írta KecskesTimea | 2020.04.20. | Egyéb kategória
Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.
Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele!
Ez a kihívás igazából arról szólna, hogy mindennap egy kicsit feldolgozzuk – és a blogolvasóknak is segítsünk feldolgozni – azt a helyzetet, amiben jelenleg vagyunk. Kinek a karantén, kinek az otthonoktatás, kinek a szerettei miatt való aggódás, sokaknak a munkájuk elvesztése, másoknak épp a megnövekedett munka a legnehezebb, a helytállás akkor is, amikor mások biztonságban maradhatnak az otthonukban. Kerülgettem a témát, írtam márkorábban a vírus és a karantén kapcsán felmerült gondolataimról itt és itt. A mai nap témája azonban nem hagyja, hogy megkerüljem: korona-rend. Jelentsen ez bármit 🙂
Nekem a napirendünk jutott eszembe, amit az önkéntes karanténunk első napján vezettünk be, és szigorúbban tartunk, mint iskolaidőben valaha is,
mert tudjuk, hogy ha azok a keretek nem adottak, amiket a munkahelyre járás, az iskola ad, akkor sokkal könnyebb szétcsúszni,
ezt pedig mindenféleképpen szerettük volna elkerülni.
A konyhánkban van egy fehér tábla, annál találkozunk minden reggel nyolckor. Addigra már mindenki túl van a reggelin, az öltözködésen, tisztálkodáson, indulásra kész. Persze nem megyünk sehova, az iskola, ahova indulunk, a gyerekszoba, a munkahely pedig a nappali. Órarend szerint tanulunk az első naptól, akkor is, amikor még akadozott a tananyag, mostanra pedig már megbízhatóan használjuk a különböző felületeket, ahonnan érkezik a tanulnivaló. Rövidebb órákat tartunk, mint az iskolában, szünetekben szigorúan kiküldjük a diákokat a kertbe mozogni és levegőzni. Van tízórai szünet, általában olyankor kezdek el valamit összedobni ebédre, mert persze a házimunka nem végződik el magától akkor sem, ha az iskola hazaköltözött.
Délben mindennap takarítunk félórát, mindennap más-más helyiségben, mire végigérünk, épp kezdhetjük elölről. Fél egykor ebéd, ha kész van, ha nincs – na jó, tényleg igyekszem, a menütervezésem kicsit összeomlott a korlátozott bevásárlás miatt, így nehezebb. Ebéd után pihenés, aztán a gyerekeknek vagy online zeneiskolai órájuk van, vagy gyakorolnak a legközelebbi alkalomra. Ha ezzel is megvannak, akkor jönnek azok a feladatok – legtöbbször a készségtárgyak, vagy ha valami egyszerűen sok volt – amik elmaradtak délelőtt. Szerencsére nem mindig van ilyen.
Az egész napirend alapja a férjem céges naptára, a home office miatt most a megbeszélések online zajlanak, elég sok ilyen jelenése van. Reggel felírjuk ezeket a whiteboardra, beosztjuk a gyerekek között is a technikai eszközöket attól függően, hogy kinek mikor kell képernyő előtt tanulnia. Egy negyedikessel és egy másodikossal nekünk is ott kell lennünk, nem bízható még rájuk teljesen önállóan a tanulás. Próbálunk a gyerekszobában dolgozni, ez nyilván kevésbé hatékony, mintha nekünk is saját terünk és időnk lenne erre. Az én munkám szerencsére rugalmas és jól szétosztható, aminek azonban az a hátránya, hogy sokszor a késő esti órákra csúszik.
Mivel ezekben a hetekben, hónapokban szerencsére egyre több a kerti munka, a délutánban van egy időszak, amikor a mozgást és a jó levegőt ezzel kötjük össze: a gyerekek is talicskáznak, locsolnak, részt vesznek, amiben csak lehet. Természetismeret- és testnevelésóra egyben.
