10×10 gardróbkihívás a fenntartható divat jegyében

Előrebocsátom: nagyjából semmi közöm a divathoz. Sosem érdekeltek a trendek, nagyjából a kirakatokból vagy cikkekből tájékozódtam, de soha nem volt szempont a ruhavásárlásnál, hogy a kiválasztott darab az aktuális divatnak megfelelő legyen. Talán ironikus is, hogy épp amiatt a törekvésem miatt kezdek el a témával foglalkozni, hogy még kevesebbet vásároljak, illetve amit mégis megveszek, az minél környezettudatosabb beszerzés legyen. 

Biztosan sokat hallottatok már a divat, főleg a fast fashion áruházak sötét oldaláról: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, a mezőgazdaság után a világon a második legnagyobb vízfogyasztó. Az ENSZ felmérése szerint egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 3000 liter víz fogy. Ráadásul a boltokba kerülő ruhamennyiség nagy részét feleslegesen gyártják le, hiszen 85%-ukat nem tudják eladni – gondoljatok bele, mennyi felesleges víz ez! És még amit eladnak, annak is jó része csak áll a szekrényekben, sokan nem hordják a meglévő ruhadarabjaik felét sem. Ha ez még nem lenne elég, újabb megdöbbentő tény, hogy világszerte hány gyereket foglalkoztat a ruhaipar: a Nemzetközi Munkaszervezet ezt a számot 2018-ban 260 millióra becsülte! 

Ezeket az adatokat, korábbi kutatásokat olvasva nagyjából három éve vizsgáltam felül a ruhavásárlási szokásaimat. Mivel soha nem voltam igazán impulzusvásárló ezen a téren, csak néhány évente, például munkahelyváltáskor frissítettem a ruhatáramat, vagy szokásom volt karácsonyra minden évben egy csinosabb ruhát beszerezni, „mert megérdemlem”. Ezzel még nem is lenne nagy baj, de ezek jellemzően fast fashion termékek voltak. Szerintem a következő alapelvek szerint lenne jó vásárolni, hogy az említett környezetterhelést csökkentsük – és ez rímel a minimalizmusra és a hulladékmentességre is. 0418.jpg

  • Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Amikor megtetszik egy darab, gondold végig, illik-e a meglévő ruháidhoz, hordanád-e valóban rendszeresen? Nincs már egy tucat hasonlód a szekrényedben? Livia Firth dokumentumfilmes, divatforradalmár szerint a tudatos ruhavásárlás alapkérdése: viselni fogom legalább harmincszor? Ezzel a módszerrel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt sok ruha nem állja ki a boltban a kérdés próbáját, másrészt elgondolodva rajta, elkezdjük a szekrényeinkben porosodó darabokat is többet hordani és kreatívabban használni.
  • Nézd át a ruhatáradat: mi az, amit igazából soha nem vennél fel, hiba volt megvenni? Vagy amit kihíztál, de hátha jövő nyárra megint jó lesz?  Rendezz garázsvásárt, ruhacsereberét a barátnőiddel, vagy add oda a Remixnek! 
  • Ha ez megvan, nézd át újra, kritikus szemmel. Van olyan darabod, amit azért nem hordasz, mert nincs mivel felvenned? Pakold ki a cuccaidat, párosítsd őket, próbálj ki merész szetteket, izgalmas kombinációkat vagy a szokványostól eltérő felhasználási módokat. Egy alkalmi ruha egy vagány dzsekivel menő hétköznapi öltözék lehet. Hordd a meglévő darabjaidat, vásárolj a szekrényedből! Amit így sem veszel fel, az mehet az előző pontban említett helyekre.
  • A másik fontos kérdés, mielőtt új ruhát vásárolsz: ki készítette? Nagyon sokszor nem tudunk válaszolni a kérdésre, és ilyenkor valószínű, hogy bangladesi gyerekek gyártották le az adott ruhadarabot. Ha nem támogatod ezt, vásárolj magyar tervezőktől, keresd fel a közeli varrónőt, aki akár fotó alapján is elkészíti neked a divatlapban látott csodát, vagy nézz körül a különböző vásárokon. Igen, így valószínűleg drágább lesz a ruhád, mintha a fast fashion boltban megveszed. Cserébe tartósabb, jobb minőségű, megbecsült darabod lesz, valóban megfizeted egy helyi vállalkozó munkáját – és ha tudatosan vásárolsz, a meg nem vett fast fashion cuccok árából így sokkal jobb ruhákat kapsz, bár kevesebbet. Itt találsz egy jó kis listát a fenntartható divat magyar tervezőiről, készítőiről. 
  • Találd meg a saját stílusodat! Lehet, hogy azért nem hordod sok ruhádat – pedig amikor megvetted, még tetszett – mert egyszerűen nem illik hozzád. Ez jó kis önismereti játék is: tapasztald ki, milyen színek, fazonok állnak jól, és mi az, amiben valóban jól is érzed magad, mert az egyéniségedhez is megy. Ha tanácstalan vagy, menj el egy színtanácsadásra, ebből már léteznek kifejezetten kedvező árúak is. Én is megyek májusban, mindenképpen írok majd róla.
  • Vásárolj turkálóban! Nem ciki, sőt menő, kifejezett kincsekre lehet bukkanni, olcsó, és nem utolsósorban így legalább duplájára növeled egy-egy ruhadarab életciklusát. Felmérések szerint az európai nők 3-4 hordás után megunják és cserélik a ruháikat. Te hordd legalább harmincszor!
  • Hardcore tudatosan öltözködők kiépíthetnek egy kapszula ruhatárat is. Ezt általában évszakonként szokás kialakítani, és annyit jelent, hogy kevés, de egymással jól kombinálható alapdarabot választanak ki, és az ezekből összeállított szetteket hordják. 

