A titok: van egy társam – Kismamaruhák fotózáshoz

A titok: van egy társam – Kismamaruhák fotózáshoz

#azénutam – Interjú Zeke Edittel, a ZeBu Be You márka tulajdonosával és Bertus Timi brand managerrel

Egy izgalmas vállalkozás, egy figyelemre méltó kapcsolat: Bertus Timivel a #Zsolyachallenge kapcsán ismerkedtem meg. Amikor megtudtam, mivel foglalkozik a vállalkozása, bevallom, nem tudtam hová tenni: Etsy Digital Coach és Brand Manager. A kihívás végén két résztvevőnek felajánlottam egy-egy interjú lehetőségét, ő pedig lecsapott az egyikre, de nem egyedül: magával hozta a társát, Editet is. Már ez is sokat elárul kettejük üzleti és baráti kapcsolatáról. Edit a ZeBu Be You márka alapítója, fotózásokon használatos exkluzív kismamaruhákat tervez, kölcsönöz és értékesít. A velük készült beszélgetést olvashatjátok az alábbiakban.
Edit és Timi ZeBu Be You
A csapat: Edit (balra) és Timi (jobbra)
Márkátok, a ZeBu Be You különleges, egyedi ruhákkal foglalkozik: főleg kismamaruhákat láttam az oldalatokon, de van itt esküvői és fotózáshoz használható modellruha is. Meséljetek magatokról először külön-külön! Honnan indultatok, mivel foglalkoztok most?

Edit: Meg fogsz lepődni, de nekem német nyelvtanári végzettségem van. Családi ösztönzésre szereztem, mert akkor még nem igazán tudtam, mivel szeretnék foglalkozni valójában. Mielőtt a gyerekeim megszülettek, igazi útkereső voltam, nagyon sok mindent csináltam. Tanítottam, dolgoztam Németországban, majd miután pedig hazajöttem, több multinál is elhelyezkedtem. A médiában is megfordultam, sőt még eladó is voltam egy divatáru-üzletben. Sajnos sehol nem éreztem jól magam, mindenhonnan elég hamar eljöttem, sokszor már a próbaidő alatt. Bevallom, eléggé megviselt, hogy ennyire nem találom, mi az, amit szeretni tudnék. A szüleim a pedagógus szakma irányába terelgettek, és én is azt hittem, hogy nekem ez az életem, tanítani szeretnék. Így aztán csalódásként éltem meg, amikor a gyakorlatban mégsem élveztem a tanítást, ami pedig korábban az álmom volt. Sok idő és sok olvasmányélmény kellett ahhoz, hogy felismerjem, hogy valójában nem a saját álmomat élem.

Aztán megszülettek a gyerekeim, és anyukám horgolt az első kisfiamnak egy babasapkát, amit imádtam rajta. Ez a sapka inspirálta aztán az első vállalkozásomat: akkor még nem lehetett itthon ilyen helyes kis babakiegészítőket kapni, ezért kitaláltam, hogy egy kézműves tehetségét és az én nyelvtudásomat ötvözve Etsy boltot nyitok, amelyen keresztül külföldi vásárlóknak adhatom majd el a horgolt termékeket. Meg is nyitottam ezt a boltot, ami hamarosan egész jól beindult. 2014-ben, amikor indultam, még gyerekcipőben járt az újszülöttfotózás. Én viszont szerettem volna a kisfiamról jó képeket, de feltűnt, hogy nem kaphatók kifejezetten erre a célra készült babaruhák és kiegészítők.

Rájöttem, hogy nagy igény lenne ilyen termékekre, de ezeket már nem horgolással állítottuk elő, hanem varratni kezdtem. Ezeket is elkezdtem árulni az Etsyn, és főleg az amerikai vevőknek nagyon tetszettek, ők kérdeztek rá, hogy nem szeretnék-e hasonlót forgalmazni kismamáknak is.

Így indult a vállalkozás, és ezzel hirtelen berobbantam a piacra, nagyon nagy sikerem lett, amihez mindössze egy fényképezőgép és a kezdő anyagkészlet kellett befektetésként. A bevételt pedig mindig visszaforgattam az újabb és újabb anyagokba, mára pedig tele van a házunk csipkével.

Eddig nagyon simának tűnik a történet. Később sem voltak benne buktatók?

Edit: Dehogynem, mint minden vállalkozás elején, nálam is voltak mélypontok. Két évvel a kezdetek után érkezett a második kisbabánk, így a szülés után fél évig szüneteltettem a vállalkozást. Meglepetésemre, amikor folytatni akartam, már úgy láttam, hogy telített a piac, mindenki ezzel foglalkozik. Az összes varrónő, akivel felvettem a kapcsolatot, már foglalt volt. Hiába folytattam ott, ahol abbahagytam, egyszerűen nem ment a dolog. Újra elmentem tanítani, és keresni kezdtem az utamat, de közben azért még próbálkoztam a vállalkozásom folytatásával is. Ezen a ponton kaptam egy üzenetet Timitől.

Akkor most folytassuk veled, Timi. A te vállalkozásod hogyan indult, és pontosan mit takar?

Timi: Öt éve kezdtem el az Etsy pályafutásomat, amit egy másik bolt kapcsán indítottam. A végzettségem nekem is teljesen más, a Pázmányon végeztem keleti nyelvek és kultúrák – arab szakirányon, illetve logopédiát tanultam. Engem is a gyerekek megszületése vezetett erre az útra. Számomra fontos a karrier, a siker, és az első gyerekem születése után ez nagyon hiányzott.

