50 dolog, amit már nem veszek meg

A múlt héten jutott el hozzám egy kanadai vlogger anyuka egyik videója, amiben egyszerűen kamera elé állva felsorolja azokat a dolgokat, amiket már nem vesz meg, és meg is indokolja, miért nincs szüksége ezekre a termékekre. Nem voltam rest egy jegyzetfüzettel ülni a húszperces videó elé, és lefirkantani a listáját, aztán egy cseppet elgondolkodni rajta. A nagy részét én sem veszem meg, de van közte olyasmi, amihez ragaszkodom, vagy olyan szolgáltatás, amire épp azért adok ki pénzt, mert magamnak nem vagy nem olyan szépen tudnám megcsinálni, vagy épp több hulladékkal járna. Sarah indokai változatosak, leggyakrabban a spórolást említi, de ezek összefüggő dolgok, hiszen a tudatos vásárlás, a minimalista szemlélet magával hozza, hogy kevesebbet költünk, akkor is, ha nem épp ez az elsődleges indokunk. Én például sok esetben a műanyagmentesség miatt nem veszem meg az adott terméket, de ezzel nyilvánvalóan pénzt is takarítok meg. 

A lista sok pontjára igaz, hogy nem arról van szó, hogy soha többé ne vegyünk ilyesmit, inkább csak arról, hogy nincs szükségünk még egyre csak azért, mert jópofa, vagy hogy a meglévőt használjuk az élettartama végéig, javítsuk meg, használjuk újra. De miből is áll össze a lista?

50 dolog, amit már nem veszek meg

 

1. Porfogók, dísztárgyak – szerintem egyértelmű kategória, ez az, amire semmi szükség. Számomra egy üres vízszintes felület vagy néhány virág sokkal rendezettebben hat, mint az apró kacatok.

2. Ruhák – ez az egyik pont, ahol nem arról van szó, hogy egyáltalán ne vegyél ruhát. De tedd ezt tudatosan, és csak azt vedd meg, amit tényleg hordani fogsz, ami valóban jól áll, és ha lehet, fenntartható forrásból vagy használtruha-üzletből vásárolj. A fenntartható divatról itt írtam bővebben. 

3. Noteszek, naplók – ez az én érzékeny pontom, imádom őket. Viszont amit megveszek, azt használom is! Van egy határidőnaplóm és több keménytáblás füzetem külön funkcióval, ezt a listát is az egyikbe jegyzeteltem, és van bullet journalom. Többet nem veszek addig, amig valamelyik be nem telik. Másoknak megoldás lehet az is, ha ezek helyett kizárólag telefonos alkalmazásokat használnak – én is használok párat, de annyira grafomán vagyok, hogy kell a papír is. A tudatos vásárlás viszont itt is fontos.

4. DVD-k, CD-k – a mai világban annyi lehetőségünk van már online filmet nézni és zenét hallgatni, hogy ezt tényleg feleslegesnek tartom. Mi csak azokat vesszük meg, amelyek esetében fontosnak tartjuk, hogy ebben a formában is ott álljanak a gyűjteményünkben. Az online formátum esetében viszont szeretném kiemelni a törvényes forrást, támogassuk az előadókat!

5. Cukros üdítők – erről teljesen leszoktunk, főleg a műanyag palack miatt. Vizet és teát iszunk, ritkán veszek üveges gyümölcslét vagy szörpöt, de jön a szezon, nemsokára készítem a saját italokat.

6. Táskák – mániásoknak, függőknek szóló pont. Mérjétek fel, hogy hány táskára van valóban szükségetek, legyen néhány olyan szín, ami sok ruhátokhoz megy, illesszétek be ezeket a minimalista ruhatárba, de nem kell minden napra másik táska. Nézd át a készletet és legközelebb akkor vegyél, ha az egyik tönkremegy.

7. Ékszerek – ebből sem kell sok, nem kell újabb és újabb bizsu. Néhány klasszikus darab, néhány színváltozat elég, és még ott vannak azok, amikhez érzelmi kötelék fűz, ennyi pont megfelel.

8. Illatosítók – néhány csepp illóolaj, és a kérdés meg is oldódott.

0425.jpg

9. Smoothie, facsart gyümölcslé – minek vennél meg olyasmit, amit otthon pár perces munkával elkészítesz, és még azt is biztosan tudhatod így, hogy mi kerül bele.

10. Testpermet – Sarah ehelyett is illóolajat használ.

11. Műszempilla – én sosem használtam, bár nem túl dús a szempillám, de olyan idegennek éreztem. Elég egy szempillaspirál, ami kiemeli azt, ami természetesen adatott.

12. Tejtermékek – Sarah laktózérzékeny, tehát neki nem volt nehéz ez a döntés, mindent növényi alapanyagokból készít magának. Ez persze opcionális, akinek nem okoz gondot a tejtermék, az valószínűleg olcsóbban jön ki, mintha kesudióból készítene magának sajtot. Ha érint a téma, járj utána, könnyen és olcsón lehet otthon például rizstejet készíteni.

13. Tömegtermelésú húsáru – akinek fontos a környezetvédelem, annak érdemes a húsfogyasztását csökkenteni, és az igényének megfelelő mennyiségű húst helyi termelőktől beszerezni.

