#zsolyachallenge – egy kihívás, amire minden vállalkozónak szüksége van!

#zsolyachallenge – egy kihívás, amire minden vállalkozónak szüksége van!

Szeretem a kihívásokat, többször beszámoltam már az oldalon azokról, amikben részt vettem. A legutóbbi kihívás talán az egyik legjobb, leghasznosabb volt, amivel találkoztam. Beszámoló következik a vállalkozóknak szóló #zsolyachallenge-ről, ami bátorságot adott és felpörgetett augusztusban.

Kihívás neked, tudatos lépések a vállalkozásodnak

Véletlenül láttam meg Dr. Szabó Orsolya, Zsolya posztját, amelyben augusztusra 30 napos kihívást hirdetett vállalkozóknak, főleg vállalkozónőknek. Orsi vállalkozásáról, a Zsolya Communicationról hallottam már, időnként el is olvastam egy-egy cikküket. Találkoztam a nevükkel anyavállalkozói csoportokban, ahol gyakran ajánlják őket, ha konzultációra, online kommunikációs tanácsadásra, stratégiaalkotásra van szükség. Ennek ellenére nem kezdtem el követni őket, utólag nem is értem, hogy hagyhattam ki az elmúlt években ezt a lehetőséget. Persze alig egy éve vagyok vállalkozó és még rövidebb ideje formálom tudatosan a közösségimédia-jelenlétemet, de mennyivel hamarabb is elkezdhettem volna tanulni minderről!

Orsi célja az volt ezzel a kihívással, hogy szeptemberre elmondhassuk magunkról, hogy mindennap léptünk egy kicsit előre. Napi egy apró lépés az online kommunikációnkért, a személyes fejlődésünkért és a vállalkozásunkért. Ha valaki rendszeresen csinálta a kihívást, annak ez maradéktalanul megvolt ebben a hónapban, és biztos, hogy nagyon sokat tanult belőle.

Így zajlott a kihívás

Napi egy élő bejelentkezés az Instagramon – Orsi nem viccelt. Nyaraláson is, otthon is, üzleti reggeli előtt is egyetlen pihenőnapot kivéve minden egyes nap élőben töltötte a tudást a fejünkbe. Azért ha ezt elképzelitek a nyári hétköznapokban és hétvégéken, érzitek, hogy micsoda elköteleződést és mennyi munkát jelent. Különösen, ha az ember korrektül fel is készül ezekre az élőkre, amik után pedig érkeznek a kérdések, megkeresések, kommentek. Persze majdnem ekkora elköteleződést jelentett ez a résztvevőknek is – bár mi azért másnap is bepótolhattuk, ha lemaradtunk egy-egy videóról. Minden bejelentkezést egy-egy poszt követett a Zsolya facebook csoportjában további infókkal, linkekkel, podcast-ajánlókkal és más okosságokkal. 100% tudás, 0% bullshit, ahogy Orsi és a Zsolya szlogenje is mondja. Jelen esetben ez teljes mértékben fedi a valóságot. Konkrét, gyakorlati információkat kaptunk, és rendszeresen figyeltük a statisztikáinkat a különböző online kommunikációs felületeken. Egyértelműen látszott a kihívás eredménye a számokon is.

Épp élőzőm instán:)

Csapatban jobb

A kihívás varázsa többek között abban rejlett, hogy az első napok feladata a partnerkeresés volt. Én rögtön két vonalon kezdtem bele. Az Egyboszorka bloggereként, szövegíróként hárman alkottunk egy csapatot a Waldorf babákat varró Ildával és a virtuális asszisztens Judittal. A Zöldellő Egyesület képviseletében Orsival, a Barangoló család blog szerzőjével kerültem párba. Innentől jöttek a feladatok: posztok, sztorik, videók, élő bejelentkezések, ajánlások, a különböző felületek beállításai. Szó volt a LinkedInről, a weboldal felépítéséről, a célközönségről, a közösségépítésről és még sorolhatnám. Ha nincs ez a kihívás, nem tudom, mikor indítottam volna el az Állj oda magad mellé! csoportot, ahol immár több, mint hetvenen vagyunk, vagy belekezdtem volna-e a #hálanaplókihívásba szeptemberben.

