A motiváló könyvek hónapja

írta | 2019.04.01. | Egyéb kategória

A Nincs időm olvasni kihívásban márciusban a hónap témája: az inspiráló könyv. Elég tágan értelmezhető téma, hiszen egyéni, hogy kit mi inspirál. Lehet az egy életrajz vagy önéletrajz, egy pszichológiai vagy filozófiai mű, egy önfejlesztő könyv, de egy motiváló jellegű regény is akár. Én mindig választok a témában és azon kívül is könyveket a könyvtárban vagy az itthoni polcról, és aztán a hangulatomnak megfelelően veszem sorra őket. Ebben a hónapban sikerült befejeznem több korábban elkezdett és valamiért félretett könyvet is, ezekkel együtt jó sokat olvastam. Vegyük szép sorjában:

Az első Mia March: A Meryl Streep filmklub című műve volt. Ha úgy vesszük, motivált ez is arra, hogy felírjak magamnak megnézésre néhány filmet, de én inkább a könnyed, szórakoztató kategóriába tenném. Februárról csúszott át, március legelején fejeztem be. A sztori röviden, spoiler nélkül: három fiatal nő – két testvér és az unokatestvérük – sok év után újra találkoznak a nagynénjüknél. Mostanra mind túl vannak életük első traumáin és döntési pontjain, és a nagynéni kedvenc Meryl Streep filmjeiből kiindulva beszélik át ezeket, vagy gondolkodnak el rajtuk, és velük az olvasó is. Romantika, tengerpart, cukrászda, filmek, kedves kis könyv az egyszer olvasós kategóriából. 0331-4.jpg

Következőnek W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér című könyvét választottam, mert mindenképp meg akartam nézni a filmet és még előtte elolvasni a könyvet, mindkettő elég gyorsan sikerült. Én szerettem őket, és tetszett, ahogy az író a kutya szemszögébe helyezkedik. Persze nem tudjuk, hogyan gondolkodna valójában egy kutya, de én úgy éreztem, sikerült visszaadnia, és a saját kutyámról is többet tudtam meg általa. Bár a filmben kicsit fura volt a kutya hangját adó női szinkron, azért sikerült azt is megszokni. A történet értelmezhető egy kicsit modernebb Lassie hazatér remake-nek is, de ez számomra nem vont le az értékéből.
Ezután jött Matt Haig írása: Miért érdemes életben maradni? Ezzel a nagyon kemény könyvvel csaptam bele a motivációs témába. Matt Haig 24 évesen, mélyen depressziósan konkrétan a szakadék széléről jött vissza, és úgy ír a depresszióról, hogy szerintem mindenkinek el kellene olvasnia, hogy jobban megértse. Én messze vagyok az ő állapotától, de rengeteg részletben magamra ismertem, és azt éreztem, úristen, végre valaki megfogalmazza, hogy mit érzek! Nagyon mélyre vitt, és alig vártam, hogy húzzon már ki a gödörből, ahogy magát kihúzta. Végülis nem mond többet annál, ami a racionális eszünkkel mind tudunk: hogy a családért, a barátokért, azokért, akik szeretnek, érdemes életben maradni. Ehhez persze el kell hinnünk, hogy szeretnek, hogy szerethetők vagyunk. Sokunknak van ezzel még dolgunk, én is rengeteget jegyzeteltem ebből a könyvből.