Aki még itt nem tart, annak ajánlom a címben is szereplő 10×10 gardróbkihívást, a kapszulagardrób előszobáját vagy kicsiben elvégzett kísérletét, amiben épp most én is részt veszek. A kihívás lényege: válassz ki tíz ruhadarabot, állíts össze ezekből tíz szettet, és hordd őket tíz napig. A tíz darabba nem számít bele az otthoni kényelmes, az alvós, a sportruházat, a munkaruha, ha van ilyened, a fehérnemű és kiegészítő és a kabát. A cipők kérdése izgalmas – nehezítheted magadnak a kihívást azzal, hogy mondjuk a tíz ruhadarab mellé két pár cipőt hordasz ezekben a napokban, de eredetileg nincs ilyen megkötés. A kihívás erdeetileg a Style Bee blogon jelent meg és indult világhódító útjára. Én most Holy Duck Eszter felhívására veszek részt benne, aki annyival tette izgalmasabbá a játékot, hogy kifejezetten a színekre koncentrál. Ha te is belevágsz, érdemes előtte megnézned a következő tíz nap várható időjárását és a programjaidat – most például beleesett a húsvét is a tíz napba.

0418-1.jpg

Az én tíz kiválasztott ruhám:

  • egy klasszikus kék farmer, F&F márkájú, a nővéremtől örököltem
  • egy zöld Tchibo jeggings
  • lila, paisley mintás szoknya, amit a párom anyukája varrt és alakított át később rám
  • világoszöld Tchibo kordszoknya
  • bordó bonprix alkalmi ruha
  • sötétkék F&F felső
  • rózsamintás turikincs felső
  • pillangós rövidujjú felső, azt hiszem, ez is F&F
  • szürke atléta, talán Aldi vagy Lidl beszerzés
  • világos rózsaszín kardigán, ez is bonprix

 Ahogy az elején írtam, nem vagyok egy nagy divatguru. A felsorolt ruhák mindegyike legalább hároméves, és igen, ezek a lila szoknya és az örökölt farmer kivételével még kevésbé tudatosan vásárolt darabok. Viszont a legutóbb tavaly nyáron vettem magamnak egy nyári ruhát, így ha részt vennék egy olyan kihívásban, hogy tíz hónapig ne vásároljak ruhát, akkor ezt különösebb erőfeszítés nélkül már teljesítettem volna. (Azért a színtanácsadás után majd tervezek némi használtruha-beszerzést!) Így aztán az, hogy meglévő ruhákból öltözködjek, nem okoz nehézséget, de a nyolcadik napra a változatosság hiánya már kezd zavarni. Lehet, hogy eggyel kevesebb szoknya és eggyel több nadrág kellett volna, vagy még egy pulcsi – és persze a változékony időjárás is nehezíti a helyzetet. De azt hiszem, így a vége előtt nem sokkal egész jól sikerült megoldanom a feladatot, a napi szetteket az instagramon láthatjátok. Nektek hogy menne egy ilyen kihívás?