Legyél te is céltudatos vállalkozó!

Ez a cikk nem reklám, hanem egy őszinte beszámoló és ajánló. Ha szeretnéd jobban kezelni a vállalkozásod online kommunikációját, szeretnél felszedni sok-sok tudást, önbizalmat, átlépnéd a komfortzónádat, növelnéd a bátorságodat, inspirálódnál, akkor keresd meg te is a Zsolyát a különböző csatornákon! A kihívás tudásanyaga azoknak is elérhető utólag, akik nem vettek részt rajta. Szerintem szükséged van rá.

Cserébe csak annyit kérek, hogy kövesd az Egyboszorkát is facebookon, instán és engem LinkedInen. Ha a környezettudatos tartalmak érdekelnek, akkor pedig a Zöldellő Egyesületet is itt és itt. Gyere a facebook csoportomba, vegyél részt a #hálanaplókihívásban és profitálj te is abból, amit ebben a hónapban Zsolyától kaptam!

Szeretettel

Timi

Újratervezés! Felveszem a fonalat

Újratervezés! Felveszem a fonalat

Az otthonoktatós és otthonról dolgozós hónapok, majd a nyári szünet szétzilálta az életünket és a blogot is. Ilyenkor jön jól az újratervezés : szeretem megnézni, hol tartok most és eltervezni a következő néhány hetet, hónapot.

Megint egy újratervezés

Visszanéztem, március elején írtam utoljára cikket a saját blogomra. Nagyjából egybevág az aktuális járványhullám iskolabezárásával, és ezzel el is mondtam mindent. Mi szerencsések vagyunk, a közvetlen családban senki nem lett beteg. Mégis, ahogy mindenkit, a pandémia minket is megviselt. Nálunk van két otthonról dolgozó felnőtt, három gyerek, köztük egy érettségiző, és maga az élet, ahogy zajlik. Mindez nem sok energiát hagyott a kedvelt tevékenységekre, többek között a blogolásra sem. Épp a napokban kaptam épp egy kedves visszajelzést arról, hogy mennyire köthető hozzám az újratervezés fogalma – és most tényleg itt az ideje.

Újratervezés – egy új lap a naptárban

Ezért álljon itt most egy összegző bejegyzés arról, ami történt velünk azóta – aztán pedig jön majd az újabb, aminek már konkrétan az újratervezés lesz a témája.

Gyerekek

A tavaszi hónapokban az egyik érettségire készült, a másik kettőnek pedig különféle külön foglalkozásokat kerestünk. Volt, amit végül a nyár elejére sikerült is megkezdeniük, aztán persze bejött a nyári szünet. Az érettségizőnek minden remekül sikerült azt leszámítva, hogy online ballagás volt, amit próbáltunk ugyan felejthetetlenné tenni, de azért az mégsem az igazi. Volt ünnepi ebéd, virág és ajándék, de ballagási szalagból csak ovisat kaptam, hiszen gimnáziumi ballagások úgysem voltak idén. Azért így is mindig emlékezni fogunk erre a napra – talán még jobban, mint ha egy átlagos ballagásunk lett volna. Az ő életében rengeteg volt az újratervezés idén, és még nincs is vége.

Ballagás online, kalapdobálás élőben, igaziból

A középsőnek iskolaváltást kellett intéznünk, ami nem volt könnyű ügy, de szerencsére az új helyen jó szívvel fogadták. A bizonyítványok szuperek lettek, és mivel az elmúlt két tanévben nagy hiányt szenvedtek közösségből, idén először táborozni is mentek a nyáron. Bevallom, mi megbeszéltük velük, hogy az idei nyáron nem az a cél, hogy „végre együtt legyen a család”. Hiszen mást se csináltunk egy éve, csak együtt voltunk. Ehelyett idén sokat élvezik a nagyszülők vendégszeretetét, mi pedig kettesben utazunk el kétszer pár napra.