0331-3.jpg
Könnyítésként jött az Artemis, Andy Weir könyve. Már januárban elkezdtem, de félretettem, valahogy nem akart beindulni. Andy Weir A marsi (The Martian, magyarul Mentőexpedíció címen is megjelent) írója, második könyvében a valódi science fiction szellemében azzal a gondolattal játszik el, hogy milyen lenne, ha lenne egy város a Holdon, hogyan lehetne ezt egyáltalán megoldani, hogyan működne az élet, milyen körülményekkel és veszélyekkel. Természetesen kell hozzá cselekmény is, amit a minden zűrbe belekeveredő csempész főhősnő, Jazz garantál, aki történetünk idején a szokásosnál cseppet nagyobb galibába kerül. Üdítő pihenő volt két motivációs könyv között.
Az Artemis után ugyanis Ryan Holiday: Az akadály maga az út című bestsellerét vettem elő, ez volt a második a motivációs témában, és egészen lenyűgöző könyv. A könyvtárból jutottam hozzá, de be fogom szerezni, mert újra és újra el kell olvasni. Modern sztoikus filozófia Marcus Aurelius alapján, annyira motivált, hogy később kivettem a könyvtárból Marcus Aurelius Elmélkedéseit is. Segíthet, ha az életedben, munkádban, tulajdonképpen bármilyen területen falakba ütközöl, ráadásul az író levelezőlistát működtet és a neten hatalmas könyvajánló-listája van… veszélyes rákeresni!

Várt még rám két vaskos regény, az egyik Anthony Capella: Vendéglő a Vezúvnál. Vastag és szép történet, többről szól, mint amire számítottam. Azt hittem ugyanis, hogy romantikus gasztroregény. Tény, hogy van benne mindegyik: szerelem és sok finom olasz étel is, de mindez a második világháborús Nápolyba helyezve, valós alapokra – az utószóban ír is ezekről. Megríkat, megmosolyogtat, újra felébreszti a vágyat Olaszország iránt, majd a vége felé egy csavarral megdöbbent. Igazi belemerülős regény. Utána muszáj volt folytatni ugyanennek az írónak A kávék költője című könyvével, amit szintén szerettem, bár a Vendéglőt jobban. Itt a gasztro szálat a kávé jelenti, és a helyszín a századfordulós London, egzotikus kitérőkkel Afrikába és Dél-Amerikába. Több benne az erotika, mint amennyit a kor alapján feltételeztem volna, viszont izgalmasan beleszövi a női választójogi mozgalmak történetét is.0331-1.jpg

Emellett, ahogy azt már tudjátok, a Digitális detoxot is kiolvastam, ami tökéletesen passzol a motivációs témához, de elég egyedi abban a tekintetben, hogy harminc napig mindennap egy kicsit kell olvasni belőle. Itt és itt írtam róla.

A hónap könyve a kihívásban Michelle Obama: Így lettem című önéletrajzi műve volt. Abszolút nevezhető motivációsnak ez is, csakhogy A kávék költője miatt annyira megcsúsztam az olvasásával, hogy most nagyjából a felénél tartok, így majd csak a jövő hónapban fogok tudni beszámolni róla. Máris van okotok követni, és elolvasni az áprilisi könyves beszámolómat is.

Digitális detox – kihívás vége

írta | 2019.03.29. | Egyéb kategória

Néhány napja befejeztem a Digitális detox könyvet, végigcsináltam a 30 napos feladatsort. Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt. Hogy milyen hatással volt rám?

0328.jpg

  • Nagytakarítást és rendrakást végeztem a telefonomon, alaposan mérlegelt szempontok szerint csoportokba sorolva az alkalmazásokat, eldöntöttem, hogy mi az, amire tényleg szükségem van, ami megkönnyíti az életemet, és mi az, ami valójában csak időrabló. A maradékot gondosan mappáztam és hátrébb tettem.

  • A legtöbb alkalmazás esetében letiltottam az értesítéseket. Így kizárólag akkor ellenőrzöm az e-mailjeimet vagy az Instagram üzeneteket, amikor én döntök így, és nem akkor, amikor üres perceket töltenék ki az értesítések megnézésével.

  • Letöltöttem egy alkalmazást – bármilyen visszásan is hangzik, a könyv maga javasol olyan alkalmazásokat, amik csökkentik a telefonhasználatot – ami méri a telefonnal töltött időmet, az egyes alkalmazásokban töltött időmet, naponta kétszer még a hangulatomra is rákérdez, és statisztikákat készít az adatokból.

