Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.
Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! A harmadik nap témája: a nap felismerése.
Reggel éppen egy új ágyást alakítottunk ki a kertben – régi vágyam volt egy „babsátor”, azaz kör alakban felállított és egymáshoz kötözött karók által alkotott váz, aminek a tövébe babot ültetünk, az majd szépen felfut rá, hamar sátrat képez, ami alá a gyerekek bebújhatnak kuckózni, árnyékol, virágzáskor díszít, nem mellesleg pedig termést is hoz. Hogy ne alkosson monokultúrát, hanem kicsit közelebb álljon a valódi ökoszisztémákhoz, kiszélesítettük a karók körül a helyet, és oda borsót és más növényeket is fogunk vetni, amik a hüvelyesekkel jó növénytársítást alkotnak.
Na ekkor szaladt oda a kisfiam egy szál pásztortáskával, és azt kérdezte, milyen növény az. Nekem rémlett valahonnan, hogy ez az úton-útfélen megtermő gyomnövény valójában gyógynövény, később utánanéztem, hogy vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő, ráadásul több része ehető, Kínában kifejezetten élelmezési céllal termesztik.
Elgondolkodtam ezen, ahogy már többször is. A gyomnövény valójában attól gyom, hogy minket zavar a kertben a haszonnövények között. De vajon ha a kert, a talaj, a többi növény és a talajlakó állatok, rovarok és a többi velünk élő élőlény szempontjából nézzük, akkor vajon gyom-e bármi? Kevés olyan növény van, ami senkinek sem hasznos, egyetlen másik életformát sem szolgál valahogy. Ehetőek például olyan gyomok, mint a tyúkhúr vagy a porcsin, bár mivel évekig irtottam őket, valahogy még nem vitt rá a lélek, hogy bármelyiket megkóstoljam. Az azonban nagy felismerés volt, hogy ha a gyerek leszed egy szál véletlenszerűen, a fű között növő virágos növényt, jó esély van rá, hogy ehető, sőt akár gyógyhatású lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nyugodtan kóstoljatok meg bármit, ami az árokparton megtetszik, de az biztos, hogy szerencsésebb ezeket vadnövénynek nevezni, mint a károsságukat hangsúlyozó gyom megnevezés.
Tavaly kóstoltam először a sarkantyúka és az ibolya virágát és tettem salátába a kiegyelt bébiretkeket és céklákat, idén ez már rutinszerű. Elszórtan, vadon, a fű között terem nálunk apróboojtorján, kakukkfű, lándzsás útifű, cickafark és orbáncfű is. Ezeknek a teáját már idén télen is fogyasztottuk, az első három köhögés ellen, megfázásra jó, az utóbbi kettő menstruációs panaszokra, görcsoldásra az összegubancolódott idegek kisimítására alkalmazható.
Az ehető virágokkal és egyáltalán a kertészkedéssel kapcsolatban szívesen ajánlom Dóra Melinda Tünde Kertkaland című könyvét, gyógynövényekkel kapcsolatban pedig az Egészségtükör gyógynövénylexikonját. Növényfelismerésre különböző alkalmazásokat is hasznáhattok, nekem a PlantNet van a telefonomon, ez gyerekekkel is jó játék ilyenkor tavasszal, de persze a jól bevált növényhatározó könyvek is megteszik. Azt, hogy ehető-e az adott növény, a felismerés birtokában egy internetes kereséssel már könnyen kideríthetjük. És ki tudja, hátha jövőre tyúkhúrt is eszünk! Ti milyen ehető vadnövényeket ismertek még?
Legutóbbi hozzászólások