írta KecskesTimea | 2019.03.24. | Egyéb kategória
Ma több oldalról megközelítve foglalkoztunk a hulladék és a hulladékmentesség kérdésével. Délelőtt immár negyedszer települtünk ki a piacra Kittivel a lassan állandóvá váló kis standunkra. Szinte már megszokott a rendszer, amely szerint megérkezünk a piacra, kipakoljuk a még üres zsákjainkat, dobozainkat, üvegeinket, aztán felváltva elmegyünk vásárolni, így egyre jobban megtelik az asztal, láthatóvá válik, mit mire használunk. Hatalmas öröm, hogy egyre többen állnak meg és kérdeznek, beszélgetnek velünk, ma szinte folyamatosan volt kinek beszélnünk a témánkról! Volt, aki ráébredt, hogy van otthon régi függönye, amiből tud magának tüllzsákot varrni, hogy fel lehet használni a gyerek régi tornazsákját, vagy el lehet hozni a meglévő üvegeket, hogy tejet vásároljunk bele.
Néhány órát a piacon töltöttünk, aztán mindketten külön-külön gyorsan összedobtunk egy ebédet a családunknak, kicsit szusszantunk, és délután kettőkor a polgármesteri hivatalnál találkoztunk a falu azon lakóival, akik úgy gondolták, hogy szeretnének részt venni a Kitti által szervezett közösségi szemétszedésen. Huszonöten-harmincan gyűltünk össze, felosztottuk egymás között az érintett utcákat, kaptunk szemetes zsákokat, és kis csapatokban elindultunk.
Én a csapatommal gyalog mentem a kijelölt kezdőpontig, de nem bírtuk ki, hogy már addig se szedjük össze, ami mellett elmegyünk – mégse mondhatjuk, hogy szemetet szedni indulunk zsákkal a kezünkben, de az odáig tartó út nem a mi dolgunk. Úgyhogy a tulajdonképpeni kiindulópontra érve már egy zsákot teleszedtünk szeméttel. A tapasztalataink:
– az uralkodó szélirányt lezáró kerítéseknél, fasoroknál gyűlik össze a szemét
– építkezéseknél különösen kell figyelni a fóliákra, hungarocell darabokra. Viszi őket a szél, utcahosszan lehet szedni az építkezési hulladékot.
– rengeteg az eldobált feles üveg, pet palack, péksüteményes papír csomagolás. Tök jó, ha papírban van a péksütid, vagy ha már muszáj innod egy felest reggel, és nem egyszerhasználatos műanyagot használsz. De ha eldobod és az árokparton végzi, azzal inkább ártasz. Tedd a táskádba, és vidd el legalább a következő szemetesig vagy akár haza.
– a cigarettacsikket mintha sokan a lakásuk előtti utcaszakaszon dobálnák el. Mindennap elszívsz egyet a busztól hazafelé tartva, és eldobod a lakás előtt, hogy ne bent szívd? Tegyél ki egy konzervdobozt a kerítés tövébe, és gyűjtsd abban a csikket! Tudtad, hogy a cigarettacsikk az egyik leggyakoribb hulladék, nagyon lassan bomlik le, de ha összegyűjtöd, 100%-ban újrahasznosítható?
– Találtunk diavetítőt, porcelán órát és mindenféle megdöbbentő kidobott tárgyat. Még ha nincs is jobb ötletünk, nem tudunk mit kezdeni a hulladékunkkal, akkor is jobb a kommunális kuka, mint a falu széle – persze ezt nem tudom, kiben és miért merül fel, hogy a szántóföldek mellett, erdősávokban egyszerűen leteheti a szemetét.
Nagyon hatékony közösségi élményben volt részünk mindenesetre, és a végén szebb és tisztább lett a falu. Azok a gyerekek, akik ebben a programban részt vettek, biztosan jobban oda fognak figyelni arra, hogy véletlenül, a széllel se szálljon el a kezükből a buszjegy vagy a bolti blokk.
Természetesen készültek fotók is a lelkes társaságról, ha kapok belőlük, a facebook oldalamon szívesen megosztom. A szemétszedést egy jó hangulatú evéssel-ivással zártuk a szabadidőparkban, amíg csak ránk nem sötétedett.
Nálatok is volt közösségi szemétszedés ezekben a hetekben?
