábú ragadozó. A felnőtt hím 350-600 kg-ot nyom, a nőstény jóval kisebb (150-290 kg). A magasságukat a válluknál mérik, így 1-1.5 méter magasak, de két lábra állva három méternél is feljebb érnek.
- Vándorlásban igazi bajnokok!
A jegesmedve az egyik legmobilisabb szárazföldi emlős. Havonta több, mint 3000 km-t tesz meg, a territóriuma akár 600 ezer négyzetkilométer is lehet! Ez nagyjából Kalifornia területének felel meg, vagy hogy közelebbi példát hozzak, Franciaország nem sokkal nagyobb ennél.
- A jegesmedvebocsok a hó alatti rejtett barlangokban születnek.
A tavaszi fókalakomák után a vemhes jegesmedvemama ősszel barlangot ás, ahol életet ad a bocsainak és szoptatja őket. Miután megásta a barlangot, már csak a havazásra vár, ami majd betemeti a barlang száját és elrejti a külvilág elől. Tavasszal már a bocsokkal bújik elő, és irány a tenger, ahol újra szerezhet élelmet.
- A jegesmedvebocsok születésükkor csak másfél kilósak, de néhány hónap alatt a testsúlyuk 20-szorosát szedik fel.
Egy bocs tehát nagyjából feleakkora, mint egy embercsecsemő, de amikor a család elindul a tenger felé tavasszal, a kölykök már 7-14 kilósak is lehetnek, pedig még csak 2-3 hónaposak. A jegesmedvemama teje az egyik legzsírosabb az emlősök között, szüléskor kb 31 százalékos. Ez adja a kalóriát a bocsok gyors növekedéséhez. Összehasonlításképp, az ember által fogyasztott tehéntej zsírtartalma nyers állapotában 3-6 százalék.
- A jegesmedvéknek csúszásmentes talpuk van.
A jegesmedvét az északi hómezőn való vándorlásra találták ki. A mancsa óriási, akkora, mint egy jókora lapostányér: 30 centiméteres átmérőjű is lehet, és a lábujjak és talppárnák közötti szőrcsomók tartják melegen. A talppárnákon apró kitüremkedések is vannak, amelyek megakadályozzák a csúszást, pont, mint a gyerekek csúszásgátlós zokniján. A nagy tappancsok az úszásban is segítik a medvét, a mellső mancsokat evezőlapátként használja, a hátsókkal kormányoz.
7. Egyes jegesmedvék élelmiszerkészleteket halmoznak fel.
Ez a viselkedés a grizzlykkel ellentétben jegesmedvéknél ritka, 45 év alatt több ezer megfigyelt jegesmedve közül csak 19 tett így. Megfigyelték, hogy attól függően raktároznak, hogy mekkora zsákmányt sikerült elejteniük, mennyi maradt belőle, miután jóllaktak, és milyen volt a jég állapota az elejtés helyszínén. Nem meglepő módon a soványabb medvék hajlamosabbak halmozni.
8. A jegesmedve 30 kiló fókazsírt is meg tud enni együltő helyében
Ők folytatják a leginkább ragadozó életmódot a medvefajok közül, és a húsevésen belül is a zsírra specializálódtak. Ez a fő kalóriaforrásuk, amit közvetlenül a saját testzsírjukba építenek be. Nem képesek olyan jól megemészteni a szénhidrátokat és a fehérjéket, mint a barnamedvék, ezért nagyon nagy szükségük van a fókazsírra. Ez tartja életben őket az év nagy részében, és átsegíti a hosszú böjt időszakán is.
- A jegesmedvék állnak a sarkvidéki tápláléklánc csúcsán, de az életben maradáshoz szükségük van a teljes élelmiszerláncolatra.
A jegesmedve testét felépítő szénatomok 86 százaléka a jégben tenyésző tengeri algából származik. Ezt az algát mikroorganizmusok, apró rákok fogyasztják, őket megeszik a tengeri halak, a halakat a fókák, a fókák pedig a jegesmedvék fő eledelét képezik. Ugyanúgy, ahogy a szárazföldön a talaj és a növényzet adja az erdei vadak táplálkozásának alapját, a jegesmedve esetében a tengeri jég és az alga látja el ezt a szerepet.
