Design Thinking workshopon jártam

Design Thinking workshopon jártam

Nagyon szeretek új ismereteket szerezni, szinte mindenben benne vagyok, ami tanulás. A design thinking úgy jött az életembe, hogy – talán tudjátok – a környezettudatosság nagyon fontos nekem. A világunkra vigyázni és jobb állapotban továbbadni a gyerekeink generációjának – ez az egyik legkiemeltebb érdeklődési terület az életemben. Az ezzel kapcsolatos kezdeményezésünk a Ki? – Ti & Mi, amelyben Kitti barátnőmmel igyekszünk megmutatni gyerekeknek és fenőtteknek, hogy hogyan lehet csökkenteni a hulladékot magunk körül. Társakat is találtunk ehhez a munkához: Katával és Verával egyesület alapítását tervezzük, hogy a környékünkön jobban fel tudjuk karolni a témát.

Ezért örültünk meg nagyon, amikor a TEDxDanubia felhívását olvastuk. Hozzánk hasonló magánszemélyek, induló és meglévő kezdeményezések, szervezetek jelentkezését várták az ország minden tájáról a TEDx Action Circles körökbe. A szándék összehozni a hasonló célokon dolgozó embereket, csapatokat, hogy együtt többre legyünk képesek – és ehhez segítséget, támogatást is kapunk. A jelentkezők egy facebook csoportban jöttek össze, ahol néhány hét ismerkedéssel telt. Az első lehetőség és eszköz, amit kaptunk, a Google New Generation Founders által készített és levezényelt Design Thinking workshop volt. A módszerről már hallottam korábban is az Élj kreatívan kurzus és könyv kapcsán, és cikkeket is olvastam róla. Így már tudtam, hogy nekem való és nagyon örültem, hogy alkalmam nyílik tanulni erről.

De mi is az a design thinking?

A design szó hallatán a legtöbben művészeti tervezésre gondolnak, és nem is járnak messze az igazságtól. A módszer valóban ötvözi a designerek, grafikusok, formatervezők kreatív hozzáállását az üzleti vagy máshol megjelenő problémamegoldó gondolkodással. Arra tanít, hogy ne sémákban és egyszerű, ismert megoldásokban gondolkodjunk, hanem képesek legyünk kilépni a keretek közül. Így szabadabban szárnyalhatunk, más megközelítéseket taláhatunk ki és új lehetőségeket ismerhetünk fel ott, ahol eddig csak a problémát láttuk. Ennek van egy nagyon gyakorlatias módszertana, ezen vezettek végig bennünket a workshopon.

Kép forrása: innen

Tanulás csapatban, online

A workshop online zajlott, és bár öt órán át tartott, nagyon intenzív volt. Semmi unalom, semmi üresjárat – ez  máris meglepő egy ilyen időtartamú online esemény esetében, ugye? Az elején kaptunk egy kis tájékoztatót arról, hogy hogyan fog zajlani ez a délelőtt, aztán bele is csaptunk. Csapatokat alkottunk, és egy gyors megbeszélés alapján választottunk egy feladatot az előre megadottak közül. Mindegyik kapcsolatban volt a környezettudatossággal, de ha nem találunk nekünk valót, akár újat is alkothattunk volna. A mi csapatunkban Katával és velem együtt öten voltunk. Két, a miénkkel rokon területtel foglalkozó lány mellett egy fiú tagunk is volt, aki a 10 millió Fa egyik képviselője, szakmáját tekintve szakács. Mindannyiunkhoz közel állt az a feladat, amelyben arra kereshettünk megoldást, hogy hogyan érjük el, hogy több önkéntes csatlakozzon hozzánk.