Hulladékmentes szórakozás

Ennek a posztnak az ötlete szombaton jutott eszembe, amikor moziban voltunk a legkisebbel. Amikor a párommal ketten megyünk, akkor simán lemondunk az ehhez kapcsolódó étel-italfogyasztásról, sőt bevallom, volt már olyan is, hogy az otthoni készletből vittem magammal sós mogyorót egy kis dobozban és vizet saját palackban, így megvolt a feeling, de nem termeltünk plusz hulladékot. A gyerekekkel viszont úgy érzem, hozzátartozik a popcorn és az üdítő – persze, leszokhatnánk róla, talán le is fogunk, de egyelőre még ott tartok, hogy amilyen ritkán járunk moziba, lehetek engedékeny is. Így aztán a pohár és a pattogatott kukoricás tasak hulladék lesz. Rájöttem viszont, hogy vehetünk fém szívószálat, amit ilyenkor magunkkal vihetünk, így a mozi által kínáltat nem kell elvennünk, sőt akár azt is megkérdezhetnénk legközelebb, hogy hajlandók-e a saját kulacsunkba tölteni az üdítőt.

0409.jpg

Később tovább gondoltam:: mit szoktunk csinálni családi szórakozásképpen, és mennyire tudjuk eközben tartani magunkat a hulladékmentesség elveihez, vagy hogyan lehetne jobban csinálni?

Vidéki és a  szórakozás terén eléggé visszafogott család vagyunk, azt hiszem. Szerencsére eleve sok lehetőséget ad a kertünk, a szomszéd gyerekek, a falusi játszótér, a focipálya, ráadásul a sűrű hétköznapok után szívesen is vagyunk itthon hétvégén. De mégis, mik a lehetőségek, amikor kimozdulunk?

  • Ha túrázni, kirándulni megyünk – erről már írtam a hobbikkal kapcsolatos posztban, de érvényes minden családi kirándulásra: állatkert-látogatásra, városnézésre: saját ennivalót viszünk magunkkal, kulacsot, összehajtható, zsebre tehető szilikon poharat, szendvicset újraszalvétában, gyümölcsöt, kekszet dobozkában. Igyekszünk nem elcsábulni a csomagolt rágcsálnivalók és szívószálas dobozos üdítők kínálatától. A fővárosi állatkert már majdnem egy év megoldotta, hogy a büféi ne kínáljanak PET palackos üdítőket: üveges vagy fémdobozos italokat lehet kapni, és a fogyasztás helye mellett rögtön ott a szelektív konténer informáckörnyezetiós táblákkal. A fagyit tölcsérbe kérjük, az ehető „csomagolással” mindenki jól jár.
  • Cukrászda, kávézó – nem kérünk szívószálat, és kerüljük a kávéhoz kapható egyadagos cukrot, előnyben részesítjük az olyan helyeket, ahol a cukor vagy édesítőszer kis tartókban áll az asztalon, és magunk kanalazhatjuk a kávénkba. Bár nem függ össze szorosan a hulladékmentességgel, de a két szemléletmód kéz a kézben jár: a környezetkímélet miatt igyekszünk olyan helyeket választani, ahol a sütemények, fagylaltok alapanyagait hazai, minél közelebbi termelőktől szerzik be. 