- A jegesmedvék helyzete sürgető, és cselekednünk kell, de szerencsére van remény
Gyakran hallunk lesújtó híreket a sarkvidék világáról és a jegesmedvékről, de tudnunk kell, hogy ha idejében cselekszünk, akkor látni fogjuk, ahogy a tengeri jég reagál a pozitív változásra. És ha a társadalmak változtatnak a karbonkibocsátásukon még időben ahhoz, hogy megmentsük a jegesmedvéket, akkor a földi élet többi szereplője része is jól jár – az emberrel együtt.
A helyzet valóban kétségbeejtő, de az emberiség már többször, újra és újra bebizonyította, hogy képes lehetetlennek tűnő dolgokat is létrehozni. És ebben az esetben szerencsére megvannak a válaszok, amelyekre szükségünk van.
A Polar Bears International szerint a jegesmedvék megmentésének és a klímaműködés helyreállításának módja röviden összefoglalva a fosszilis energiaforrások kerülésében rejlik. Ez az öt pont tartalmazza azt, amit az átlagember megtehet ennek érdekében:
- Szavazz és emeld fel a hangod!
A legfontosabb, amit megtehetsz, hogy minden egyes választáson a klímahelyzet ügyét szem előtt tartva szavazol. Emellett hívd fel a képviselőd figyelmét arra, hogy ez neked és a közösségednek mennyire fontos, szorgalmazd az ezzel kapcsolatos lépések megtételét.
- Támogasd a megújuló energiára történő váltást!
Vegyél részt közösségi projektekben, amelyek csökkentik vagy leváltják a fosszilis energia használatát tiszta energiaforrásokra, azaz szél- és napenergiára. Támogasd az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket, petíciókat.
Akár a családodban, baráti társaságodban, akára munkahelyeden vagy nagyobb társaságban állj ki bátran és vállald fel a klímaváltozás témáját. Az is segít, ha ezzel kapcsolatos cikkeket, honlapokat, filmeket ajánlasz másoknak.
- Támogasd a környezetbarát szállítást és közlekedést
Válassz olyan megoldásokat, akár a tömegközlekedést, akár a közösségi megoldásokat vagy a kerékpározást, amelyekkel csökkentheted a forgalomban részt vevő járművek számát. Vásárlásnál válaszd a minél közelebbről származó termékeket.
- Vegyél részt egy jobb jövő építésében
Ha építkezel, válaszd az energiatakarékos megoldásokat, csökkentsd le otthonodban a fűtést, takarékoskodj az elektromos energiával.
Ti szeretitek a jegesmedvéket? Mi az, amit megtesztek értük és a tisztább jövőért?
írta KecskesTimea | 2020.01.23. | Egyéb kategória
Izgalmas kezdeményezésnek lehettünk részesei tegnap Székesfehérváron, a Közép-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség és a Ki? – Ti & Mi szervezésében.
Az ügynökség a magyar résztvevője az Interreg Europe 2LIFES projektjének. Ez a projekt az újrahasználatot helyezi fókuszába. Mit is jelent ez?
A hulladékmentesség 7R-je közül a negyedik pont a Reuse – Használd újra! Mert mi is történik a tárgyainkkal általában? Megvásároljuk őket, egy ideig használjuk, aztán vagy megunjuk, vagy már nem tudjuk többé használni, feleslegessé válik számunkra, esetleg egy meghibásodás akadályozza meg a további igénybevételt. A tárgyból az esetek java részében hulladék lesz. Vagy szelektíven gyűjtött, vagy kommunális hulladék, de mindenképpen szemét. A szelektíven gyűjtött hulladékot sem hasznosítják újra teljes mértékben, de maga a szelektálás aránya is fájdalmasan alacsony. Fogjuk meg a hulladékot korábban, már a keletkezése előtt! Olyan ez, mint a betegségeknél: jobb a megelőzés, mint a már fennálló probléma kezelése. Ezt a megelőzést célozza a 2LIFES projekt, amely azt tűzte ki célul, hogy az újrahasználat mind lakossági, mind szervezeti szinten elterjedjen, és a hároméves projekt időtartama alatt a döntéshozó szervekkel együttműködve olyan rendelkezések, szabályozások jöjjenek létre, amelyek az újrahasználat gyakorlatát innovatív kezdeményezésből mindennapi rutinná változtatják.
