Szeptember 21. a hála világnapja, amely ráadásul egybeesik a nemzetközi békenappal. Előbbit 1965-ben, Hawaii szigetén – hol máshol? – rögzítették erre a napra azzal a céllal, hogy a világ figyelmét egy napra azokra a dolgokra fordítsák, amiért hálásak lehetünk.
Békenap vagy hálanap?
A béke világnapja a világbékére koncentrál – ez is olyasmi, amiért hálát érezhetnénk, ha létrejönne egyszer. Ehhez minden évben más tematika kapcsolódik. Volt, amikor az oktatás fontosságára vagy a békéhez való jogra hívták fel a figyelmet, tavaly a klímaválsággal kapcsolatos cselekedetekre. Idén a téma: Shaping Peace Together – azaz alakítsuk együtt a békét! Az ENSZ főtitkára minden évben, száz nappal szeptember 21. előtt arra hívja fel a világ lakosságát, hogy 24 órán keresztül tartsuk fenn az erőszakmentességet és a fegyverszünetet. Emellett kiemeli az adott év témáját is. Idén – talán nem meglepő – arra emlékeztetett, hogy a közös ellenfél jelenleg egy vírus, amelynek legyőzéséhez az egész világnak össze kell fogni. Talán ez végre megerősíti, hogy nem egymás ellen kellene harcolnunk: ha már muszáj harcolni, akkor azt jobb, ha egymásért tesszük.
Mi itt, a világnak ezen a felén szerencsések vagyunk: a béke olyasmi, amiért régóta hálásak lehetünk. És vajon még miért? Szoktál erre gondolni? Megállsz néha egy-egy pillanatra, hogy hálát adj, vagy csak tudatosítsd magadban, hogy most éppen valami jó történt veled?
Hálásnak lenni? De miért?
A hála érzése rengeteg jó hatással lehet az életünkre, többféle érzelmi és fizikai előnnyel is jár. Csökkenti a stressz-szintet, erősíti az immunrendszert és javítja az alvás minőségét, hogy csak néhányat említsek. Ha pedig nem csupán magadnak fejezed ki a háládat – azaz időt és energiát szánsz rá, hogy köszönetet mondj a környezetedben élőknek – azzal kifejezed, mennyire értékeled őket. Így ezek a következmények az ő napjukat, sőt akár az életüket is szebbé tehetik.
A mindennapokban talán ritka, hogy azt vegyük észre, hogy milyen pozitív hatások értek bennünket. Az élet sodor magával: munka, család, intéznivalók, a reggeli rohanás után délután újra – úgy érezzük, egy percünk sincs megállni. Ha van rendszeresen magunkra fordítható időnk, már jobbak vagyunk az átlagnál: sikerült kiszakítanunk a napból egy darabkát sportra, tanulásra, hobbira. Talán ott is van a tudatunk mélyén a gondolat, amikor hazaérünk futásból vagy megnéztük a kedvenc sorozatunk újabb epizódját: ez most milyen jó volt! Ezt a pillanatot kell elkapni, tudatosítani és rögzíteni, hogy rendszeressé váljon, és mindennap tudatában legyünk.
Írj te is hálanaplót!
Ennek a rögzítésnek jó módszere a hálanapló írása. Léteznek erre kialakított füzetek, de bármilyen napló vagy notesz megteszi. Lehet ez akár a meglévő határidőnaplód, amibe minden este írsz egy mondatot erről. Én az ágyam mellé készítettem egy naplót, amiben mindennap vezetem, hogy miért tudok hálát adni aznap. És bizony vannak olyan napok, hogy sokat kell gondolkodni rajta. Gyakran az az első gondolatom az, hogy „ezen az elcseszett napon ugyan semmiért nem vagyok hálás”. És mégis mindig beugrik valami, legyen az bármilyen apróság. Van, aki két-három dolgot ír le mindennap, én egyet szoktam. Nagyszerű eszköz ez arra, hogy végiggondold a napodat azzal a szemmel, hogy mi jót találhatsz benne. A tapasztalatom az, hogy valamit mindig fogsz. Ha pedig tényleg valami borzasztó történt, azt ennek a szokásnak a segítségével képes leszel átkeretezni, vagy megköszönni azt, hogy valaki melletted állt a bajban.
