írta KecskesTimea | 2019.04.02. | Egyéb kategória
Az utóbbi hetekben többször is szükség volt rá, hogy a hulladékmentességre ösztönzést kifejezetten a kamaszok, a középiskolások szemszögéből próbáljuk megközelíteni. Meghívtak egy előadásra egy debreceni középiskolába a fenntarthatósági hét keretében, hogy meséljük el, hogyan vásárolunk, mutassuk be, milyen eszközöket használunk. A távolság miatt végül skype-on oldottuk meg a dolgot, nem kevés izgalommal készültünk rá, ahogy berendeztük a technikai hátteret, a helyszínt, főpróbát tartottunk és magunknak egy picit összefoglaltuk előre, hogy mit kis szeretnénk elmondani, átadni. Lévén itthon rendelkezem egy saját középiskolás kamasszal, próbáltam a tapasztalataimra hagyatkozni azzal kapcsolatban, hogy neki hogyan zajlik egy napja, miket és hogyan vásárol, mit használ, mire tudom rávenni és mire nem.
Étkezések. Reggelit itthon eszik, és időnként pöröl velem, amiért nem tartok itthon néhány élelmiszertípust, amit csak műanyagcsomagolással tudnék beszerezni, de cserébe kitörően lelkes, ha találok például üveges gyümölcslét a boltban. Ebédre visz abból, amit főzök, saját sokszorhasználatos doboza van, szendvicshez vagy péksüteményhez szendvicscsomagolója. De a péksütemények vásárlásakor kapott vastagabb papírtasakot is eltesszük, mint régen a nagymamáink, hiszen ebbe is lehet újra vásárolni vagy otthoni szendvicset csomagolni. És figyel rá, és vissza is hozza a tasakot! Az iskolai büfében minden gyereknek saját bögréje van náluk, ezzel együtt a pet palackos italok vásárlásáról még nem tudtam teljesen lebeszélni.
Közlekedés. Busszal megy, miatta nem autóznánk, csak a kisebb gyerekeink miatt, de ők is megnőnek lassan. A végállomástól még olyan 15-20 percet sétál, tehát van egy kis reggeli testmozgás is benne. Volt már arra is példa, hogy bebiciklizett a városba, de azért az a mi irányunkból kerékpárút nélkül a reggeli forgalomban nem elég biztonságos. Viszont biztatok mindenkit, aki naponta fuvarozza a kamasz gyerekét: javasolja neki a tömegközlekedést, a kerékpárt vagy a sétát, minden szempontból jót fognak tenni neki.
Tisztálkodás, bőrápolás. Érzékeny téma egy kamasznál, már szóba hozni is csak finoman lehet, és szerencsés az a szülő, akire hallgat e téren a középiskolás korú gyereke. Én ezen a skálán a szerencsésebb vége felé lehetek, de azért még nem vagyok elégedett. Családunkban ugyanis egyedül a kamasznak veszünk flakonos tisztálkodószereket, mert a kedvenc illatáról azért nem mond le. A fontos szerintem az, hogy legyen tisztában a lehetőségeivel, ha szeretne hulladékmentes verzió mellett dönteni: használhat kecsketejes vagy egyéb natúrszappant, az arcbőrét is ápolhatja natúr kozmetikumokkal, amelyek közül már kaphatók fém tégelybe csomagoltak is, de akár a kozmetikustól is lehet kérni saját tégelybe krémet, tonikot.
Hajmosásra fiúknak is, lányoknak is elérhetők a szilárd samponok, ezeknek egyszerű a használata és a hatásuk ugyanolyan, mint a megszokott samponé, de papír dobozkában kaphatók. Kísérletezni kell, lehet a testre használt natúrszappannal is hajat mosni, ugyanúgy meg kell találni ezen a területen is a te bőrtípusodhoz, hajtípusodhoz illő kozmetikumot, mint a boltban kaphatók esetében. Ez is egy önismereti út, aminek úgyis a közepében van ez a korosztály. Akit érdekel, még házi készítéssel is próbálkozhat. Mindez igaz a dezodorokra is.
Textil zsebkendők, szalvéták. A szalvéta a könnyebb téma, lehet kapni vagy akár házilag készíteni nagyon jópofa mintás anyagúakat, kifejezetten menő lehet ilyenbe csomagolni a szendvicset vagy tartani egyet a táskában. A papír zsebkendő helyett használt textil már kényesebb, haladó hulladékmentes felnőtteket is visszatart, hogy nem tartják higiénikusnak, akár erősebben is fogalmazhatnak. Szerencsére a menő minták a zsepikre is igazak, ajándékba is adhatjuk ezeket, előkerülhet akár kéztörlésre is, aztán később vagy elkezdi rendeltetésszerűen is használni, vagy sem, erőltetni semmiképpen sem szabad. Nekem biciklimintás szettem van.