írta KecskesTimea | 2019.03.03. | Egyéb kategória
Kitti barátnőmmel mindketten három-három gyereket nevelünk, az ő két iskolása és az én középsőm járnak egy intézménybe. A logisztika nem egyszerű: a városon kívül lakunk, szerencsére egymástól gyalogos távolságra. A gyerekek – gondolom, ismerős a helyzet – járnak különféle sportokra, szolfézsra, zeneiskolába. Kitti részmunkaidőben dolgozik, de sokszor otthon is folytatja, én jelenleg itthon vagyok. Vasárnap este elkezdünk tervezgetni: ki melyik nap megy reggel mindenképpen a városba – ő viszi a három egy helyre járó gyereket. Közben az én elsősömet és Kitti ovisát általában az apukák kísérik a helyi iskolába, óvodába. Délután a másik gyűjti be a gyerekeket, persze figyelembe véve a különóráikat – kivéve, ha a reggeli gyerekszállító amúgy is abban az időben jön haza.
A kedvencem a múlt péntek volt: 12:35-re, pontosan az ötödik óra végére megjelentem az elsősért az iskolában, mert egykor kezdődik az órája a zeneiskolában. Tökéletes időzítéssel éppen találkoztam Kittivel a parkolóban, ő hozta a hármakat az iskolából, az én kicsim és az ő nagylánya bementek a megfelelő tantermekbe, közben én a középsőmmel átmentem uzsonnáért a pékségbe. Leültünk a tanterem előtt, közben – ez ritkaság – befutott apa, aki elkísérte a középsőt a saját órájára egy másik épületbe. Én megvártam a kicsit, aki hamarosan végzett, elintéztünk vele egy-két vásárlást, és még egy cukrászdába beülni is volt pár percünk, ide érkezett Kitti az ő középső kisfiával. Ő is kapott egy sütit és gyümölcslét, míg az anyukája elköszönt, hogy a nagylányával kettesben tölthessen egy kis időt. Odaadta a könyvtárból korábban kikölcsönzött könyveiket is. Aztán megérkezett az én középsőm az apjával, de pont váltottuk egymást, mert a nálam lévő gyerekek már megették a sütijüket és kezdtek nagyon elevenek lenni. Kettesben hagytuk a fiúkat, és átmentünk a gyerekkönyvtárba. A könyvtárossal jó hosszasan egyeztettünk, hogy a nálam lévő huszonvalahány könyv az öt olvasójegy közül melyikhez tartozik, de sikerült kibogoznunk. Közben ismét megjött családom hiányzó két tagja, én átszaladtam a felnőtt könyvtárba a saját könyveimet intézni, mire visszaértem, Kitti és a nagylánya is befutottak. Apa elment, Kittiék intézték a nagylánykönyveket, aztán indultak haza, mert a kicsi várta őket az oviban, és közben még egy orvosi időpontra is be kellett ugraniuk.
Nálam maradt a három kisfiú, végeztünk a könyvtárban, mindenkit elhelyeztem a hátsó ülésen, és elautóztunk a gimis nagyfiamért. Egy jó negyedórát kellett várni rá – sebaj, mindenki kapott a kezébe a frissen kikölcsönzött könyvtári könyvekből egyet, és gond nélkül elfoglaltuk magunkat a várakozás alatt. Megjött a kamaszom, most már mi is hazaindultunk, pont a délutáni csúcsforgalomban. Kittiék előtt az ő kisfia meg az én középsőm kiszállt, ők még szerettek volna egymással játszani, meg is beszéltük, hogy rendben, sötétedésre küldje haza. Vacsorára már mindenki a saját lakásában volt.
Lehet, hogy zavarosnak tűnik a történet, de ami a lényeg: mindenkinek jutott abból, amire szüksége volt: kettesben töltött idő egy szülővel, különórák, cukrászda, könyvtár, barátok, mindenki időben hazakerült, időt és pénzt spóroltunk. Van olyan is, amikor együtt gyűlünk össze a gyerekzsivajos lakásban, muffinsütés közben elkortyolunk egy pohár bort és beszélgetünk. Van, hogy csak a gyerekeink rohangálnak a mindkettőnkhöz közeli focipályán, míg mi haladunk a dolgunkkal. Szerencsés vagyok, hogy egymásra találtunk Kittivel és így meg tudjuk oldani a dolgokat. Nektek is van hasonló élményetek?