Azért sok közös programot is terveztem persze erre a nyárra. Rögtön a gyöngyösi állatkerttel és a Kékestetővel kezdtünk, és hazafelé belefért még egy gödöllői játszóterezés és fagyizás is. Nyaraltattunk unokatesót, akivel strandra, kalandparkba, várost nézni, moziba, bobozni mentünk. Volt túra és bringázás, vonatozás és még egy állatkert, szalonnasütés és kertben, sátorban alvás, szóval azért nem maradtak teljesen együttlét nélkül.

Kettesben

Nem mondom, hogy a párkapcsolatnak jót tesz a folyamatos, tömény együttlét. Nekem kifejezetten szükségem van nem kevés egyedül töltött időre is. De mi általában nem ketten, hanem négyen-öten-hatan vagyunk együtt – ahogy a legtöbb család – és nagyon mínuszba kerültünk már kettesben töltött időből! Így aztán idén két rövidke nyaralás, inkább csak hosszú hétvége várt ránk, amikről részletesebben is be fogok számolni.

Itt is jártunk 🙂

Ráadásul olyan jól szerveztük – ezúton is köszi anya! – hogy amikor a hétvégére nyaralni mentünk, a gyerekeket egész hétre adtuk kölcsön, tehát még ilyenkor is voltak kettesben töltött napjaink. Vacsorák, beszélgetések, séták, filmnézések, borozások – nem kellettek nagy dolgok ahhoz, hogy jól töltsük együtt az időt. Nem, nem szirupos romantika a mi életünk sem: ezek azok a napok, amik a nagy hajtás, járvány, otthonoktatás után az élethez nélkülözhetetlenek voltak.

Egyedül

Énidőre egy-egy túra erejéig szabadultam ki, illetve a kétheti rádióműsor felvétele ilyen nekem. Idetartoznak még a kutyasétáltatások – Bátor nagyon öregszik és fárad, már csak keveset bír, de azt nagyon szereti. Ha már mozgás: a futást karácsony óta hanyagoltam, nem sikerült visszaállni rá, helyette voltak tavasszal a túrák, nyáron biciklizés, és rákaptam a jógára. Idén majdnem minden reggel jógáztam és nagyon megszerettem. Nem mondtam le a futásról, tervezem, de azt hiszem, azt be kell látnom, hogy a nyár nem az én időszakom ebből a szempontból sem. Nem véletlen, hogy ilyenkor, augusztusban kezdtem kilenc éve. Lehet, hogy a jövőben az lesz a módszerem, hogy ősztől tavaszig futok, nyáron biciklizem? Plusz jóga a hajlékonyságért, erősítés, szeretnék tíz év után újra visszamenni zumbára, és a legjobb lenne rendszeresen úszni. Az egyik legjobb pillanatom idén nyáron az volt, amikor a lenti termálfürdő úszómedencéjében esőben, egyedül úsztam egy félórát.

Munka

A munkámmal kapcsolatban sok fejlődésről számolhatok be. Három éve hagytam ott a multi világot, kihasználtam a főállású anyaság nyújtotta lehetőségeket, és közben kerestem az utamat. 2020 áprilisában a legjobb pillanatban lettem egyéni vállalkozó (*irónia) azóta két párhuzamos úton járok. Az egyik a cikkírás, ahol szerencsére egyre több az állandó megbízás, a másik pedig a környezettudatos tevékenység, amellyel kapcsolatban éppen a bírósági pecsétre várunk az egyesületünk alapító okiratán. Nagy terveink vannak mind a két területen! A járvány itt is kiesést jelentett, nem tarthattunk előadásokat, nem szervezhettünk rendezvényeket. Amit lehetett, megoldottunk online, de az igazi azért az volt, amikor pünkösdkor először találkozhattunk újra személyesen a hallgatóságunkkal, leginkább pedig a néhány hete rendezett saját rendezvényünk.