Ezzel a céllal gyűltünk össze tegnap Székesfehérváron mi, környékbeli és távolabbról érkezett, elkötelezett magánszemélyek, vállalkozók és hivatalok képviselői, hogy megismerjük és inspiráljuk egymást, megtudjuk, ki mit tesz jelenleg a témához kapcsolódóan, és hogyan tudunk egymáshoz kapcsolódni és közösen elindulni a cél felé vezető úton.
Mi a Ki? – Ti & Mi –nél nagyon hiszünk a közösség erejében. A tegnapi találkozóra azért kerestünk meg közel húsz embert, és azért épp őket, mert vannak már korábbi tapasztalataink arról, hogy egy ilyen közösségben milyen energiák tudnak megszületni, amelyek a nyitottság, kíváncsiság és inspiráció légkörében hatványozódnak. Ahogy fókuszáltan együtt van ennyi olyan ember, akiket egy közös, jó cél köt össze, óhatatlanul is létrejönnek azok a kapcsolódások, amelyekre a közösség nélkül sokkal kisebb az esély. Felismerjük, hogy miben segíthetjük egymást és hogyan lehetünk a csoport javára – majd ezen keresztül a tágabb közösség, a lakóhelyünk, régiónk javára is. Ennek lehettünk tanúi a tegnapi első 2LIFES projekttalálkozón, amelynek résztvevőit röviden itt is bemutatom.
Hatpöttyös Étterem – az egyedülálló székesfehérvári étterem megváltozott munkaképességű és sérült embereket foglalkoztat. Ők szolgáltatták az enni- és innivalókat, kérésünknek és a találkozó szellemének megfelelően hulladékmentesen: üvegpoharakkal, porcelán bögrékkel és tányérokkal, újrahasznosított szalvétával.
Sárszentmihályi Ökokör – Tóthné Balázs Kata a Tudatos Vásárlók Egyesületének szervezésében végezte el az ökokör-vezetői tanfolyamot, és két éve oktatja a lakóhelyén az érdeklődőket a környezettudatos háztartásvezetésre.
Mum Goes Green – Virág Kriszti tevékenysége annyira sokrétű, hogy nehéz lenne ilyen röviden összefoglalni. Nem kisebb célt tűzött a zászlajára, mint a Velencei-tó környéki települések kizöldítését, amellyel több projekten és eseményen keresztül egészen jól halad.
Zoknicsere Program – Csányi Zoltán, a Dressa.hu tulajdonosa évekkel ezelőtt vágott bele társaival a zokni-újrahasznosításba. A részükre elküldött lyukas, páratlan, kinőtt zoknikból szigetelőanyag és geotextil készül.
Old Blue – a veszprémi székhelyű kisvállalkozás használt farmereket dolgoz fel lenyűgöző kreativitással. Plank János szerint a farmer az egyik leginkább szennyező anyag, az előállítása és a hozzá szükséges gyapot termelése folyóvizeket tesz tönkre. Amit azonban az Old Blue-tól vásárolunk meg, azt már nem kell újonnan előállítani.
Alba Könyvmentők – Márhoffer Péter a székesfehérvári Liszt Feren utcában álló könyvszekér mellett még két másikon is menti a hagyatékból származó vagy más módon feleslegessé váló könyveket. Gondoltátok volna, hogy könyvből is mennyi hulladék keletkezik, és milyen kincseket lehet találni töredék áron egy-egy könyvszekéren?
Dársmi Design – Pereczes Melinda ásványékszereket, malákat készít, és emellett kezdett bele a régi ékszerek felújításába. Ha van olyan ékszered, ami a szívedhez nőtt, de nem tudod hordani, Melinda felújítja és új stílust ad neki. Nála még az ékszerbemutató állványok is uszadékfából készülnek.
