Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.
Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! A hetedik nap témája: utazzunk el valahová képzeletben!
Ez az a téma, ami akkor is megy, akkor is foglalkoztat, amikor nem feladatot vagy kihívást teljesítek. Pedig nem számítunk túl nagy utazónak: nem repülünk, nem megyünk évente többször külföldre (évente se mindig) és bizony a gyerekeink nem látták még a tengert. Nem kell nagyon sajnálni őket, láttak sok más szépséges helyet.
Az első helyet, ahová vágyom és ahová legszívesebben azonnal indulnék, amikor a karantén végetér, nem is nevezem meg, mert egyelőre olyan kis eldugott sziget, hogy nem szeretnék én lenni az, aki turisták ezreit csábítja oda. Korábban sose mentünk még vissza kétszer ugyanarra a helyre nyaralni, de valamiért ez az erdőszéli kis falu annyira megmaradt a gyerekek szívében, olyan hosszan beszéltek róla és bevették a játékaikba, hogy tavaly nyáron úgy döntöttünk, kipróbáljuk, milyen visszatérni valahová. Ha lehet, még jobban sikerült, mint az első ottlétünk. Én semmi másra nem vágytam előtte, mint egy nap semmittevésre, ringatózni egy hintaágyban és olvasni meg szundikálni. És pontosan ezt tettem egy teljes napon keresztül, amíg a gyerekek remekül érezték magukat a hatalmas kertben. Azért voltak aktívabb napjaink is, a környék kirándulóhelyekben gazdag, bejártuk gyalog és autóval. A vendéglátónk sompálinkája pedig olyan különlegesség, hogy önmagában azért bármikor visszamennék.
A másik hely, ami eszembe jut, és amiről már beszélgettünk is itthon az egyik közös ebédnél, az Bécs. Vonattal mennénk, ott töltenénk egy hosszú hétvégét, és megnéznénk az állatkertben a pandát, aztán kipróbálnánk a Prater attrakcióit. Ha pedig a gyerekek kellőképpen elfáradtak, rábíznám őket az apjukra – pihenhetnek a szálláson vagy körbevillamosozhatnak a városban, ez már az ő dolguk – amíg én bejárom a Kunsthistorisches Museum (Szépművészeti Múzeum) tárlatait. A Naturhistorisches, azaz a Természettudományi szerintem már őket is érdekli, de előtte még feltenném a koronát (nem, nem azt!) a kulturális feltöltődésre egy igazi bécsi kávézással. Szerintem egy kastélytúrára is megértek már a gyerekeim, én a Schönnbrunnt választanám ismerkedésre. A vonaton talán még bicikliket is vinnénk magunkkal, hogy tekerhessünk a Duna-parton.
Tényleg nincsenek nagy vágyaim. Nem érzem azt, hogy ha végre egyszer kiszabadulok, akkor nagyon egzotikus vagy nagyon távoli helyekig meg sem állnék. Ahová nagyon szeretnék visszamenni, az a Hochschwab csúcsa az osztrák Alpokban, az első ottani túránk alkalmával ugyanis egyszerűen túl későn indultunk, és nem értünk volna vissza világosban, így a csúcs alatt nem sokkal visszafordultunk.
Úton a Hochschwab felé – saját fotó
A másik pedig, ahová a gyerekeket is vinném, az Skagen, Dánia csúcsa, ahol az Északi- és a Balti-tenger találkozik. Tavaly nyáron ott állhattam, egyik lábammal az egyik, másikkal a másik tengerben, és tudtam, hogy ez egy olyan különleges hely, ahová őket is el kell vinnem.
Skagen <3 – saját fotó
Ahol még sosem voltam és mindig is vágytam rá, az Hollandia, a Keukenhof, Delft, Amszterdam és a Rijksmuseum, meg az IJssel-tó… Hollandiához valami különös vonzalom köt, mintha valamelyik előző életemben németalföldi lettem volna. Persze ha már itt járok a képzelet szárnyán, akkor ezt az egész északi régiót körbejárnám, fel Németországon át Skandináviáig. Engem ezek a helyek vonzanak, a meleg partok és a leggyakrabban látogatott turistalátványosságok kevésbé. És ti merre utaznátok?