A Design Thinking modelljében nagyon fontos, hogy a felhasználóra fókuszáljunk. Ki kellett hát választanunk magunk közül valakit, aki magáénak érzi a problémát, ő lesz az, akinek a módszer gyakorlásával segítünk. A lányok, Orsi és Vivi vállalták ezt a szerepet. Ezután mi többiek is jelentkeztünk különböző feladatokra: Kata lett az interjúztató, én pedig Tibivel együtt az alanyok reakcióit figyeltem meg. Nemcsak a kérdésekre adott válaszok alapján tudhatunk ugyanis meg sokat a felhasználónkról, hanem az arckifejezései, a hanglejtése is sokat elárul. Nekünk azt kellett lejegyzetelnünk, mit látunk a lányok arcán, mit érezhetnek egy-egy kérdéssel kapcsolatban, lelkesen reagálnak vagy épp tanácstalanok.

Egymást inspiráljuk

Nem írom le a teljes folyamatot, a lényeg az, ami a végére kiderült. Bár Viviék valóban szeretnének önkénteseket toborozni a kezdeményezésükhöz, a munkájukban egyelőre még egyszerűen nem tartanak itt. Először ismertségre kell szert tenniük, megismertetniük a környékben lakókkal a céljaikat, hogy kialakuljon egy bázis, amelyből a későbbi önkéntesek kikerülhetnek. Így aztán a nap végére kitaláltunk nekik egy olyan projektet, amellyel feltehetik a térképre a kezdeményezésüket. Az ötletünk zöld, fenntartható, járványkompatibilis és még közösségépítő is. Egy óvodai magaságyás kialakítását javasoltuk nekik. Ezzel bevonzzák az ovisok szüleit és egy önkormányzati intézményt is. Jó levegőn, fizikai munkában hozzák össze a résztvevőket, akikkel beszélgetve tovább adhatják a zöld gondolatokat. Ez akár egy későbbi közösségi kert magva is lehet, ami egyben találkozási helyszín a velük tartóknak. A közös gondolkodás közben nem csupán a design thinking gondolatmenetéről tanultunk sokat, hanem a saját munkánkhoz is jó ötletekkel gazdagodtunk.

A folyamat itt nem ér véget, lesz még hasonló workshop, és várjuk az Action Circles szervezőinek további izgalmas kezdeményezéseit. Igyekszem az eredményeket a blogon is elérhetővé tenni majd! Ha felkeltette az érdeklődésedet a lehetőség, és te is foglalkozol környezettudatos témákkal, itt jelentkezhetsz: https://www.tedxdanubiacountdown.hu/esemeny/2/Action_Circles_powered_by_MVM/

Ruhák másodkézből – itt a SecondHand September!

Ruhák másodkézből – itt a SecondHand September!

A július műanyagmentes, ezt már mindenki tudja. Az augusztus szívószálmentes. De milyen legyen a szeptember? – tette fel a kérdést az Oxfam, a társadalmi egyenlőségért küzdő nemzetközi szervezet. A válasz pedig: legyen Secondhand September – vásárolj te is másodkézből!

De mi is ez?

A Secondhand September, azaz magyarul Használtruha Szeptember az eldobhatóság kultúrájának hátrányaira hívja fel a figyelmet. A ruhák rövid életciklusa környezetszennyezést okoz, a fast fashion és a textilipar pedig emellett társadalmi egyenlőtlenséget is. A csatlakozók vállalják, hogy egy hónapon keresztül nem vásárolnak új ruhát, amire szükségük van, azt másodkézből szerzik be.

Letölthető, megosztható az Oxfam oldaláról!

És miért fontos másodkézből vásárolni?