Borgica Textilékszer – Jávorfi-Bognár Ágnes használt pólókból készülő fonalból készít környezettudatos és antiallergén ékszereket, kiegészítőket, a legújabb termékei pedig a babahordozásra már nem alkalmas hordozókendők és a pólófonal kombinációiból készülő sálak, nyakmelegítők.
Baboth Dóri Kézírás és Dekor – Dóri készítette a Ki? – Ti & Mi szemléltető tábláit is – ezek is maradék anyagok voltak. Az ő kreativitását dicséri Guszti is, a projekt kabalafigurája, szintén hulladékanyagból. Dóri kalligráfiával és dekorációval foglalkozik, mentett textilre és fára dolgozik, és az írott üzenetek által is képviseli a környdezettudatosságot.
Kaptafa bútorfestő műhely – Lauschmann Ildikó és Ungvári Beatrix kidobásra ítélt bútorok felújításával, átfestésével foglalkozik, környezettudatos festékek használatával, és még a festék dobozát is újrahasználják. Workshopjaikon bárkit szívesen beavatnak a bútorfestés titkaiba.
SzékesZÖLDvár – Sándor Barbara és Szakács Eszter környezettudatos szemléletformálással foglalkozó facebook oldalt működtetnek és videókat készítenek a témában. Kidolgoztak egy rendszert, amellyel vendéglátóhelyek környezettudatos lépéseit tudják pontozni, illetve újrahasználható textiltermékeket is készítenek. Emellett ők képviselték a Gaja Környezetvédő Egyesületet is, amelynek célja az ökologikus szemléletmód elterjesztése.
Jancsárkert Egyesület – Schultz György vezetésével hat éve működik termelői piac Székesfehérváron, ahol maguk az árusok és a termékek is az egészség és környezettudatosság szellemében jelennek meg, de a piac teret ad rendezvényeknek is, mint az Egészségpiac vagy a nyári vászonszatyor-osztás.
Manyi Mester Műhely – Ludvánné Csóri Manyival röviddel ezelőtt készült interjú ezeken a hasábokon. Manyi varrónőként tesz meg mindent a napi munkájában és különböző eseményeken való részvétellel, önkéntes varrással az újrahasználat szemléletmódjának terjesztéséért.
Östör Annamária Székesfehérvár Megyei Jogú Város képviseletében és Réder Ferenc az Innovációs és Technológiai Minisztérium képviseletében vett részt a találkozón, ahol a KDRIÜ négy taggal volt jelen.
Ennyi elhivatott és lelkes közreműködővel, akik között vannak kézművesek és vállalkozók, oktatással és szemléletformálással foglalkozók, innovációs szakemberek és a döntéshozásban dolgozók, úgy gondolom, valóban elindult valami, ami a következő három év folyamán kézzelfogható eredményeket fog hozni. Kövessétek a blogot és a Ki? – Ti & Mi, valamint a KDRIÜ facebook oldalát az információkért és eseményekért!
írta KecskesTimea | 2020.01.14. | Egyéb kategória
Szeretnék indítani egy sorozatot különféle szakmák, foglalkozások vagy akár hobbik képviselőivel, bemutatni a szakmát egy művelőjén keresztül, ahol lehet, a környezettudatosságra fókuszálva. Ismerjétek meg elsőként Ludvánné Csóri Manyit, a székesfehérvári varrónőt, aki rengeteg gyereknek, fiatalnak és felnőttnek szerzett már örömet ruháival és tanfolyamaival.
Manyival együtt veszünk részt egy projektben, ami az újrahasználat szemléletét hivatott népszerűsíteni Székesfehérváron és a régióban, így az interjú is ennek nyomdokain készült.
Kérlek, mesélj magadról pár szóban! Ki vagy, mit csinálsz, hogyan kezdted, mióta foglalkozol ezzel?