Sziasztok, kedves blogolvasók, ha vagytok még 🙂 Úgy tűnhet, hogy nyári szabadságra ment a blog, és a felületet tekintve ez igaz is, de írni rengeteget írtam, mégpedig a Ki? – Ti & Mi facebook oldalra, a műanyagmentes július kapcsán minden napra egy posztot, és előtte is különféle beszámolókat és gondolatokat a hulladékmentes háztartásról és életmódról. Itt most összegyűjtöm ennek a 31 bejegyzésnek a linkjét, hogy kereshető, újraolvasható legyen később is.
1. Július 1-jén kilenc alapvető tippet osztottam meg, amit a műanyagmentesség elkezdéséhez alkalmazhattok:
A nyarat sikerült egy váratlanul adódott lehetőséggel kezdenünk: férjemet a munkája Dániába szólította, és családi, baráti segítséggel sikerült megoldanunk, hogy én is vele mehessek. (Ezúton is köszönöm anyának és Kittinek! <3) Autóval mentünk, a férjem esetében nem jön szóba a repülőgép, és az autó még mindig a kisebbik rossz a karbonlábnyomunk szempontjából. Ezt rögtön az elején le kell szögeznem: ez egy luxus volt, nem jellemző ránk, belföldön szoktunk nyaralni, és igen, tudatában vagyunk, hogy ennyi autózás bizony komoly környezetterhelést jelent. Nem is próbálom vigasztalni magunkat semmivel, helyette amit lehet, megtettünk utazás közben is, hogy ellensúlyozzuk ezt.
Ezt a bejegyzést nem útibeszámolónak szánom, a dán kisváros, ahol jártunk, a táj és a tenger leírásának talán szentelek egy másik posztot. Most arról a projektről mesélek, hogy előre elhatároztam: minden szemetet elteszek, semmit se dobunk ki, mindent hazahozunk, és megnézem, négy nap alatt, négy országon át, három különböző szállással mennyi hulladékot termelünk. Rövid összefoglaló következik.
1. nap
Szerda hajnali indulás, nagyjából 1600 kilométer állt előttünk. Szendvicseket vittünk szendvicscsomagolóban, fagyasztott vizet egy palackban, teát egy másikban, darabolt almát dobozban és sós kesudiót és mandulát egy kis vászonzacsiban. Volt kulacsunk és nekem egy kerámia kávéspoharam, ezenkívül még csoki volt nálunk a plusz energia kedvéért, előre ellenőriztem, hogy újrahasznosítható csomagolású legyen. Ezáltal az első napon, amikor reggeltől estig úton voltunk, gyakorlatilag nem is termeltünk szemetet. A saját ennivalónkat ettük-ittuk, csak benzinkutakon, autópálya-pihenőkben álltunk meg, a kávét mindenhol adták a saját poharamba, volt, ahol kedvezményt is kaptam érte. Egy dolgot vettünk, egy hengerdobozos chipset, amikor úgy éreztük, sót kell pótolni, és nem volt elég a nálunk lévő olajos mag. Ennek a dobozát itthon kimostam és megtartom, használni fogom tartós csomagolásként.