Újratervezés a blogon is

A bloggal pedig nagy terveim vannak, augusztusban részt veszek a #zsolyachallenge kihívásban, amitől rengeteg inspiráló ötletem lett. Kövessétek a facebook és insta oldalt, mert ahogy pontosabban kialakulnak ezek a tervek, ott fogom csepegtetni az infókat, de itt is lesz róla bejegyzés.

Nekem kicsit olyan az augusztus végi, szeptember eleji időszak, mint az új év kezdete. Az új tanév, a nyár vége kiváltja belőlem az újratervezés iránti igényt. Ti is szoktatok ilyenkor egy kis számvetést készíteni, megnézni, hol tartotok most, és megtervezni a következő lépéseket? Nagyon érdekelnek a válaszaitok, hogy merre haladtatok, és mik a terveitek az őszre vagy az előttünk álló tanévre! Írjátok meg kommentben facebookon vagy instán!

Szeretettel

Timi

Ruhák másodkézből – itt a SecondHand September!

Ruhák másodkézből – itt a SecondHand September!

A július műanyagmentes, ezt már mindenki tudja. Az augusztus szívószálmentes. De milyen legyen a szeptember? – tette fel a kérdést az Oxfam, a társadalmi egyenlőségért küzdő nemzetközi szervezet. A válasz pedig: legyen Secondhand September – vásárolj te is másodkézből!

De mi is ez?

A Secondhand September, azaz magyarul Használtruha Szeptember az eldobhatóság kultúrájának hátrányaira hívja fel a figyelmet. A ruhák rövid életciklusa környezetszennyezést okoz, a fast fashion és a textilipar pedig emellett társadalmi egyenlőtlenséget is. A csatlakozók vállalják, hogy egy hónapon keresztül nem vásárolnak új ruhát, amire szükségük van, azt másodkézből szerzik be.

Letölthető, megosztható az Oxfam oldaláról!

És miért fontos másodkézből vásárolni?

Az eldobható divat óriási terhet ró a bolygóra: a környezetre és a benne élő emberek és más élőlények életére is. Az Oxfam kampányában nagy-britanniai adatokkal dolgozik. Ezek szerint az Egyesült Királyságban hetente 13 millió ruhadarab kerül a szeméttelepekre, amelyek össztömege éventekiteszi az Empire State Building súlyát. Eközben egyetlen farmer-póló kombináció legyártásához eközben annyi víz szükséges, amennyit egy embernek 13 évbe (!) telne meginni. A világ kongatja a vészharangot az egyre súlyosabb vízhiány miatt, az ivóvizet pedig ruhagyártásra használjuk fel. A legyártott termék viszont rövid úton hulladékként végzi. Az üzletek a ruhamennyiség 85%-át el se tudják adni, hiszen a divat ma már olyan gyorsan forog, hogy nem szezonok vannak, hanem mikroszezonok, évente akár 52. És akkor még nem is említettem a körülményeket, amelyek között az ezeket a ruhákat varró nők dolgoznak.

Ha használtan vásárolod a ruháidat, megmented őket a szeméttelepre kerüléstől. Új életet adsz egy darabnak, később válik hulladékká. Nem támogatod a divatipart, és kevesebbet is költesz. Így máskor, ha új ruhát veszel, előnyben részesíthetsz fenntartható gyártókat.

Mit tehetek még?