0409-01.jpg

  • Éttermi ebéd, vacsora – ugyanaz vonatkozik rá, mint a cukrászdára: ne kérj szívószálat, válaszd a helyit, és ha maradékod van, amit hazavinnél, kérd környezetkímélő csomagolásba. Elérhető már lebomló, bambusz vagy cukornád csomagolódoboz, de a ha hordasz magadnál egy összehajtott, kis helyet foglaló szendvicscsomagolót, az is megfelelhet egyes ételekhez. Ha csak a habfólia ételtároló választható, akkor jön a kérdés: mi a jobb, elhozni így is, vagy rábízni az étteremre, hogy kidobja az ételmaradékot? Ezt a döntést már rátok bízom, ahogy az adott helyzetben a legjobbnak látjátok. Lehetőleg minél ritkábban válasszátok a gyorséttermeket, de ha már beültök, a szívószálat ott is utasítsátok el – saját fém szívószál itt is megoldás lehet – és az igazán hétpróbások még fém kanálgépet is tartanak a táskában ilyen esetekre. Ha nagyon nagy hősök vagytok, a gyereknek se az agyoncsomagolt gyerekmenüt kéritek műanyag játékkal – bár már könyv is választható, és ez remek kezdeményezés, mégis azt gondolom, arra a sokadik apró könyvecskére sincs feltétlenül szükségetek a háztartásban.
  • A moziról fentebb írtam, még annyit tennék hozzá, hogy a 3D szemüveget tegyétek el, és legközelebb ne felejtsétek magatokkal vinni – a csomagolás mellett még az árát is megspóroljátok. Az időnként, egyes filmek promóciójában kapható apró játékokat, kulcstartókat, poharakat nyugodtan utasítsátok vissza. Ha inkább otthon filmeznétek: pattogatni való kukoricát lehet kapni kimérve, és lábosban is elkészíthető! 
  • Fürdők, strandok – kemény dió! Az egyik kihívás itt is az étkezés. Érdemes előre megérdeklődni, milyen jellegű lehetőség van a strand területén, és ha esetleg több is, akkor a pénztárcánk mit enged meg. Ha van beülős, étterem jellegű hely, ahol mosogatják a porcelántányért és a fém evőeszközt, akkor inkább azt válasszuk, mint az egyszerhasználatost. Ha büfé van, akkor választhatunk olyan ételt, amit papírtányéron adnak, így legalább műanyaghulladékunk nem keletkezik, és hát itt is igaz, hogy a hulladék szempontjából legjobban az otthonról hozott ennivalóval járunk. Úgyis menő a retro, érkezzünk nyugodtan hűtőtáskával a strandra, vigyük a kedvenc egészséges eledelünket és jeges limonádénkat. De ki vagyok én, hogy eltiltsam a gyereket a lángostól vagy a palacsintától – egyszer-kétszer az is belefér. Cserébe ne vegyük meg a felfújható delfint vagy a tizenkettedik strandlabdát, ezzel többet nyerünk.

0409-03.jpgKép forrása: https://strand.hu/strand/napsugar-strand-464

  • Ami pedig teljesen hulladékmentes kikapcsolódás: a játszótér, az erdei, vízparti séta, tanösvények, vonatozás vagy kisvasutazás, hajókirándulás, kutyasétáltatás és még sorolhatnám. A lényeg, hogy érezzétek jól magatokat együtt!

Hulladékmentességről középiskolásoknak

Az utóbbi hetekben többször is szükség volt rá, hogy a hulladékmentességre ösztönzést kifejezetten a kamaszok, a középiskolások szemszögéből próbáljuk megközelíteni. Meghívtak egy előadásra egy debreceni középiskolába a fenntarthatósági hét keretében, hogy meséljük el, hogyan vásárolunk, mutassuk be, milyen eszközöket használunk. A távolság miatt végül skype-on oldottuk meg a dolgot, nem kevés izgalommal készültünk rá, ahogy berendeztük a technikai hátteret, a helyszínt, főpróbát tartottunk és magunknak egy picit összefoglaltuk előre, hogy mit kis szeretnénk elmondani, átadni. Lévén itthon rendelkezem egy saját középiskolás kamasszal, próbáltam a tapasztalataimra hagyatkozni azzal kapcsolatban, hogy neki hogyan zajlik egy napja, miket és hogyan vásárol, mit használ, mire tudom rávenni és mire nem.

Étkezések. Reggelit itthon eszik, és időnként pöröl velem, amiért nem tartok itthon néhány élelmiszertípust, amit csak műanyagcsomagolással tudnék beszerezni, de cserébe kitörően lelkes, ha találok például üveges gyümölcslét a boltban. Ebédre visz abból, amit főzök, saját sokszorhasználatos doboza van, szendvicshez vagy péksüteményhez szendvicscsomagolója. De a péksütemények vásárlásakor kapott vastagabb papírtasakot is eltesszük, mint régen a nagymamáink, hiszen ebbe is lehet újra vásárolni vagy otthoni szendvicset csomagolni. És figyel rá, és vissza is hozza a tasakot!  Az iskolai büfében minden gyereknek saját bögréje van náluk, ezzel együtt a pet palackos italok vásárlásáról még nem tudtam teljesen lebeszélni.