A délután további része aztán már tényleg szabadprogram, meg persze az uzsonna sem maradhat el. Munkanapokon fél hétkörül találkozunk a vacsoránál, fél nyolckor pedig közösen leülünk a nappaliban, és mindenki a saját könyvét olvassa egy félórán át. Mellé zenét hallgatunk, teázunk, nagyon idilli elfoglaltság, de ez már a karantén előtt is így volt, októberben vezettük be ezt a jó szokást.
A legkisebbnek, Csongornak még mesélek is este, most épp az Óz, a nagy varázslót olvasom fel neki folytatásokban. Legkésőbb kilenckor pedig lefekvés – a gyerekeknek, mi felnőttek vagy dolgozunk még, vagy ilyenkor tudunk egy kicsit kettesben lenni.
Nem könnyű ezt a napirendet tartani, sokszor fárasztóak így a napok. De meg vagyok győződve arról, hogy ha hagynánk kilazulni a rendet, hosszabb távon még fárasztóbb lenne, mint így, ezt a rendet tartva. Egyelőre olyannyira bevált, hogy még a gimnazista kamaszom is igazat adott nekünk néhány nap után.
Nálunk főleg ezt jelenti most a rend, a napjainkat összetartó rendszert, ami valamennyire fizikai rendet is eredményez. Nálatok hogy telnek a napok most, a karantén második hónapjában?
írta KecskesTimea | 2019.04.08. | Egyéb kategória
Olyan most a kert, mintha fellélegzett volna, valószínűleg így is van, és mivel a növények ezt elmondani nem tudják, hirtelen növekedési ütemmel és zöldüléssel fejezik ki. Hihetetlenül száraz márciusunk volt, nem is emlékszem olyanra az elmúlt évekből, hogy ilyen aszály lett volna, és locsoltuk volna a friss vetést kora tavasszal. Nem csoda, hogy nem emlékszem – húsz éve nem látott csapadékhiány sújtotta az országot. Mivel szép egészséges hosszú tél volt, minden várt a virágzással, aztán hirtelen, robbanásszerűen kezdtek virágozni a mandulafák, és most, április elején már az orgona is bimbózik. Hát hol van még az anyák napja, amire az orgona ágának készen kellene állnia?
Csillagvirág, vadon nő a kertben
Minden klímaszorongásom és vízhiány miatti aggodalmam mellett azonban felhőtlenül gyönyörködöm a kertemben. A jelenlegi állapot: zöldül a zöldséges, szinte minden kikelt már: a mák, a salátafélék, a retek, a cékla. A borsó három különböző ágyásban három különböző fázisban van. A fűszernövények közül egyelőre a koriandert látom, az eperágyás körül vidáman nő a fokhagyma. Szépen hajtanak a régi és az új, ősszel ültetett bogyósok: piros és fekete ribizli, egres és josta. Alakulóban a kizárólag bogyósoknak szánt kertrészünk, mert a fentiek mellé öt tő szedret tettünk le a tavasszal, és épp most, az eső előtt sikerült kiültetnem két tő kivit, köztük pedig a földön három sor borsó mellett egy sor eper is virágzik. Idén a egy-egy sor virágot is vetettem a zöldségfélék közé, és fogok még ehető virágokat, borágót, sarkantyúkát is. A zöldséges egyik felét még február végén bevetettem talajjavító fehér mustárral, ez az ágyás hamarosan egységes zöldfelület lesz.
A virágos ágyásokban a hagymások örülnek az esőnek: jácint, tulipán, nárciszok virágoznak ki egyik napról a másikra. Van egy keleti, árnyékosabb ágyásom is, meglepetésre abban nyílnak a legnagyobb, legélénkebb színű jácintok, de később kezdték a többitől, lassabban, megfontoltabban nyitják ki a bimbóikat. Most éppen bármelyik nap várom a zöld burkon már átsejlő fehér és rózsaszín tulipánok feslését. Bújnak a kardvirágok és az íriszek, az évelők közül a violák és a bíbor kasvirág is kikelt már. A virágos cserjéim is túlélték az első telüket: jezsámen, nyári boglárka, gyöngyvessző és hibiszkusz fogják díszíteni a kertet, a cserjés boglárka, amit pedig inkább visszafogni kell a terjedésben, már hozza sárga virágait.