Csatlakozz a Secondhand September kihíváshoz! Egy hónapig ne vegyél új ruhát – igen, a gyereknek szükséges tornacipőt, ünneplő ruhát is be lehet szerezni másodkézből. Nem feltétlenül a turkálókra és más használtruha-boltokra gondolok, bár természetesen azzal sincs semmi baj, ha ott keresgélsz. Sokan vannak, akiknek különös érzékük van ahhoz, hogy kincsekre bukkanjanak ott, de ha célzottan keresel valamit, akkor nehezebb dolgod van. Nézz körül a környékbeli adok-veszek csoportokban, vagy a családban és a barátaid között! Nincs valakinek épp egy ruhamérettel nagyobb gyereke, akitől akár rendszeresen megkaphatod, amit az ő gyereke kinőtt? Biztosan van, amit cserébe fel tudsz ajánlani.

Saját részre pedig rendezzetek gardróbcserét a barátnőiddel! Nézd át a szekrényedet: biztosan van, amit nem használsz, sosem hordtál vagy sosem fogsz. Gyűjtsd össze ezeket és tartsatok egy csajos estét egyikőtöknél, amikor felpróbáljátok egymás ruháit. Örömmel fogjátok tovább használni azt, amit egyikőtök már szeretett. Nagyobb körben – a lakókörnyezeted vagy a kolléganőid részvételével – is lehet gardróbvásárt rendezni. Érdemes rákeresni a környékeden zajló eseményekre, talán találsz is ilyet.

Ha vettél használt ruhát, vagy részt vettél ilyen eseményen – vagy épp nem volt szükséged semmire, de szeretnéd népszerűsíteni a mozgalmat – akkor látogass el az Oxfam weboldalára! Olvasgass, ossz meg cikkeket, tölts le anyagokat, és használd a közösségi médiában a #SecondHandSeptember hashtaget!

Ha szívesen részt veszel a kihívásban és beszélgetnél róla, várom a kommentjeidet az Egyboszorka facebook oldalán!

Egy évig nem vásároltam ruhát

Egy évig nem vásároltam ruhát

Sziasztok, Timi vagyok és egy éve nem vásároltam magamnak ruhát. Már az elején bevallom, hogy egyetlen kivételt azért tettem: a húgom karácsonykor jelentette be, hogy februárban férjhez megy, és az ember a kishúga esküvőjére azért vesz egy csinos darabot. (A téma hosszas körüljárása, az új ruha és a varratás megfontolása után végül használt ruhát választottam, amit varrónő igazított rám.)

ujruha-001.jpg

Életem képe a tesómmal egy apró szerelvényigazítás után <3

A ruhavásárlás szüneteltetése akkor merült fel bennem először, amikor tudatosabban kezdtem foglalkozni a környezettudatos ruhatárral. Megismerkedtem Eszter blogjával (holyduck.hu), majd vele személyesen is, voltam nála színtanácsadáson, és elkezdtem arra vágyni, hogy a ruhásszekrényemre is úgy tekinthessek, mint a kamrapolcomra, ahol növekvő örömmel látom a csomagolt áruk helyett a befőttes üvegeket, vászonzsákban lógó alapanyagokat és tartós dobozokat tárolóeszközként. Csakúgy, mint a kamra és a konyhaszekrény, no meg a fürdőszoba esetében, a változás itt is nagyon fokozatos. Azt a gondolkodásmódot képviselem, hogy nem akarok sok dologtól megszabadulni, bár célom a minimalista életmód, de a hulladéktermelés csökkentése is. A ruhák szaporodásának megakadályozása ott kezdődik, hogy kevesebbet veszek, hogy okosabban és kreatívabban kezdek öltözködni a saját szekrényemből, a meglévő ruháimból, hogy egyre jobban megismerem magam abból a szempontból, hogy mi áll nekem jól, mit hordok valójában szívesen, meddig tart a bátorságom a kombinációkat illetően.

A ruhák felhalmozásának hátrányairól már többször írtam: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, rengeteg textília kerül a szeméttelepekre, és nagyon keveset hasznosítunk újra belőle. Amellett, hogy sokat olvasok és tanulok arról, hogy hogyan lehet ezt jobban csinálni, a helyzet javításának egyik legegyszerűbb módját a fogyasztás csökkentésében látom: egyszerűen nem vásárolok.