Az eldobható divat óriási terhet ró a bolygóra: a környezetre és a benne élő emberek és más élőlények életére is. Az Oxfam kampányában nagy-britanniai adatokkal dolgozik. Ezek szerint az Egyesült Királyságban hetente 13 millió ruhadarab kerül a szeméttelepekre, amelyek össztömege éventekiteszi az Empire State Building súlyát. Eközben egyetlen farmer-póló kombináció legyártásához eközben annyi víz szükséges, amennyit egy embernek 13 évbe (!) telne meginni. A világ kongatja a vészharangot az egyre súlyosabb vízhiány miatt, az ivóvizet pedig ruhagyártásra használjuk fel. A legyártott termék viszont rövid úton hulladékként végzi. Az üzletek a ruhamennyiség 85%-át el se tudják adni, hiszen a divat ma már olyan gyorsan forog, hogy nem szezonok vannak, hanem mikroszezonok, évente akár 52. És akkor még nem is említettem a körülményeket, amelyek között az ezeket a ruhákat varró nők dolgoznak.

Ha használtan vásárolod a ruháidat, megmented őket a szeméttelepre kerüléstől. Új életet adsz egy darabnak, később válik hulladékká. Nem támogatod a divatipart, és kevesebbet is költesz. Így máskor, ha új ruhát veszel, előnyben részesíthetsz fenntartható gyártókat.

Mit tehetek még?

Csatlakozz a Secondhand September kihíváshoz! Egy hónapig ne vegyél új ruhát – igen, a gyereknek szükséges tornacipőt, ünneplő ruhát is be lehet szerezni másodkézből. Nem feltétlenül a turkálókra és más használtruha-boltokra gondolok, bár természetesen azzal sincs semmi baj, ha ott keresgélsz. Sokan vannak, akiknek különös érzékük van ahhoz, hogy kincsekre bukkanjanak ott, de ha célzottan keresel valamit, akkor nehezebb dolgod van. Nézz körül a környékbeli adok-veszek csoportokban, vagy a családban és a barátaid között! Nincs valakinek épp egy ruhamérettel nagyobb gyereke, akitől akár rendszeresen megkaphatod, amit az ő gyereke kinőtt? Biztosan van, amit cserébe fel tudsz ajánlani.

Saját részre pedig rendezzetek gardróbcserét a barátnőiddel! Nézd át a szekrényedet: biztosan van, amit nem használsz, sosem hordtál vagy sosem fogsz. Gyűjtsd össze ezeket és tartsatok egy csajos estét egyikőtöknél, amikor felpróbáljátok egymás ruháit. Örömmel fogjátok tovább használni azt, amit egyikőtök már szeretett. Nagyobb körben – a lakókörnyezeted vagy a kolléganőid részvételével – is lehet gardróbvásárt rendezni. Érdemes rákeresni a környékeden zajló eseményekre, talán találsz is ilyet.

Ha vettél használt ruhát, vagy részt vettél ilyen eseményen – vagy épp nem volt szükséged semmire, de szeretnéd népszerűsíteni a mozgalmat – akkor látogass el az Oxfam weboldalára! Olvasgass, ossz meg cikkeket, tölts le anyagokat, és használd a közösségi médiában a #SecondHandSeptember hashtaget!

Ha szívesen részt veszel a kihívásban és beszélgetnél róla, várom a kommentjeidet az Egyboszorka facebook oldalán!

Egy évig nem vásároltam ruhát

Egy évig nem vásároltam ruhát

Sziasztok, Timi vagyok és egy éve nem vásároltam magamnak ruhát. Már az elején bevallom, hogy egyetlen kivételt azért tettem: a húgom karácsonykor jelentette be, hogy februárban férjhez megy, és az ember a kishúga esküvőjére azért vesz egy csinos darabot. (A téma hosszas körüljárása, az új ruha és a varratás megfontolása után végül használt ruhát választottam, amit varrónő igazított rám.)