írta KecskesTimea | 2019.03.01. | Egyéb kategória
Tudtátok, hogy az átlagos amerikai gyerek kevesebb időt tölt a szabadban, mint a börtönök lakói? A Child Mind Institute kutatási eredménye megdöbbentő: 4-7 percet töltenek a gyerekek szabad játékkal a levegőn naponta átlagosan, míg a különböző képernyők előtt 7 órát! A kutatás 12000 szülő részvételével 10 országban zajlott, 5 és 12 év közötti gyerekeket vizsgáltak, és a teljes csoportra nézve az az eredmény született, hogy a gyerekek egyharmada 30 percnél kevesebb időt tölt odakint naponta.
Több cikk is foglalkozik a témával főleg angol nyelven, magyarul a Zöldbolt oldalán olvasható egy összefoglaló és egy kihívás. A mozgalmat egy ötgyerekes michigani anyuka, Ginny Yurich alapította, aki blogján több cikkben is ír a szabadban töltött idő fontosságáról és a saját tapasztalatairól. Egy-két generációval ezelőtt még nem volt téma, hogy milyen nagy szükségük van a gyerekeknek a szabad levegőn töltött időre és játékra, hiszen az volt a természetes, hogy mindenki kint van. Ginny szembesült azzal a ténnyel, hogy az amerikai gyerekek évi 1200 órát töltenek képernyő előtt, és úgy döntött, ideje, hogy a kinti aktív órák felülmúlják ezt a számot. Hha 1000 órát sikerül egy évben elérni, az már nagy valószínűséggel a az ellenkezőjére fordítja ezt a helyzetet.
Magyarországon a Regio játék végzett ezzel kapcsolatban kutatást 2015-ben. Eszerint nálunk jobb a helyzet, a gyerekek 40%-a hétköznap is napi 2-3 órát tölt kint, ami legtöbbjük esetében az óvoda, iskola kertjét jelenti. Sokan kirándulnak is, aki megteheti, a saját kertjében töltődik fel. Évi 1000 óra napi átlag 2,7 órát jelent – ha ez az öt évvel ezelőtti kutatás ma is igaz, akkor a gyerekeink tulajdonképpen teljesítik a kihívást.
És mi, szülők? Mennyivel izgalmasabb lenne, ha a saját szabadban töltött időnkre kellene odafigyelnünk, aminek jó részében velünk vannak a gyerekeink is. A dolgos hétköznapokon, főleg télen kevés az esélyünk hozni a napi 2,7 órát, hétvégén talán pótolhatunk belőle valamennyit. Ha mindkét hétvégi napon 8-8 órát tudnánk odakint lenni – de szép is lenne – már majdnem összejön a heti mennyiség. Azért számolgatok magamban, mert rátaláltam az 1000 Hours Outside kihívás facebook oldalára és csoportjára is, ahol a tagok inspirálják egymást, ötleteket osztanak meg, és számolják az órákat. Ők januárban kezdték, és nagyon szépen haladnak! Mit gondoltok, megcsináljuk a magyarországi közösséget?
írta KecskesTimea | 2019.02.27. | Egyéb kategória
A tegnap idézett cikk kapcsán leírom én is, hogyan kerültünk a székesfehérvári termelői piacra a barátnőmmel és egy standdal, ahol nem is árultunk semmit, csak információt, és azt is ingyen. Igazán jó üzlet, nem?
Kittivel mindkettőnknek szívügyünk a hulladékcsökkentés, és minél több embert szeretnénk meggyőzni ennek fontosságáról. Amellett, hogy a saját háztartásunkat mindketten igyekszünk ennek megfelelően átformálni, úgy gondoljuk, hogy ennél többet is kell tennünk. Nagyon sokat számít, ha mindenki a maga környezetében megteszi a saját kis lépéseit. Emellett mi abban is hiszünk, hogy a szemléletformálás kulcsfontosságú. Minket látva talán másokban is felmerülnek ötletek, amiket tudnának alkalmazni maguk körül, vagy legalább elgondolkoznak, de már az is jó, ha csak a szemük befogja a látványt és a fejükben elindul valami.