Szeretek mindent apró lépésekben megkezdeni, és bármilyen hihetetlennek tűnik, ez az egyéves kihívás egy apró lépés. Nem válogattam ugyanis át a ruhatáramat, nem dobtam ki semmit, csak olyasmitől szabadultam meg, ami tönkrement. Annyit határoztam el, hogy nem vásárolok újabb darabokat. Közben sokat tanultam az anyagokról, a ruhák előállításáról, beszerzési lehetőségekről és főleg önmagamról. Cikkeket olvastam, podcastokat hallgattam, rájöttem, hogy milyen sok pólóm van például, és milyen hosszú idő telik el, amíg ugyanazt kétszer felveszem, de sokkal kevesebb a könnyed nyári ruhám, és hiába a sok póló, mégsem könnyű jól összeválogatni a ruhatáramat.

Az utolsó ruhadarab, amit vettem, a tavalyi Everness fesztiválon (igazából már 13 hónapja) egy jóganadrág és egy hozzáillő ujjatlan póló volt. Nagyon szeretem mindkettőt, jól megfontoltan választottam, mert akkor már tudtam, hogy hosszú ideig ezek lesznek az utolsók. Aztán itthon rendbe tettem a szekrényemet, és felismertem néhány dolgot. Például hogy nagyon szeretem a színeket, így korábban, amikor vásároltam, sokszor nem csak olyan darabokat választottam, amik valóban jól állnak, hanem amik egyszerűen tetszenek. A nagyrészt műszálas anyagokat korábban sem bírtam, nincs sok belőlük, de valamilyen arányban mégis szinte minden ruhadarabban megtalálhatóak. Aztán ott van az a korábbi szokásom, hogy évekig minden karácsonyra vettem magamnak egy új ruhát, amit felvettem az ünnepre és talán még egy-két alkalomra, a 30 viseléses szabály próbáját biztosan nem állták ki, de persze még sok év áll előttünk, hogy viseljem őket. Biztosan nincs szükségem újabb hosszú ujjú, hűvös időben viselhető elegáns ruhára egy ideig, inkább arra kell figyelnem, hogy hordjam őket, kreatívan párosítva a ruhatáram más darabjaival. A nadrág sok is meg kevés is – két farmerem és egyetlen sima fekete nadrágom van, viszont több irodai stílusú, elegánsabb nadrágom, amiket, mióta itthonról dolgozom, alig hordok. Még előttem van az a lépés, hogy átnézzem őket és új gazdát keressek nekik, vagy éppen szervezzünk egy gardróbvásárt a közösségünkben.

gardrob.jpg

Olyan értelemben nem okozott nehézséget a vásárlás hiánya, hogy sose használtam időtöltésként vagy jutalomként. Ha valamit elértem és egy kis ajándékkal akartam ünnepelni, inkább könyvet vagy a hobbijaimhoz szükséges kellékeket vettem magamnak – vagy csokit. Így aztán időm se szabadult fel a vásárlás elmaradása miatt, pedig az jól jött volna. Kampányszerű vásárló vagyok, munkahelyváltáskor vagy amikor többedszer éreztem azt, hogy nem tudok úgy öltözködni, ahogy szeretnék, akkor vásároltam egy nagyobb adagot. Sosem követtem a szezonváltásokat, nem vettem az aktuális divathullámnak megfelelő színű vagy mintájú darabokat csak azért, hogy nekem is legyen egy olyan. Ez a része tehát nem okozott nehézséget, ha neked hobbid a vásárlás, izgalmasabb lesz új utakat keresned. Ha érdekel ez a kihívás, kezdheted kicsiben is: dönthetsz úgy, hogy csak új ruhát nem vásárolsz, de használtan vagy gardróbcserén, esetleg anyukád szekrényéből beszerzel kincseket. Vagy rövidíthetsz is rajta: létezik két hónapos verzió, ennek facebook csoportja is van. De kitalálhatsz bármit, amivel magadra szabod a feladatot, ha te is szívesen kipróbálnád.