  • Kaptam segítséget és ötleteket a könyvből arra, hogy hogyan figyeljek arra tudatosan, hogy a klasszikus telefonpörgetős perceket (sorban állás, várakozás főzés közben) másra fordítsam.

  • Tudatosítottam, hogy mi a fontos nekem valójában. Nem a telefonom.

  • Megismertem az okostelefonok és különösen a közösségimédia-alkalmazások függőséget okozó felépítését, és megszüntettem az ezzel kapcsolatos önvádat magamban. 

  • Tartottam teljesen kütyümentes napot: se telefon (kikapcsolva!) se laptop, se internet, se filmnézés. Tudatosodott, hogy mennyire függenek már a mindennapjaink az internettől: találkozók megbeszélése, zenehallgatás, egy recept megkeresése vagy tulajdonképpen bármilyen információ megkeresése hozzá köt. Erre a napra bizony rendesen fel kellett készülni: tudnom kellett, hova akarok menni, hogy találok oda, mit akarok csinálni, ahhoz kell-e valami infó a netről, mit akarok főzni? És a meglepetés: a 24 óra letelte után nem hiányzott! Nem akartam azonnal net elé ülni, sőt, a telefont csak másnap reggel kapcsoltam be.

  • Valóban hasznos eszközként tudom használni a telefont, fényképezek vele, navigációt használok, rádiót hallgatok, de le tudom tenni a kezemből és nem ragadok bele a képernyő vonzásába.

A 30 nap alatt végig jegyzeteltem az egyes feladatokat és a saját megoldásaimat, válaszaimat a naplómba, így ráadásul az írás gyógyító hatásával és egyúttal egy általam szeretett tevékenységgel is összekötöttem a leszokást. Előfordult közben, hogy otthon felejtettem a telefonomat, és hirtelen telefonon akartam hazaszólni, hogy tudjanak róla, hogy nem vagyok elérhető. Vicces volt, de aztán észbe kaptam, és sikerült Waze nélkül megtalálnom az aznapi úticélomat, nagyjából emlékeznem a bevásárlólistámra, és egyáltalán, megtapasztalni, hogy élesben is működik nélküle az élet. Akik végigcsinálták a kihívást, azok között vannak, akik butatelefonra váltanak utána, vagy megtartják sim kártya nélkül az okostelefont csak  az alkalmazások használatához, és nem tartják mindig magukkal. Én nem tervezem ezt, de most már úgy érzem, simán menne.

0328-1.jpg

Az utolsó napokban reméltem, hogy a könyv végén még kapok néhány tanácsot és ötletet, mert úgy éreztem, azért ez még nem egy rögzült szokásrendszer, hanem egy nagy tudatosságot igénylő és egyelőre bizonytalan lábakon álló valami – talán kísérlet. Hálás vagyok a könyv írójának, amiért ő sem azt várta el a végén, hogy innentől mindenki csak ezt csinálja tovább, amit eddig, és minden remek lesz. Ad tippeket, ahogy szerettem volna, és kevésbé szigorú nálam, megengedi, hogy időnként lazuljak, és üveges tekintettel bámuljam a képernyőt. Mindezek után a függelékben pedig meditációs appokat és könyveket ajánl a kitartás segítéséhez. 

Kinek ajánlom a könyvet:

  • aki egyszer is nézett fel a telefonjából a gyerekére úgy, hogy rájött, nem is fogta fel, amit a gyerek az elmúlt percben mondott
  • aki automatikusan viszi magával a vécére vagy kapja elő sorban állásnál a telefont, hogy kitöltse azt a két percet is, és ez zavarja
  • aki szeretne tudatosabb lenni, több könyvet olvasni, újra meghallani a saját gondolatait
  • akinek fáj a hüvelykujja az okostelefontól (nekem a bal mutatóujjam fáj)
  • akinek este az utolsó, reggel az első tevékenysége a telefonra nézés, és ezen változtatni akar
  • és aki mindehhez használható, gyakorlatias tanácsokat szeretne kapni, és könnyed, jó stílusú biztatást mellé.