14. Borotva, borotvagél, különösen az eldobható verzió. Sarah az epilátorra esküszik, én legközelebb hagyományos pengével működö fém borotvaszettet fogok vásárolni.

15. Sminktörlő kendő – ehelyett mosható sminklemosó korongot és szőlőmagolajat használok.

16. Körmös – Sarah itt a szolgáltatás megvásárlására gondol, és arra, hogy mennyit spórol azzal, hogy magának festi a körmeit. Én bevallom, ehhez nem vagyok elég ügyes, és kiadok rá egy kisebb összeget háromhetente, viszont nem veszek lakkokat és lemosókat egy ideje. Azon is gondolkodom, hogy teljesen elhagyjam a lakkozást.

17. Különböző tagságok – edzőterembérlet, újságelőfizetés, egyéb tagságok. Ezt is házilagos megoldással – otthoni edzés az edzőterem helyett, netes olvasás – oldja meg a havi bérletek helyett. A magazinokat én is lemondtam, de az uszoda olcsóbb bérlettel, mint jeggyel, és itthon nem igazán megoldható.

18. Tisztítószerek – még ha nem is álltál még át az ökotudatos tisztítószerekre, akkor sem kell minden felületre külön tisztító és fertőtlenítő, néhány flakonnal megoldható minden. 

19. Palackos víz – számomra egyértelmű, a hulladékmentes háztartás egyik első lépése. Le a műanyagpalackkal, a legtöbb helyen kiváló a csapvíz, hozzá a saját kulacs.

0425-1.jpg

20. Szárítógépbe való illatosító kendő – Sarah szerint egyszerűen felesleges. Nekem szárítóm sincs, úgyhogy ez a pont eleve kipipálva.

21. Öblítő – ezer éve ecetet használok, újabban pár csepp illóolajjal. Nem árt a mosógépnek, a ruhának sem, és nem lesznek ecetszagúak sem. Az öblítők összetevőire ráadásul sokan érzékenyek.

22. Élelmiszerek – itt is a tudatos vásárlálsról van szó, nem arról, hogy ne vegyünk ennivalót 🙂 Menütervvel és az az alapján írt bevásárlólistával menj vásárolni, és ne térj el a listádtól. Rengeteg élelmiszert dobunk ki sajnos, tudatossággal ezen is segíthetünk.

23. “Hátha szükség lesz rá” dolgok. A nagy részükre sosem lesz szükség. Gondold végig, amiből az életmódod alapján tényleg kell tartalék otthon, abból tarts tartalékot, de ne halmozd ezeket.

24. Impulzusvásárlás – ez besorolható szerintem az élelmiszer kategóriájába, bár van, aki parfümöt, ruhát, sok minden más egyebet impulzusvásárol. Ezen is segíthet a bevásárlólista. 

25. Zacskós saláták – csakúgy, mint a smoothie esetében: vegyél inkább egy fej salátát, és készítsd el magadnak, keverd idényzöldségekkel.

26. Alkoholos italok – ezzel tudnék vitatkozni, nálunk mindig van itthon néhány palack jó bor. De az, hogy halmokban álljanak az ajándékba kapott, szeretem is meg nem is italok, annak tényleg semmi értelme, főleg, ha mellette készleteket halmozol fel abból, amit valóban szeretsz. Ajándékozd el, amit nem fogyasztotok el és csak akkor vegyél új palackkal, ha a készletcsökkenés indokolja.

27. Játékok – kicsit vicces számomra, ahogy Sarah magyarázza, hogy nem kell elhalmozni a gyerekeket játékkal, ők már csak karácsonykor és szülinapon adnak nekik új játékot. Azért ez szerintem elég általános, vagy tévedek?

28. Tányérkészletek – nincs szükség több szett szép tányérra vagy évszakonkénti választékra, egy mindenre jó készlet kell és kész. Nekünk van egy sok különböző darabból álló mindennapi “készletünk” és egy ünnepi szett.

29. Kávéfilter – ide írhatnám még a kávékapszulát, mindkettő helyett javaslom a hagyományos kávégépet vagy a klasszikus kotyogóst, de ott van még a lenyomós kávékészítő (french press) is.

30. Mosogatógép-öblítő – ezt így hívják magyarul? Sarah szerint felesleges, nekünk mosogatógépünk sincs, úgyhogy nem tudok hozzászólni.

31. Salátaöntet – mint a saláta esetében. Kell egy finom olaj, ecet, néhány fűszer, esetleg joghurt és kész is.

32. Műanyag fogkefe – a fa vagy bambusz tartósabb és komposztálható!

33. Szezonális dekoráció – Sarah a karácsonyi időszak kivételével nem cserélgeti a lakásdekorációt. Én sem, nem is nagyon vannak eszközeim ehhez. Terítőket használok és virágokat, karácsonykor pedig előkerül az évek óta meglévő dekoráció.

34. A legújabb kütyük – sokan veszik meg csak azért az újabb és újabb telefont, tabletet, okosórát és más eszközt, mert az a legfrissebb fejlesztés és úgy érzik, meg kell, hogy legyen nekik. Valójában annyival többet nem tud egy-egy újabb cucc, hogy le kelljen érte cserélni a meglévőt. A tervezett elavulás elég nagy környezeti probléma, ezzek csak súlyosbítjuk.