Intim higiénia. Ennél a korosztálynál már nagyon fontos a téma, és talán már fel is merült a lányokban, hogy mennyi hulladékot termelünk életünk során a menstruációkor használatos eszköztárunkkal. Mégis, ezt a témát már csak a többedik beszélgetésben érinteném, hiszen ha a zsebkendő már érzékeny téma, akkor ez itt fokozottan igaz. Külön posztot érdemel, hogy mi hogyan csináljuk és hogyan beszélgetnék erről a kamasz lányokkal.
A témából hamarosan rádióműsor is készül, hallgassátok addig is a Táska Rádiót, ha érdekel benneteket, milyen témák foglalkoztatják mostanában a középiskolásokat.
írta KecskesTimea | 2019.03.19. | Egyéb kategória
Egy héttel ezelőtt épp elkezdtünk a főzéssel és a konyhával foglalkozni a hulladékcsökkentés szempontjából, most ezt a témát folytatom.
Képzeljük el, hogy hogyan zajlanak a napi étkezések egy öttagú családban egy átlagos hétköznapon: nálunk például mindenki reggelizik itthon munkába vagy iskolába indulás előtt. Kell hozzá bögre, tányér, evőeszköz, szalvéta, maga az ennivaló, és el kell utána mosogatni. Tízórait minden gyerek visz, ebédet csak kettő, a harmadik kap az iskolában, illetve a páromnak is csomagolok – ez, ha jól számolok, hat étkezésnyi eledel (három tízórai és három ebéd). Valamikor napközben én is eszem, iszom, kávét főzök, aztán sorjában hazaérkeznek az ennivalójuk maradékával családom férfitagjai, aki délután nem evett, az uzsonnázik, este pedig jön a vacsora, ami lehet hideg étel, esetleg egy újabb adag az ebédből. Mivel a vásárlást már kitárgyaltuk, nézzük, hogy az alapanyagokon kívül mi kell ennyi étkezéshez:
Maradjunk egyelőre a reggelinél. Ez leggyakrabban valamilyen kenyér feltéttel, pirítós, bundás kenyér, péksütemény vagy tojás valamilyen formában, tejjel vagy teával. Ezekhez szükség van egy halom eszközre: amiben a kenyeret, péksüteményt, vajat tároljuk, amivel és amiben elkészítjük, amiből elfogyasztjuk a finom és tápláló reggelinket. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy előbb-utóbb mindből hulladék lesz: a kenyérpirítóból elektronikai, a serpenyőből kommunális (az enyém műanyag nyelű fémserpenyő) és akkor még ott vannak a kések, evőeszközök, tányérok, bögrék. Nagyon fontos, hogy a hulladékmentes életmód kialakításakor nem kell száműzni a meglévő műanyagot vagy azokat a tárgyakat, amiket nem tudunk szelektíven gyűjteni majd! A cél az, hogy minél tovább használjuk őket, az élettartamuk végéig. Azok az eszközök, amiket ételkészítéshez, tároláshoz már nem tudunk használni, még jó szolgálatot tehetnek a kertben vagy a műhelyben, ha van ilyenünk. A serpenyőbe például ültethetünk apró fűszernövényeket, vagy lehet belőle madáritató. Kis kreativitással a legtöbb tárgy esetében meg lehet találni az újrafelhasználás módját – csak tartsuk szem előtt a zero waste 5R alapelveit:
- Refuse – utasítsd vissza, azaz csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Ezt vásárláskor érdemes szem előtt tartani. Csak azért ne vegyél például a gyereknek új porcelán étkészletet, mert most műanyagból eszik. Ha tartós, jól bírja még, használd addig a műanyagot, amíg tényleg szükséged nem lesz új készletre. Illetve az ingyenes repiajándékok, szórólapok, egyes termékekhez járó ajándékok visszautasításáról szól még ez a pont.
- Reduce – csökkentsd – a fogyasztásodat, a hulladék képződését már a folyamat elején. Ez a két pont szorosan együtt jár, de nyilván mindent nem utasíthatsz vissza. De tudsz csak annyit vásárolni, amennyire tényleg szükséged van, annyi csomagolóanyaggal, amennyi feltétlenül szükséges. A hulladékmentesség kéz a kézben jár a minimalizmussal.
- Reuse – használd újra – ezt a pontot említettem tulajdonképp feljebb. Ha megvetted, használd addig, ameddig csak bírod, és ha nem tudod eredeti rendeltetésének megfelelőlen újra használni, találj neki másikat.