A digitális detoxról szóló előző írásomat itt olvashatod.

Ezeket olvastam februárban

írta | 2019.03.13. | Egyéb kategória

Emlegettem már néhányszor a Nincs időm olvasni kihívást, belinkelem újra, és most mesélek is róla egy kicsit. Az ötlet és a kezdeményezés Szabados Ágié – jellemző rám, hogy amikor találkoztam vele, fogalmam sem volt, hogy Ági ismert ember, az RTL híradósa. Még 2017 első felében jött velem szembe a facebookon a csoport ajánlója. Előtte is próbálkoztam már különböző könyves kihívásokkal, többek között a Popsugar 52 hét/52 könyv kihívásával, de azt két egymást követő évben elbuktam. Nem ment az 52 könyv sem, pláne úgy, hogy mindegyiket egy bizonyos témához kellett elolvasni. Akkoriban eléggé kiesett az olvasás az életemből, részben a kemény munka és a sok túlóra miatt, részben mert abban az időszakban bizony sokszor a telefont vettem magam elé könyv helyett. Milyen szerencse – lehet, hogy most már nem találkoznék a csoporttal. 

A kihívás lényege, hogy 12 hónap alatt 12 könyvet kell elolvasni, minden hónapban adott szempont vagy téma szerint. Én néhány hónappal az indulása után csatlakoztam, amiről lemaradtam, azokhoz a témákhoz sikerült találnom abból, amit addig elolvastam – mert persze magamnak addig is listáztam. A csoport címe alapján – A „Nincs időm olvasni” kihívás! // 12 könyv – azt éreztem, hogy na ez az, pontosan erre van szükségem! Teljesíthető, de mégis motivál. 2017-ben 35 könyvet olvastam ki, tavaly már a dupláját. Közben könyvtárba is elkezdtem járni és tudatosabban figyelem az ajánlókat, a könyves blogokat, az új megjelenéseket, a sohavégetnemérős könyves listám egyre bővül, bár azóta már ezt is igyekszem tudatosabban fogyasztani. 2018 áprilisa óta a csoporton belül könyvklub is működik, ennek keretében Ági ajánl egy konkrét könyvet a témához, amit aztán a hónap végén facebook live videóban kibeszélünk.

A februári hónap témája a házasság volt, és ezt aztán nagyon sokféle szempontból körül lehet járni. Sokan tapasztaltuk, hogy inkább a válást, elhagyást, a problémákat írják meg, a boldog házasságról kevesebb könyv szól – persze ez logikus is, ami hibátlan, az kevesebb témát ad. Én egészen vegyes könyveket olvastam, nem mindet a témához:

 – Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt – ezt még akkor kezdtem, amikor nem tudtam a februári témát, nem illik bele, de csodálatos mű, itt írtam róla. 

– Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége – ez volt az én választásom a házasság témájához, de nem sikerült megszeretnem. Sokan nagyon jókat írtak róla, én inkább úgy éreztem, hogy egy remek ötleten alapul, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Megnéztem a filmet is, és ez volt azon ritka esetek egyike, amikor szinte jobban sikerült a film, mint a könyv. Többet ugyan nem adott, de annyit igen, ami a könyv lényege.

idoutazo.jpg

– John Marrs: The One – A tökéletes pár – a komoly Kis tüzek és a számomra vontatott Időutazó után jólesett valami pörgősebbet, könnyebben olvashatót elővenni. Ez a könyv nem az a fajta, ami az írás zsenialitásával nyűgöz le. Az alapötlet az, ami megfog: mi lenne, ha a DNS alapján bárkinek meg lehetne találni a tökéletes párját, akivel biztosan összeillik? Öt különböző szálon követjük végig, hogy milyen szituációban kinek hogyan alakul az élete. Izgalmas és közben elgondolkodtató, érdekes beszédtémát ad.

theone.jpg

 – Elena Ferrante: Amikor elhagytak – ez volt a havi közös könyv, nekem az első Ferrantém. Nagyon nagy hatással volt rám. Elképesztően mélyre húz, szétszed, és amikor már azt hiszed, hogy félreteszed ezt a könyvet, mert nem bírod tovább, akkor kezd egyenesbe jönni. Véletlenül sem akarok spoilerezni, olvassátok el. Nem lesz könnyű, de megéri. 