35. Szuvenírek – a legjobb, amit hazahozhatsz az utazásról, az egy fotó és az emlékeid, esetleg írj naplót, készíts scrapbookot, ragaszd be a jegyeket és emlékeket.

36. Kábeltévé-előfizetés – tévét kiválóan lehet nézni a neten, az előfizetés lemondása teljesen jó spórolási ötlet.

37. Folyékony alapozó – Sarah szerint a púder jobb és olcsóbb. Én sosem használtam alapozót, nem szeretem az érzést az arcomon, egy vékony réteg kis púder elég. Ez nyilván bőrtípus kérdése is, de árban valószínűleg mindenképp kedvezőbb.

38. Hajápolók – a repkedő szőke hajú Sarah samponon és kondicionálón kívül nem használ semmit. Én épp átmeneti állapotban vagyok ezen a téren, bár formázókat, habot, lakkot rég nem használok, most a samponmentes élettel is kísérletezem.

39. Szájvizek – ha rendesen mosol fogat és használsz fogselymet, akkor nincs rájuk szükség.

40. Akciós termékek – amit csak azért veszel meg, mert akciós. Még egyszer gondold végig, hogy tényleg szükséged van-e rá? Ha húsz százalékkal olcsóbb, akkor is kiadod rá a maradék árat, amit nem tettél volna meg, ha nincs rajta az akciós felirat.

41. Magassarkúk. Neked hány van? Nekem egy világos és egy sötét, nagyon ritkán hordom őket. Nem igaz, hogy egy nőnek szüksége van több színben és stílusban magassarkú cipőkre. Annyira van szükséged, amennyit tényleg hordasz is, és azért ez nem a hétköznapok viselete.

42. Alkalmazások. Erre nekem nagyon jó volt a digitális detox, nincs játék a telefonomon és sok mástól is megszabadultam, és azóta az ezzel kapcsolatos hirdetéseknek is kevésbé dőlök be. 

43. Félkész ételek. Előrecsomagolt, hámozott zöldségek, mirelit félkész ételek. Nagy ritkán vásárolok mirelit nudlit, mert a gyerekeimnek pont az a kedvence, de ezen kívül nehezen tudom elképzelni, mi az, amire szükségem lenne, és egészségesebb is, amit magunk készítünk.

44. Fürdőruhák. Megint a fenntartható divat szemlélete: nincs szükségünk sok, többszínű, több fazonú dresszre és bikinire. Egy vagy két fürdőruha kell, amit tudsz váltogatni, illetve be lehet szerezni különböző, de egymással harmonizáló bikinialsókat és -felsőket, amivel a variációk száma többszöröződik. Nekem két fürdőruhám van, az egyik az úszódressz, a másik a strandra és wellnessbe használatos, és egy bikinim, amit már csak a kertbe veszek fel 🙂

45. Frizurakiegészítők. Ebben egészen minimalista lettem, hosszú a hajam, ő maga épp elég változatos tud lenni fonva, copfozva, kibontva, kontyban, ehhez néhány hajgumi kell és pár hullámcsat. 

46. Takarók és párnák. Puhák, kellemesek, otthonos, kuckózós hangulatot lehet velük teremteni, de ehhez elég az a pár darab, ami már megvan a lakásodban. Nem kell minden télen vagy borús novemberben újakat venni csak azért, mert újabb cuki mintákkal és bolyhos anyagokkal jönnek ki a gyártók.

0425-2.jpg

47. Bögrék. Imádom a bögréket és néha áldozatul esem nekik. A legutóbbi egy limitált Nincs időm olvasni kihívás bögre volt, előtte meg az adventi vásáros. Jó, ez is néhány hónap alatt kettő, tehát nem kifejezett halmozás, de tény, hogy épp elég lenne a meglévő itthoni készlet is. Sarah azt mondja – és igaza van – hogy minden bögre pontosan ugyanazt tudja: iszol belőle. A kedvenc pöttyös bögrém nemrég kezdett ereszteni és lett új élete ceruzatartóként. Igazából egy hatalmas teás és egy valamivel kisebb kávés bögrére van szükségem, ez a kettő is elég lenne, szóval még az sem ok a vásárlásra, ha a meglévő sokból valamelyik eltörik,

48. Mikroszálas kendők. Nekem is van még itthon abból az időből, amikor nem tudtam, mennyire károsak: használat közben és utána, a lassú lebomlás folyamata során mikroműanyagok szabadulnak ki belőlük, és szennyezik a talajt, a talajvizet, és onnan aztán mindnehová eljutnak. Venni nem fogok többet, kiválóan megteszi helyettük a konyharuha, a régi póló, ablakpucoláshoz az újságpapír.

49. Műanyag zacskó. Teljesen egyértelmű, ha a műanyag palacknál azt írtam, hogy annak a kiiktatása a hulladékmentes vásárlás első lépése, akkor most helyesbítek, igazából ez. Ne vegyél műanyag zacskót, mindig legyen nálad saját szatyor.