Készítettem egy fűszerspirált, az ötlet a permakultúrás könyvből: nagyjából másfél méter átmérőjű kört mértem ki, és több talicska földet hordtunk bele olyan magasra, amekkorára természetesen adódott a lejtéséből, egy kis vulkánszerű kúpot kaptunk így. Kövekből kiraktam rá egy spirálformát az aljától a tetejéig, és az általuk bezárt sávokba terveztem meg, hogy milyen fűszernövényeket ültetek bele: alulra a magasabbak, amik akár kisebb félcserjékké nőhetnek, mint a zsálya, a rozmaring vagy a menta. Felettük az alacsonyabbra növők: bazsalikom, majoranna, csombor, kapor, majd a legtetején lesznek a kis növésű, könnyen elérhető, ollóval vágható fűszerek: metélőhagyma és -petrezselyem, kakukkfű, turbolya. Lesz itt is néhány virág és salátaféle. Egyelőre üres a kis domb, várom, hogy csírázzanak a belevetett magok, többféle fűszer pedig a szobában kezdi az életét palántaként. A magvetéssel, palántaültetéssel kapcsolatban figyelembe vettem azt is, hogy melyik növény szereti a naposabb déli oldalt, melyik inkább az árnyékos, hűvösebb klímát.
Ezt a hűvösebb klímát a fáink gyökérzeténél is szeretnénk előállítani, a cél az, hogy az erdeihez hasonló aljnövényzetet állítsunk elő nekik. Hamarosan somot, gyöngyvesszőt ültetünk ide, és telepítek zsályát, rozmaringot, levendulát és virágokat a fák alá is. Vár még ránk áprilisban emellett:
- a krumpli vetése, itt is új módszerrel próbálkozom, szalma közé kiszórva
- palánták kiültetése: uborka, borágó, bársonyvirág, saláták – az uborkának futtatóháló készítése
- egynyári virágok vetése
- további fűszerek vetése és palántázása
- pótló salátavetés
- cékla, fehérrépa egyelése
- ha a mustár kivirágzik, levágni és a vetés alá fektetni mulcsnak
- és a többi: komposztot és ágyásokat gondozni, fákkal foglalkozni
Bent az ablakban már szép zöld kiskertet alkotnak a palánták: paradicsom, paprika, uborka, fűszernövények itt is, padlizsán, borágó. Mára keltek ki a zöld és lila bazsalikomok, a salátákat már lehet kiültetni. És eközben bolondul virágzanak a fák, egyik szebb és illatosabb, mint a másik, és zsonganak a méhek. Ha annyi termés lesz, amennyit a virágzás mutat, gazdag és munkás nyarunk lesz cseresznyével, meggyel, őszibarackkal, almával, amennyi csak kell. A képek ezúttal nem illusztrációk!
írta KecskesTimea | 2019.03.22. | Egyéb kategória
Kint ülök a teraszon a laptoppal a kezemben, és a fűben nyíló ibolyákra látok a szemem sarkából. A mandulafákon olyan hangosan zsonganak a méhek, hogy idáig hallom. Az előbb a selyemfenyő csúcsán egy szarka kerregett, most a gerlék búgnak, az énekesmadarak csicsergése adja az alaphangot.
Gyönyörű ilyenkor a kert, és ez azt is jelenti, hogy jó néhány hete zajlanak már a kerti munkák. Van egy nagyjából 250 négyzetméteres zöldségesünk, néhány virágágyás, bogyósok, gyümölcsfák, díszfák Ez persze az örömök mellett jó sok munkát is jelent. Idén télen, mielőtt beindult volna a szezon, sokat olvastam az új kertészeti irányokról – ide is a klímaszorongásom, a bolygó állapotával kapcsolatos aggodalmaim vezettek el. Fikciót is olvastam, mint például A méhek története – regény bár, de sajnos szomorú valóságalapja van, a méhekkel kapcsolatos hírek nem csak a könyvek világában riasztóak. Mellette régebbi és újabb szakkönyveket, cikkeket, házikertészeknek szóló tanácsokat, és idén több irányú kísérletbe fogok a kertben. Mindenből kiveszem azt, amit helyesnek tartok, illetve ami a mi körülményeink között megvalósítható, és összegyúrom belőle a saját kertemet.