Varrónő vagyok, a Manyi Mester Műhely tulajdonosa. Kislánykorom óta varrónő akartam lenni, úgy kezdett érdekelni ez a szakma, hogy mivel duci kislány voltam, bevallom, irigyeltem a barátnőimet, akiknek nagyon szép ruháik voltak, és nekem nem találtunk ilyeneket. Mivel én is szerettem volna hasonlókat, anyukám a piacról hozott nekem szép színes lepedőket, és azokból kezdtem autodidakta módon varrni – itt még nem volt tudatos az újrahasználat, inkább a szükség hozta. Ebből alakult ki a vágy és a szándék, hogy a szakmám is a varrás legyen. Először nőiruha-készítőnek tanultam, majd utána Budapesten a ruhagyártó szakképzést is elvégeztem. Ezután jött a mesterképzés, mert még mindig úgy éreztem, hogy többet szeretnék tudni a szakmáról. Néhány évig dolgoztam varrónőként, amikor megint hiányérzetem támadt, és elvégeztem a népijátszóház-vezető tanfolyamot. Ezt nagyon élveztem, jó csapat jött össze, mindenki profi volt a kézművesség általa képviselt ágában, és mindenkit érdekelt a többieké is. Összeadtuk a tudást, megvolt a közös érdeklődés, megteremtődött az a közeg, amiben az azonos értékek mentén létrejött egy nagyon kreatív, teremtő energia.
A sok tanulás közben először nagyipari ruhagyártásban, gyártósoron kezdtem dolgozni, de mivel itt a fejlődésre kevés lehetőség nyílott, váltottam egy kis műhelyre, akkor még alkalmazottként. Itt szabad kezet kaptam, alkothattam, amíg a kislányom meg nem született. Később egyes ruhamárkáknak varrtam, itt már olyan is volt, hogy én találhattam ki a darabokat, a szabást. Jó érzés volt látni az általam tervezett, készített ruhákat a kirakatokban, a boltok polcain. Négy évig a Székesfehérvári Királyi Napok emblematikus figuráinak számító óriásbábok ruhájának varrásában is részt vettem, ennek kapcsán sok ismeretséget kötöttem, a Furfang Fesztre is meghívást kaptam.
Néhány évvel ezelőtt egy barátnőm javasolta, hogy tartsak gyerekeknek workshopot. Az elsőn öt gyerek vett részt, a másodikon már tizenöt, idén nyáron harminc, szájról szájra terjed a hír, egymásnak ajánlják a szülők és a gyerekek, én pedig nagyon élvezem. Most már felnőtteknek is tartok workshopokat, lakástextilt, táskát, kisebb termékeket varrunk.
A saját műhelyemet először a szüleim házában nyitottam meg, most már két éve pedig a Manyi Mester Műhelyben dolgozom, a Barátság Háza mögött. Youtube csatornám is van, „Manyi varrás” keresőszavakkal megtalálható, ide ingyenes oktatóvideókat töltök fel egy barátnőm segítségével.
A 2LIFES projekt, amiben mindketten részt veszünk, az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?
Nagyon sok nagykereskedést, méteráruboltot ismerek, ahol örömmel adják oda a hulladékanyagot, ami egyébként az égetőbe kerülne. Szívesen tartok workshopot, ahol a varrás által megmutatom, hogy hogy lehet akár a háztartásban is újrahasználni meglévő vagy kidobásra szánt anyagokat.
A napi munkádban mennyire jelenik meg ez a szemlélet?
Nagyon sok hulladékanyagot használok, például a bálás ruhából a gombokat. Amikor ugyanis bedarálják a feleslegessé vált ruhát, a gomb tönkretenné a vágókést, ezért előtte levágják. Több befőttesüvegnyi ilyen gombom van a műhelyben, amiket a ruhák varrásához vagy dekoráció készítéséhez használok. Az egyedi ruhák készítésekor keletkező hulladékot felhasználom a kisebb daraboknál, és a tanulóim is tuajdonképpen hulladékon tanulnak varrni.
Gyerekkoromból hozom azt a szemléletet, hogy amit lehet, ne vásároljunk, hanem készítsük el magunk. Apukám nagyon szépen faragott, anyukám horgolt és hímzett, én is ebbe nőttem bele, és teljesen a magaménak érzem ezt a gondolkodásmódot. Aki így gondolkodik, az egy-egy nyersanyagban, leeső darabban meglátja, hogy mi készülhet belőle, és semmit nem dob ki.
Egy szakmabelinek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?