50. Trendi cuccok. Amit csak azért veszel meg, mert épp divatos, mert most felkapták és mindenkinek ilyen van. Amellett, hogy valószínűleg nincs rá szükséged, az is igaz, hogy rövid időn belül elmúlik a divatőrület, és megszűnik az az ok, amiért megvetted. Innentől porfogóvá válik, és ezzel visszatértünk az első ponthoz.

Te mit gondolsz erről a listáról? Hány terméket vásárolsz róla, és mi az, amitől már megszabadultál? Tudnál még hozzátenni? (Nekem hiányzik például a listáról a szívószál.)

10×10 gardróbkihívás a fenntartható divat jegyében

Előrebocsátom: nagyjából semmi közöm a divathoz. Sosem érdekeltek a trendek, nagyjából a kirakatokból vagy cikkekből tájékozódtam, de soha nem volt szempont a ruhavásárlásnál, hogy a kiválasztott darab az aktuális divatnak megfelelő legyen. Talán ironikus is, hogy épp amiatt a törekvésem miatt kezdek el a témával foglalkozni, hogy még kevesebbet vásároljak, illetve amit mégis megveszek, az minél környezettudatosabb beszerzés legyen. 

Biztosan sokat hallottatok már a divat, főleg a fast fashion áruházak sötét oldaláról: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, a mezőgazdaság után a világon a második legnagyobb vízfogyasztó. Az ENSZ felmérése szerint egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 3000 liter víz fogy. Ráadásul a boltokba kerülő ruhamennyiség nagy részét feleslegesen gyártják le, hiszen 85%-ukat nem tudják eladni – gondoljatok bele, mennyi felesleges víz ez! És még amit eladnak, annak is jó része csak áll a szekrényekben, sokan nem hordják a meglévő ruhadarabjaik felét sem. Ha ez még nem lenne elég, újabb megdöbbentő tény, hogy világszerte hány gyereket foglalkoztat a ruhaipar: a Nemzetközi Munkaszervezet ezt a számot 2018-ban 260 millióra becsülte! 

Ezeket az adatokat, korábbi kutatásokat olvasva nagyjából három éve vizsgáltam felül a ruhavásárlási szokásaimat. Mivel soha nem voltam igazán impulzusvásárló ezen a téren, csak néhány évente, például munkahelyváltáskor frissítettem a ruhatáramat, vagy szokásom volt karácsonyra minden évben egy csinosabb ruhát beszerezni, “mert megérdemlem”. Ezzel még nem is lenne nagy baj, de ezek jellemzően fast fashion termékek voltak. Szerintem a következő alapelvek szerint lenne jó vásárolni, hogy az említett környezetterhelést csökkentsük – és ez rímel a minimalizmusra és a hulladékmentességre is. 0418.jpg

  • Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Amikor megtetszik egy darab, gondold végig, illik-e a meglévő ruháidhoz, hordanád-e valóban rendszeresen? Nincs már egy tucat hasonlód a szekrényedben? Livia Firth dokumentumfilmes, divatforradalmár szerint a tudatos ruhavásárlás alapkérdése: viselni fogom legalább harmincszor? Ezzel a módszerrel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt sok ruha nem állja ki a boltban a kérdés próbáját, másrészt elgondolodva rajta, elkezdjük a szekrényeinkben porosodó darabokat is többet hordani és kreatívabban használni.
  • Nézd át a ruhatáradat: mi az, amit igazából soha nem vennél fel, hiba volt megvenni? Vagy amit kihíztál, de hátha jövő nyárra megint jó lesz?  Rendezz garázsvásárt, ruhacsereberét a barátnőiddel, vagy add oda a Remixnek! 
  • Ha ez megvan, nézd át újra, kritikus szemmel. Van olyan darabod, amit azért nem hordasz, mert nincs mivel felvenned? Pakold ki a cuccaidat, párosítsd őket, próbálj ki merész szetteket, izgalmas kombinációkat vagy a szokványostól eltérő felhasználási módokat. Egy alkalmi ruha egy vagány dzsekivel menő hétköznapi öltözék lehet. Hordd a meglévő darabjaidat, vásárolj a szekrényedből! Amit így sem veszel fel, az mehet az előző pontban említett helyekre.
  • A másik fontos kérdés, mielőtt új ruhát vásárolsz: ki készítette? Nagyon sokszor nem tudunk válaszolni a kérdésre, és ilyenkor valószínű, hogy bangladesi gyerekek gyártották le az adott ruhadarabot. Ha nem támogatod ezt, vásárolj magyar tervezőktől, keresd fel a közeli varrónőt, aki akár fotó alapján is elkészíti neked a divatlapban látott csodát, vagy nézz körül a különböző vásárokon. Igen, így valószínűleg drágább lesz a ruhád, mintha a fast fashion boltban megveszed. Cserébe tartósabb, jobb minőségű, megbecsült darabod lesz, valóban megfizeted egy helyi vállalkozó munkáját – és ha tudatosan vásárolsz, a meg nem vett fast fashion cuccok árából így sokkal jobb ruhákat kapsz, bár kevesebbet. Itt találsz egy jó kis listát a fenntartható divat magyar tervezőiről, készítőiről. 
  • Találd meg a saját stílusodat! Lehet, hogy azért nem hordod sok ruhádat – pedig amikor megvetted, még tetszett – mert egyszerűen nem illik hozzád. Ez jó kis önismereti játék is: tapasztald ki, milyen színek, fazonok állnak jól, és mi az, amiben valóban jól is érzed magad, mert az egyéniségedhez is megy. Ha tanácstalan vagy, menj el egy színtanácsadásra, ebből már léteznek kifejezetten kedvező árúak is. Én is megyek májusban, mindenképpen írok majd róla.
  • Vásárolj turkálóban! Nem ciki, sőt menő, kifejezett kincsekre lehet bukkanni, olcsó, és nem utolsósorban így legalább duplájára növeled egy-egy ruhadarab életciklusát. Felmérések szerint az európai nők 3-4 hordás után megunják és cserélik a ruháikat. Te hordd legalább harmincszor!
  • Hardcore tudatosan öltözködők kiépíthetnek egy kapszula ruhatárat is. Ezt általában évszakonként szokás kialakítani, és annyit jelent, hogy kevés, de egymással jól kombinálható alapdarabot választanak ki, és az ezekből összeállított szetteket hordják. 