Kerestem valamit, amivel egyensúlyban tartom magam, és ami csak az enyém, amiben megélhetem a siker élményét, és otthoni körülmények között, gyerekek mellől is tudom csinálni. A háziasszonyságban, anyaságban hiányzott az azonnali visszajelzés, az eredmény – nekem pedig szükségem volt erre, hogy legyen miből táplálkoznom, amiből azután vissza tudok adni a családomnak. Másnak ez lehet a sport, az olvasás, egy hobbi, én valamilyen munka jellegű dolgot kerestem.

Baráti segítségként kezdtem mások Etsy boltját támogatni, és ebbe a tevékenységbe aztán beleszerettem. Léteznek kifejezetten erre specializált online tanfolyamok – ezekből amennyit csak találtam, annyit elvégeztem. Szerencsére a nyelvismeret nem okozott gondot. Amilyen tudást csak lehetett az Etsy boltokkal kapcsolatban, azt én magamba szívtam különböző tréningeken és nyelveken, ezt a mai napig is folytatom. Amikor Edittel találkoztam, akkor már három-négy éve vittem több ügyfél Etsy boltjának a marketingjét és a kapcsolódó teendőket, úgynevezett Etsy coachként. Valahogy nálam mindig úgy alakult, hogy ha valamibe belekezdek, akkor egy nagy, komplex dolog lesz belőle, és én is mindent beleadok a munkába. Ez így volt a korábbi munkáimnál is, és így van most is. A baráti segítségből mára teljes munkaidőt kitöltő, több ügyféllel is foglalkozó vállalkozás lett.

ZeBu Be You vállalkozás kismama ruha
Várakozás csipkében
Edit, említetted a mélypontot, amikor Timi megkeresett. Hogyan zajlott az egymásra találás?

Edit: A szülés utáni kihagyás és az utána következő válság időszaka nagyon nehéz volt. Az is felmerült bennem, hogy főállású anyuka és háziasszony leszek, ki is próbáltam, de rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Még rosszabbul éreztem magam, nem hittem abban, hogy ebből valami jó is lehet. De közben mélyen belül mégiscsak ott lehetett a mai siker magja, hiszen folytattam a munkát ebben az időszakban is. A legjobb pillanatban jött Timi megkeresése. Két éve ismerkedtünk meg, tehát nem nagyon régi a kapcsolatunk, de nekem ő lett az egyik legjobb barátnőm. Az üzleti kapcsolatunkból barátság lett.

Nagyon szeretem, hogy mindenben olyan jól megértjük egymást és folyamatos inspirációt is jelent nekem Timi. Mára azt mondhatom, hogy életem legboldogabb időszakát élem. Sikeres a vállalkozásom és a családom is, és azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

Timi: Ne siessünk ennyire előre. Én ekkoriban épp a vállalkozás bővítési szakaszában voltam, és új ügyfeleket kerestem. Olyan brandeket, akiken úgy láttam, jól jönne nekik a segítségem, és nekem is tetszik a témájuk, látok benne fantáziát. Kifejezetten magyar partnereket kutattam fel, és egy online kézművesportálon böngészve körülbelül tíz ilyen márkának írtam és ajánlottam együttműködést. Edit profilja akkor még egészen más volt, mint most, de abszolút láttam benne a lehetőséget. Meséltem neki a korábbi munkáimról és a partnereim sikereiről, mire ő nagyon lelkes lett, sőt, először el akarta adni nekem a márkát.

Edit: Tényleg? Erre már nem is emlékszem.

Timi: Igen, és én azt válaszoltam, hogy nekem ne add el, én nem szeretnék önállóan boltot üzemeltetni. Én másban vagyok jó: abban, hogy másokat támogassak az üzletük sikerre vitelében. Mindenféle háttérmunkát csinálok, ami a sikerességhez kell.

Edit: Így indult a közös munka, nem zökkenőmentesen, mert épp ekkor tört ki a Covid-19 járvány. Szüneteltek a fotózások, az emberek meg voltak ijedve, és az induló együttműködésünk rögtön az első megpróbáltatásokkal került szembe. Így aztán 2020-ban kimondtam, hogy legyen vége. Olyan volt, mint egy szakítás: megbeszéltük, hogy egy hónapig nem is találkozunk, hogy legyen időnk és terünk átgondolni, milyen formában tudnánk folytatni. Ehhez képest már másnap hívtam Timit a hirtelen beugrott új ötletemmel: maszkokat kellene gyártanunk, méghozzá csipkéből! Ez a gondolat fellelkesített és újra visszahozta azt a szenvedélyt, amit annak idején a babaruháknál éreztem, ráadásul a maszkokat vásárolták is az emberek, megint épp jól sikerült az időzítés. Ettől a sikertől újult erőre kaptam, és ez Timit is magával sodorta.

Timi: Tényleg, 2020 májusától jött a fellendülés és az a folyamat, az az Edit, akire én mindig is vártam. A maszkok készítése szerintem arra volt jó, hogy őt felrázza, lelkesítse, erőre kapjon, és ezzel a lendülettel tudta folytatni a tevékenységét. Nagyon sokat gondolkodtunk az irányon is. Végül Edit egyszer csak jött a vintage csipkék ötletével, és ez mindkettőnknek nagyon tetszett, így erre indultunk el.

Edit: Így végeredményben nekem a járvány nem leállást hozott, hanem a vállalkozás új kezdetét. Ahogy azonban tavaly nyáron a járványhelyzet alábbhagyott, újra vissza akartam térni a kismamaruhákhoz. Ekkor találtam rá a használtruha-üzletben az antik, vintage csipkékre. Függönyöket vásároltam fel, odavoltam tőlük, hogy milyen gyönyörű, akár százéves kézzel horgolt darabok, amilyeneket sehol máshol nem lehet kapni. Megláttam bennük a ruhákat, amiket el is kezdtünk gyártani, és azóta szerencsére folyamatosan emelkedik az értékesítés, és már Magyarországon is felfigyeltek a ZeBu Be You márkára.