Egy szakembernek nemcsak a környezettudatos elv a fontos, hiszen aki varrásból él, az természetesen pénzt szeretne ebből keresni. Ebben segít, ha meglátja, hogy a semmiből is lehet pénzt csinálni. Nem kell drága anyagokat venni, lehet bálában textilt, lakástextilt kapni, ami szintén hulladékként végezné. Csak fantázia kérdése, mindenből lehet bármit készíteni.
Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?
Szeretnék egy nagyobb helyiséget, és az az álmom, hogy csak gyerekekkel foglalkozhassak. A ruhavarrást szívesen átadnám egy tanítványnak, és azt csinálnám, ami engem igazán feltölt, és az a gyerekek tanítása.
Ha valaki ma kezdené a varrónő szakmát, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?
Én azt érzem, hogy most épp olyan a világ, hogy ha most valaki jól megtanulja a szakmát, akkor egy keresett, népszerű, sikeres varrónővé válhat. Korábban volt egy olyan időszak, amikor kevésbé voltunk keresettek, de most újra nagy igény van a munkánkra. A szakma ismerete mellett fontos még, hogy empátiával bírjon a varrónő, hiszen emberekkel dolgozunk, meg kell találnunk velük a hangot. Egy ruhát méretre varrni, valakinek a testére és az ízléséhez szabni nagyon intim dolog, sokszor leszünk részesei a megrendelő élete legfontosabb pillanatainak, legyen az egy szalagavató vagy egy esküvő. Tudnunk kell ezeket jó emberismerettel, türelemmel, beleérzéssel kezelni, hogy végül mindenki elégedettségére szolgáljon az elkészült darab.
Végezetül azt áruld el kérlek, te miért kezdted el a munkádban is a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?
Van egyfajta küldetéstudatom, szeretnék lábnyomot hagyni a világban. Gyakran emlegetjük ma az időseket, akiknek még megvolt egy olyan tudásuk, amiből egyre kevesebb van a világban. Szeretném, ha majd engem is így emlegetnének, én lennék az a varrónő, aki ezeket az ötleteket adta. Nagyon sok kidobandó anyagból lehet apróságokat készíteni, akár egy szakadt ruhadarabból, maradék anyagból. Mindent lehet valamire használni, és én ezt szeretném továbbadni. A másik, amit fontosnak tartok, az a szép dolgok előállítása, akár egy darab rongyból is csodát alkotni. Én a legkisebb anyagra is úgy nézek, hogy látom benne, amit szeretnék alkotni – és akkor már nem a rongyot látom benne, hanem az értéket. Engem apukám tanított erre, és én is szeretném továbbadni.
írta KecskesTimea | 2019.09.22. | Egyéb kategória
Kamaszkoromban nagy Edda-rajongó voltam. Még nagykorúságom – és az Edda nagykorúsága – előtt elmúlt ez a rajongás, de az ős-Edda számokat továbbra is szeretem, soknak álmomból felkeltve is szó szerint tudnám idézni a szövegét. Ezért nem tudom kiverni a fejemből, és ezért foglalkoztat mostanában a gondolat, hogy vajon Pataky Attila 1988-ban, amikor megírta az Ég a házunk című számát, vajon olvasta a NASA üvegházhatással foglalkozó részlegének vezetője, James Hansen cikkét? Ez a cikk a kutatónak az amerikai kongesszus előtt elhangzott beszédét tartlmazza, amelyben bizonyítékokat tesz le az asztalra arról, hogy a globális felmelegedés létezik, és 99% a bizonyossága annak, hogy ez nem egy természetes folyamat, hanem a szén-dioxid és más gázok légkörben való felhalmozódásának az eredménye. Ennek ma már több, mint harminc éve. Én csak 9 éves voltam, és Greta Thunberg még a szülei jövőre vonatkozó terveiben sem szerepelt. Ugyanebben az évben Pataky Attila megírta az Ég a házunk című számot, és bár fogalmam sincs, hogy volt-e ebben bármilyen szerepe a globális felmelegedésről szóló híreknek, a szöveg mégis pontosan a helyzetre illik (refrén nélkül idézem, de hallgassátok meg a teljes számot:
A házunk ég, talán az egész ég!