Aki még itt nem tart, annak ajánlom a címben is szereplő 10×10 gardróbkihívást, a kapszulagardrób előszobáját vagy kicsiben elvégzett kísérletét, amiben épp most én is részt veszek. A kihívás lényege: válassz ki tíz ruhadarabot, állíts össze ezekből tíz szettet, és hordd őket tíz napig. A tíz darabba nem számít bele az otthoni kényelmes, az alvós, a sportruházat, a munkaruha, ha van ilyened, a fehérnemű és kiegészítő és a kabát. A cipők kérdése izgalmas – nehezítheted magadnak a kihívást azzal, hogy mondjuk a tíz ruhadarab mellé két pár cipőt hordasz ezekben a napokban, de eredetileg nincs ilyen megkötés. A kihívás erdeetileg a Style Bee blogon jelent meg és indult világhódító útjára. Én most Holy Duck Eszter felhívására veszek részt benne, aki annyival tette izgalmasabbá a játékot, hogy kifejezetten a színekre koncentrál. Ha te is belevágsz, érdemes előtte megnézned a következő tíz nap várható időjárását és a programjaidat – most például beleesett a húsvét is a tíz napba.

0418-1.jpg

Az én tíz kiválasztott ruhám:

  • egy klasszikus kék farmer, F&F márkájú, a nővéremtől örököltem
  • egy zöld Tchibo jeggings
  • lila, paisley mintás szoknya, amit a párom anyukája varrt és alakított át később rám
  • világoszöld Tchibo kordszoknya
  • bordó bonprix alkalmi ruha
  • sötétkék F&F felső
  • rózsamintás turikincs felső
  • pillangós rövidujjú felső, azt hiszem, ez is F&F
  • szürke atléta, talán Aldi vagy Lidl beszerzés
  • világos rózsaszín kardigán, ez is bonprix

 Ahogy az elején írtam, nem vagyok egy nagy divatguru. A felsorolt ruhák mindegyike legalább hároméves, és igen, ezek a lila szoknya és az örökölt farmer kivételével még kevésbé tudatosan vásárolt darabok. Viszont a legutóbb tavaly nyáron vettem magamnak egy nyári ruhát, így ha részt vennék egy olyan kihívásban, hogy tíz hónapig ne vásároljak ruhát, akkor ezt különösebb erőfeszítés nélkül már teljesítettem volna. (Azért a színtanácsadás után majd tervezek némi használtruha-beszerzést!) Így aztán az, hogy meglévő ruhákból öltözködjek, nem okoz nehézséget, de a nyolcadik napra a változatosság hiánya már kezd zavarni. Lehet, hogy eggyel kevesebb szoknya és eggyel több nadrág kellett volna, vagy még egy pulcsi – és persze a változékony időjárás is nehezíti a helyzetet. De azt hiszem, így a vége előtt nem sokkal egész jól sikerült megoldanom a feladatot, a napi szetteket az instagramon láthatjátok. Nektek hogy menne egy ilyen kihívás?

Tavasz a Balaton-felvidéken

Visszavonhatatlanul tavasz van, bár most volt néhány esős és hűvösebb napunk is, számomra ez csak jó hír: erőre kapott a természet, üdék az erdők, talán kiheverték a márciusi szárazságot. Kirándulni meg esőben is lehet, én például vasárnap teljesítménytúrázni voltam, és bár 48 kilométer nem ajánlható bárkinek, a környék látnivalóiból bátran lehet válogatni kényelmes rövidebb barangolnivalót is.

Ha a Veszprém megyei Szentbékkállára látogatunk a családunkkal, a következőket érdemes megnézni:

Körtúra a Fekete-hegyi Eötvös-kilátóhoz

Szentbékkállán a Szent Benedek turistaszállótól indulunk a sárga háromszög jelzésen, először a falu aszfaltos útján haladunk, majd földútba, végül erdei ösvénybe vált lábunk alatt az út, és emelkedni kezd. Végig a sárga háromszög jelzést követjük. Lesz részünk meredek emelkedőben is, amikor felkapaszkodunk a Keleményes-kő bazaltpalacsintáira – valóban így hívják ezeket a képződményeket, amelyek lentről emlékeztetnek a bazaltorgonákra, de sokkal szélesebben elterülnek, rajtuk állva pedig keresve se találnánk jobb nevet nekik. Megcsodáljuk a kilátást és a növényvilágot, elolvassuk a Tűz útja tanösvény tájékoztató tábláját, amíg kipihenjük a mászás fáradalmait. 