Így például a zöldséges egyik leválasztott részére ősszel lombot és fűnyesedéket hordtam, és ez egész télen takarta. Vetettem bele télálló borsót, már szépen ki is kelt, jó tízcentis növénykék ülnek a száraz levelek fölött, gyomot egyelőre nem látok. Az olvasottak szerint talajtakarással szinte teljesen meg lehet szabadulni a kapálástól, kevés gyom fog kikelni, amiket nem lesz megerőltető kézzel kihúzni, legalábbis ha ezt a kísérletet több évig folytatom.
Egy másik lehetséges megoldás ugyanerre a problémára, ha nem hagyunk teret a gyomnak. Van bennem kétely, hiszen az évelő gyomok magjai ott vannak a talajban tavalyról, ki tudja, megakadályozzák-e őket a kultúrnövények a kikelésben. De ezt csak akkor tudom meg, ha megpróbálom, tehát most minden eddiginél többet palántáztam, de sok növényt ugyanakkor magról is vetettem. Remélhetőleg pont lehet majd cserélni őket: amikor kihúzom a bébi salátaleveleket vagy céklákat, a helyükre tehetem a közben megnőtt palántákat. Ha folyamatosan vetek, palántázok, vetek és ültetek, mindenhol az fog nőni, amit én akarok. (Tudom, kétesélyes…)
Az ágyások közötti utakat bevetettem lóherével. Talajtakaró, nedvességmegtartó, lehet rajta járni, a virágával csalogatja a beporzó rovarokat, és ha lekaszáljuk, mulcsnövénynek is jó. A zöldségesnek azon a felén, ahová majd később akarom ültetni a paprikát, paradicsomot és társaikat, most mustár kel, ez is talajjavító és kaszálás után talajtakaró lesz. A zöldségek közé virágmagokat is vetettem a beporzó rovarok kedvéért, van köztük kifejezetten méhcsemege, például a mézontófű. Az ablakban is nőnek virágpalánták, újdonságként ehető virágoké is. Ezt még nem próbáltam, kíváncsian várom, állítólag a borágónak uborkaillata van. Idén színes salátáink lesznek! Az eperágyás köré fokhagymát ültettem: remélhetőleg elriasztja a csigákat.
Amit még tanulmányozok, az a permakultúra alapkönyve. Jókora vaskos, színes kiadvány, nagyon leköt és lelkesít, végig azt érzem olvasás közben, hogy igen, ilyen kertet akarok! A permakultúráról majd még írok hosszabban. A kertészet csak egy része a témának, de ha mindenkinek permakultúrás kertje lenne – és persze a használatlan zöldterületeket is ilyenné alakítanánk – az már önmagában nagyon sokat számítana a klíma szempontjából. Nagyon jó eszköznek tartom, de még sokat kell tanulnom róla. Lényegében arról van szó, hogy egy olyan kertet szeretnék kialakítani, ahol minden összefüggésben és összhangban van egymással, az állatok hasznára válnak a talajnak és a növényeknek, ez kölcsönös, és ebbe szervesen illeszkedik az ember, azaz én és a családom.
Ma épp fehérrépát, céklát, fűszernövényeket vetettem, illetve a harmadik ágyás borsót. Várhatóan a téli borsóm fog legkorábban érni, aztán jön a március elején elvetett korai fajta, majd ez a mai, és még van a kamrában többféle vetőborsó. Aztán leültem a meleg földre, élveztem a napot, hallgattam a mandulafát, elnéztem a ribiszkebokor friss kis hajtásait, felfedeztem, hogy a nárciszok mellett kinyílt az első törpetulipán. Aggódtam egy kicsit a tavalyi facsemetén, amin még nem látszik, hogy hogy bírta a telet, meg a levendulán, hogy nem sínylette-e meg a metszésemet. Elszállt mellettem egy citromlepke, a testemet melegítette a föld, a derekamat éreztem kicsit a hajladozástól. Mégis rám telepedett egyfajta béke. Amíg a mandulafa zsong, a borsó kihajt a földből és a nárcisz kinyílik, addig még nincs minden veszve.