2. nap
Csütörtök. A szállásunk, amit előző éjjel foglaltunk el, egy nagyon kellemes belvárosi hotel. Itt elkövettünk egy hibát: bár volt nálunk saját, mégis felnyitottuk a zuhanyozóba bekészített kis tusfürdőt. Nem tudom, ha nem nyúlunk hozzá, vajon kidobják, mielőtt jön a következő vendég? Mindenesetre legalább magunkkal vittük és addig használtuk, amíg el nem fogyott, ha már megkezdtük. A reggelit a hotelben költöttük el, semmi csomagoltat nem ettünk (mustár, ketchup és társai, méz, nutella lehetett volna) és teát ittunk. A párom elment dolgozni, én pedig úgy gondoltam, ha Dániában vagy, élj úgy, mint a dánok: biciklit béreltem és eltekertem a 28 km-re lévő fjordhoz, majd vissza. Vizet és egy tábla csokit vittem magammal, semmit nem vásároltam, ez egy teljesen zero waste kirándulás volt. A városba visszatérve egy turistáknak ajánlott 15 pontból álló városnéző körutat sétáltam végig, közben keresve, hogy hol fogok majd ebédelni és kávézni. Sajnos azt tapasztaltam, hogy sok helyen akkor is eldobható dobozokat, poharakat használnak, ha kényelmesen leülnek enni. Végül egy street food árusnál kaptam hot dogot egy szál újrahasznosított papírdarabon, hozzá sült krumplit porcelántálban egy másik ugyanilyen papírdarabbal, és üvegpalackos limonádét. A kávét újabb sétával derítettem fel, végül egy nagy bögrébe kaptam a lattémat, és hozzá elfogyott a magammal vitt csoki. Még ettem egy fagyit is, tölcsérrel, nulla hulladékkal. A délután hátralévő részét olvasással töltöttem, amíg a férjem vissza nem ért, és indultunk tovább északra. Kaptunk a kollégáitól két hideg fémdobozos kólát, ezeket megittuk, a dobozokat hazahoztuk. Mivel ő is evett a munkahelyén, én is a városban, vacsorára nem is voltunk éhesek, a végcélunkon, Skagenben inkább egy nagy sétával zártuk az estét.
3. nap
Péntek. Itt a szállásunk egy pici apartman volt ellátás nélkül, tehát reggel kávézót kerestünk és nagyon finom salátát és péksüteményt reggeliztünk. A szálláson a hulladékunk reggel és este összesen négy teafilter volt, a reggelinél egy-egy szalvéta. A délelőttöt további tengerparti sétával és dűnék közötti túrával töltöttük, ez a program nem járt hulladékkal. Kora délután indultunk el újra hazafelé. Mindig szoktunk a gyerekeknek apró ajándékokat hozni, ha nélkülük megyünk valahova. Arra figyeltünk, hogy ezek használati tárgyak legyenek, ne csupán szuvenírek, a kamasz egy naptárt kapott, a kisebbek egy-egy sapkát, anyukámnak hagyományosan mindenhonnan hűtőmágnest hozunk. Bár vászonszatyor volt nálunk, ezeket sajnos mire észbe kaptunk, buborékfóliába csomagolták az ajándékboltban, illetve egy pólót vettünk még, aminek sajnos szintén műanyagcsomagolása volt. Ezeket itthon eltettem, remélem, tudom még én is használni csomagolásra, de persze jobb lett volna, ha el se hozzuk. A hazafelé utat most a nagyobb távolság és a délutáni indulás miatt két részre osztottuk, és Hamburgtól délre megszálltunk egy kedves erdei szállodában. Útközben egy benzinkútnál ettünk rendes tányérból, pohárból, hulladékunk csak a szalvéta.
