Könyvajándékozás az egész családnak
Régen ajánlottam már olvasnivalót, de ebben a hónapban számomra mindig központi témát jelentenek a könyvek. Február 14-e a Valentin nap mellett a könyvajándékozás nemzetközi napja is, tudtátok? Ez az International Book Giving Day, amelyet Emma Perry, a My Book Corner könyves honlap gazdája indított útjára a Twitteren. Az indítás, azaz 2012 óta 44 országban ünneplik ezt a világnapot, amelynek középpontjában a jótékonyság, a figyelemfelhívás áll. A cél könyvek juttatása olyan gyerekek részére, akik egyébként hiányt szenvednek ezen a téren. Nagy-Britanniában ugyanis minden nyolc hátrányos helyzetű gyermekből egynek egyáltalán nincs saját könyve. Ezen szeretne javítani a mozgalom, de nyolcéves működése alatt már sokkal szélesebb területen működik.
Nálunk például a könyvtár is csatlakozott a kezdeményezéshez: tavaly személyesen, idén az ablakkönyvtáron keresztül lehetett könyves zsákbamacskát választani. Itthon pedig, mivel már nagyon visszafogtuk a könyvvásárlást, ezen a napon évek óta mindenki kap egy könyvet. Idén pont több olyan megjelenés is volt, hogy mindenkinek sikerült egy igazán eltalált ajándékot adni. Bár az instagramon már láthattátok, mutatom itt is a listát, ezek a könyvek voltak az idei meglepetések.
Könyvek felnőttnek, gyereknek
Presser Gábor – Presser könyve I. – Ezt a párom kapta. Nagyon szeretjük mindketten Presser Gábort: mind a zenéjét is, mind emberként amennyire a színpadról és interjúkból átjön, borzasztóan becsüljük. Több koncertjén voltunk, a karantén egyik legnagyobb élménye pedig a Padlás 999. adása volt online formában. Ez a vaskos életrajz biztos, hogy érdekes olvasmány lesz, a cím pedig folytatást ígér.
Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget – Ajándékom magamtól magamnak. Ezt a könyvet Rita ajánlotta egy posztban, és valahogy rögtön úgy éreztem, hogy megszólít. Izlandi írónő írta Izlandról, ami már önmagában izgalmassá teszi. A témája pedig még inkább figyelemre méltó. Az ország addigi szervezettsége egyik napról a másikra összeomlik, elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és kitör a káosz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, lesz-e megnyugtató megoldása a történetnek, és vajon mi lesz az. Mivel jelenleg egy lassabb, gondolkodósabb könyvet olvasok, ettől azt várom, hogy egy pörgősebb, izgalmasabb élményt ad majd.
Olga Mecking: Niksen – A semmittevés holland művészete – A nagyfiam Hollandiába készül továbbtanulni. Meglehetősen nagyon izgalmas és kérdőjelekkel teli szakasza ez most a családunk életének. Ez a könyv a Hygge, Lagom, Sisu, szóval az életmóddal foglalkozó skandináv könyvek sorába illeszthető, de nem ugyanarról szól. A hyggének létezik ugyanis holland megfelelője, a ‘gezelligheid’, a Niksen azonban tényleg semmittevést jelent. Ez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a „ne csinálj semmit” felszólításhoz nem lenne szükség egy egész könyvre. A könyv egy lassabb életmódra tanít, arra, hogyan csökkentsük az ingereket és tétlenkedjünk a lehető leghasznosabb módon. Segíti az agyunkat a szabad áramlásban – és ez egy egyetemre készülő fiatalnak épp jól jöhet.
Wéber Anikó: Örökszerda – Ez az a könyv, amelyet egyedülálló módon a tavaszi karantén alatt interneten írt a szerzője. Az olvasóközönség, azaz a 9-12 éves gyerekek pedig online szavazhattak egy-egy fejezet folytatására. Az én középsőm is részt vett ezen a szavazáson. Bár nem mindig a többségi véleménnyel értett egyet, a könyv úgy is szuper lett, ahogy végül a legtöbben voksoltak. Gyorsan olvasható, izgalmas kötet, pont olyan, amilyet ez a korosztály élvezettel vesz a kezébe.
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum – Rick Riordan könyveire pedig a kilencévesem kattant rá, miután a könyvtárban felfedezte a Percy Jackson sorozatot. Azóta vaskos, több száz oldalas könyveket olvas, és rengeteget tanult a görög mitológiáról. Én nem olvastam ezeket a könyveket, ő viszont nagyon sokat mesél és kérdez a témáról. Még saját fantáziavilágot is épít köré, és így részben és időnként a görög mitológiában élünk mindannyian. Nagy fegyvertény Rick Riordantól, hogy sikerült ezt a témát izgalmasan és mai módon megfogalmaznia a gyerekek számára. Amit Csongor kapott, az nem egy Percy Jackson kötet, mert nem akartam, hogy a sorozat közepéről legyen egy saját példánya a könyvtáriak között. Ehelyett az Apollón próbái című új sorozatot választottam, amelynek ez az első, magyarul megjelent része.
Na jó, de mit olvastunk eddig?
Ezek várnak tehát ránk, amit pedig legutóbb jó hosszan olvastam, az Tompa Andrea: Haza című könyve volt. Az írónőtől korábban az Omertát olvastam, azt életem egyik nagy könyvélményének tekintem. Így és nagy várakozással tekintettem a tavaly megjelent Haza elé. Be kell vallanom, a várakozásaimhoz képest kevésbé élveztem az olvasást és lassabban, nehézkesebben is ment. Mégis: a végére valahogy összeállt az érzés, amit át akart adni, könny és sóhaj jött ki belőlem egyszerre.
A Haza lebeg. Nincs kimondva, mikor, melyik országban, melyik városban vagyunk, ki a főszereplő. Egy ötvenes író, lehetne Tompa Andrea maga, de harmadik személyben beszél róla, és az is csak a könyv közepe táján derült ki számomra, hogy nő. A főszereplő és mások laza emlékei, történetfoszlányai, gondolatai fonódnak egybe ebben a könyvben, amelynek fő kérdése, hogy kinek mi a haza és hol is van az. A válasz pedig annyira nem egyszerű, hogy kell hozzá az a nehéz olvasmányélmény, amivel végigéljük a könyvet. Mire letesszük, addigra pedig megszületik bennünk is – ha nem is a válasz, de legalább a kérdés, a gondolat, amit magunkban tovább folytathatunk.
Legutóbbi hozzászólások