– Szerb Antal: Utas és holdvilág – nagy adósságom volt önmagammal szemben, hogy ez a regény eddig kimaradt, és az elején azt hittem, hogy nem fogom megérteni, hogy miért tartják nagyszerűnek. Az első hatvan oldal egy beszélgetés, vagy inkább elbeszélés, amin nagyon nehezen rágtam át magam. Aztán az utazás, Olaszország és a történet is elvarázsolt, és most ott tartok, hogy mindent el akarok olvasni Szerb Antaltól.

utas.jpg

Ti mi jót olvastatok az elmúlt időszakban?

Digitális detox

írta | 2019.03.09. | Egyéb kategória

Ismeritek azt az érzést, amikor muszáj előkapni valamilyen tevékenység közben a telefont? A sorban állás vagy a tömegközlekedés a legbanálisabb példák, én képes voltam abban a két percben is elolvasni egy cikket, amíg felvertem a tojáshabot. Vagy amikor vissza kell kérdezned a gyerekednek, hogy mit is mondtál..? mert épp az idővonalat pörgettem. Igen, most kíméletlenül őszinte voltam és nem vagyok büszke ezekre a pillanatokra.

Vannak dolgok, amikhez kell egy kis elszántság. A Digitális detox című könyv megvásárlásához nem kellett komolyabb, az elolvasásához már inkább, hát még ahhoz, hogy ténylegesen belevágjak a folyamatba. Némi kétely is volt bennem, hogy de tényleg, működni fog? Néhány lépést már magamtól is tettem korábban, például letöltöttem alkalmazásfigyelőt, ami kiírta, hogy naponta mennyi időt töltöttem a telefonnal, azon belül mennyit egyes alkalmazásokkal. Beállíthattam azt is, hogy figyelmeztessen, ha egy általam megadott időt elértem. Még csak azt se mondom, hogy nem mentem vele semmire, de azt a negyedóra csökkenést azért csalódással fogadtam. Amit még bevezettem: este a hálószobába nem viszem be a telefont. Ébresztőórám régóta van, sajnos szundi funkció nincs rajta, ha csörög fel kell kelni, de nem ezért kúszott be újra és újra a telefon, hanem csak úgy a semmibe bambulva, a fejemből kinézve pörgetni. Sosem gondolkodtam el rajta komolyabban, hogy erre miért van igényem, milyen érzés ez, tényleg pihentet, vagy becsap? Újra és újra kitiltottam a telefont az éjjeliszekrényemről, hosszú éjszakákat töltött a konyhapulton, de időnként mégis megjelent odabent. 

detox.jpg

Aztán azt mondtam, na jó, belekezdek abba a könyvbe. Az első fele az alapozás: olvasmányosan és érdekesen megtudjuk, milyen hormonális háttere van a mobiltelefon-függőségnek és az egyes alkalmazásoktól való függőségnek. Kicsit leveszi a nyomást a vállunkról: nem te vagy gyenge, ezeket így találták ki, hogy függőséget okozzanak. Aztán a könyv második felével belecsapunk a lecsóba: egy harmincnapos programba, aminek a végére a szerző azt ígéri, hogy elválunk a telefonunktól. Szó szerint így fejezi ki magát (a könyv eredeti címe „Hogyan szakíts a telefonoddal”).