4. nap
Szombat, irány hazafelé. Igazából ezen a napon szálltunk el egy kicsit. Itt már nehéz volt az ezer kilométer váltott vezetés, és az otthonról hozott készleteink kifogytak. Arra figyeltünk, hogy vizet mindig a saját palackunkba töltsünk újra, és reggel sikerült egy Aldiban péksüteményt, gyümölcsöt és zöldséget csomagolás nélkül vennünk, sajtot pedig találtunk papírba és fa dobozba csomagolva. De ahogy egyre hosszabb utat tettünk meg, egyre több energiára volt szükségünk, így került a csomagunkba további csoki és újabb két doboz kóla. A napszemüvegünket eső, só és homok szennyezte, az autóban van alkoholos törlőkendő, ennek a csomagolása is hulladék. Sikerült bevásárolnom egy kétdarabos ostyaszeletet is, aminek a műanyagborítású alufólia csomagolásán belül még két nejlon lapult – hát, ezt benéztem…
Összesítés
Azért összességében nem rossz a mérlegünk. Sajnos nem teljesen zero waste, de amire tudtunk, figyeltünk, szerintem elég előrelátóan indultunk el és sok olyan eszközt vittünk magunkkal, ami megkönnyítette a dolgunkat. A tanulság, amit levonok: több magas energiájú, autóban könnyen ehető, de csomagolásmentes ennivalót kell magunkkal vinnünk egy ilyen útra, mert a legtöbb csomagolásunk ebből adódott.
Négy nap teljes hulladéktermelése tehát:
Műanyag
8 db csokicsomagolás
Szállodai tusfürdő miniflakonja
Póló csomagolása
Papír
8-10 db szalvéta
Blokkok
1 db csokipapír
Fém
4 kólásdoboz
Komposzt
6 db teafilter
Kommunális
chipses doboz fém zárófóliája
műanyagbevonatú alufólia csokipapír
szemüvegtörlő kendő csomagolása
Ami nem szerepel a felsorolásban: a férjem munkában töltött idejében keletkezett esetleges szemete. De ő is nagyon tudatos, biztos vagyok benne, hogy ezt is a minimumon tartotta.
Nektek mennyire sikerül hulladékmentesen nyaralni?
A múlt héten jutott el hozzám egy kanadai vlogger anyuka egyik videója, amiben egyszerűen kamera elé állva felsorolja azokat a dolgokat, amiket már nem vesz meg, és meg is indokolja, miért nincs szüksége ezekre a termékekre. Nem voltam rest egy jegyzetfüzettel ülni a húszperces videó elé, és lefirkantani a listáját, aztán egy cseppet elgondolkodni rajta. A nagy részét én sem veszem meg, de van közte olyasmi, amihez ragaszkodom, vagy olyan szolgáltatás, amire épp azért adok ki pénzt, mert magamnak nem vagy nem olyan szépen tudnám megcsinálni, vagy épp több hulladékkal járna. Sarah indokai változatosak, leggyakrabban a spórolást említi, de ezek összefüggő dolgok, hiszen a tudatos vásárlás, a minimalista szemlélet magával hozza, hogy kevesebbet költünk, akkor is, ha nem épp ez az elsődleges indokunk. Én például sok esetben a műanyagmentesség miatt nem veszem meg az adott terméket, de ezzel nyilvánvalóan pénzt is takarítok meg.
A lista sok pontjára igaz, hogy nem arról van szó, hogy soha többé ne vegyünk ilyesmit, inkább csak arról, hogy nincs szükségünk még egyre csak azért, mert jópofa, vagy hogy a meglévőt használjuk az élettartama végéig, javítsuk meg, használjuk újra. De miből is áll össze a lista?
50 dolog, amit már nem veszek meg
1. Porfogók, dísztárgyak – szerintem egyértelmű kategória, ez az, amire semmi szükség. Számomra egy üres vízszintes felület vagy néhány virág sokkal rendezettebben hat, mint az apró kacatok.
2. Ruhák – ez az egyik pont, ahol nem arról van szó, hogy egyáltalán ne vegyél ruhát. De tedd ezt tudatosan, és csak azt vedd meg, amit tényleg hordani fogsz, ami valóban jól áll, és ha lehet, fenntartható forrásból vagy használtruha-üzletből vásárolj. A fenntartható divatról itt írtam bővebben.