ujruha-001.jpg

Életem képe a tesómmal egy apró szerelvényigazítás után <3

A ruhavásárlás szüneteltetése akkor merült fel bennem először, amikor tudatosabban kezdtem foglalkozni a környezettudatos ruhatárral. Megismerkedtem Eszter blogjával (holyduck.hu), majd vele személyesen is, voltam nála színtanácsadáson, és elkezdtem arra vágyni, hogy a ruhásszekrényemre is úgy tekinthessek, mint a kamrapolcomra, ahol növekvő örömmel látom a csomagolt áruk helyett a befőttes üvegeket, vászonzsákban lógó alapanyagokat és tartós dobozokat tárolóeszközként. Csakúgy, mint a kamra és a konyhaszekrény, no meg a fürdőszoba esetében, a változás itt is nagyon fokozatos. Azt a gondolkodásmódot képviselem, hogy nem akarok sok dologtól megszabadulni, bár célom a minimalista életmód, de a hulladéktermelés csökkentése is. A ruhák szaporodásának megakadályozása ott kezdődik, hogy kevesebbet veszek, hogy okosabban és kreatívabban kezdek öltözködni a saját szekrényemből, a meglévő ruháimból, hogy egyre jobban megismerem magam abból a szempontból, hogy mi áll nekem jól, mit hordok valójában szívesen, meddig tart a bátorságom a kombinációkat illetően.

A ruhák felhalmozásának hátrányairól már többször írtam: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, rengeteg textília kerül a szeméttelepekre, és nagyon keveset hasznosítunk újra belőle. Amellett, hogy sokat olvasok és tanulok arról, hogy hogyan lehet ezt jobban csinálni, a helyzet javításának egyik legegyszerűbb módját a fogyasztás csökkentésében látom: egyszerűen nem vásárolok.

Szeretek mindent apró lépésekben megkezdeni, és bármilyen hihetetlennek tűnik, ez az egyéves kihívás egy apró lépés. Nem válogattam ugyanis át a ruhatáramat, nem dobtam ki semmit, csak olyasmitől szabadultam meg, ami tönkrement. Annyit határoztam el, hogy nem vásárolok újabb darabokat. Közben sokat tanultam az anyagokról, a ruhák előállításáról, beszerzési lehetőségekről és főleg önmagamról. Cikkeket olvastam, podcastokat hallgattam, rájöttem, hogy milyen sok pólóm van például, és milyen hosszú idő telik el, amíg ugyanazt kétszer felveszem, de sokkal kevesebb a könnyed nyári ruhám, és hiába a sok póló, mégsem könnyű jól összeválogatni a ruhatáramat.

Az utolsó ruhadarab, amit vettem, a tavalyi Everness fesztiválon (igazából már 13 hónapja) egy jóganadrág és egy hozzáillő ujjatlan póló volt. Nagyon szeretem mindkettőt, jól megfontoltan választottam, mert akkor már tudtam, hogy hosszú ideig ezek lesznek az utolsók. Aztán itthon rendbe tettem a szekrényemet, és felismertem néhány dolgot. Például hogy nagyon szeretem a színeket, így korábban, amikor vásároltam, sokszor nem csak olyan darabokat választottam, amik valóban jól állnak, hanem amik egyszerűen tetszenek. A nagyrészt műszálas anyagokat korábban sem bírtam, nincs sok belőlük, de valamilyen arányban mégis szinte minden ruhadarabban megtalálhatóak. Aztán ott van az a korábbi szokásom, hogy évekig minden karácsonyra vettem magamnak egy új ruhát, amit felvettem az ünnepre és talán még egy-két alkalomra, a 30 viseléses szabály próbáját biztosan nem állták ki, de persze még sok év áll előttünk, hogy viseljem őket. Biztosan nincs szükségem újabb hosszú ujjú, hűvös időben viselhető elegáns ruhára egy ideig, inkább arra kell figyelnem, hogy hordjam őket, kreatívan párosítva a ruhatáram más darabjaival. A nadrág sok is meg kevés is – két farmerem és egyetlen sima fekete nadrágom van, viszont több irodai stílusú, elegánsabb nadrágom, amiket, mióta itthonról dolgozom, alig hordok. Még előttem van az a lépés, hogy átnézzem őket és új gazdát keressek nekik, vagy éppen szervezzünk egy gardróbvásárt a közösségünkben.