Hogy hogyan tovább? Most már vásárolhatnék bármit, a magam elé kitűzött egy év letelt. Mégsem érzem a késztetést, hogy azonnal rohanjak a boltokba. Egyértelműen kialakult bennem hogy csak akkor vásárolok, ha valóban szükségem van rá, és most úgy látom, ez legközelebb ősszel fog előfordulni, amikor átmeneti kabátról kell majd gondoskodnom. Persze ha még a nyáron ráébredek valaminek az égető igényére, most már nem jelenti majd a saját szabályaim megszegését, ha megveszem. Ami viszont biztos: sokkal körültekintőbben fogok vásárolni, mint korábban. A színeimet, stílusomat, igényeimet ismerve, a környezettudatosságot szem előtt tartva, megnézve a hazai tervezők kínálatát úgy gondolom, hogy a szekrényem legújabb lakójának több esélye van, hogy tényleg hozzám illő, szeretett, gyakran és sokáig hordott darabbá váljon.

Előttem áll az eddig elmaradt feladat, a gardróbrendezés. Egy év rávilágított, hogy mi az, amit annyira nem hordok, hogy valószínűleg nincs szükségem rá, és most már ismerek olyan utakat is, ahogy megszabadulhatok tőlük, de nem kerülnek a kukába. Sokat tanultam és fejlődtem ez alatt az egy év alatt, és mivel ez örömet okozott, folytatom tovább.

Kíváncsi vagyok, mennyi idő fog végül eltelni a következő ruhavásárlásig. Ha követed a blogot, te is megtudhatod!

egyboszorka_blog.jpg

És a te ruhádat ki készítette?

Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.

Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! Kicsit előreugrottam a khívás napjait tekintve, ugyanis a divat a 12. nap témája lesz, viszont most zajlik a Fashion Revolution Week,  és mindenképpen szerettem volna ezt a témát előtérbe helyezni. 

A Fashion Revolution mozgalom évről évre azért küzd, hogy a divatipar fenntarthatóbb és átláthatóbb legyen. Fenntarthatóbb, azaz kevésbé káros a környezetre, és átláthatóbb: tájékoztassa a fogyasztókat, vásárlókat arról, hogy a termékeik hol készülnek, milyen körülmények között, kik készítik őket, mennyire etikusan és milyen anyagokból. Az átláthatósági index azt mutatja meg, mennyire osztja meg az adott márka a vásárlóival a vele kapcsolatos társadalmi és környezeti információkat, mennyire nyitott ezen a téren.

Ezen a héten minden évben arra kérik a mozgalomban részt vevőket, hogy vegyék fel a kedvenc ruhájukat kifordítva, mutassák meg a címkét, posztolják a képet a közösségi oldalukra, és taggeljék be a gyártókat, akiknek így feltehetik a kérdést: who made my clothes, azaz ki készítette a ruhámat? Idén azt a kérdést is mellétették, hogy milyen anyagból készült ez a ruha, hiszen az anyag a környezettudatos ruhavásárlás egyik legfontosabb szempontja. 

who_made_my_clothes.png

no smink, no retus, who made my clothes?