3. Noteszek, naplók – ez az én érzékeny pontom, imádom őket. Viszont amit megveszek, azt használom is! Van egy határidőnaplóm és több keménytáblás füzetem külön funkcióval, ezt a listát is az egyikbe jegyzeteltem, és van bullet journalom. Többet nem veszek addig, amig valamelyik be nem telik. Másoknak megoldás lehet az is, ha ezek helyett kizárólag telefonos alkalmazásokat használnak – én is használok párat, de annyira grafomán vagyok, hogy kell a papír is. A tudatos vásárlás viszont itt is fontos.
4. DVD-k, CD-k – a mai világban annyi lehetőségünk van már online filmet nézni és zenét hallgatni, hogy ezt tényleg feleslegesnek tartom. Mi csak azokat vesszük meg, amelyek esetében fontosnak tartjuk, hogy ebben a formában is ott álljanak a gyűjteményünkben. Az online formátum esetében viszont szeretném kiemelni a törvényes forrást, támogassuk az előadókat!
5. Cukros üdítők – erről teljesen leszoktunk, főleg a műanyag palack miatt. Vizet és teát iszunk, ritkán veszek üveges gyümölcslét vagy szörpöt, de jön a szezon, nemsokára készítem a saját italokat.
6. Táskák – mániásoknak, függőknek szóló pont. Mérjétek fel, hogy hány táskára van valóban szükségetek, legyen néhány olyan szín, ami sok ruhátokhoz megy, illesszétek be ezeket a minimalista ruhatárba, de nem kell minden napra másik táska. Nézd át a készletet és legközelebb akkor vegyél, ha az egyik tönkremegy.
7. Ékszerek – ebből sem kell sok, nem kell újabb és újabb bizsu. Néhány klasszikus darab, néhány színváltozat elég, és még ott vannak azok, amikhez érzelmi kötelék fűz, ennyi pont megfelel.
8. Illatosítók – néhány csepp illóolaj, és a kérdés meg is oldódott.
9. Smoothie, facsart gyümölcslé – minek vennél meg olyasmit, amit otthon pár perces munkával elkészítesz, és még azt is biztosan tudhatod így, hogy mi kerül bele.
10. Testpermet – Sarah ehelyett is illóolajat használ.
11. Műszempilla – én sosem használtam, bár nem túl dús a szempillám, de olyan idegennek éreztem. Elég egy szempillaspirál, ami kiemeli azt, ami természetesen adatott.
12. Tejtermékek – Sarah laktózérzékeny, tehát neki nem volt nehéz ez a döntés, mindent növényi alapanyagokból készít magának. Ez persze opcionális, akinek nem okoz gondot a tejtermék, az valószínűleg olcsóbban jön ki, mintha kesudióból készítene magának sajtot. Ha érint a téma, járj utána, könnyen és olcsón lehet otthon például rizstejet készíteni.
13. Tömegtermelésú húsáru – akinek fontos a környezetvédelem, annak érdemes a húsfogyasztását csökkenteni, és az igényének megfelelő mennyiségű húst helyi termelőktől beszerezni.
14. Borotva, borotvagél, különösen az eldobható verzió. Sarah az epilátorra esküszik, én legközelebb hagyományos pengével működö fém borotvaszettet fogok vásárolni.
16. Körmös – Sarah itt a szolgáltatás megvásárlására gondol, és arra, hogy mennyit spórol azzal, hogy magának festi a körmeit. Én bevallom, ehhez nem vagyok elég ügyes, és kiadok rá egy kisebb összeget háromhetente, viszont nem veszek lakkokat és lemosókat egy ideje. Azon is gondolkodom, hogy teljesen elhagyjam a lakkozást.
17. Különböző tagságok – edzőterembérlet, újságelőfizetés, egyéb tagságok. Ezt is házilagos megoldással – otthoni edzés az edzőterem helyett, netes olvasás – oldja meg a havi bérletek helyett. A magazinokat én is lemondtam, de az uszoda olcsóbb bérlettel, mint jeggyel, és itthon nem igazán megoldható.
18. Tisztítószerek – még ha nem is álltál még át az ökotudatos tisztítószerekre, akkor sem kell minden felületre külön tisztító és fertőtlenítő, néhány flakonnal megoldható minden.