gardrob.jpg

Olyan értelemben nem okozott nehézséget a vásárlás hiánya, hogy sose használtam időtöltésként vagy jutalomként. Ha valamit elértem és egy kis ajándékkal akartam ünnepelni, inkább könyvet vagy a hobbijaimhoz szükséges kellékeket vettem magamnak – vagy csokit. Így aztán időm se szabadult fel a vásárlás elmaradása miatt, pedig az jól jött volna. Kampányszerű vásárló vagyok, munkahelyváltáskor vagy amikor többedszer éreztem azt, hogy nem tudok úgy öltözködni, ahogy szeretnék, akkor vásároltam egy nagyobb adagot. Sosem követtem a szezonváltásokat, nem vettem az aktuális divathullámnak megfelelő színű vagy mintájú darabokat csak azért, hogy nekem is legyen egy olyan. Ez a része tehát nem okozott nehézséget, ha neked hobbid a vásárlás, izgalmasabb lesz új utakat keresned. Ha érdekel ez a kihívás, kezdheted kicsiben is: dönthetsz úgy, hogy csak új ruhát nem vásárolsz, de használtan vagy gardróbcserén, esetleg anyukád szekrényéből beszerzel kincseket. Vagy rövidíthetsz is rajta: létezik két hónapos verzió, ennek facebook csoportja is van. De kitalálhatsz bármit, amivel magadra szabod a feladatot, ha te is szívesen kipróbálnád.

Hogy hogyan tovább? Most már vásárolhatnék bármit, a magam elé kitűzött egy év letelt. Mégsem érzem a késztetést, hogy azonnal rohanjak a boltokba. Egyértelműen kialakult bennem hogy csak akkor vásárolok, ha valóban szükségem van rá, és most úgy látom, ez legközelebb ősszel fog előfordulni, amikor átmeneti kabátról kell majd gondoskodnom. Persze ha még a nyáron ráébredek valaminek az égető igényére, most már nem jelenti majd a saját szabályaim megszegését, ha megveszem. Ami viszont biztos: sokkal körültekintőbben fogok vásárolni, mint korábban. A színeimet, stílusomat, igényeimet ismerve, a környezettudatosságot szem előtt tartva, megnézve a hazai tervezők kínálatát úgy gondolom, hogy a szekrényem legújabb lakójának több esélye van, hogy tényleg hozzám illő, szeretett, gyakran és sokáig hordott darabbá váljon.

Előttem áll az eddig elmaradt feladat, a gardróbrendezés. Egy év rávilágított, hogy mi az, amit annyira nem hordok, hogy valószínűleg nincs szükségem rá, és most már ismerek olyan utakat is, ahogy megszabadulhatok tőlük, de nem kerülnek a kukába. Sokat tanultam és fejlődtem ez alatt az egy év alatt, és mivel ez örömet okozott, folytatom tovább.

Kíváncsi vagyok, mennyi idő fog végül eltelni a következő ruhavásárlásig. Ha követed a blogot, te is megtudhatod!

egyboszorka_blog.jpg

És a te ruhádat ki készítette?

Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.

Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! Kicsit előreugrottam a khívás napjait tekintve, ugyanis a divat a 12. nap témája lesz, viszont most zajlik a Fashion Revolution Week,  és mindenképpen szerettem volna ezt a témát előtérbe helyezni. 

A Fashion Revolution mozgalom évről évre azért küzd, hogy a divatipar fenntarthatóbb és átláthatóbb legyen. Fenntarthatóbb, azaz kevésbé káros a környezetre, és átláthatóbb: tájékoztassa a fogyasztókat, vásárlókat arról, hogy a termékeik hol készülnek, milyen körülmények között, kik készítik őket, mennyire etikusan és milyen anyagokból. Az átláthatósági index azt mutatja meg, mennyire osztja meg az adott márka a vásárlóival a vele kapcsolatos társadalmi és környezeti információkat, mennyire nyitott ezen a téren.

