Minden évben ezen a napon lekapcsoljuk egy órára a villanyt a házban a Föld órája keretében. Ilyenkor gyertyafénynél olvasunk esti mesét, nincs filmnézés, nincs laptop és nem hallgatunk zenét. Lehet beszélgetni, sakkozni vagy társasjátékot játszani, enni-inni, akár aludni is, de abban persze semmi izgalmas nincs. További opciókat a gyerekekre való tekintettel nem említek.
Idén ez egy kicsit másképpen alakult. A házban egész napos villanyszerelés zajlott, gyakorlatilag reggel kilenctől este hatig nem volt áram, és nem azért, mert tekintettel a Földre korlátozott ideig és szándékosan lemondtunk róla. Igaz, délelőtt programom volt a gyerekekkel, tehát nem nagyon tűnt fel, de amikor hazaértünk, érdekes volt hallani, ahogy kétségbeesnek, hogy most akkor nem tudom megmelegíteni az ebédet? Nekik eszükbe sem jut a gáztűzhelyet használni erre a célra. Szerencsére mindenki kapott meleg ebédet, sőt a felnőttek kávét is. Az sem volt gond, hogy nem működnek az elektronikai eszközök, hiszen a kert sokkal jobb szórakozást kínált. Csak a kamasz fiam zsörtölődött, hogy hiányzik neki a wifi.
Aztán este, amikor a szerelők elmentek, a gyerekek épp megvacsoráztak lámpafénynél, majd derült égből villámcsapásként újra elment az áram. Sötétség borult a házra, már kintről sem jött be fény. Nem estem pánikba, volt már ilyen, elő a gyertyákat és a zseblámpákat, irány a biztosítéktábla. Ellenőriztem, aztán a pincében lévő másikat is, majd a főkapcsolót is. Semmi. Minden biztosíték felkapcsolva, áram nincs. Oké, értem, Föld órája, de nem lehetne et szervezetten, felkészülten és akkor, amikor mi úgy döntünk?
A párom az én asszisztálásommal elkezdte szisztematikusan átnézni, amit addig szereltek. Órákig tartott, amíg visszajött az áram, de nem tűnik túl megbízhatónak, a szerelést holnap folytatjuk, de amíg ezzel foglalkoztunk, jó pár dolog átszaladt az agyamon:
– Szombati dátummal nem lesz bejegyzés a blogon, az indulás óta először, mert félben van egy, amit internet hiányában nem tudok befejezni.
– Ha rövid időn belül nem oldódik meg a probléma, kiolvad a hűtő.
– Nem tudom kimosni a gyerekek tornacuccát hétfőre.
– Lemerül az összes akkumulátorral működő eszközünk, kezdve a kézilámpával, a fejlámpákkal, de a laptop és a telefonok is, nem beszélve az összes kis kütyüről, mind okosóra, mp3 lejátszó, bluetooth hangszóró. Egy része csak szórakozáshoz kell, de a telefon és a laptop fontos lenne magához a villanyszereléshez is.
– Tévét nem nézünk, és filmet is viszonylag ritkán, de most ha akarnánk, se tudnánk.
– Nincs wifi.
– A legfontosabb: árammal működik a kazán, reggelre hideg lesz és a meleg víz is elfogy.
– Semmilyen elektromos konyhai eszközt nem fogok tudni használni.
– Amíg ez így marad, addig este sötét lesz.
Nagyjából egy éve olvastam egy trilógiát, az Egy másodperccel később című könyvet és folytatásait. Egyáltalán nem elrugaszkodott elképzelés arról, hogy mi történne, ha kontinensnyi területeken hosszútávon megszűnne az áramellátás. Amit én végiggondoltam attól való félelemben, hogy néhány napig villany nélkül kell élnünk, az csak jelentéktelen apróság. A könyvben rövid időn belül leáll az ipari termelés, a bankok, a közlekedés jó része, a kórházak áramellátása beláthatatlan károkat okoz. Engem mélyen elgondolkoztatott, mennyire függünk ma már az elektromosságtól, és mennyire el lennénk vágva a világtól nélküle. Kellemes és nosztalgikus egy-egy estére kipróbálni, mint amilyen a Föld órája, hogy milyen lenne, de az igazság az, hogy fogalmunk sincs azokról az állapotokról. Komolyan elgondolkoztatott a könyv, hogy mi minden kellene ahhoz, hogy egy ilyen esetre előre fel tudjunk készülni.
Nálunk szerencsére – bár további szerelésre vár – de végül még ma sikerült visszaállítani a rendszert, és most az állólámpa fénye mellett, a laptopomon írom ezeket a sorokat. Szóval, köszi, Mr. Edison, hogy nem kényszerülünk arra, hogy gyertyafénynél nézzük a tévét, igazán értékelem.
Legutóbbi hozzászólások