Csipke kismamaruha fotózásra ZeBu BeYou
Álomszép csipkék

Emlékszem, hogy megvettem az összes függönyt a használtcikk-üzletben, több zsáknyi volt, és lelkesen küldtem Timinek a képeket, hogy nézze meg, mit találtam. Még nem tudtam, mit kezdek vele, de azt igen, hogy nem szabad otthagyni, mert ha másé lesz, akkor soha többet nem találok ilyet.

Egyébként szerintem a siker titka egyértelműen abban rejlik, hogy van egy társam, akivel meg tudom osztani mindezt: az örömöket és a bánatokat is. Timivel mindent meg tudok beszélni, és őt is és épp annyira érdekli, mint engem. Korábban mindig a férjemnek mutattam az anyagokat, a színeket, vagy hogy épp ki hordja egy ruhánkat, de őt nem tudtam ezzel annyira felvillanyozni. Most Timivel ez annyira jól működik! Tudom, hogy nem csak azért figyel oda rám, hogy meghallgasson, hanem mert ő is tényleg örül neki. Teljesen úgy érzem, hogy bár a vállalkozás az én tulajdonom, de mégis ketten vagyunk benne.

Öröm hallgatni, hogy milyen lelkesen beszéltek erről mindketten.

Edit: Igen, Timi is ugyanannyira lelkes, mint én.

Timi: Abszolút! Tényleg mindent megbeszélünk.

Edit: Mindennap telefonálunk, tényleg nagyon fontos, hogy az embernek legyen egy társa a vállalkozásban.

Timi, és a te ügyfeleid között hova tennéd a ZeBut, mennyire foglal el fontos helyet?

Timi: Igazából maga a vállalkozás ugyanakkora helyet foglal el a partnereim között, mint a többi ügyfelem. A különbség az, hogy én személy szerint jobban belefolytam, és a szívem csücskévé vált a téma. Mint brand, ez is pontosan ugyanolyan szeletet foglal el a tortából, mint a többiek, csakhogy közben Edittel olyan szintre fejlődött a kapcsolatunk, ami megkülönbözteti másoktól. Ez nagyon függ a tulajdonos személyiségétől és attól, hogy bennem mennyire bízik meg, mennyire ad szabad kezet egyes dolgokban.

Edit ebben nagyon jó, ő egy igazi társ. Jól meg lehet beszélni vele mindent, nagyon passzol a személyiségünk és a téma is közös. Ez adja a mi kapcsolatunk különlegességét, hogy nagyon jól egymásra tudunk hangolódni.

Téged hallgatva úgy érzem, hogy mindegyik ügyfeleddel igyekszel úgy dolgozni, mintha ő lenne az egyetlen partnered – legalábbis ők a teljes odafordulást, törődést érezhetik felőled. Jó a megérzésem?

Timi: Igen, törekszem erre, bár minden ügyféllel annyira tudok kapcsolódni, amennyire ők megengedik. Ők annyit meríthetnek ebből a partnerkapcsolatból és a támogatásból, amennyire nekik szükségük van.

Edit, engem meglepett, hogy nem textiles vagy iparművész szakmából jössz. A honlapotokat olvasva olyan szeretet és szenvedély jön át a ruhák és az anyagok kapcsán, hogy biztos voltam benne, hogy hozzád ez a téma mindig is közel állt. Honnan ered a ruhák szeretete, az a kreativitás, aminek az eredménye a képeiteken is látszik?

Edit: Pedig soha nem tanultam ilyen irányban. A kreativitásomat a szüleimtől örököltem, a nagymamám pedig varrónő volt, és pont így nézett ki a háza, mint most a miénk: dugig volt anyagokkal. Sőt, gyerekkoromban ha alkalomra, például esküvőre mentünk, én terveztem meg a ruhát, kiválasztottam az anyagot, elmondtam a varrónőnek, hogy hogyan készítse el. Nagyon szerettem ezt csinálni, de soha nem gondoltam rá, hogy ebből profitálni is lehet. Nekem csak a tanári pálya volt kilátásban. Rajzolni egyébként nem tudok. Megálmodom a ruhákat és elmagyarázom, az anyagokkal a kezemben elmutogatom a varrónőnek az elképzeléseimet. Mostanra már van egy asszisztensem is, aki ügyesen rajzol, így ezt megoldja helyettem.

Csipke kismamaruha fotózásra ZeBu Be You
Edit megálmodja – és íme a kész ruha

Timi: Az asszisztens felvétele nagyon jó ötlet volt, kifejezetten jó látni, ahogy megelevenednek a ruhák a papíron, még mielőtt kivitelezésre kerülnének. Azért ezek sokszor nehéz szülések, ez egy kreatív folyamat, és ahogy Edit elsőre elmutogatja és a kezdeti rajz megszületik, azon még sokat módosítunk, hogy a kész ruha olyan legyen, ahogy azt Edit a fejében látja.

Hogyan találnak rátok az emberek, kikkel dolgoztok együtt?

Edit: Úgy, hogy Timi jól végzi a munkáját 🙂

Timi: Azért nemcsak erről van szó, bár tény, hogy a keresőoptimalizálás és az Etsy bolt beállításai, a marketing is nagyon fontosak. A webshopunk csak néhány hónapja üzemel, az Etsy bolt a fő platformunk, ott találnak ránk a legtöbben. Edit eleve a külföldi vásárlóknak kezdett értékesíteni már az újszülöttruháknál is. Az Etsy kifejezetten az egyedi, vintage kézműves termékek nemzetközi piaca. Itt viszonylag hamar sikeresek lettek a termékek, így egy éve elkezdtünk nyitni a magyar vásárlók felé is. Elsősorban fotósokkal kerestünk együttműködést, és elkezdtem a magyarországi brandépítést is. Van, hogy a fotós bérli a kismamaruhát, van, hogy maga a kismama, ez két teljesen egyenrangú irány. Egyre többen megtalálnak a social mediából, a fotósok ügyfeleitől is, ebben kölcsönösen segítjük egymást. Nagyon fontos a kommunikáció, a bizalmi kapcsolat kiépítése mind a kismamákkal, mind a fotósokkal, ezek kardinális dolgok számunkra.