De nem biztos, nem biztos semmi se még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.
A felelősség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki se mer.
Mit kérsz tőlem? Mit vársz tőlem?
A szobám falára egy kérdőjelet véstem!
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér,
Néhány hét és még néhány év,
És ott leszünk újra a legelején.
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.
A dolgok ára, ma még néhány könnycsepp,
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz.
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.
Igen, ég a házunk, de a generációnk szemébe húzza a sapkáját és minden baját a másikra fogja…
Ebben a helyzetben 2018 augusztus 20-án egy svéd diáklány, Greta Thunberg úgy dönt, hogy amikor kezdődik az iskola, ő nem megy oda, nem ül be a padba, ehelyett a svéd parlament elé megy és iskolasztrájkot folytat a klímáért három héten át.
Édesanyja később könyvet ír arról, hogyan jött ez az elhatározás, és hogyan lett aztán világhíres Greta – de a könyv, ami szintén az Ég a házunk címet viseli, ennél sokkal többről szól. Ez egy válságban lévő család története, ami összefügg egy válságban lévő bolygó történetével. Ha eddig nem volt klímaszorongásod, a könyv elolvasása után majd lesz – én mégis azt mondom, hogy olvasd el. Nem hosszú, nem kíván túl nagy erőfeszítést, de hátha ösztönöz arra, hogy az olvasáson kívül is tedd meg, amit tudsz.
Kép forrása: https://www.libri.hu
A könyv rövid kis fejezetekből, történetekből áll, főleg Greta édesanyja a narrátor. Kétségbeesés és remény, küzdelem a családért, hogy a fejét a víz felett tudja tartani, erről szólnak a történetek. Greta sokak szerint megosztó személyiség. Hiszen csak tizenhat éves, honnan veszi a bátorságot, hogy kiálljon tömegek elé, beszéljen a davosi Világgazdasági Kongresszuson, az Európai Parlamentben és az ENSZ klímacsúcsán? Ráadásul Asperger-szindrómás, hogyan képes egyáltalán a nyilvánosság elé állni?
Ez utóbbin a szülei is meglepődtek. Az édesapja ott volt a közelben a klímasztrájk első napján, az első alkalommal, amikor nagyobb közönség előtt beszélt, és készen voltak kimenteni Gretát, akinek az is nehézséget okoz, hogy szemtől szemben beszéljen emberekkel, aki helyett társaságban sokszor a szülei beszélnek, ő pedig csak bólint. Mégis, amikor tömegeknek kell elmondani, hogy vészhelyzet van, ég a házunk, hogy válság van, amit nem kezelünk válságként, hogy a generációnk úgy él, mintha nem lenne holnap, és a „gyerek a legfontosabb” csak egy szólam, hiszen épp a jövőjüket romboljuk le – akkor bátran képes kiállni, és felelős vezetőknek felhívni a figyelmét erre.
Ha elolvasod ezt a könyvet, megérted, hogy vezetett ide az útja. Talán azt is megérted, miért mondja, amit mond, és miért nem képes élni a kényelmes svédországi diákéletet. Nekem hiányzik a könyvből a lábjegyzetezés, könnyebb lett volna utánanézni az említett kutatásoknak, de mivel rövid, gyorsan olvasható könyv, a fennmaradó időben ezt is meg tudom tenni. Tedd meg te is, különösen, ha vannak gyerekeid, unokáid. Ne félj a szorongástól – én már tapasztaltam, hogy a legjobb módszer ellene az, ha cselekszel. Olvass, tájékozódj, nézz körül a saját háztartásodban, a közösségedben, a településeden. Csatlakozz a Greta mögött kialakult mozgalomhoz, a Fridays For Future-hez, de kereshetsz más környezettudatos közösséget is.
Nemsokára a gyerekeink, az unokáink szemébe kell néznünk, és válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy mi mit tettünk, amikor jött a válság? Én szeretném azt válaszolni – függetlenül a jövő alakulásától – hogy ami csak tőlünk telt, azt megtettünk. Neked mi az, amit tenni tudsz?
Legutóbbi hozzászólások