Nőnek lenni, megtalálni a nőiséget minden életkorban és minden létállapotban – nem könnyű, nekem legalábbis megvannak a saját küzdelmeim ezzel a témával. Kicsit a saját válaszaimat is keresem ebben a cikkben, de egy dolgot már tudok: mi az a terület, ami egészen egyértelműen kifejezi számomra a női mivoltot és ennek a jó oldalát.
2020-ban Magyarországon még mindig hátrányos helyzetben vannak a nők, a legnagyobb kisebbség – holott számszerűen nem is kisebbség, nagyjából 2%-kal vagyunk többen, mint a férfiak. Minden ötödik nő szenved el élete során testi vagy szexuális erőszakot a partnere részéről, és jelenleg is 220 ezren élnek bántalmazó kapcsolatban. Az igazi probléma az ezzel kapcsolatos közbeszéd, a megítélés, az áldozathibáztatás, amit a közelmúlt bírói ítéletei sajnálatos módon erősítenek.
Remélem, minél többen ott lesztek a mai Legyen nőnap! tüntetésen – észszerű egészségügyi elővigyázatosság mellett – és megmutatjátok a mi nevünkben is, hogy miről szól valójában a nőnap: arról, amiről az első, a női jogokról. Számomra ez a rendezvény annak a látványos megjelenítése is, hogy nők ezrei képesek kiállni önmagukért és a többi nőért, és ismert emberek vállalják arccal, névvel a fellépést értünk.
Bennem – és remélem, sokunkban, akik nem tudunk ott lenni – a tüntetés és az, amiért életre hívták, gondolkodást indít el. Szinte már szakmai ártalom, a munkámban is azt keresem ugyanis, hogy mi az, amit mi magunk tudunk megtenni a saját mikrokörnyezetünkben, családunkban, életünkben, mindennapjainkban ahelyett, hogy a döntéshozókra várnánk – és közben a rendelkezésünkre álló eszközökkel őket is igyekszünk befolyásolni.
Arra bátorítom minden női olvasómat, hogy álljunk ki egymásért és segítsük egymást! Kezdve az egészen apró dolgokkal. Osszuk meg a láthatatlan munkát és bátorítsuk egymást, hogy nyugodtan adjunk át belőle a velünk élő férfiaknak is. Ez nagy küzdelem mindannyiunknak. Hallgassuk meg és támogassuk egymást: legalább mi magunk ne kommenteljünk olyanokat nőtársaink történeteihez, hogy „minek ment oda”. Ha mi magunk sem állunk ki egymás mellett, hogyan várhatjuk el ezt másoktól? Bátorítsuk egymást, hogy elhiggyük: megérdemeljük a pihenést, a törődést, a sokat hangoztatott saját időt.
Abban is megjelenhet ez, hogy ha valamire szükséged van, először a környékbeli, helyi vállalkozónők között keresed a terméket. Ez környezettudatos döntés is, de szolidáris is. Léteznek erre is facebook csoportok, nálam már rutin, hogy ha olyan termékre vagy szolgáltatásra van szükségem, amit kisvállalkozók is kínálnak, a kedvenc anyavállalkozós csoportomban kérek először ajánlást. Egy WMN cikkből idézek: „A nők által alapított startupok kevesebb (konkrétan feleannyi) induló befektetést kapnak, ennek dacára minden egyes befektetett dollár után több mint kétszer akkora bevételt hoznak, mint azok, amelyeket férfiak alapítottak.” Tehát különösebb szolidaritási elvek nélkül is érdemes női vállalkozókat támogatni a vásárlási döntéseinkkel.
Ami azonban a mindennapjainkban folyamatosan és gyakorlati szinten jelen lehet, az egymás kölcsönös segítése. Kezdve azzal, hogy amikor meglátod azt az anyukát a szupermarketben, aki azt se tudja, hova nézzen, mert már megint az ő gyereke a hangos és „neveletlen” – mosolyogj rá, és szólj hozzá néhány biztató szót, hiszen te tudod, min megy keresztül. Beszéljetek össze a közelben lakó szülőkkel és segítsetek egymásnak a gyerekekkel kapcsolatos logisztikában, hogy így egyik nap egyikőtöknek, másik nap másikótoknak legyen egy kicsit könnyebb. Ugyanígy meg lehet osztani a vásárlást vagy a főzést, ételrendelést vagy épp a gyerekfelügyeletet is.
Ne ítéld el azt az anyát, akinek más az élete, mint neked. Szerinted elpazarolja a tehetségét, vagy eltartatja magát a férjével, mert hosszan otthon marad a gyerekeivel? Vagy túl korán munkába állt újra, bölcsire és bébiszitterre bízta a kicsit, ezért rossz anyának gondolod? Próbálj kilépni ebből a gondolatmenetből. Senki életébe nem látunk bele ugyanis annyira, hogy ezeket a döntéseket kívülről megítélhessük.
A fontos az, hogy mindenkinek lehetősége legyen meghozni azokat a döntéseket, amik kiteljesítik az életét, legyen az a vezetői pozíció vagy a családanyai hivatás, és ebben kapjon támogatást.
Van egy angol nyelvű fogalom, a sisterhood, amire nincs igazán jó magyar kifejezés, talán női testvériségnek fordítanám. Olyan nők közötti kötődést jelent, akiknek hasonlóak a céljaik és az érdekeik, akik támogatják és segítik egymást. Ez a gondolkodásmód az alapja a társadalmi változásnak és annak, hogy a nők részesei legyenek a saját életükkel kapcsolatos döntéseknek. Kicsiben és nagyban is, akár a törvénykezés szintjén.
Kezdjük a saját környezetünkben, fogjuk meg egymás kezét és éljünk az erőnkkel! A velünk élő, minket támogató és szerető férfiaknak pedig köszönjük, hogy értitek: ez értetek és a fiainkért is történik, egy jobb világért.
Legutóbbi hozzászólások