Babaruhákkal kezdtetek, de váltottatok a vintage, antik csipke kismamaruhákra. Meséljetek erről a váltásról – miért döntöttetek így, hogyan alakítottátok át a kínálatot és az oldalt?

Edit: Amikor még újszülöttruhákkal foglalkoztunk, a brandnév is más volt: ZeBu Babynek hívták, és ez sokáig megmaradt akkor is, amikor már a kismamaruha volt a fő profilunk. Maga a termékváltás a kezdeti, főként amerikai vevők igényeit követte. A ZeBu nevet a vezetéknevemből alakítottam ki, de a Babyvel az első évek után már nem voltam kibékülve. Ekkorra már úgy éreztem, én magam is teljesen más vagyok, mint amikor indult a vállalkozás, és ez a név már sem a márkát, sem engem nem fed le igazán. Mégis volt bennem egy félelem a váltással kapcsolatban, hiszen mindenki a korábbi nevünket ismerte. Tartottam tőle, hogy ha változtatok, nem találnak rám.

Végül mégis rászántam magam, és megszületetett a ZeBu Be You név, ami több mindent is jelent: kiejtve olyan, mintha a „beautiful” szót kezdenénk meg, de benne van a Be One – légy egyedi vagy a Be Yourself – légy önmagad jelentéstartalom is. A Be You fejezi ki az én személyiségfejlődésemet is: én is úgy fejlődtem, ahogy a vállalkozás, mostanra találtam meg önmagamat és kezdtem kiteljesedni.

Ez vagyok én, egy sikeres felnőtt, aki képes élni az életét, és nincs már senkire ráutalva. Ehhez nekem ez a névváltás is kellett.

Timi: A hazai piac felé történő nyitásnak része volt a márkanév megváltoztatása is, ez egy hatalmas dolog volt. Érdekes, hogy amikor bennünk megszületett az irány, összeállt a kép és az, hogy pontosan mit szeretnénk, onnantól dőlni kezdtek a pozitív értékelések és a vásárlók is. Ez pedig egy Etsy bolt esetében és a közösségimédia-felületeken is nagyon sokat számít. Ezeknek az értékeléseknek meg kell felelnünk a jövőben is, ezért folyamatosan szeretnénk fejlődni, mindig fel kell nőnünk egy újabb célhoz.

A környezetemben úgy látom, egyre gyakoribb, hogy a kismamák fotósorozaton szeretnék megörökíttetni várandósságukat. A ti ruháitok erre a célra is bérelhetők. Az érdekel, hogy hogyan talál egymásra a kismama, a nő és a ruha? Hogyan zajlik ez a folyamat, amíg a vágytól, az igénytől eljutunk a tökéletes fotóig a tökéletes ruhában?

Edit: Amikor egyedi megrendelésről van szó, akkor nagyon fontos az is, hogy mi lesz a fotózás helyszíne, hogy néz ki a kismama, mi áll jól neki, milyen színeket szeret. Meg szoktam nézni a közösségi profiljait is, mert az is számít, hogy milyen a stílusa. Ezekről beszélgetek vele, általában ezzel fekszem le, és szinte megálmodom, hogy melyik anyag, melyik csipke, milyen ruha lenne jó. Az én elképzeléseim alapján készül el a ruha, és még soha nem volt olyan, hogy ne tetszett volna a kismamáknak, általában el vannak ragadtatva tőle és szebbet kapnak, mint amilyet elképzeltek.

Ezek szerint neked ez egy erősséged: képes vagy megálmodni az adott személyiséghez a ruhát.

Edit: Igen.
Timi: Abszolút, Edit ebben nagyon jó.

Bársony kismamaruha fotózásra
Selyemben, bársonyban
A termékeket nézve úgy látom, nektek is fontos a környezettudatosság, az újrahasználat. Hogyan választjátok ki az anyagokat? Mit jelent számotokra a fenntartható divat, hogyan valósítjátok meg a munkátokban?

Edit: Használunk új anyagot és új csipkét is, de a régi anyagok megtalálása hozta magával ezt a szemléletet. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni olyan anyagokat, amilyeneket ma már nem készítenek, vagy csak nagyon keveset. A mai napig gondolok arra, hogy a csipke készítője vagy a korábbi tulajdonosa biztosan nagyon örülne, ha látná, hogy milyen gyönyörű ruha készül belőle. Vannak olyan anyagaink, amik akár százévesek is lehetnek. Történetük van, kíváncsi vagyok rá, hogy mit éltek meg ezek az anyagok, és örülök neki, hogy nem kerülnek a kukába.

Vállalkozó nőként, anyaként van valamilyen bevált trükkötök az időbeosztásra, arra, hogy az élet minden fontos területét egyensúlyozni tudjátok?

Edit: Az én titkom az, hogy amint megtehetjük, rá kell fordítani a pénzt a háztartási segítségre.

Amikor még nem volt ehhez elegendő jövedelmem, akkor is úgy gondoltam, hogy azalatt az idő alatt, amíg például kitakarítok, anyagi értelemben sokkal hasznosabb tevékenységeket is végezhetek.

Olyanokat, amiket ráadásul szeretek is, míg takarítani utálok. Apránként vezettük be, hogy van segítségem: eleinte csak heti egy-két órára, de most már rendszeresen, és nemcsak a takarításban segít. Nekem nagyon megéri, mert az az idő, amit ezzel nyerek, sokkal nyereségesebb dolgokra fordítható, tehát a végén anyagilag is megtérül – vagy pedig a családommal tölthetem.