0402.jpg

Közlekedés. Busszal megy, miatta nem autóznánk, csak a kisebb gyerekeink miatt, de ők is megnőnek lassan. A végállomástól még olyan 15-20 percet sétál, tehát van egy kis reggeli testmozgás is benne. Volt már arra is példa, hogy bebiciklizett a városba, de azért az a mi irányunkból kerékpárút nélkül a reggeli forgalomban nem elég biztonságos. Viszont biztatok mindenkit, aki naponta fuvarozza a kamasz gyerekét: javasolja neki a tömegközlekedést, a kerékpárt vagy a sétát, minden szempontból jót fognak tenni neki.

0402-1.jpg

Tisztálkodás, bőrápolás.  Érzékeny téma egy kamasznál, már szóba hozni is csak finoman lehet, és szerencsés az a szülő, akire hallgat e téren a középiskolás korú gyereke. Én ezen a skálán a szerencsésebb vége felé lehetek, de azért még nem vagyok elégedett. Családunkban ugyanis egyedül a kamasznak veszünk flakonos tisztálkodószereket, mert a kedvenc illatáról azért nem mond le. A fontos szerintem az, hogy legyen tisztában a lehetőségeivel, ha szeretne hulladékmentes verzió mellett dönteni: használhat kecsketejes vagy egyéb natúrszappant, az arcbőrét is ápolhatja natúr kozmetikumokkal, amelyek közül már kaphatók fém tégelybe csomagoltak is, de akár a kozmetikustól is lehet kérni saját tégelybe krémet, tonikot.

0402-3.jpgHajmosásra fiúknak is, lányoknak is elérhetők a szilárd samponok, ezeknek egyszerű a használata és a hatásuk ugyanolyan, mint a megszokott samponé, de papír dobozkában kaphatók. Kísérletezni kell, lehet a testre használt natúrszappannal is hajat mosni, ugyanúgy meg kell találni ezen a területen is a te bőrtípusodhoz, hajtípusodhoz illő kozmetikumot, mint a boltban kaphatók esetében. Ez is egy önismereti út, aminek úgyis a közepében van ez a korosztály. Akit érdekel, még házi készítéssel is próbálkozhat. Mindez igaz a dezodorokra is.

Textil zsebkendők, szalvéták. A szalvéta a könnyebb téma, lehet kapni vagy akár házilag készíteni nagyon jópofa mintás anyagúakat, kifejezetten menő lehet ilyenbe csomagolni a szendvicset vagy tartani egyet a táskában. A papír zsebkendő helyett használt textil már kényesebb, haladó hulladékmentes felnőtteket is visszatart, hogy nem tartják higiénikusnak, akár erősebben is fogalmazhatnak. Szerencsére a menő minták a zsepikre is igazak, ajándékba is adhatjuk ezeket, előkerülhet akár kéztörlésre is, aztán később vagy elkezdi rendeltetésszerűen is használni, vagy sem, erőltetni semmiképpen sem szabad. Nekem biciklimintás szettem van.

0402-2.jpg

Intim higiénia. Ennél a korosztálynál már nagyon fontos a téma, és talán már fel is merült a lányokban, hogy mennyi hulladékot termelünk életünk során a menstruációkor használatos eszköztárunkkal. Mégis, ezt a témát már csak a többedik beszélgetésben érinteném, hiszen ha a zsebkendő már érzékeny téma, akkor ez itt fokozottan igaz. Külön posztot érdemel, hogy mi hogyan csináljuk és hogyan beszélgetnék erről a kamasz lányokkal.

A témából hamarosan rádióműsor is készül, hallgassátok addig is a Táska Rádiót, ha érdekel benneteket, milyen témák foglalkoztatják mostanában a középiskolásokat. 

Hobbik hulladékmentesen

Mivel a legutóbb egy kellemes kávénál hagytuk abba, arra gondoltam, most a különböző kedvtelésekkel, hobbikkal, esetleg élvezeti cikkekkel folytatom. Kezdve a kávéval és a teával: mindkettőt lehet kimérve, csomagolás nélkül kapni, derítsd fel te is a lakóhelyeden a lelőhelyeket! Ha az alapanyag megvan, a kávét kotyogósban, a teát kannában, teatojásban főzöm, otthon fémdobozban vagy csatos üvegben tartom mindkettőt, és a kávézaccot is, a teafüvet is a komposztba teszem. Nálam élvezeti cikk még a csokoládé, a túró rudi. Csokit legutóbb Szerencsen vettünk kimérve a csokigyár boltjában, de tudok helyben is egy csokoládéboltot, ott utána fogok járni, hogy adnak-e a saját dobozomba. Addig is a boltokban a papír csomagolású csokit keresem, egyébként pedig igyekszem leszokni erről az édes szenvedélyről, és itthon készült süteménnyel pótolni. A túró rudira viszont megtaláltam a tökéletes megoldást egy recept formájában, nekem nagyon bevált, ennél is a beszerzett csokoládéra kell figyelni.