- Recycle – hasznosítsd újra – nem egyenlő az újrafelhasználással, amikor a terméket eredeti formájában sokszor használjuk, majd más funkciót adunk neki. Itt újrafeldolgozásról van szó, amikor a konzervdobozt beolvasztják, és más fémtárgyakat készítenek belőle, vagy az újságpapírból újrapapír lesz. Ennek jó eszköze a szelektív hulladékgyűjtés. Ha az előző három pontot ügyesen csinálod, ide már viszonylag kevés tárgyad jut. Ennél a pontnál beszélünk először hulladékról.
- Rot – komposztáld – tulajdonképpen a szerves hulladék nem is hulladék, hanem értékes nyersanyag, ami a kertünknek, virágföldünknek új életet, tápanyagot ad. Gyűjtsd külön ezeket az anyagokat, a föld meghálálja. Persze ez akkor a legegyszerűbb, ha kerted van, de létezik közösségi komposztálás, sőt beltéri gilisztakomposztáló, ami a lakásban végzi el ezt a feladatot.
- És mint a legtöbb ilyen listában, van egy plusz pont: Repair – javítsd meg. Ez magáért beszél, hiszen a legtöbben a lyukas zoknit is kidobjuk, az elromlott műszaki cikkeket is inkább lecseréljük. Próbálj utánajárni, adj neki egy esélyt, hátha van szerviz, ahol megjavítják az eszközödet, és néhány évvel meghosszabbodhat az élettartama.
Ha ezeket a pontokat szem előtt tartod – ki is teheted a hűtőre – akkor a csomagolásmentes vásárlással együtt a konyhai szeméttermelésed minimálisra csökkenthető.
Szóval, ott ül a gyerekem az asztalnál, és eszi az ízletes és tápláló reggelijét. A száját textil szalvétába törli, amit sokszor használunk és mosógépben mosunk, együtt a hasonló színű ruhákkal, így a vízfelhasználásunk sem ugrik meg. Miután kimorogtam magam, hogy ebadta kölke már megint nem volt képes a mosogatóba tenni a tányérját, beteszem én. Az asztalt konyharuhával törlöm le, és jön a mosogatás. Mosogatógépünk egyelőre nincs, úgyhogy kézzel. Most igyekszem újra visszaállni a kéttálcás mosogatóban történő állóvizes mosogatásra és öblítésre, és bevallom, nehezemre esik, de törekszem a minél alacsonyabb vízfelhasználásra. A csapon fillérekért beszerezhető víztakarékos perlátor van, a szivacs egyelőre kompromisszumos megoldás: a dörzsi része kender, maga a szivacs azonban poliuretán, de legalább Magyarországon gyártják. Használhatsz luffaszivacsot vagy akár pamutrongyot is. Nekem van természetes sörtéjű fa mosogatókefe-szettem is, ezek komposztálhatók. Maga a mosogatószer okozza a legnagyobb fejtörést. Mosogattam már mosószódával, készítettem mosószappan-alapú házilag főzött szert is, de egyik se váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Előbbinél zavart a por állag és a habzás hiánya, utóbbi után pedig maradt valami olyan zsíros érzet a tányérokon, ami ecetes vizes öblítés után se tűnt el kielégítően. Azért elhasználtam ezt is. Most két jónak tűnő alternatívával próbálkozom: az egyik egy ökologikus koncentrátum, a másik saját készítésű, egészen friss, még éppen csak kipróbáltam, de ígéretesnek tűnik, erről később bővebben.
Mindent megfőztünk, megettünk, elmosogattunk, most pedig leülök, és iszom egy jól megérdemelt kávét. Kávézóban saját dobozba kértem az őrölt kávét, kotyogósban főzöm, a zacc pedig megy a komposztba – de utána fogok nézni a kozmetikai célú felhasználásának is! Jövő héten innen folytatjuk.
írta KecskesTimea | 2019.03.11. | Egyéb kategória
A hulladékmentességet célként kitűző háztartás egyik első lépése lehet, ha kiborítjuk a szemetest, és átválogatjuk a tartalmát, tulajdonképpen tudatosítjuk, hogy mi is kerül a kukába. Megnézzük, miből van a legtöbb, és ezen kezdünk el először dolgozni, mert általában így lehet már kezdőként látványos eredményt elérni. Amikor hallottam a hulladékmentes útról, akkor mi már évek óta szelektíven gyűjtöttük a szemetet, tehát az, hogy mi van a kommunális kukánkban, nem volt igazán mérvadó. Mégis egy emberként kiáltottunk fel a párommal: tejesdobozok! Akkor még bolti dobozos tejet vásároltunk, naponta akár három litert is, és a legtöbb, amit tehettünk vele, az volt, hogy laposra tapossuk. Nem volt bonyolult a döntés, hogy ezentúl kimérős tejet vásárolunk, szerencsére erre több lehetőségünk is van: a faluba hetente kétszer jár egy tejeskocsi, aminek tudjuk a székesfehérvári és a szomszéd falvakbeli megállóinak időpontjait is, így ha a helyiről le is késnénk, úton-útfélen még összehozhatjuk. Fix pontunk pedig a szombati termelői piacon ugyanez az autó, illetve a városi piacon a tejautomata.