A másik trükk, hogy a telefonomon szigorú korlátozásokat vezettem be. Van egy munkaidőm, amit betartok, és miután a gyerekek hazajöttek, már nem is szeretnék a telefonomhoz nyúlni. Az elején azért ez nem így volt, éjjel-nappal a kezemben volt a mobilom, ebből még családi konfliktusok is kialakultak. Most, hogy már hét éve működik a vállalkozásom, képes vagyok úgy dönteni, hogy nem válaszolok valakinek azonnal, nem vagyok folyamatos készenlétben. Ebben biztosan felőrlődnék, és a családom is. Ráadásul sokkal jobb érzés kinyitni a levelezőprogramot hétfő reggel, és szembetalálni magam a sok megkereséssel, amik a hétvégén érkeztek.

Köszönöm, hogy ezeket elmondtad, én mindkettőt nagyon tudatos és bátor lépésnek tartom. Nem sokan tudják ezeket meglépni még akkor sem, ha anyagilag megtehetnék. Nehéz segítséget kérni, megfelelően értékelni magunkat és meghozni ezeket a döntéseket.

Edit: Én úgy látom, ezek abszolút megérik a befektetést, mert így tényleg azokkal tudok foglalkozni, amik nekem a legfontosabbak: a munkában a ruhákkal, egyébként pedig a családommal. De tényleg nagyon nagy és nem könnyű döntés volt, visszamenőleg örülök, hogy sikerült meghoznom a férjemmel egyetértésben. Mindenkit, aki ezen gondolkodik, csak biztatni tudok.

Timi: Nagyon sok vállalkozóval találkozom, akik hasonló területen dolgoznak, mint Edit, és a legtöbben nem merik ezeket a lépéseket megtenni. Editnek ez segít abban, hogy megtarthassa azt a szerepet, amiben jó és amihez ért. Ezzel kockázatot is vállal: egyrészt anyagi értelemben, másrészt kiad a kezéből feladatokat és bízik benne, hogy ezeket más legalább olyan jól elvégzi, mint ő tenné. Ez tényleg nagy bátorságra vall.

Én máshogy működöm: például hétvégén is ránézek a bolt ügyeire, és ez így van jól. Nekem a férjem a partnerem ebben is, a gyerekekkel való foglalkozást és a háztartást teljesen megosztottuk, nálam így van meg az egyensúly. A munkaidőm teljesen rugalmas, van, hogy éjszaka dolgozom.

Nagyon előre gondolkodós, tervezős vagyok, nálam ez így működik jól, és meg is van a gyümölcse. Általában mindent előre tudok, hogy mikor mi fog következni. Sok digitális eszközt és alkalmazást használok, én vagyok a szervező a vállalkozásban és itthon is, engem ez tart meg. Ez egy önismereti folyamat, hogy tudjuk magunkról, hogy nekünk mi a jó és mi működik, mi válik be.

A múlt hónapban ti is részt vettetek Szabó Orsi és a Zsolya Communication kihívásában. Meséljetek erről, nektek mit adott ez a hónap és a kihívás?

Timi: Kettőnk közül én vettem részt a kihívásban a saját vállalkozásom és a ZeBu képviselőjeként is. Nekem hatalmas élmény volt, Orsi egészen elképesztő, ahogy kipattant a fejéből ez a kihívás és amilyen energiával végigcsinálta. Nagyon inspiráló a személyisége is és az is, amit a vállalkozásával elért. Lendületet adott és hitet abban, hogy lehet ezt jól csinálni, tovább csinálni. Nagyon fontos hozadéka volt a kihívásnak a közösség is, szuper emberek gyűltek össze, és az a szakmai tudás, amit egy hónap alatt egy csokorban megkaptunk, hihetetlen volt. Nagyon örültem neki, hogy részt vehettem.

ZeBu Be You
„Nagyon jól tudunk egymásra hangolódni” – Timi és Edit

Edit: Valamennyire én is követtem időről időre a kihívást, és nekem főleg azt a hitet adta, különösen Orsi és mások történeteit látva, hogy bármikor újra tudom kezdeni. Időnként felmerül bennem egy olyan félelem, hogy mi lesz, ha már nem fognak kelleni a ruháink, vagy már nem lesz divat a kismamafotózás. A Zsolyachallenge rávilágított, hogy nem szabad ettől félni, mert mindig lehet valamit csinálni: ahogy ezt elkezdtem, képes leszek bármi másra is.

Az utolsó kérdésemet a The Good Place sorozathoz készült podcast inspirálta. Ott mindig ez az utolsó kérdés: „What’s good?” Kérlek, mondjatok ti is most valamit, ami jó, ami nektek segít vagy amit szívesen ajánlanátok másoknak.

Edit: Én egy könyvet ajánlanék, Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című írását, amiből rengeteget tanultam. Van még néhány idézet is, amibe mindig kapaszkodni tudok, az egyik ilyen így hangzik: „Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit.” A legfontosabb pedig: az vagy, amit gondolsz!

Timi: Én is egy mondatot, egy mottót hoztam Eckhart Tollétől: Minden probléma az elme illúziója!

Nagyon köszönöm, hogy beszélgethettünk és engem is inspiráltatok, örülök, hogy tanúja lehettem a lelkesedéseteknek és a kapcsolatotoknak!

Edit: Mi is köszönjük, jó volt így átgondolni ezeket a dolgokat, még soha nem foglaltuk össze így, és ez nekünk is nagyon jólesett.

