Néhány hete indítottam egy sorozatot különféle szakmák, foglalkozások vagy akár hobbik képviselőivel, bemutatni a szakmát egy művelőjén keresztül, ahol lehet, a környezettudatosságra fókuszálva. Másodikként Schultz Györggyel beszélgettem, aki a székesfehérvári Jancsárkert termelői piacot és az azt működtető egyesületet vezeti. 

Gyurival együtt veszünk részt a 2 Lifes projektben, ami az újrahasználat szemléletét hivatott népszerűsíteni Székesfehérváron és a régióban, így az interjú is ennek nyomdokain készült.

 

Kérlek, mesélj magadról! Ki vagy, mit csinálsz, hogyan kezdted, mióta foglalkozol ezzel?

Bár Budapesten születtem és csak az egyetem után kerültem Székesfehérvárra, nagyon megszerettem ezt a várost és a környékét. A legtöbbet a vállalati szférában dolgoztam közgazdász végzettséggel termelési, értékesítési, pénzügyi területen, nagyrészt menedzsmenttagként. A kétezres évek elejétől tíz éven át a székesfehérvári polgármesteri hivatalban stratégiai felelősként városfejlesztési kérdésekkel foglalkoztam. Mindig is érdekelt, hogyan élhetünk egészségesebben, és hogyan tudjuk a testi – lelki egészséget minél szélesebb körben elterjeszteni, így  nyugdíjazásomat követően Fehérváron a Jancsárkert termelői, háztáji piacot szervezem és működtetem. Hat év alatt eddig mintegy 350 szombati piacot tartottunk. Ezzel párhuzamosan vezetem a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesületet, melynek keretében az egészséges élelmiszerek fogyasztását népszerűsítjük.

schultz_gyorgy.jpg

A 2LIFES projekt, amelyben mindketten részt veszünk, az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?

Három vonatkozásban is: a vásárlók, az árusok és maga a piac szempontjából.

Ami a vásárlókat illeti, egyre többen érkeznek felkészülten a piacra vesszőkosárral és dobozokkal, szütyőkkel. Felemelő érzés pici gyermekek, iskolások kezében látom a kosarat, benne sokféle újrahasznosítható csomagolóeszközzel. Ez ma még koránt sem általános. De türelmesnek kell lenni, nem lehet a fejeket átállítani rövid időn belül. Sokféle eszközzel hívjuk fel a figyelmet, hogy tartós bevásárlószatyrokat, dobozokat használjanak, és kerüljék az eldobható műanyag használatát. Inkább a jó példákra helyezem a hangsúlyt, és nem a környezetvédelemre érzéketlenek bírálására.

Az árusokra áttérve, kérjük tőlük, hogy mellőzzék az egyszer használatos műanyagzacskók használatát, és ajánljanak helyette más csomagolóeszközt, vagy csomagolásmentesen adják át az árut a vásárló kosarába. Ezt a fordulatot különösen nehéz a savanyúságok és a zöldség-gyümölcs stand esetében elérni.  Kedvező, hogy az üveg, mint csomagoló eszköz újra elterjedőben van pl. a tejterméknél, szörpöknél, méz esetében. Az árusnak legyen alternatív javaslata, eszköze a csomagolásra.

A piac, mint kereskedelmi tér, alapvetően szelektív módon gyűjti a szemetet és jórészt vegyszermentes tisztítószereket használ. Maga a piac berendezése is úgy állt össze, hogy máshol használt, leselejtezett, de még jó állapotú asztalokat gyűjtöttünk, és ezek lettek az árusító standok. Ezért mindig lehet kapni a Jancsárkertben hagyományos vesszőkosarat, textil vagy természetes anyagból készült bevásárló táskákat, többször használható csomagolószütyőket és különböző méretű, funkciójú újrahasznosított műanyag tároló dobozokat. A pecsenyésnél sem műanyagpoharat használunk, hanem kerámiabögréket. És majdnem mindig van csereszatyor a szatyorkölcsönzőben. A piac felújítását követően pedig megvizsgáljuk, hogy bevásárlókocsik használatával el lehet-e kerülni a termékenkénti csomagolást – közvetlen utat nyitva az árusoktól a parkoló gépkocsikig.

71906549_691514871622826_8236441109748776960_n-001.jpg

A napi munkádban, mindennapjaidban hogyan jelenik meg ez a szemlélet?