19. Palackos víz – számomra egyértelmű, a hulladékmentes háztartás egyik első lépése. Le a műanyagpalackkal, a legtöbb helyen kiváló a csapvíz, hozzá a saját kulacs.
20. Szárítógépbe való illatosító kendő – Sarah szerint egyszerűen felesleges. Nekem szárítóm sincs, úgyhogy ez a pont eleve kipipálva.
21. Öblítő – ezer éve ecetet használok, újabban pár csepp illóolajjal. Nem árt a mosógépnek, a ruhának sem, és nem lesznek ecetszagúak sem. Az öblítők összetevőire ráadásul sokan érzékenyek.
22. Élelmiszerek – itt is a tudatos vásárlálsról van szó, nem arról, hogy ne vegyünk ennivalót 🙂 Menütervvel és az az alapján írt bevásárlólistával menj vásárolni, és ne térj el a listádtól. Rengeteg élelmiszert dobunk ki sajnos, tudatossággal ezen is segíthetünk.
23. „Hátha szükség lesz rá” dolgok. A nagy részükre sosem lesz szükség. Gondold végig, amiből az életmódod alapján tényleg kell tartalék otthon, abból tarts tartalékot, de ne halmozd ezeket.
24. Impulzusvásárlás – ez besorolható szerintem az élelmiszer kategóriájába, bár van, aki parfümöt, ruhát, sok minden más egyebet impulzusvásárol. Ezen is segíthet a bevásárlólista.
25. Zacskós saláták – csakúgy, mint a smoothie esetében: vegyél inkább egy fej salátát, és készítsd el magadnak, keverd idényzöldségekkel.
26. Alkoholos italok – ezzel tudnék vitatkozni, nálunk mindig van itthon néhány palack jó bor. De az, hogy halmokban álljanak az ajándékba kapott, szeretem is meg nem is italok, annak tényleg semmi értelme, főleg, ha mellette készleteket halmozol fel abból, amit valóban szeretsz. Ajándékozd el, amit nem fogyasztotok el és csak akkor vegyél új palackkal, ha a készletcsökkenés indokolja.
27. Játékok – kicsit vicces számomra, ahogy Sarah magyarázza, hogy nem kell elhalmozni a gyerekeket játékkal, ők már csak karácsonykor és szülinapon adnak nekik új játékot. Azért ez szerintem elég általános, vagy tévedek?
28. Tányérkészletek – nincs szükség több szett szép tányérra vagy évszakonkénti választékra, egy mindenre jó készlet kell és kész. Nekünk van egy sok különböző darabból álló mindennapi „készletünk” és egy ünnepi szett.
29. Kávéfilter – ide írhatnám még a kávékapszulát, mindkettő helyett javaslom a hagyományos kávégépet vagy a klasszikus kotyogóst, de ott van még a lenyomós kávékészítő (french press) is.
30. Mosogatógép-öblítő – ezt így hívják magyarul? Sarah szerint felesleges, nekünk mosogatógépünk sincs, úgyhogy nem tudok hozzászólni.
31. Salátaöntet – mint a saláta esetében. Kell egy finom olaj, ecet, néhány fűszer, esetleg joghurt és kész is.
32. Műanyag fogkefe – a fa vagy bambusz tartósabb és komposztálható!
33. Szezonális dekoráció – Sarah a karácsonyi időszak kivételével nem cserélgeti a lakásdekorációt. Én sem, nem is nagyon vannak eszközeim ehhez. Terítőket használok és virágokat, karácsonykor pedig előkerül az évek óta meglévő dekoráció.
34. A legújabb kütyük – sokan veszik meg csak azért az újabb és újabb telefont, tabletet, okosórát és más eszközt, mert az a legfrissebb fejlesztés és úgy érzik, meg kell, hogy legyen nekik. Valójában annyival többet nem tud egy-egy újabb cucc, hogy le kelljen érte cserélni a meglévőt. A tervezett elavulás elég nagy környezeti probléma, ezzek csak súlyosbítjuk.