És te mivel foglalkozol? – Gyuri, a termelői piac vezetője

Néhány hete indítottam egy sorozatot különféle szakmák, foglalkozások vagy akár hobbik képviselőivel, bemutatni a szakmát egy művelőjén keresztül, ahol lehet, a környezettudatosságra fókuszálva. Másodikként Schultz Györggyel beszélgettem, aki a székesfehérvári Jancsárkert termelői piacot és az azt működtető egyesületet vezeti. 

Gyurival együtt veszünk részt a 2 Lifes projektben, ami az újrahasználat szemléletét hivatott népszerűsíteni Székesfehérváron és a régióban, így az interjú is ennek nyomdokain készült.

 

Kérlek, mesélj magadról! Ki vagy, mit csinálsz, hogyan kezdted, mióta foglalkozol ezzel?

Bár Budapesten születtem és csak az egyetem után kerültem Székesfehérvárra, nagyon megszerettem ezt a várost és a környékét. A legtöbbet a vállalati szférában dolgoztam közgazdász végzettséggel termelési, értékesítési, pénzügyi területen, nagyrészt menedzsmenttagként. A kétezres évek elejétől tíz éven át a székesfehérvári polgármesteri hivatalban stratégiai felelősként városfejlesztési kérdésekkel foglalkoztam. Mindig is érdekelt, hogyan élhetünk egészségesebben, és hogyan tudjuk a testi – lelki egészséget minél szélesebb körben elterjeszteni, így  nyugdíjazásomat követően Fehérváron a Jancsárkert termelői, háztáji piacot szervezem és működtetem. Hat év alatt eddig mintegy 350 szombati piacot tartottunk. Ezzel párhuzamosan vezetem a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesületet, melynek keretében az egészséges élelmiszerek fogyasztását népszerűsítjük.

schultz_gyorgy.jpg

A 2LIFES projekt, amelyben mindketten részt veszünk, az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?

Három vonatkozásban is: a vásárlók, az árusok és maga a piac szempontjából.

Ami a vásárlókat illeti, egyre többen érkeznek felkészülten a piacra vesszőkosárral és dobozokkal, szütyőkkel. Felemelő érzés pici gyermekek, iskolások kezében látom a kosarat, benne sokféle újrahasznosítható csomagolóeszközzel. Ez ma még koránt sem általános. De türelmesnek kell lenni, nem lehet a fejeket átállítani rövid időn belül. Sokféle eszközzel hívjuk fel a figyelmet, hogy tartós bevásárlószatyrokat, dobozokat használjanak, és kerüljék az eldobható műanyag használatát. Inkább a jó példákra helyezem a hangsúlyt, és nem a környezetvédelemre érzéketlenek bírálására.

Az árusokra áttérve, kérjük tőlük, hogy mellőzzék az egyszer használatos műanyagzacskók használatát, és ajánljanak helyette más csomagolóeszközt, vagy csomagolásmentesen adják át az árut a vásárló kosarába. Ezt a fordulatot különösen nehéz a savanyúságok és a zöldség-gyümölcs stand esetében elérni.  Kedvező, hogy az üveg, mint csomagoló eszköz újra elterjedőben van pl. a tejterméknél, szörpöknél, méz esetében. Az árusnak legyen alternatív javaslata, eszköze a csomagolásra.

A piac, mint kereskedelmi tér, alapvetően szelektív módon gyűjti a szemetet és jórészt vegyszermentes tisztítószereket használ. Maga a piac berendezése is úgy állt össze, hogy máshol használt, leselejtezett, de még jó állapotú asztalokat gyűjtöttünk, és ezek lettek az árusító standok. Ezért mindig lehet kapni a Jancsárkertben hagyományos vesszőkosarat, textil vagy természetes anyagból készült bevásárló táskákat, többször használható csomagolószütyőket és különböző méretű, funkciójú újrahasznosított műanyag tároló dobozokat. A pecsenyésnél sem műanyagpoharat használunk, hanem kerámiabögréket. És majdnem mindig van csereszatyor a szatyorkölcsönzőben. A piac felújítását követően pedig megvizsgáljuk, hogy bevásárlókocsik használatával el lehet-e kerülni a termékenkénti csomagolást – közvetlen utat nyitva az árusoktól a parkoló gépkocsikig.

71906549_691514871622826_8236441109748776960_n-001.jpg

A napi munkádban, mindennapjaidban hogyan jelenik meg ez a szemlélet?

Nekem sem volt könnyű az átállás. Mivel a családi élelmiszervásárlást magam is a szombati piacra időzítem, előfordult, hogy akkor még felkészületlenül elfogadtam a műanyag zacskóba csomagolt pékárut, vagy zöldséget. A szemrehányó pillantások azonban helyre tettek. A hétvégi kertben egyrészt napelemekkel váltom ki a villamosenergia-vásárlást, másrészt minden csapadékvizet összegyűjtök, tárolok és a locsolást ebből oldom meg. Természetesen a zöldhulladékot is újrahasznosítom, komposztálok, aprítok és nem égetek, vagy elviszem a település Zöld kertjébe, ahol mulcsot készítenek belőle. A gépkocsimat sem cserélem pár évenként, de minek is, hiszen tökéletesen megfelel arra a célra, amire használom. Ma már ez a szemlélet komplex módon áthatja cselekedeteimet. Ahogy szélesebb körben is, még nálam sem tökéletes a kép. De a folyamat iránya egyértelműen javuló, csak a sebességgel van itt – ott gond.

Egy szakmabelinek, hasonló területen tevékenykedőnek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?

Egy termelői piacon koncentráltan megjelennek az újrahasználat és újrahasznosítás iránti elkötelezettség látható jegyei, de ugyanolyan feltűnő lehet annak hiánya is. Az első a szelektív hulladékgyűjtés. Ha takarékosan bánunk az energiával, anyagokkal, ezzel embertársainknak és egyúttal magunknak is jót teszünk. Azokkal értek egyet, akik nem becsülik le a kis lépések kis sikerek jelentőségét. Sokszor rövid időn belül is látni a környezeten a változások pozitív hatását, és ez a kiadásainkat is csökkenti, amellett, hogy jó érzéssel tölt el.

Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?

Egyesületünk, a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesület elnyert egy Európai Uniós pályázatot, amely keretében három Fehérvári Családi Életmód Fesztivált szervezünk másfél év alatt. Ez csúcspontja, mintegy összegzése a hét éves munkánknak, a testi és lelki egészségről, kiemelten az egészséges táplálkozásról, a családi környezetvédelemről szól majd. Legalább kétezer fehérvári és a környéken lakó részvételére számítunk ezeken a hétvégéken. Magukat a fesztiválokat is hulladékmentesen, műanyag csomagolóeszközök nélkül tervezzük megvalósítani.

A másik kihívás a kétségtelenül mára már korszerűtlen piaccsarnok felújítása. A tulajdonos áruházlánc jóvoltából szinte minden négyzetméter megújul. A mi feladatunk a piac hangulatának átmentése, hogy ugyanolyan „szerethető” maradjon, mint eddig. Persze ez nem csupán a tárgyakon, az infrastruktúrán, hanem az ott árusító és vásárló embereken múlik majd – csakúgy, mint eddig.

57485918_455793575163812_952188760554995712_n.jpg

Ha valaki ma akarna új termelői piacot alapítani, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?

Kiindulópontnak válasszon jól megközelíthető, nagy saját parkolóval rendelkező helyet, és fontos az elérhető jelentős potenciális vásárlói létszám. Ha nem tudja a tervezett mennyiséget eladni és ezen nyereséget elérni az egyre kevesebb számú kistermelő, háztáji gazdálkodó a piaci értékesítés során, nem fog elmenni a bármilyen szép piacra. Ezek tükrében szkeptikus vagyok a divatból közpénzen megépült települési termelői piacok jövőjét illetően. Fontos továbbá, hogy az új termelői piac létesítője figyelje a fiatal generációk vásárlási, étkezési, főzési szokásait, az új kereskedelmi, értékesítési formákat és alkalmazkodjon, mert a hagyományos piacüzemeltetés, – ha nem lépünk – elveszítheti a jelentőségét.

Végezetül azt áruld el, te miért kezdted a munkádban a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?

Gyermekkorom felvillanó emlékei, hogy majdnem „no waste” háztartást vezetett Édesanyám, hogy a boltba biciklin bögrével mentem el tejfölért. Néha beugrik, hogy a takarékos életvitelbe is beletartozik a „reuse”. A takarékosság is fontos szempont. Igyekszem minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magam után, ezért amikor a megújuló energia kezdett érdekelni, áttértem a napenergiára, a saját öntözővíz-ellátásra. Nemrég egy bolognai szakvásáron láttam élelmiszeripari újrahasznosítható vákuumos csomagolóeszközöket. Ezek is műanyagok, de újrahasznosíthatók!  Az elmúlt hat évben a családi, mikro szintű környezetvédelem keltette fel az érdeklődésemet, mert sokszor eszembe jut az a gondolat, amely szerint „a Földet unokáinktól kaptuk kölcsön” – nincs jogunk nem jobb állapotban továbbadni, mint ahogy mi megkaptuk.

 

 

kotelezo_szoveg.JPG

2lifes_logo.jpg

kdriu_logo.png

 

 

 

És te mivel foglalkozol? – Manyi, a varrónő

Szeretnék indítani egy sorozatot különféle szakmák, foglalkozások vagy akár hobbik képviselőivel, bemutatni a szakmát egy művelőjén keresztül, ahol lehet, a környezettudatosságra fókuszálva. Ismerjétek meg elsőként Ludvánné Csóri Manyit, a székesfehérvári varrónőt, aki rengeteg gyereknek, fiatalnak és felnőttnek szerzett már örömet ruháival és tanfolyamaival.

Manyival együtt veszünk részt egy projektben, ami az újrahasználat szemléletét hivatott népszerűsíteni Székesfehérváron és a régióban, így az interjú is ennek nyomdokain készült.

 

Kérlek, mesélj magadról pár szóban! Ki vagy, mit csinálsz, hogyan kezdted, mióta foglalkozol ezzel?

Varrónő vagyok, a Manyi Mester Műhely tulajdonosa. Kislánykorom óta varrónő akartam lenni, úgy kezdett érdekelni ez a szakma, hogy mivel duci kislány voltam, bevallom, irigyeltem a barátnőimet, akiknek nagyon szép ruháik voltak, és nekem nem találtunk ilyeneket. Mivel én is szerettem volna hasonlókat, anyukám a piacról hozott nekem szép színes lepedőket, és azokból kezdtem autodidakta módon varrni – itt még nem volt tudatos az újrahasználat, inkább a szükség hozta. Ebből alakult ki a vágy és a szándék, hogy a szakmám is a varrás legyen. Először nőiruha-készítőnek tanultam, majd utána Budapesten a ruhagyártó szakképzést is elvégeztem. Ezután jött a mesterképzés, mert még mindig úgy éreztem, hogy többet szeretnék tudni a szakmáról. Néhány évig dolgoztam varrónőként, amikor megint hiányérzetem támadt, és elvégeztem a népijátszóház-vezető tanfolyamot. Ezt nagyon élveztem, jó csapat jött össze, mindenki profi volt a kézművesség általa képviselt ágában, és mindenkit érdekelt a többieké is. Összeadtuk a tudást, megvolt a közös érdeklődés, megteremtődött az a közeg, amiben az azonos értékek mentén létrejött egy nagyon kreatív, teremtő energia.

manyi2-001.jpg

A sok tanulás közben először nagyipari ruhagyártásban, gyártósoron kezdtem dolgozni, de mivel itt a fejlődésre kevés lehetőség nyílott, váltottam egy kis műhelyre, akkor még alkalmazottként. Itt szabad kezet kaptam, alkothattam, amíg a kislányom meg nem született. Később egyes ruhamárkáknak varrtam, itt már olyan is volt, hogy én találhattam ki a darabokat, a szabást. Jó érzés volt látni az általam tervezett, készített ruhákat a kirakatokban, a boltok polcain. Négy évig a Székesfehérvári Királyi Napok emblematikus figuráinak számító óriásbábok ruhájának varrásában is részt vettem, ennek kapcsán sok ismeretséget kötöttem, a Furfang Fesztre is meghívást kaptam.