Én most a program egyharmadánál tartok, és a kezdeti kétkedésemet lelkesedés váltotta fel. Számokban: bő 2,5-3 óráról tegnapra 53 percre csökkent a telefonnal töltött idő, és a leggyakrabban használt „alkalmazásom” a kezdőképernyő volt, azaz amikor csak rápillantasz a készülékre mondjuk az óra kedvéért. Az elején nagyon tapintatosan vezet be a leszokási folyamatba, nem kezd drasztikusan: az első néhány napon csak megfigyeled magad, tudatosítasz. Gyakorlati tippeket ad és alá is támasztja őket, megfűszerezve személyes tapasztalatokkal. Túl sokat nem akarok elárulni, inkább olvassátok el ti is. Inkább arról árulnék el pár dolgot, hogy mi változott bennem eddig.

  • Tudatosabb lettem, felismerek helyzeteket, ingereket, amiket korábban nem. Megállok egy pillanatra és elgondolkodom: mi az, amire valójában szükségem van, miért nyúlnék a telefonért? Tényleg ez a válasz a valódi igényemre?
  • Igyekszem tudatosítani – még nem megy tökéletesen – hogy amikor tényleg feloldom a képernyőzárat, mi a célom: meg kell írnom egy e-mait? Kikeresni valakinek a telefonszámát? Lefotózni valamit? Próbálok odafigyelni, hogy csak ezt tegyem.
  • Tudatosítanom kell, hogy a telefon egy eszköz. Sok remek funkciója van, amikről botorság lenne lemondani. De mindig nekem kell döntenem arról, hogy ezeket haszálni fogom, és a meghozott döntésem szerint kell eljárnom.
  • Rend van a készülékemen. Csoportosítottam az alkalmazásokat, lomtalanítottam is bennük, több a hely, átláthatóbb, megnyugtatóbb az egész.

Nem vagyok még készen, messze nem. De haladok, és ami a fő, élvezem. Látom az apró eredményeket és a nagyobb célt, és  kezdem érezni a pozitív hatásokat. Tudom, hogy nem múlt még el a függőségem – az alkalmazásfigyelő adatain szépen látszik, hogy bár a telefonnal töltött idő masszívan csökken, a képernyőzár-kioldások száma még nem. A „csak ránézek egy pillanatra” ingert még nem sikerült kioltanom. 

Érdekes vállalás ez egyébként akkor, amikor épp egy blogot igyekszem beindítani. Még jobban kell figyelnem, hogy a telefonnal töltött idő ne tevődjön át teljes egészében a laptop előtt töltött időre, a családomnak ugyanis szinte mindegy, hogy mi rabolja el a figyelmemet. De van egy lényeges különbség: a laptopképernyőt nem tudom látszólag figyelve zombiként pörgetni.

101 kihívás a következő 1001 napra

írta | 2019.03.07. | Egyéb kategória

Szeretem a kihívásokat. Talán kiderült ez abból is, hogy a blog eddigi rövid története alatt ez már a második. Szeretem a listákat, a tételek pipálását, azt, hogy látványosan mutatja, hogy haladok valamerre. A Jollity blogon láttam először, aztán kicsit utánanéztem a világban, és láttam, hogy mások már évek óta csinálják sőt, már évekkel ezelőtt befejezték! Hogyhogy ez eddig nem jutott el hozzám? 

Az egyik külföldi blogger a hat évvel ezelőtti tapasztalatairól számol be, és szerintem nagyon jól összefoglalja a kihívás célját: motiválni önmagad, hogy több célt, tervet valósíts meg, többet tapasztalj, többet tegyél a világért és magadért, egyszóval többet élj. Nagyon szeretem ezt a gondolatot, jól hat rám és elgondolkoztat: 101 dolog elég sok. Mi lehet az a 101 kisebb-nagyobb cél, ötlet, terv, amit ebben a csaknem három évben megvalósítanék? Jó, ha konkrét célokat tűzünk ki: legyenek akár számokkal kifejezhetően mérhetők, vagy legalább egyértelműen kipipálhatók. Kiszámoltam, ha a mai nap az első, akkor 2021. december 2. az utolsó. (Szép dátum, csupa 0, 1 és 2 számjegyekből áll.) Majdnem három év elegendő idő arra, hogy mindet végigvegyem, de mégis van egy határidő, ami segít a halogatás elkerülésében. Na lássuk, mik legyenek ezek.