Nekem sem volt könnyű az átállás. Mivel a családi élelmiszervásárlást magam is a szombati piacra időzítem, előfordult, hogy akkor még felkészületlenül elfogadtam a műanyag zacskóba csomagolt pékárut, vagy zöldséget. A szemrehányó pillantások azonban helyre tettek. A hétvégi kertben egyrészt napelemekkel váltom ki a villamosenergia-vásárlást, másrészt minden csapadékvizet összegyűjtök, tárolok és a locsolást ebből oldom meg. Természetesen a zöldhulladékot is újrahasznosítom, komposztálok, aprítok és nem égetek, vagy elviszem a település Zöld kertjébe, ahol mulcsot készítenek belőle. A gépkocsimat sem cserélem pár évenként, de minek is, hiszen tökéletesen megfelel arra a célra, amire használom. Ma már ez a szemlélet komplex módon áthatja cselekedeteimet. Ahogy szélesebb körben is, még nálam sem tökéletes a kép. De a folyamat iránya egyértelműen javuló, csak a sebességgel van itt – ott gond.

Egy szakmabelinek, hasonló területen tevékenykedőnek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?

Egy termelői piacon koncentráltan megjelennek az újrahasználat és újrahasznosítás iránti elkötelezettség látható jegyei, de ugyanolyan feltűnő lehet annak hiánya is. Az első a szelektív hulladékgyűjtés. Ha takarékosan bánunk az energiával, anyagokkal, ezzel embertársainknak és egyúttal magunknak is jót teszünk. Azokkal értek egyet, akik nem becsülik le a kis lépések kis sikerek jelentőségét. Sokszor rövid időn belül is látni a környezeten a változások pozitív hatását, és ez a kiadásainkat is csökkenti, amellett, hogy jó érzéssel tölt el.

Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?

Egyesületünk, a Jancsárkert Piac és Közösség Egyesület elnyert egy Európai Uniós pályázatot, amely keretében három Fehérvári Családi Életmód Fesztivált szervezünk másfél év alatt. Ez csúcspontja, mintegy összegzése a hét éves munkánknak, a testi és lelki egészségről, kiemelten az egészséges táplálkozásról, a családi környezetvédelemről szól majd. Legalább kétezer fehérvári és a környéken lakó részvételére számítunk ezeken a hétvégéken. Magukat a fesztiválokat is hulladékmentesen, műanyag csomagolóeszközök nélkül tervezzük megvalósítani.

A másik kihívás a kétségtelenül mára már korszerűtlen piaccsarnok felújítása. A tulajdonos áruházlánc jóvoltából szinte minden négyzetméter megújul. A mi feladatunk a piac hangulatának átmentése, hogy ugyanolyan „szerethető” maradjon, mint eddig. Persze ez nem csupán a tárgyakon, az infrastruktúrán, hanem az ott árusító és vásárló embereken múlik majd – csakúgy, mint eddig.

57485918_455793575163812_952188760554995712_n.jpg

Ha valaki ma akarna új termelői piacot alapítani, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?

Kiindulópontnak válasszon jól megközelíthető, nagy saját parkolóval rendelkező helyet, és fontos az elérhető jelentős potenciális vásárlói létszám. Ha nem tudja a tervezett mennyiséget eladni és ezen nyereséget elérni az egyre kevesebb számú kistermelő, háztáji gazdálkodó a piaci értékesítés során, nem fog elmenni a bármilyen szép piacra. Ezek tükrében szkeptikus vagyok a divatból közpénzen megépült települési termelői piacok jövőjét illetően. Fontos továbbá, hogy az új termelői piac létesítője figyelje a fiatal generációk vásárlási, étkezési, főzési szokásait, az új kereskedelmi, értékesítési formákat és alkalmazkodjon, mert a hagyományos piacüzemeltetés, – ha nem lépünk – elveszítheti a jelentőségét.

Végezetül azt áruld el, te miért kezdted a munkádban a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?

Gyermekkorom felvillanó emlékei, hogy majdnem „no waste” háztartást vezetett Édesanyám, hogy a boltba biciklin bögrével mentem el tejfölért. Néha beugrik, hogy a takarékos életvitelbe is beletartozik a „reuse”. A takarékosság is fontos szempont. Igyekszem minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magam után, ezért amikor a megújuló energia kezdett érdekelni, áttértem a napenergiára, a saját öntözővíz-ellátásra. Nemrég egy bolognai szakvásáron láttam élelmiszeripari újrahasznosítható vákuumos csomagolóeszközöket. Ezek is műanyagok, de újrahasznosíthatók!  Az elmúlt hat évben a családi, mikro szintű környezetvédelem keltette fel az érdeklődésemet, mert sokszor eszembe jut az a gondolat, amely szerint „a Földet unokáinktól kaptuk kölcsön” – nincs jogunk nem jobb állapotban továbbadni, mint ahogy mi megkaptuk.

 

 

kotelezo_szoveg.JPG

2lifes_logo.jpg

kdriu_logo.png