Ha már itt tartunk, azt is bevallom, hogy én két pontot írok le minden este. Az egyik arra válasz, hogy miért vagyok aznap hálás, a másik pedig arra, hogy miért voltam ma jó anya. Sokat küzdök ezzel és magammal, gyakran ostorozom magam, amikor nem jól kezelek egy-egy konfliktust vagy türelmetlen vagyok. Fontos, hogy erősítsem magamban, hogy igenis jó anyja vagyok a gyerekeimnek, ha nem is tökéletes. Ehhez a ponthoz talán még nehezebb mindennap találni valamit, de nem adom fel: addig nem fekszem le aludni, amíg nincs meg.
Ha nem vagy az a grafomán típus, telefonon is használhatsz alkalmazásokat hálanapló vezetésére. Én egy ideig a Presentlyt használtam, ez egy nagyon egyszerű, letisztult megjelenésű alkalmazás, amiben egyszerűen felvezethetsz egy-egy mondatot naponta. Annyi az előnye a papír naplóhoz képest, hogy mindennap egy beállítható időpontban emlékeztet, hogy ne felejtsd el gyakorolni a hálát. Vannak ennél többet kínáló alkalmazások is: szokáskövetők, meditációkat, relaxációkat tartalmazók, és létezik magyar nyelvű is. Írd be a keresőbe, hogy hálanapló, vagy a gratitude szót, és válogass a lehetőségek közül!
Eltelt az első két iskolahét, visszaálltunk a különösen hosszúra nyúlt távollét után újra az intézménybe járós mindennapokra. Nem mindig könnyű a reggel, alig emlékeztem már, hogy tavaly ilyenkor milyen rutinjaink voltak. Nehezebb is volt most újra előkeresni őket, és nincs is nálam a bölcsek köve. Így hétvégén végiggondoltam, mi az, ami nálunk bevált, hátha nektek is segít.
Nálunk idén egy harmadikos, egy ötödikes és egy végzős gimis kezdte meg az új iskolaévet. A két kisebb más-más iskolába jár, én itthonról dolgozom, a férjem pedig irodába jár. Egy autónk van, és egy megyeszékhelytől autós távolságra eső kistelepülésen élünk, ahol a tömegközlekedés bizony hagy maga után kívánnivalót. Ezeket azért írtam le, mert mindenkinek más a helyzete, lehet, hogy a ti életetekre nem alkalmazható az, ami nekünk működik.
Évekig nyomasztott a reggeli őrmesterkedés. Öltözz már, egyél, ne ülj órákig a reggeli felett, irány mosakodni, hol a táskád, jaj ne, otthon hagytad a tornacuccot? Rohanás, veszekedés, aztán a bűntudat: én nem ezt akartam. Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan lehet ezen változtatni, míg végül egy néhány évvel ezelőtti advent hozta meg a megoldást. (Az már egy külön téma, hogy milyen legyen az advent, és mi kerüljön az adventi naptárba.)
Megvásároltam Szabó T. Anna Adventi Kalendárium című verseskönyvét, és az ünnepre készülve korábban keltem reggel. Elkészítettem a gyerekek reggelijét, és gyertyát gyújtottam a konyhaasztalon. Olyan hangulatos karácsonyváró reggeleink voltak, és úgy megszerettük ezt a szokást, hogy a téli szünet elmúltával elővettünk egy másik gyerekvers-kötetet, és folytattuk. Sok minden kellett ahhoz, hogy ezt képesek legyünk fenntartani, és megalapozzuk a nyugodt reggelt, ez menet közben alakult.
1. Korán kelünk
Igen, most veszek egy mély levegőt: nálam ez öt órát jelent. Ha visszafelé számolunk: nyolcra ott kell lennünk a távolabbi iskolában, ehhez legkésőbb negyed nyolckor el kell indulnunk itthonról. A gyerekeim pedig úgy működnek, hogy idő kell nekik az összekészüléshez. Sokan is vagyunk, az sem jó, ha tumultus alakul ki a fürdőszobában. Tehát én ötkor kelek, a gyerekek hatkor, addigra kész a reggeli, a gyertya és az aktuális verseskötet az asztalon. Én jó esetben már lezuhanyoztam, talán fel is öltöztem. A versolvasás közben forró teát kortyolgatok, majd amikor végeztünk, az egyik gyerek megy öltözni, a másik mosakodni.