Ezen a héten minden évben arra kérik a mozgalomban részt vevőket, hogy vegyék fel a kedvenc ruhájukat kifordítva, mutassák meg a címkét, posztolják a képet a közösségi oldalukra, és taggeljék be a gyártókat, akiknek így feltehetik a kérdést: who made my clothes, azaz ki készítette a ruhámat? Idén azt a kérdést is mellétették, hogy milyen anyagból készült ez a ruha, hiszen az anyag a környezettudatos ruhavásárlás egyik legfontosabb szempontja. 

who_made_my_clothes.png

no smink, no retus, who made my clothes?

Akkor lássuk: a képen a rajtam lévő felső az F&F márka terméke, Bangladesben készült, az anyagösszetétel pedig nem szerepel rajta, így máris hiányzik egy olyan információ, ami a tudatos vásárlást segítené. Az átláthatósági indexben ezt a márkát nem találtam, a Tescoé 41%. Legalább öt-hatéves darab, a dupla gyerekekkel otthon töltött idő utáni munkába álláskor vettem, kényelmes, praktikus, szoknyához és nadrághoz is jó, és amióta színtanácsadáson jártam, azóta azt is tudom, hogy ez a klasszikus “old navy” szín afféle jolly joker, ami szinte minden típusnak jól áll. Sokat is hordom olyankor, amikor szerepelni kell – na nem mintha olyan sokat szerepelnék, de ha igen, akkor a türkiz mellett ez az egyik kedvenc választásom. Munkába, hétköznapokra is szeretem, a tavaly ilyenkor végigcsinált 10×10 gardróbkihívásomnak is fontos eleme volt. Annak a kitételnek, hogy akkor érdemes megvenni egy ruhadarabot, ha legalább harmincszor viseled, mindenképpen megfelel. Mégis, ma már nem venném meg, legfeljebb akkor, ha használtan találnék rá. Miért nem?

Ez a felső Bangladesben készült, ahol az ország nagyrészt a ruhaiparból él, az export 80%-át teszik ki a fast fashion ruhadarabok, amiket többek között a H&M, a Primark, az Aldi vagy mint az én felsőm, a Tesco részére gyártanak. A munkások azonban a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak, gyakran kizsákmányolás áldozatai, olyan fiatalon kezdik el a munkát, amikor még az iskolapadban lenne a helyük. Havonta kevesebb, mint 100 dollárnak megfelelő összeget keresnek (a mai árfolyamon ez 33 ezer forint) ami a javasolt élhető fizetés negyede.  Egy ruhadarab végső kiskereskedelmi árának mindössze 4-5%-a kerül vissza a készítőjéhez. Érdemes elolvasni EZT a cikket, ami ugyan a Zara márkát emeli ki, de bármelyik fast fashion márkáról szólhatna, a lényeg a benne szereplő nők története.  Nézzétek meg a The True Cost című filmet, ami mindenkit arcul csap és elgondolkodtat a divattal kapcsolatban. 

Felmerül a kérdés, hogy ha ezentúl sokkal kevesebben veszünk fast fashion terméket, akkor ezek a nők még kevesebb jövedelemhez jutnak-e, és így tulajdonképpen ártunk nekik? Nos, a Fashion Revolution Week és a hasonló mozgalmak éppen arra szólítanak fel, hogy irányítsuk rá a figyelmet ezekre a nőkre, kapják meg az őket megillető bért, keressük az etikusabb termékeket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a termékek megdrágulnak, és kevesebb darabot vásárolunk valamivel drágábban. Megtehetjük. Az átlagos fogyasztó 60%-kal több ruhát vásárolt 2014-ben, mint 2000-ben, de csak feleannyi ideig tartottuk meg ezeket a darabokat. (Forrás: Mengyán Eszter – Holy Duck blog, ajánlom követésre!) 

Mit tehetünk mi?