Néhány hete egyeztettünk a Jancsárkert piac vezetőjével a terveinkkel kapcsolatban. A piac szombatonként van nyitva, és helyi vagy környékbeli termelők élelmiszereit árulja. Van itt pék, hentesüzlet, finomabbnál finomabb kézműves sajtok, savanyúság, bor, tej és tejtermék, tojás, természetesen zöldség és gyümölcs, de kézműves termékekkel, például ékszerekkel is találkozni. Mi mindig úgy érkezünk, hogy az előre megtervezett vásárláshoz a kosarunkban lapulnak a vászonszatyrok, dobozok, üvegek – most már szinte soha nem kerül haza nejlonzacskó amiatt, hogy valamit elfelejtettünk. Most is hoztuk a saját vásárlásunkhoz szükséges eszközöket azzal a különbséggel, hogy most tettünk mellé mást is az itthoni készletből:
Először szépen elrendeztük a kapott standunkon az üres eszközöket, aztán felváltva bevásároltunk, az asztalon egyre jobban megtelő táskákkal, dobozokkal bemutatva, hogy mindent megvettünk, amire szükségünk van, mégsem lát senki felesleges műanyag csomagolást.
A kép előterében a szakirodalom: Bea Johnson Zero Waste otthon, valamint Tóth Andi: Dobd ki a szemetest! című könyve. Előbbi is jó ötletadó, Andi könyve viszont hangsúlyozottan magyarországi viszonyokra íródott, kézikönyv jellegű írás receptekkel és hasznos listákkal. Szívesen ajánlom, hamarosan várható a megjelenése e-bookban is.
Mellette a nagy ökotáskámban a heti zöldségmennyiség. A zöldségesnél egyszerűen a kezemből teszem a mérlegre, onnan egyenesen a táskába. Ha ez nehézséget okoz – például apróbb, sokdarabos árunál – akkor bevetem az egyik, még üres dobozomat a méréshez, és abból borítom a táskába, most is így vettem például gombát.
Jól láthatók a nagy kakaós csigák a vászonszatyromban, ebbe vásárolom a péksüteményt. Lehet a sós és édes pékárunak külön szatyrot alkalmazni, vagy létezik olyan is – Kitti ilyet használ – ami belül osztott. A kakaós csigák alatt van még rozskenyér a szatyorban, és mellette egy behúzózsinóros vászonzsákban fokhagymás kifli.
A tojást talán természetes, hogy mindenki papírdobozban veszi. Bár egy időben megjelentek az üzletekben a műanyag tojástartók, mostanában egyre kevesebbet látok belőlük. Ami miatt mégis kitettük az asztalra: arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy ezt is újra lehet használni, gyűjteni és visszavinni hétvégén az árushoz, örülni fog neki.
Mellette a kis zöld tetejű dobozkában csemege karaj van, ezt is csomagolás nélkül vettem az egyik hentespultnál. Kiválóan megfelel felvágott helyett vékonyra szeletelve, de főzelékfeltétnek vagy reggelihez sütve is finom.
A kedves macis dobozkában kávé van, itt a piacon ritkán kapni, de most volt kinn egy árus, akinél őrölt kávét is tudtunk venni, és ittunk is egy finom cappuccinot. Erre szolgáltak a kicsivel hátrébb látható szilikontetős kerámiapoharak. Ha előreláthatóan elviteles kávét szeretnénk inni valahol útközben, csak beteszünk egy ilyet a táskánkba.
A macis doboz melletti befőttesüvegbe savanyú káposztát vásároltam, sajnos itt csak ezt az egyféle savanyúságot tudtam kimérve venni, minden más zacskókban, kiporciózva várta a vevőket. Talán ha többen visznek saját edényt, ez is változik majd!
A kulacsok mindig nálunk vannak, most mutatóba vittük. A kávéspoharak előtt talán láthatók Kitti textilszalvétái, ők ilyeneket használnak, minden családtagnak külön mintával. Én egy készlet textilzsebkendőt vittem, amiket kiszolgált ingekből varrtam magunknak.
Hátul még látszik egy doboz, amibe a sajtot kértem, mögötte Kitti péksütis vászonszatyra és az én kosaram megpakolva almával. Ha végeztünk a vásárlással, az alma tetejére tehetem a könnyebb árukat, vállamra a vászonszatyor, kezembe az ökotáska, és mehetünk is.
Volt még egy fekete kartonból készített táblánk, amit a stand fölé akasztottunk néhány tippel, amiket itt tulajdonképpen le is írtam. Hogy milyen sikerünk lett, az egyelőre kérdéses. Azt gondolom, ez egy hosszútávú dolog. Ha változik a vásárlók szemlélete, talán követi a kereskedőké is. Én magam akkor leszek a legboldogabb, ha nem látom mindenhol a standokról lógó nejlonzacskótömböket, mert már nincs rá szükség.
Legutóbbi hozzászólások