Innen továbbhaladva szép, hullámzó tájon haladunk át, így áprilisban sárga virágokkal terített a mező. Újabb kapaszkodóval már a Fekete-hegyre érünk fel, az Eötvös kilátó lábához. Mindenképp másszunk fel a kilátóba, élvezzük a panorámát.

Lefelé a kék jelzésen indulunk, csak arra figyeljünk, hogy ne Balatonhenye, hanem vissza, Szentbékkálla irányába induljunk újra. Térképet, GPS-t érdemes nézni, ha biztosra akarunk menni a tájékozódással. rövid meredek után kellemesebb ereszkedésbe váltunk, lassanként leérünk az erdő szélére, ahol Jeszenszky Sky István Napfényszentélyét, kis birodalmát találjuk: imazászlók lobognak a szélben, kedves felirat a kapun, a közelben ölelőfa. Állítólag ha otthon találjuk a zenélő remetét, bármikor betérhetünk egy teára, én ezt még nem próbáltam, de az ölelőfát nem hagytam ki, amikor arra jártam. Tovább haladva tiszta vizű forráshoz érünk: szépen foglalt, fedett medencében gyűlik a víz és túlcsordulva folyik lefelé, érdemes a nálunk lévő bögrével meríteni belőle, ez az Öreghegyi-kút. Innen már néhány szép virágzó fa és présház mellett néhány perc múlva a falu szélére érünk, majd vissza a turistaházhoz. Ha megéheztünk, a falu első háza az Öreghegy fogadó, betérhetünk ebédelni és megpihenni.

Ez a túra bő hat kilométer szép emelkedőkkel, edzettebb 5-6 éves gyerekekkel már megtehető, de babakocsival nem ajánlom a szűk, köves emelkedők miatt. 

Körtúra a szentbékkállai kőtengerhez

Ennek a túrának a kiindulópontja ugyanúgy a szentbékkállai turistaház, de most a kék jelzésen indulunk, és végig ezen is haladunk. A faluból kiérve először a velétei palotaromhoz érkezünk meg – milyen jó hangzású név! Aztán egy kanyarral visszavisz a jelzés a falu szélére, de hamarosan újra kifordul onnan, és könnyű vonalvezetésű, sík terepen visz el a nagy kiterjedésű, izgalmas kőtengerig. Eddig a túra mindössze szűk két kilométer, de a köveknél akár órákat is el lehet tölteni, amíg a gyerekek bebarangolják az egészet, felmásznak minden kőre, kipróbálják az ingókövet, megnézik a madáritatókat, mi meg elolvassuk nekik az információs táblákat, és akár meg is tízóraizhatunk a lapos, meleg köveken üldögélve.

Visszafelé sétálhatunk ugyanezen az úton, vagy a kőtenger parkolójától a rövidebb, jelzetlen, de egyértelmű utat is választhatjuk, összességében lesz nagyjából négy kilométerünk, plusz a szaladgálás fel-alá a kövek között. Kisebb gyerekekkel is bátran ajánlom, babakocsival egy rövidke szakasz okoz nehézséget a palotarom után, de két felnőtt azt is megoldja.

Mindszentkálla, Kopasz-hegy

A környék bővelkedik jobbnál jobb panorámájú kilátópontokban, ez talán kevésbé ismert, annál látványosabb – és fárasztóbb a megközelítése. Ha a legrövidebb úton akarjuk elérni, autóval Mindszentkálla központjában érdemes megállni. A faluban több ponton is egyértelműen jelzik, hogy merre induljunk, de a piros és a két T jelzés is a csúcsra visz. A hegy nem magas, viszont meredek ösvénnyel indít, aztán 277 lépcsővel folytatja. Utána még jön néhány falépcső, aztán már csak egy keskeny ösvény, és ott is vagyunk a csúcs közelében álló keresztnél, ahol learathatjuk megérdemelt babérjainkat a lélegzetelállító kilátás formájában. Kipihegjük magunkat, és a lankásabb déli oldalon ereszkedünk le, visszaérünk arra a pontra, ahol meredeken felfelé indultunk, és ha most egyenesen teszünk egy kis kitérőt, akkor megnézhetjük a kisfaludi templomromot is. Innen már toronyiránt sétáljunk vissza a faluba, ahol a Káli-Kapocs teraszán felhörpinthetjük a nekünk járó frissítőt.

Csak kalandvágyó gyerekeknek és türelmes szülőknek ajánlom a túrát – a lépcsők próbára tesznek, úgy készüljetek, hogy időnként le-leültök majd pihenni a csúcshódítás közben. A táv oda-vissza is csak bő két kilométer, itt a szintemelkedés adja a nehézséget.