Ez csak a mi példánk volt arra, hogy hogyan indultunk a szelektáló, de a mennyiséget nem csökkenő háztartástól a hulladékmentes felé – és persze még mindig messze vagyunk a céltól.
A szelektív szemetesünk egy nagy kartondoboz a mosogató alatt, ebbe dobjuk a műanyaghulladékot. Mellette van egy műanyag vödör a komposztnak, a papírt két helyen gyűjtjük: a nappaliban egy polcon a bekerülő szórólapokat, újságpapírt, gyerekrajzokat és egyéb használt papírt, a kályha mellett egy dobozban pedig azokat a kisebb papírokat, amik nem alkalmasak papírgyűjtésre, viszont gyűjtósnak elhasználhatók. Az üveget egy merevebb falú bevásárlótáskába teszem a konyhában, és van még külön kisebb dobozunk az elektronikai és a veszélyes hulladéknak is (fénycsövek, elemek). Fémhulladékunk általában konzervdoboz formájában keletkezik, ezeket azonban el tudjuk használni a háztartásban festéshez vagy apró dolgok tárolásához.
Ma a műanyagos dobozt borítottam ki és néztem át, hogy pontosan milyen hulladékot is termelünk. Kéthetente viszik el külön a szelektíven gyűjtött hulladékot, ezalatt az idő alatt egy nagy szemeteszsáknak nagyjából a harmada-negyede telik meg. Nézzük, mit találtam:
- A legtöbb most a csokoládés, kekszes, édességes fóliacsomagolás volt. Hozzá kell tennem, hogy különleges két hetünk volt, a nagyfiam nagyon csokis szülinapi tortájába fogyott ennyi csoki. Ezzel együa stt utána kell néznem, hol kapható csomagolás nélkül csokoládé, van is egy tippem, meg fogom kérdezni a székesfehérvári csokiboltot. Egészségesebb alternatívát tudok: a piacon van kimérős árus, ahol különféle magvakat lehet kapni saját edénybe, akár csokibevonatosakat is.
- Második helyezett a házhoz rendelt ebéd dobozának a teteje. Az alját elhasználom palántázáshoz, több évig is, de a tetőt nem tudtam mire befogni. Ez is különleges alkalom, betegség miatt rendeltünk, alternatíva nyilván a házi főzés. A napi rutin ez, tehát ez a hulladék az általános gyakorlatban kiküszöbölve.
- Harmadik az általam „noname fóliák” kategóriába sorolt csomagolások. Kisebb-nagyobb, szakadt vagy ép, de felbontott tasakok, amiket képtelen vagyok felismerni, és gőzöm sincs, hogyan kerültek a háztartásba. Darabszámra számoltam, nem térfogatra, ezért van ilyen – negatív értelemben vett – előkelő helyezésük, egyébként viszonylag kicsik. Jobban fogok figyelni vásárláskor, hogy hol kerülnek be ezek a házunkba?
- Amik rendszeresen, bár kismértékben bekerülnek, de kiküszöbölhetők: száraztészta zacskója – eddig annyit tudtam tenni, hogy a legnagyobb kiszerelést vettem. Most eszembe jutott, hogy az egyik hipermarketben talán kapható kimérve is! Utána fogok nézni. Ugyaneza helyzet a popcorn és néhány rágcsálnivaló esetében. Zsemlemorzsát készíthetek itthon is – szoktam is rendszeresen, valahogy mégis becsúszott egy zacskó. Porcukorból legutóbb már kaptam papírdobozos kiszerelésűt, a tejfölt pedig kapni kimérve a piacon.
- Ami valóban kihívást jelent: a wc papír fóliája – erre szintén a legnagyobb kiszerelés vásárlása a válaszom. Láttam már óriástekercses, papírba csomagolt verziót is a neten, de a környékünkön még nem. Mélyhűtött zöldségek – sok mindent termelek magam, és csak akkor vásárolok ilyet, ha a sajátom már kifogyott, de a brokkoli például kivétel. Sajnos frissen is fóliába csomagolják. És egyes tisztítószerek. Sok mindent lecseréltem már, de még nem mindenből találtam meg a tökéleteset, illetve van, amiből egyszerűen kevés fogy, és most került ki a kiürült, régi flakon. Ezekről és az alternatívákról biztosan lesz egy külön posztom, amihez még némi kísérletezésre is szükség lesz a házi boszorkánykonyhámban.
Nektek mi teszi ki a legnagyobb mennyiséget a szemetesetekben? Csatlakozzatok ti is a #műanyagböjt kampányhoz, és csökkentsük együtt a hulladékunk mennyiségét!
Legutóbbi hozzászólások