Akkor lássuk: a képen a rajtam lévő felső az F&F márka terméke, Bangladesben készült, az anyagösszetétel pedig nem szerepel rajta, így máris hiányzik egy olyan információ, ami a tudatos vásárlást segítené. Az átláthatósági indexben ezt a márkát nem találtam, a Tescoé 41%. Legalább öt-hatéves darab, a dupla gyerekekkel otthon töltött idő utáni munkába álláskor vettem, kényelmes, praktikus, szoknyához és nadrághoz is jó, és amióta színtanácsadáson jártam, azóta azt is tudom, hogy ez a klasszikus “old navy” szín afféle jolly joker, ami szinte minden típusnak jól áll. Sokat is hordom olyankor, amikor szerepelni kell – na nem mintha olyan sokat szerepelnék, de ha igen, akkor a türkiz mellett ez az egyik kedvenc választásom. Munkába, hétköznapokra is szeretem, a tavaly ilyenkor végigcsinált 10×10 gardróbkihívásomnak is fontos eleme volt. Annak a kitételnek, hogy akkor érdemes megvenni egy ruhadarabot, ha legalább harmincszor viseled, mindenképpen megfelel. Mégis, ma már nem venném meg, legfeljebb akkor, ha használtan találnék rá. Miért nem?

Ez a felső Bangladesben készült, ahol az ország nagyrészt a ruhaiparból él, az export 80%-át teszik ki a fast fashion ruhadarabok, amiket többek között a H&M, a Primark, az Aldi vagy mint az én felsőm, a Tesco részére gyártanak. A munkások azonban a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak, gyakran kizsákmányolás áldozatai, olyan fiatalon kezdik el a munkát, amikor még az iskolapadban lenne a helyük. Havonta kevesebb, mint 100 dollárnak megfelelő összeget keresnek (a mai árfolyamon ez 33 ezer forint) ami a javasolt élhető fizetés negyede.  Egy ruhadarab végső kiskereskedelmi árának mindössze 4-5%-a kerül vissza a készítőjéhez. Érdemes elolvasni EZT a cikket, ami ugyan a Zara márkát emeli ki, de bármelyik fast fashion márkáról szólhatna, a lényeg a benne szereplő nők története.  Nézzétek meg a The True Cost című filmet, ami mindenkit arcul csap és elgondolkodtat a divattal kapcsolatban. 

Felmerül a kérdés, hogy ha ezentúl sokkal kevesebben veszünk fast fashion terméket, akkor ezek a nők még kevesebb jövedelemhez jutnak-e, és így tulajdonképpen ártunk nekik? Nos, a Fashion Revolution Week és a hasonló mozgalmak éppen arra szólítanak fel, hogy irányítsuk rá a figyelmet ezekre a nőkre, kapják meg az őket megillető bért, keressük az etikusabb termékeket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a termékek megdrágulnak, és kevesebb darabot vásárolunk valamivel drágábban. Megtehetjük. Az átlagos fogyasztó 60%-kal több ruhát vásárolt 2014-ben, mint 2000-ben, de csak feleannyi ideig tartottuk meg ezeket a darabokat. (Forrás: Mengyán Eszter – Holy Duck blog, ajánlom követésre!) 

Mit tehetünk mi?

  • Vásároljunk használt ruhát. Nem ciki! Adjunk ezzel második életet a legyártott ruhadaraboknak.
  • Keressük helyi tervezők, készítők darabjait.
  • Tegyük fel a kérdést minden vásárlásunk előtt: valóban szükségem van rá? És ha igen, meg tudom oldani a szükségletem kielégítését second hand üzletből, gardróbvásárról, csereberéről, vagy csak az új ruhadarab lehet a megoldás?

Nem beszéltem még a ruha anyagáról, pedig az is nagyon fontos a környezet szempontjából, különösen, ha a műszálas ruhadarabokra gondolunk. Az óceánokban, folyóvizekben és a csapvízben is megtalálható mikroműanyag-szennyeződés egyik fő okozói ugyanis a műszálas ruhadarabokból leszakadó mikroműanyagszálak. Erről ITT tudsz tovább olvasni, és mosási tippeket is találhatsz a cikkben.

Posztold te is a kedvenc ruhadarabodat a címkével a közösségi felületeken, és tedd fel a kérdést a gyártóknak: ki készítette a ruhámat, és milyen anyagból készült?