A három túrából bármelyik kettő, vagy akár mindhárom is összekapcsolható egy hosszabb kirándulássá. Mindszentkálla és Szentbékkálla között a kék négyzet jelzésen, majd azt elhagyva a szentimrepusztai buszmegállónál balra kanyarodva, jelzetlen úton (régen erre haladt a kék túra) zárhatjuk be a kört, ez a szakasz a legrövidebb úton (ha a kőtengert visszafelé kihagyjuk) három kilométert ad hozzá a túránkhoz. 

Az ünnep azé, aki várja

Az ünnep azé, aki várja – egy vers címe, Szabó T. Anna verse, bár karácsonyi, de kölcsönvettem címadónak, mert most ezt az ünnepet vártam, a költészet napját. Vártam és készültem rá, hogy a versekről, a versolvasásról mesélhessek nektek.

Ma későn jöttem haza, hosszúra nyúlt iskolai programon vettem részt a szülőtársaimmal. Mire hazaértem, két pizsamás gyerek várt, azzal fogadtak, hogy meséljek nekik. A kicsi a János vitézt kérte. Rögtön kitört a testvérháború, mert mint megtudtam, neki addigra már olvasott az apja, kérése szerint a János vitézből, a tesójának meg még nem, ő is követelte tőlem a mesét. Kérdezem a kicsit: akkor miért kéred, hogy én is olvassak még? A válasz: mert annyira szép.

0411-01.jpg

A béketárgyalások lezajlottak, a tűzszünetet sikerült megkötnünk, a gordiuszi csomót átvágtuk: én a nagynak olvastam, közben hallottam, ahogy a János vitéz is folytatódik a nappaliban. Ez volt az esténk, a reggelünk pedig úgy fog kezdődni, hogy elkészítem a reggelit, asztalra teszem, meggyújtok egy gyertyát, felébresztgetem a még alvókat, leülök közéjük egy teával, és amíg elmajszolják a reggelit, a Szeret engem a világ című gyerekversgyűjteményből fogok felolvasni nekik.

0411-02.jpg

Advent kezdete óta így van ez. Akkor kapták meg Szabó T. Anna verseskötetét, az Adventi kalendáriumot, amit úgy olvastam fel nekik, hogy december elsején az első verset, másodikán az elsőt és a másodikat  is, és így tovább. Karácsonyra az erre fogékonyabb kicsi már a kötet elejét kívülről tudta, és aznap reggel 24 verset olvastam fel – még szerencse, hogy ez már a téli szünet idején történt. Az advent, a karácsony elmúlt, de a versek maradtak: elővettük gyerekkorunk klasszikusait, Gazdag Erzsi Meseboltját, Weöres Sándor Bóbitáját, és a következő könyvtárlátogatáskor gyerekeknek való verseskötetet is hoztunk haza: a Friss tintát, Szabó Lőrincet, Tandori Dezsőt. Az elsős kisfiam első olyan könyve, amit önállóan kiolvasott, szintén Szabó T. Anna műve volt, a Tükörcicák. Nagyon szeretem ezt a reggeli hangulatot, úgy sakkozok az idővel, hogy mindenképp beleférjen, jóval előttük kelek, hogy ez a kis rítus, ha röviden is, de meglegyen.

Nekem magamnak tavaly ilyentájt, épp a költészet napja kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire hiányzik a versolvasás, és mennyi szépet ad. Ha máskor nem is, de ilyenkor mindig előkerül egy-egy kötet, van itthon Radnóti, Pilinszky, Fodor Ákos, Tóth Árpád, és évek óta részt veszek a Posztolj verset! eseményben. Egy évvel ezelőtt iskolai rendezvény is volt ez alkalomból, a tanítás elején összegyűltünk az egyik tanteremben, sok gyerek, néhány tanár és szülő, és aki akart, felolvashatott vagy akár fejből is elmondhatott egy verset a többieknek. Itthon aztán úgy döntöttem, rendszeresítem a versolvasást az életemben, rájöttem, hogy nem foszthatom meg magamat ettől az élménytől: megnyugtat, elmélyít, elgondolkodtat, valahogy közelebb hoz a valósághoz. Az éjjeliszekrényemre tettem a Radnóti összest, és minden este elolvastam egy-két verset belőle. Azóta magamnak is minden hónapban hozok a könyvtárból egy addig ismeretlen versgyűjteményt, most épp a Libri irodalmi díj döntősei közül Takács Zsuzsa: A Vak Remény című vaskos könyve van soron.

0411-03.jpg

A tavalyi Aegon Művészeti Díj kapcsán készült videóbeszélgetés keltette fel az érdeklődésemet Kántor Péter és a Valahol itt című kötet iránt, ami az aktuális kedvencem lett, és még a kamasz fiam is elolvasta és nagyon tetszett neki! Szerintem ez nagy szó – a felnőttek közül is kevesen olvasnak verseket, a kamaszok még annyira se. Kántor Péter zseniális, jól érthető, átérezhető, aktuális és friss. Bátran javaslom a klasszikusok mellett a kortárs költőkkel való ismerkedést is, ízlelgessétek a verseket, forgassátok a gondolataitokban, jót tesz néhány olyan perc a zsúfolt napban, amikor költészettel ajándékozzuk meg magunkat.