írta KecskesTimea | 2019.03.06. | Egyéb kategória
Rövid blogbejegyzés sok képpel: elkezdtem teljes erőbedobással kertészkedni! Nagy kertünk van, ez nem is fejezi ki igazán, szóval NAGY kertünk van. Elég, ha annyit mondok, hogy csak a zöldséges körülbelül 250 négyzetméter. Nagyjából mióta itt élek, próbálkozom vele, hol több, hol kevesebb sikerrel, a változó létszámú és korú gyerektől és a munka mennyiségétől függően. Idén változtatásokat tervezek, vettem és kölcsönöztem szakirodalmat, és az a tervem, hogy tényleg szuper kertet alakítok ki, színeset, virágosat, lepke-, madár- és méhbarát kertet, változatos és bőséges terméssel. (Jó ezt így március legelején leírni, remélem, a szezon végén nem csalódásról kell beszámolnom.)
Az első lépés nálam mindig a palántának való magok kis pohárba vetése lehetőleg már január végén, február elején – vagy valamivel később, ahogy sikerül. Előtte persze át kell nézni a meglévő készleteket, felmérni, mi jó még, miből mennyi van, mit akarok idén, mire van még szükség, és ezeket meg is kell vásárolni. A paradicsom, paprika, chili és padlizsán magjai már jó ideje sorakoznak az ablakban, és hétvégén végre kikeltek az első kis úttörők!
De nemcsak ők, a kertben is nyílnak az első korai hagymások, akik még nem, azok is dugják kifelé a kis zöld lándzsáikat.
Közben, ahogy nyilván ti is tapasztaljátok, rohamléptekben tavasz lett – nem, nem bíztam el magam ettől a néhány meleg naptól, lesz itt még rendes márciusi idő – úgyhogy a párom felmunkálta az ágyásokat, én pedig elkezdtem kockás papíron tervezni, aztán jöhetett a vetés.
Szépen kimértem az 1,2 méter széles ágyásokat, és a mákkal kezdtem. Két ágyás tavaszi mák, ezt már februárban is lehetett volna, de végülis még csak pár napja van március. Köztük keskenyebb utak – az idei új koncepció része, hogy az utakat bevetettem lóherével. Eddig az egész zöldségest osztottuk sorokra, és csak a talpam szélességében letaposott részeket neveztük útnak a sorok között, de sok gondot okozott, hogy a fű, a gyomnövények sajnos nem tudják, hogy ott nem kéne nőniük. Most az a terv, hogy a lóhere majd nem hagy kinőni mást, viszont rá lehet lépni, és vonzza a lepkéket és a beporzó rovarokat. Ha learatjuk, jó a földre takarónövénynek, és a gyökere a talajban elkorhadva táplál.
A képen a két kis bögre tartalmazza a mák és a lóhere apró vetőmagjait, búzadarával elkeverve, ugyanis olyan aprók – mákszemnyiek, szó szerint – hogy így kézzelfoghatóbbak és egyenletesebben is vethetők.
Ahogy ezekkel az ágyásokkal készen voltam, körülnéztem és észrevettem, hogy a tavalyi helyén, némi gyom között hajt már az eper. Óvatosan körbekapálgattam a pici hajtásokat, nehogy valami bajuk legyen, és az ágyás köré húzott barázdába elvetettem három fej tavaszi fokhagymát. Szintén most tanultam, hogy a fokhagyma elriasztja a csigákat az eperágyástól.
Mi van még? Tavaly friss földet hordtunk az előkertben álló diófa alá, ebbe most elvetettem a fűmagot és megszórtam trágyával. Kiszabadítottuk a kerti csapot, és kicsit meg is locsoltam, amit elvetettem. Ma biztosan megvolt a szükséges kint töltött óraszámom az 1000 óra odakint kihíváshoz, és a kerti munka olyan, hogy mindig újabb és újabb teendőket juttat eszedbe. Nektek van kertetek?
Legutóbbi hozzászólások