ir.jpg

  1. Tényleg megcsinálom a 12 kávé kihívást, amire tavaly kerestem jelentkezőket, aztán egyelőre semmi se lett belőle.
  2. Sikeresen befejezem a digitális detoxot és írok is róla.
  3. Sikeresen megcsinálom az 1000 óra odakint egy év alatt kihívást.
  4. Az 1001 nap alatt végig folytatom a Nincs időm olvasni kihívást.
  5. Megcsinálok egy 365 napos fotós kihívást.
  6. Ismertté teszem a blogot.
  7. Elvégzek egy kreatív írás tanfolyamot.
  8. Valamilyen formában pszichológiát fogok tanulni.
  9. Elvégzek egy Simplicity Parenting képzést.
  10. Elvégzek egy kerttel, permakultúrás kerttel kapcsolatos tanfolyamot, workshopot.
  11. Kialakítom a saját permakultúrás kertünk alapjait.
  12. Olaszul tanulok. (nem csak a Duolingoval)
  13. Anyukámtól megtanulok szappant készíteni és kenyeret sütni.
  14. Megtanulok valamivel többet az autóm működéséről.
  15. 40 éves koromra elérem azt az érzést, hogy valódi, értelmes célom van az életemmel.
  16. Ennek fényében megünneplem a 40-et, és örülni fogok neki.
  17. Megcsinálom a Pelso Kupát. 
  18. Megcsinálom a Kinizsi Százast.
  19. Megmászom a Hochschwabot.
  20. Megmászok legalább három másik kétezres hegyet.
  21. Eljutok a Krimml vízeséshez.
  22. Eljutok Hollandiába.
  23. Eljutok Hallstattba.
  24. Ellátogatok legalább két magyarországi borvidékre egy hétvégére.
  25. Anyukámat elviszem egy hétvégére valahová, ahova vágyik.
  26. Újra körbebiciklizem a Balatont.
  27. Végigbiciklizem a Mura-menti kerékpárutat.
  28. Átúszom a Balatont.
  29. Egyszer legalább egy hónapig mindennap megcsinálom a gerinctorna-gyakorlataimat.
  30. Egyszer legalább egy hónapig mindennap meditálok.
  31. Egyszer legalább egy hónapig mindennap jógázom.
  32. Egyszer legalább egy hónapig mindennap hengerezek.
  33. Újra futok egy maratont.
  34. Újra megcsinálom a Velencei-tavi túratriatlont (jó lenne valamelyik gyerekkel)
  35. Kipróbálok egy új sportot.
  36. Minden télen legalább egyszer korcsolyázom.
  37. Továbbra is rendszeres véradó leszek.
  38. Minden tavasszal elmegyek anyajegyszűrésre.
  39. Felkeresek egy holisztikus orvost.
  40. Felkeresek egy fogorvost (és nem hagyom abba félelemből).
  41. Elviszem a gyerekeimet egy bécsi hétvégére.
  42. Fotókönyvet készítek minden gyerekemnek az eddigi életéről (és tovább).
  43. Meglátogatunk legalább három állatkertet, ahol még nem voltunk.
  44. Meglátogatunk legalább három várat, ahol még nem voltunk.
  45. Elmegyünk egy olyan szurdoktúrára, ahol még nem voltunk.
  46. Elmegyünk három fürdőbe, ahol még nem voltunk.
  47. Ausztriában is túrázunk a gyerekekkel.
  48. Teljesítem minden családtagom egy-egy kívánságát.
  49. Elviszem a gyerekeket színházba.
  50. Elviszem a gyerekeket koncertre.
  51. Elviszem a gyerekeket kalandparkba.
  52. Sátrat csinálok a kertben futóbabból.
  53. Körbebiciklizzük a Velencei-tavat gyerekekkel.
  54. Elmegyünk egy bringás nyaralásra.
  55. Minden évben legalább két kettesbenhétvégére megyünk.
  56. Évente legalább két koncertre megyünk.