Április a Nincs időm olvasni kihívásban is a költészet hónapja, a havi téma egy szabadon választott verseskötet. Én nagy fába vágtam a fejszémet Takács Zsuzsa életművével, de azt hiszem, nem baj, ha nem fejezek be ennyi verset egy hónap alatt, a lényeg a rendszeres versolvasás. A feladat még a kihívásban rendszeresen részt vevő, könyvolvasó csoporttagok számára is valódi kihívást jelent, a versek jóval kevesebb embert fognak meg, mint a regények – ebben valószínűleg az oktatásnak is hatása van. Remek ajánlásokkal találkozhattok viszont  a kihívás facebook csoportjában, sokan olvasnak például Varró Danit és más, könnyebben élvezhető költőket.

A magyar költészet ünnepére ide idézem a számomra egyik legkedvesebbet, fogadjátok szeretettel, és a facebook oldalamon osszátok meg kommentben a tieiteket! Örülnék neki.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
 
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

Film(nem) ajánló: A királynő kutyája

Szombaton megnéztük a legkisebb, hétéves fiammal A királynő kutyája című új animációs filmet. Nem olvastam kritikákat előtte, a trailert megnéztük, cuki volt, nekem is tetszett, a gyereknek is tetszett, jó lesz, nézzük meg. Előre elárulom: a gyereknek maga a film is tetszett, figyelt, sokszor nevetett, jól szórakozott. Így aztán tulajdonképpen mindegy, hogy én mit gondolok, miatta néztük. Nézzétek meg ti is az előzetest:

Ebből annyi derül ki, hogy új corgi kerül a meglévők mellé a windsori kastélyba, a kis Rex, aki egy rakoncátlan kis kölyök, cuki és neveletlen, felforgatja a királyi udvar életét. Ennyire is számítottam. Innentől spoiler következik.

A történet első felnőtteknek szóló kiszólása, amikor Donald Trump érkezik látogatóba az angol királynőhöz, Melania és egy corgilány társaságában, és a királynő kérdésére: “És ez a kis szuka…?” – az elnök a feleségét kezdi bemutatni. Általában bírom a rajzfilmekben a felnőtteknek szánt poénokat, de ez itt nem volt túl ízléses. A gyerekeknek talán fel se tűnt, lépjünk is túl rajta. Rex ekkor már királyi főeb, és persze össze akarják hozni Trumpék nem túl szimpatikus corgilányával, aki elég erőszakos hölgy, Rex menekülőre is fogja. Ez a szál itt nagyjából véget is ér, viszont a corgicsapatból az álnok Charlie, aki elsőre Rex legjobb barátjának tűnik, konkrétan megpróbálja meggyilkolni őt – a pozíciójára vágyik. Így kerül Rex egy kutyamenhelyre, ahol barátokra lel, sőt a szerelem is rátalál… bár a Wanda névre hallgató kutyalányban először csak az ébreszt érdeklődést, hogy Rex a királyi főeb. Aztán valahogy minden magyarázat nélkül átvált valódi vonzalomba. Az alagsorban egy Harcosok klubjára emlékeztető bunyóklub üzemel, ahol persze Rex  bajba kerül, de szerencsére megússza, majd különféle kalandok után végül megszökik. A barátai először nem akarnak vele menni, mert mégiscsak kényelmesebb a menhelyen, de aztán Wanda elhozza őket, és innentől szól azért néhány valódi értékről is a film, főleg a barátságról, az egymás mellett kiállásról. Rex szeretne visszakerülni a palotába, aztán a főeb székébe, ahova komoly veszélyeken keresztül vezet az út, de a barátokkal minden lehetséges, és a végére még nemeslelkűvé is válik.

Olvastam olyan kritikát, ami szerint egyáltalán nincs mondanivalója a filmnek – szerintem azért a barátság fontos vonal, illetve maga a fő téma: a kutyák. A menhelyen mindenféle kutya él, kicsi és nagy, hangos, ugribugri és búskomor, de mindnek megvan a maga helye és jó tulajdonsága. Kutyaszerető gyerekekkel jó szórakozás lesz – én is csak az előzetesre haragszom, amiért az akciójelenetekből – Rex kiűzetése, bunyóklub, tűz a palotában – semmi nem került bele, pedig nagyon más képet mutatna, más alapján döntene a szülő, hogy megnézi-e a gyerekeivel.

Amin még elgondolkoztam, és nem találtam erre vonatkozó információt: az angol királyi családhoz kapcsolódó rengeteg protokolláris előírás vajon megengedi, hogy II. Erzsébetből és Fülöp hercegből animációs filmszereplőt csináljanak, a királynőt például hálóingben vagy zöld folyadékkal lespriccelt ruhában is ábrázolják? Érdekes lett volna megtudni, hogy ennek utánajártak-e a filmkészítők, engedélyeztettek-e bármit ezzel kapcsolatban? Trumppal kapcsolatban ez nem merült fel…

A cuki kutyás film helyett, amire számítottunk, kaptunk egy kicsit zavaros, elvarratlan szálakkal és meglepő jelenetekkel tűzdelt mozit, amit közepesnél jobbra semmiképp sem értékelnék – közepesre is inkább csak azért, mert felnőtt szemmel és kritikai érzékkel nézem. De ha nem vártok tőle többet, mint másfél óra eltöltését esős időben, akkor nézzétek meg.