A hobbijaim közül az olvasás viszonylag egyszerűen megoldható. Persze olvasó körökben szenvedélyes vitát válthat ki, hogy mi az, hogy a könyvet hulladékként fogom fel, hiszen az érték. Tudom, hogy érték, ki is értené ezt nálam jobban. Ennek megfelelően sok is van már belőle itthon, úgyhogy most már igyekszem korlátozni a vásárlásaimat, és inkább csak azt megvenni, amit biztosan többször fogok forgatni. Most már gyakorlatilag mindent a könyvtárban keresek először, és ha egy könyvvel kapcsolatban úgy érzem, hogy muszáj a magaménak tudnom, akkor veszem meg. Megoldást jelentenek még a különböző könyvcserebere-oldalak, a használt könyv vásárlása és az e-book olvasó is – bár itt is megoszlanak a vélemények: vajon az e-book olvasó, mint elektronikai cikk előállítása hány papírkönyv kinyomtatásával ér fel? Ráadásul ma már sok kiadó figyel arra, hogy újrafeldolgozott papírt használjon. Én azt gondolom erről, hogy ha a lakásban elfoglalt hely is számít, és tényleg meg kell venned azt a könyvet, és már van olvasód is, akkor válaszd az e-bookot. Hulladékcsökkentési szempontból az a legjobb, minél többen olvasnak egy könyvet – iratkozz be a könyvtárba!

library.jpg

Ott vannak még a sportok. A legtöbbjük viszonylag sok felszerelést igényel. Érdemes ezen a területen is a használt sportcikkek piacán körülnézni, rengeteg internetes oldal és facebookos piactér kínál ilyeneket. Az is fontos, hogy ne szaladjon el veled a ló, ne vedd meg például a sokadik pár futócipőt csak azért, mert olyan szép. Használd addig a meglévő sporteszközödet, ameddig bírja. Ugyanez igaz a ruházatra, kulacsra és a többire is. Mindig gondold meg vásárlás előtt, hogy tényleg szükséged van-e az újabb darabra? Nekem két pár futócipőm van egyszerre, egy aszfaltra és egy terepre, a terepcipőmet túrázáshoz is használom. Egy-egy csapatpólóm van versenyekre (de ahogy nemrégiben írtam, egy ideje nem versenyzek, most hosszabb túrákra veszem fel ezeket) és a korábban versenyen kapott technikai pólókat használom edzésre. Szóval, a tudatos vásárlás itt is nagyon fontos.

Ha már a túránál tartunk: a ruházat, hátizsák hosszútávú használata mellett az is fontos, hogy a szendvicsedet szalvéta vagy alufólia helyett tartós szendvicscsomagolóban vidd magaddal, a vizedet kulacsban, és teljesítménytúrán is legyen nálad saját pohár vagy bögre, hogy annyival is kevesebb műanyag poharat kelljen a szervezőknek használni. Szerencsére sok túra szervezésekor már kérik, hogy mindenki vigyen magával saját poharat. 

Kézműves hobbiknál viszonylag sok hulladék keletkezik: a varrásnál lepotyogó anyagdarabokat, cérnát, a kötés-horgolás közben keletkező fonaldarabkákat gyűjtsd össze, jól jön majd a kitömött állatok, párnák készítésénél. Próbálj úgy gazdálkodni az anyaggal, hogy minél kevesebb felesleg maradjon. 

Rajzolás, írás és egyéb papírhoz kapcsolódó hobbik esetében a nem sikerült munkákat ne gyűrd össze dühödben, inkább csak tedd félre, később gyűjtsd egy kupacba, és ha a környékeden lesz papírgyűjtés, add le, a közeli iskola vagy ovi pénzt kap érte. Ha használsz zsírkrétát, az apró darabokból, amikkel már nem tudsz dolgozni, sütőben olvaszthatsz újat. Ha olyan grafomán és ehhez kapcsolódóan írószermániás vagy, mint én, részesítsd előnyben az újrapapírt, a természetes anyagú eszközöket. Tudom, milyen függőséget tudnak okozni a szép papírok, tollak, újabb és újabb füzetek, mappák – itt is a tudatos énedet kell előtérbe helyezni. Minden vásárlásnál futtasd le a kérdést: biztos, hogy kell a századik füzet, mert olyan szép? Nem elég az otthon meglévő tizenkét különböző árnyalatú rózsaszín tűfilc? Csak akkor vedd meg, ha lelkiismeretfurdalás nélkül átmész a saját rostádon. De ne csapd be magad!