Néhány évvel ezelőtt egy barátnőm javasolta, hogy tartsak gyerekeknek workshopot. Az elsőn öt gyerek vett részt, a másodikon már tizenöt, idén nyáron harminc, szájról szájra terjed a hír, egymásnak ajánlják a szülők és a gyerekek, én pedig nagyon élvezem. Most már felnőtteknek is tartok workshopokat, lakástextilt, táskát, kisebb termékeket varrunk.

A saját műhelyemet először a szüleim házában nyitottam meg, most már két éve pedig a Manyi Mester Műhelyben dolgozom, a Barátság Háza mögött. Youtube csatornám is van, „Manyi varrás” keresőszavakkal megtalálható, ide ingyenes oktatóvideókat töltök fel egy barátnőm segítségével. 

A 2LIFES projekt, amiben mindketten részt veszünk, az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?

Nagyon sok nagykereskedést, méteráruboltot ismerek, ahol örömmel adják oda a hulladékanyagot, ami egyébként az égetőbe kerülne. Szívesen tartok workshopot, ahol a varrás által megmutatom, hogy hogy lehet akár a háztartásban is újrahasználni meglévő vagy kidobásra szánt anyagokat.

A napi munkádban mennyire jelenik meg ez a szemlélet?

Nagyon sok hulladékanyagot használok, például a bálás ruhából a gombokat. Amikor ugyanis bedarálják a feleslegessé vált ruhát, a gomb tönkretenné a vágókést, ezért előtte levágják. Több befőttesüvegnyi ilyen gombom van a műhelyben, amiket a ruhák varrásához vagy dekoráció készítéséhez használok. Az egyedi ruhák készítésekor keletkező hulladékot felhasználom  a kisebb daraboknál, és a tanulóim is tuajdonképpen hulladékon tanulnak varrni.

Gyerekkoromból hozom azt a szemléletet, hogy amit lehet, ne vásároljunk, hanem készítsük el magunk. Apukám nagyon szépen faragott, anyukám horgolt és hímzett, én is ebbe nőttem bele, és teljesen a magaménak érzem ezt a gondolkodásmódot. Aki így gondolkodik, az egy-egy nyersanyagban, leeső darabban meglátja, hogy mi készülhet belőle, és semmit nem dob ki.

Egy szakmabelinek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?

Egy szakembernek nemcsak a környezettudatos elv a fontos, hiszen aki varrásból él, az természetesen pénzt szeretne ebből keresni. Ebben segít, ha meglátja, hogy a semmiből is lehet pénzt csinálni. Nem kell drága anyagokat venni, lehet bálában textilt, lakástextilt kapni, ami szintén hulladékként végezné. Csak fantázia kérdése, mindenből lehet bármit készíteni.

Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?

Szeretnék egy nagyobb helyiséget, és az az álmom, hogy csak gyerekekkel foglalkozhassak. A ruhavarrást szívesen átadnám egy tanítványnak, és azt csinálnám, ami engem igazán feltölt, és az a gyerekek tanítása.

manyi-001.jpg

Ha valaki ma kezdené a varrónő szakmát, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?

Én azt érzem, hogy most épp olyan a világ, hogy ha most valaki jól megtanulja a szakmát, akkor egy keresett, népszerű, sikeres varrónővé válhat. Korábban volt egy olyan időszak, amikor kevésbé voltunk keresettek, de most újra nagy igény van a munkánkra. A szakma ismerete mellett fontos még, hogy empátiával bírjon a varrónő, hiszen emberekkel dolgozunk, meg kell találnunk velük a hangot. Egy ruhát méretre varrni, valakinek a testére és az ízléséhez szabni nagyon intim dolog, sokszor leszünk részesei a megrendelő élete legfontosabb pillanatainak, legyen az egy szalagavató vagy egy esküvő. Tudnunk kell ezeket jó emberismerettel, türelemmel, beleérzéssel kezelni, hogy végül mindenki elégedettségére szolgáljon az elkészült darab.

Végezetül azt áruld el kérlek, te miért kezdted el a munkádban is a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?

Van egyfajta küldetéstudatom, szeretnék lábnyomot hagyni a világban. Gyakran emlegetjük ma az időseket, akiknek még megvolt egy olyan tudásuk, amiből egyre kevesebb van a világban. Szeretném, ha majd engem is így emlegetnének, én lennék az a varrónő, aki ezeket az ötleteket adta. Nagyon sok kidobandó anyagból lehet apróságokat készíteni, akár egy szakadt ruhadarabból, maradék anyagból. Mindent lehet valamire használni, és én ezt szeretném továbbadni. A másik, amit fontosnak tartok, az a szép dolgok előállítása, akár egy darab rongyból is csodát  alkotni.  Én a legkisebb anyagra is úgy nézek, hogy látom benne, amit szeretnék alkotni – és akkor már nem a rongyot látom benne, hanem az értéket. Engem apukám tanított erre, és én is szeretném továbbadni. 

 

 

kotelezo_szoveg.JPG

2lifes_logo.jpg

kdriu_logo.png