Korábban egyet én még kísértem és biztattam, egyet apa, de mostanra azért elég nagyok az önállósághoz. Aztán csere. A család többi tagjának a mi olvasásunk alatt vagy a gyerekek után szabad a fürdőszoba. Eközben összekészítem az uzsonnás dobozokat, és felszólítok mindenkit kulacstöltésre. A férjem általában biciklivel jár dolgozni, és időben elmegy, hogy a reggeli csúcsforgalmat elkerülje. Amíg itthon van, addig ő is terelgeti a gyerekeket, a készülődésben pedig jó példát mutat.
2. Előre készülünk
Már a napi bevásárlásnál gondolok a másnapi reggelire, tízóraira: lesz időm tartalmasabb főtt reggelire, vagy csak egy kakaós csiga feltálalására? Az iskolatáskákat este pakoljuk be, reggel csak ellenőrizni kell, az uzsonnás dobozokat ugyanekkor elmosogatjuk, a kulacsokat kiürítjük és megszárítjuk.
Ez nagyon szépen hangzik, de persze valójában nem megy ez ilyen zökkenőmentesen. Nem vagyunk egy varázsütésre működő mintacsalád, ezek a keretek, amiket igyekszünk betartani. Amikor nem sikerül, újra elmondom – van, hogy türelmetlen is leszek tőle – de bízom benne, hogy ha sokszor hallják és gyakoroljuk, menni fog. Legalább a rutinfeladatok – a különleges dolgok, aláírandó papírok, extra vinnivalók majd ráépülnek.
3. Listák mindenhol
Az órarendek kinn vannak a hűtőn, így már a lecke készítésekor rá tudok pillantani, hogy minden elkészült-e, és mire lesz szükség másnap.
Emellett van mindkét gyereknek egy-egy személyre szabott ellenőrző listája is, amit indulás előtt néznek át. Ezen szerepel a tízóraijuk, a hangszerük, ha délután zeneiskolába mennek, a szakköri felszerelésük, bérlet, telefon és egyéb vinnivalók. És akkor még nem említettem az előszobában elhelyezett listát, amin ilyen címszavak olvashatók: táska, tornacucc, sapka, sál – hogy ezeket se hagyjuk otthon.
4. Észszerű tárolás
Jó, ha mindenki tudja, mit hol keressen, ne reggel legyen kapkodás és fejetlenség. Ebben a tanévben újdonság, hogy maszkok lógnak az előszobaajtó melletti kulcsakasztón. De az is fontos, hogy meglegyen a telefon, a bérlet, a kulcs. Legyen egy hely, ahová azokat a dolgokat készítjük ki, amiket csak aznap viszünk magunkkal, és így nem a rutin részei. Rendrakó programok ezt a helyet launch padnek, kilövőállomásnak hívják: ez az a pont a lakásban, ahol minden kész az indulásra. Nálunk ez az előszoba melletti asztal. Jó esetben mindenki tudja, hogy hova nyúljon, nem megy el idő keresgéléssel és nem keletkezik ebből feszültség. (Persze, ez megint az ideális helyzet, ami sosincs – de a lényeg a törekvés!)
5. Emlékeztetők
Mármint az idő múlására. Nálunk a gyertyafényes, nyugis reggeli után mindig elhangzik, hogy hánykor indulunk, addig hány perc van hátra, és abba minek kell beleférnie. Aztán nagyjából ahányszor ránézek az órára a saját készülődésem közben, annyiszor jelentem: még húsz perc, tíz, öt. Ilyenkor magamban át is gondolom gyorsan, mi hiányzik még az induláshoz, és emlékeztetem a gyerekeket a következő lépésre.
Az a tapasztalatom, hogy jobban tudnak készülődni, összeszedettebbek, ha ezt le tudják követni. Hiszen háromnegyed hétkor még olyan távolinak tűnik az indulás, mintha beleférne a játék és a huncutkodás is. Ha mindig jelzem, hogy bizony múlnak a percek és még nem tetted el a tízóraidat, jobban érzékelik, hogy mit kell megtenni a fogyó időben. És ha előbb elkészülnek, akkor talán tényleg jut idő egy kis bolondozásra az indulásra szólítás előtt.
Tudom, hogy ez mindenkinél másképp működik: sokan képtelenek reggel enni, vagy ha túl sok idejük van, jobban szétcsúsznak. A gyerekek korával, a felnőttek életmódjával is változik a dolog, és az se mindegy, hány gyereket milyen intézménybe hogyan kell eljuttatni. Nálatok mi vált be a reggeleken? Adjatok tippet ti is másoknak! Várom a kommentjeiteket az Egyboszorka facebook oldalán.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Legutóbbi hozzászólások