tufilc.jpg

Azt hiszem, az összes tevékenységünkön végig lehet menni ezzel a szemlélettel, és írni egy listát, hogy mi kell ahhoz, hogy meglegyen mindened a kedvenc időtöltésedhez, de semmi se legyen felesleges, semmit ne vigyél túlzásba. Lehet az a kertészkedés, a főzés vagy a tortasütés, a horgászat vagy a bélyeggyűjtés: szánj rá egy kis időt és racionalizáld. Ne dobj ki semmit, amid már megvan, azokat használd élettartamuk végéig, de amikor vásárlást tervezel, mindig legyen ott a kérdés a fejedben: tényleg szükségem van rá?

Hulladékcsökkentés az asztal körül

Egy héttel ezelőtt épp elkezdtünk a főzéssel és a konyhával foglalkozni a hulladékcsökkentés szempontjából, most ezt a témát folytatom. 

Képzeljük el, hogy hogyan zajlanak a napi étkezések egy öttagú családban egy átlagos hétköznapon: nálunk például mindenki reggelizik itthon munkába vagy iskolába indulás előtt. Kell hozzá bögre, tányér, evőeszköz, szalvéta, maga az ennivaló, és el kell utána mosogatni. Tízórait minden gyerek visz, ebédet csak kettő, a harmadik kap az iskolában, illetve a páromnak is csomagolok – ez, ha jól számolok, hat étkezésnyi eledel (három tízórai és három ebéd). Valamikor napközben én is eszem, iszom, kávét főzök, aztán sorjában hazaérkeznek az ennivalójuk maradékával családom férfitagjai, aki délután nem evett, az uzsonnázik, este pedig jön a vacsora, ami lehet hideg étel, esetleg egy újabb adag az ebédből. Mivel a vásárlást már kitárgyaltuk, nézzük, hogy az alapanyagokon kívül mi kell ennyi étkezéshez:

reggeli-001.JPG

Maradjunk egyelőre a reggelinél. Ez leggyakrabban valamilyen kenyér feltéttel, pirítós, bundás kenyér, péksütemény vagy tojás valamilyen formában, tejjel vagy teával. Ezekhez szükség van egy halom eszközre: amiben a kenyeret, péksüteményt, vajat tároljuk, amivel és amiben elkészítjük, amiből elfogyasztjuk a finom és tápláló reggelinket. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy előbb-utóbb mindből hulladék lesz: a kenyérpirítóból elektronikai, a serpenyőből kommunális (az enyém műanyag nyelű fémserpenyő) és akkor még ott vannak a kések, evőeszközök, tányérok, bögrék. Nagyon fontos, hogy a hulladékmentes életmód kialakításakor nem kell száműzni a meglévő műanyagot vagy azokat a tárgyakat, amiket nem tudunk szelektíven gyűjteni majd! A cél az, hogy minél tovább használjuk őket, az élettartamuk végéig. Azok az eszközök, amiket ételkészítéshez, tároláshoz már nem tudunk használni, még jó szolgálatot tehetnek a kertben vagy a műhelyben, ha van ilyenünk. A serpenyőbe például ültethetünk apró fűszernövényeket, vagy lehet belőle madáritató. Kis kreativitással a legtöbb tárgy esetében meg lehet találni az újrafelhasználás módját – csak tartsuk szem előtt a zero waste 5R alapelveit