  57. Elmegyek valamilyen kreatív workshopra.
  58. Rendesen megtanulok varrni.
  59. Újra rendszeresen foglalkozom a rajzolással (a kihívás ideje alatt lesz legalább három hónap, amikor hetente foglalkozom vele).
  60. Egyszer legalább egy hónapig mindennap gyakorlom a 20 perc gyógyító írást.
  61. Hálanaplót vezetek egy hónapig.
  62. Megválaszolom ezt a kérdéslistát: 50 Questions That Will Free Your Mind
  63. Részt veszek egy színtanácsadáson.
  64. Elmegyek egy nőiséggel kapcsolatos workshopra.
  65. Megírom a könyvemet. (De legalábbis elkezdem.)
  66. Elolvasok öt klasszikust, ami kimaradt.
  67. Elolvasok öt kortárs szépirodalmi regényt, amit nem lehet kihagyni.
  68. Elolvasok kéthavonta egy szakkönyvet valamilyen témában.
  69. Lecsökkentem az itthon meglévő, de még nem olvasott könyvek számát 20 darabbal.
  70. Elolvasok 20 könyvet, amit a barátaim ajánlanak a kérésemre.
  71. Elmegyek az Ünnepi Könyvhétre.
  72. Eljutok egy országos Nincs Időm Olvasni talira.
  73. Részt veszek a fehérvári könyvklub életében.
  74. Megnézek egy kiállítást.
  75. Legalább háromszor eljutok színházba.
  76. Megnézek 10 klasszikus filmet, amit még nem láttam.
  77. Elmegyek legalább öt különböző múzeumba.
  78. Minden héten meghallgatok egy olyan zenét, amit még nem ismertem.
  79. Segítséggel kidolgozom a hulladékmentesség népszerűsítésével kapcsolatos módszerünket.
  80. Elmegyek az egyik budapesti hulladékmentes boltba.
  81. Készítek házi készítésű arckrémet, kézkrémet és fogkrémet.
  82. Népszerűsítem a hulladékmentes életmódot a gyerekeim iskolájában.
  83. Felderítem a hulladékmentes száraztészta-beszerzési lehetőségeket.
  84. Felderítem az etikus/fenntartható ruhavásárlási lehetőségeket és magamnak így veszek ruhát.
  85. Luffatököt termesztek.
  86. Nyáron rendszeresen készítek házi fagyit.
  87. Felújítom a régi kredencünket.
  88. Kidolgozom a céljaimnak megfelelő munkát, vállalkozást (ezt nem tudom konkrétabban megfogalmazni).
  89. Egy hónapig a vegetáriánus táplálkozás szerint fogok enni (jó lenne úgy is maradni)
  90. Két hétig a vegán táplálkozás szerint fogok élni.
  91. Elmegyek egy vegán étterembe.
  92. Egy hétig nem eszem csokit.
  93. Szervezek egy társasjáték-napot a barátaimmal.
  94. Szervezek egy karácsonyivásár-látogatást a barátaimmal.
  95. Rendszeres önkéntes munkát végzek.
  96. Minden adventben megcsinálom a fordított adventi naptárt valakinek.
  97. Elmegyek a gyerekekkel egy állatmenhelyre önkénteskedni.
  98. Beszerzek egy macskát.
  99. Ültetek egy fát a saját kezemmel.
  100. Rendszeresen írok erről a kihívásról és a teljesítéséről.
  101. Minden nem teljesített pont után 1000 forintot adományozok egy jótékony célra.

Huhh, hát nem volt könnyű megírni, és már látom, hogy sok munkát igényel nemcsak megcsinálni, de kidolgozni a listákon belüli listákat, számon tartani mindent… Legalább lesz elég téma a blogon, sőt, épp most ígértem meg magamnak, hogy 2021. december 2-ig biztosan folytatom. Remélem, jó sokan fognak addigra Egyboszorkát olvasni!