  • Vásároljunk használt ruhát. Nem ciki! Adjunk ezzel második életet a legyártott ruhadaraboknak.
  • Keressük helyi tervezők, készítők darabjait.
  • Tegyük fel a kérdést minden vásárlásunk előtt: valóban szükségem van rá? És ha igen, meg tudom oldani a szükségletem kielégítését second hand üzletből, gardróbvásárról, csereberéről, vagy csak az új ruhadarab lehet a megoldás?

Nem beszéltem még a ruha anyagáról, pedig az is nagyon fontos a környezet szempontjából, különösen, ha a műszálas ruhadarabokra gondolunk. Az óceánokban, folyóvizekben és a csapvízben is megtalálható mikroműanyag-szennyeződés egyik fő okozói ugyanis a műszálas ruhadarabokból leszakadó mikroműanyagszálak. Erről ITT tudsz tovább olvasni, és mosási tippeket is találhatsz a cikkben.

Posztold te is a kedvenc ruhadarabodat a címkével a közösségi felületeken, és tedd fel a kérdést a gyártóknak: ki készítette a ruhámat, és milyen anyagból készült?

Könyvek környezettudatos olvasóknak

Három teljesen különböző kötet, felnőtteknek és gyerekeknek. Találd meg te is a magadét köztük, és indulj el a hulladékmentes, környezettudatos úton!

 

A #maradjotthon elején elárasztottak azok a cikkek, amelyek arról szóltak, hogy mit kezdjünk az otthon töltött időszakban felhalmozódott rengeteg idővel. Engem frusztráltak ezek az írások, mert – és biztos vagyok abban, hogy ezzel sokan vagyunk így – nekem egyáltalán nem lett több időm, hiszen a korábban elvégzett munka, háztartási és egyéb teendők mellé most még csatlakozott a gyerekek otthonoktatása. Az új helyzet első napjaiban nemhogy új hobbikra nem volt időm és energiám, de a meglévő rutinokat is hetekbe telt visszaállítani.

Mostanra azonban már egy bő hónap eltelt, talán kiegyensúlyozottabb lett az élet: akinek valóban több ideje lett, az megtalálta, mihez kezdhet vele, aki meg velünk egy cipőben jár, annak talán már kialakult az új napirendje, és az újonnan felállított rendszerbe már beleférhet elgondolkodni azon, hogy hogyan lehet egy kicsit jobban élni, ha majd ennek az egésznek vége lesz. Gondolni kell arra is, hogy sokaknak már most takarékosabban kell élniük, és ez később csak erősödni fog.

Az egyik olyan változtatás, ami a jobb élethez és egyúttal a takarékoskodáshoz is elvezet tapasztalataim szerint, az a hulladékmentes életmód és környezettudatosság előtérbe helyezése a mindennapokban, a családban és a háztartásban. Ehhez ajánlok most három könyvet a HVG kiadó jóvóltából.

20200417_165823_1.jpg

Paul Hawken Visszafordítható – 100 hatékony megoldás a klímakatasztrófa megoldásához című kötetével a Lapozz a 99-re podcast egyik adásában találkoztam néhány hete, ott ajánlotta Litkay Gergely – bármilyen meglepő, egy humorista, a Dumaszínház és egy betonnal foglalkozó cég támogatása kellett ahhoz, hogy ez az iszonyúan fontos könyv Magyarországon is megjelenhessen. Én az ajánló dacára is kicsit szkeptikusan vettem kézbe, ugyanis a nagy alakú könyvről a borító alapján azt hittem, egy album jellegű kötetet kapok kevés információval. Nagyon kellemesen csalódtam. A könyv mögött ugyanis egy olyan volumenű kutatás – a Drawdown Project – áll, hogy a végén oldalakon át sorolják 22 ország 70 résztvevő tudósát, kutatóját. A Visszafordítható szerzői megvizsgáltak és modelleztek száz olyan lehetséges megoldást, ami megállíthatja, sőt visszafordíthatja a klímaváltozást. Az étrendtől az ipari megoldásokig, a lányok beiskolázásáig és a közlekedési módozatokig nagyon sok témára kiterjed a könyv, sűrű, apró betűkkel és mellette sok szép fotóval. A javaslatokat számokban is összefoglalták: minden oldalon szerepel, hány gigatonna üvegházgáz kibocsátása előzhető meg az adott megoldás alkalmazásával, és kiszámolták ennek költségét, vagy éppen megtakarítását is.