  • Refuse – utasítsd vissza, azaz csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Ezt vásárláskor érdemes szem előtt tartani. Csak azért ne vegyél például a gyereknek új porcelán étkészletet, mert most műanyagból eszik. Ha tartós, jól bírja még, használd addig a műanyagot, amíg tényleg szükséged nem lesz új készletre. Illetve az ingyenes repiajándékok, szórólapok, egyes termékekhez járó ajándékok visszautasításáról szól még ez a pont.
  • Reduce – csökkentsd – a fogyasztásodat, a hulladék képződését már a folyamat elején. Ez a két pont szorosan együtt jár, de nyilván mindent nem utasíthatsz vissza. De tudsz csak annyit vásárolni, amennyire tényleg szükséged van, annyi csomagolóanyaggal, amennyi feltétlenül szükséges. A hulladékmentesség kéz a kézben jár a minimalizmussal.
  • Reuse – használd újra – ezt a pontot említettem tulajdonképp feljebb. Ha megvetted, használd addig, ameddig csak bírod, és ha nem tudod eredeti rendeltetésének megfelelőlen újra használni, találj neki másikat.
  • Recycle – hasznosítsd újra – nem egyenlő az újrafelhasználással, amikor a terméket eredeti formájában sokszor használjuk, majd más funkciót adunk neki. Itt újrafeldolgozásról van szó, amikor a konzervdobozt beolvasztják, és más fémtárgyakat készítenek belőle, vagy az újságpapírból újrapapír lesz. Ennek jó eszköze a szelektív hulladékgyűjtés. Ha az előző három pontot ügyesen csinálod, ide már viszonylag kevés tárgyad jut. Ennél a pontnál beszélünk először hulladékról.
  • Rot – komposztáld – tulajdonképpen a szerves hulladék nem is hulladék, hanem értékes nyersanyag, ami a kertünknek, virágföldünknek új életet, tápanyagot ad. Gyűjtsd külön ezeket az anyagokat, a föld meghálálja. Persze ez akkor a legegyszerűbb, ha kerted van, de létezik közösségi komposztálás, sőt beltéri gilisztakomposztáló, ami a lakásban végzi el ezt a feladatot. 
  • És mint a legtöbb ilyen listában, van egy plusz pont: Repair – javítsd meg. Ez magáért beszél, hiszen a legtöbben a lyukas zoknit is kidobjuk, az elromlott műszaki cikkeket is inkább lecseréljük. Próbálj utánajárni, adj neki egy esélyt, hátha van szerviz, ahol megjavítják az eszközödet, és néhány évvel meghosszabbodhat az élettartama.5r1.jpg

Ha ezeket a pontokat szem előtt tartod – ki is teheted a hűtőre – akkor a csomagolásmentes vásárlással együtt a konyhai szeméttermelésed minimálisra csökkenthető.

Szóval, ott ül a gyerekem az asztalnál, és eszi az ízletes és tápláló reggelijét. A száját textil szalvétába törli, amit sokszor használunk és mosógépben mosunk, együtt a hasonló színű ruhákkal, így a vízfelhasználásunk sem ugrik meg. Miután kimorogtam magam, hogy ebadta kölke már megint nem volt képes a mosogatóba tenni a tányérját, beteszem én. Az asztalt konyharuhával törlöm le, és jön a mosogatás. Mosogatógépünk egyelőre nincs, úgyhogy kézzel. Most igyekszem újra visszaállni a kéttálcás mosogatóban történő állóvizes mosogatásra és öblítésre, és bevallom, nehezemre esik, de törekszem a minél alacsonyabb vízfelhasználásra. A csapon fillérekért beszerezhető víztakarékos perlátor van, a szivacs egyelőre kompromisszumos megoldás: a dörzsi része kender, maga a szivacs azonban poliuretán, de legalább Magyarországon gyártják. Használhatsz luffaszivacsot vagy akár pamutrongyot is. Nekem van természetes sörtéjű fa mosogatókefe-szettem is, ezek komposztálhatók. Maga a mosogatószer okozza a legnagyobb fejtörést. Mosogattam már mosószódával, készítettem mosószappan-alapú házilag főzött szert is, de egyik se váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Előbbinél zavart a por állag és a habzás hiánya, utóbbi után pedig maradt valami olyan zsíros érzet a tányérokon, ami ecetes vizes öblítés után se tűnt el kielégítően. Azért elhasználtam ezt is. Most két jónak tűnő alternatívával próbálkozom: az egyik egy ökologikus koncentrátum, a másik saját készítésű, egészen friss, még éppen csak kipróbáltam, de ígéretesnek tűnik, erről később bővebben. 

Mindent megfőztünk, megettünk, elmosogattunk, most pedig leülök, és iszom egy jól megérdemelt kávét. Kávézóban saját dobozba kértem az őrölt kávét, kotyogósban főzöm, a zacc pedig megy a komposztba – de utána fogok nézni a kozmetikai célú felhasználásának is! Jövő héten innen folytatjuk.