Nekem azért tetszik nagyon ez a könyv, mert pontosan azt üzeni, amiért mi is dolgozunk: hogy ki tud tenni a környezetért? Ti és mi! Megszólít, azt mondja, te is tehetsz, ne várd tétlenül, amíg a gyerekeid jövőjét szépen elfüstöljük a kéményben, hanem válassz a megoldások közül! Nagyon inspiráló és jövőbemutató könyv, és sokáig elegendő olvasmányt, böngésznivalót nyújt.

Szándékosan a Visszafordíthatóval kezdtem, a másik két ajánlott könyv ugyanis sokkal színesebb, könnyedebb, sokak számára praktikusabb. A Zero Waste konyha – tippek a pazarlásmentes étkezéshez az élelmiszerpazarlás megelőzésére helyezi a hangsúlyt. Sok színes képpel és ábrával, recepttel, listával és gyakorlati útmutatóval segít abban, hogy hogyan dobj ki minél kevesebb élelmiszert. Segít már a vásárlásban és a menütervezésben is, nagyon meggyőző folyamatábrákkal vesz rá, hogy megállj és elgondolkodj arról egy pillanatra, hogy amit a kukába szoktál dobni, az nemhogy nem szemét, de értékes alapanyag lehet. Segít megmenteni a maradék zöldségeket, fonnyadóban lévő darabokat, a tojáshéjat és a levágott kenyérvégeket. Rendet rak a hűtődben, a szekrényedben és ösztönöz a tudatos vásárlásra. Kitér a vásárlásnál és a konyhában használt eszközökre is. Persze nem elég elolvasni, próbáld is ki a listázást, a menütervezést, a recepteket! Átlapozva a könyvet, szinte mindent megkívántam belőle 🙂 Angolul tudók a szerző további írásait a homegrownkate.com weboldalon olvashatják.

 20200417_160903.jpg

A harmadik könyv, a Micsoda pazarlás! a HVG Junior könyvek sorozatának része, olvasni tudó iskolások élvezettel forgathatják, de szülővel már az ovis is nézegetheti, és beszélgethetünk vele a könyv témáiról. A témák pedig sokrétűek, mindenféle hulladéktermelést átfognak, de nem csak azt: a környezetszennyezés és energiapazarlás területére is kitérnek. Biztos, hogy fogjuk használni az iskolai előadásokban, mert épp arra alapoz, amiről mi is beszélni szoktunk: hogyan kerül a mi szemetünk a talajba, a vízbe és az óceánokba, hogyan szenvedi meg ezt az állatvilág, mik a következmények, és a legfontosabb: mit tehetsz te?

Egyes képek, ábrák bizony meghökkenthetik a gyerekeket, de szerintem ez nem feltétlenül baj: így jobban megértik, miért fontos elzárni a vízcsapot és lekapcsolni a villanyt, vagy miért nem vesszük meg a boltban a poharas pudingot. Még az is lehet – láttunk már rá példát – hogy a legkisebb családtag lesz a családban a környezetvédelmi felelős: bízzatok rájuk kisebb feladatokat, ahogy a könyv is teszi, alakítsatok ki jó szokásokat, mint a szemétszedés egy kirándulás alkalmával vagy a műanyagmentesség (persze az egyszerhasználatos műanyagokra gondolok).

Itt egy rövid belelapozó videó a könyvekről, ha pedig szeretnéd valamelyiket megnyerni, gyere a Ki? – Ti & Mi facebook oldalára játszani!