35. Szuvenírek – a legjobb, amit hazahozhatsz az utazásról, az egy fotó és az emlékeid, esetleg írj naplót, készíts scrapbookot, ragaszd be a jegyeket és emlékeket.
36. Kábeltévé-előfizetés – tévét kiválóan lehet nézni a neten, az előfizetés lemondása teljesen jó spórolási ötlet.
37. Folyékony alapozó – Sarah szerint a púder jobb és olcsóbb. Én sosem használtam alapozót, nem szeretem az érzést az arcomon, egy vékony réteg kis púder elég. Ez nyilván bőrtípus kérdése is, de árban valószínűleg mindenképp kedvezőbb.
38. Hajápolók – a repkedő szőke hajú Sarah samponon és kondicionálón kívül nem használ semmit. Én épp átmeneti állapotban vagyok ezen a téren, bár formázókat, habot, lakkot rég nem használok, most a samponmentes élettel is kísérletezem.
39. Szájvizek – ha rendesen mosol fogat és használsz fogselymet, akkor nincs rájuk szükség.
40. Akciós termékek – amit csak azért veszel meg, mert akciós. Még egyszer gondold végig, hogy tényleg szükséged van-e rá? Ha húsz százalékkal olcsóbb, akkor is kiadod rá a maradék árat, amit nem tettél volna meg, ha nincs rajta az akciós felirat.
41. Magassarkúk. Neked hány van? Nekem egy világos és egy sötét, nagyon ritkán hordom őket. Nem igaz, hogy egy nőnek szüksége van több színben és stílusban magassarkú cipőkre. Annyira van szükséged, amennyit tényleg hordasz is, és azért ez nem a hétköznapok viselete.
42. Alkalmazások. Erre nekem nagyon jó volt a digitális detox, nincs játék a telefonomon és sok mástól is megszabadultam, és azóta az ezzel kapcsolatos hirdetéseknek is kevésbé dőlök be.
43. Félkész ételek. Előrecsomagolt, hámozott zöldségek, mirelit félkész ételek. Nagy ritkán vásárolok mirelit nudlit, mert a gyerekeimnek pont az a kedvence, de ezen kívül nehezen tudom elképzelni, mi az, amire szükségem lenne, és egészségesebb is, amit magunk készítünk.
44. Fürdőruhák. Megint a fenntartható divat szemlélete: nincs szükségünk sok, többszínű, több fazonú dresszre és bikinire. Egy vagy két fürdőruha kell, amit tudsz váltogatni, illetve be lehet szerezni különböző, de egymással harmonizáló bikinialsókat és -felsőket, amivel a variációk száma többszöröződik. Nekem két fürdőruhám van, az egyik az úszódressz, a másik a strandra és wellnessbe használatos, és egy bikinim, amit már csak a kertbe veszek fel 🙂
45. Frizurakiegészítők. Ebben egészen minimalista lettem, hosszú a hajam, ő maga épp elég változatos tud lenni fonva, copfozva, kibontva, kontyban, ehhez néhány hajgumi kell és pár hullámcsat.
46. Takarók és párnák. Puhák, kellemesek, otthonos, kuckózós hangulatot lehet velük teremteni, de ehhez elég az a pár darab, ami már megvan a lakásodban. Nem kell minden télen vagy borús novemberben újakat venni csak azért, mert újabb cuki mintákkal és bolyhos anyagokkal jönnek ki a gyártók.
47. Bögrék. Imádom a bögréket és néha áldozatul esem nekik. A legutóbbi egy limitált Nincs időm olvasni kihívás bögre volt, előtte meg az adventi vásáros. Jó, ez is néhány hónap alatt kettő, tehát nem kifejezett halmozás, de tény, hogy épp elég lenne a meglévő itthoni készlet is. Sarah azt mondja – és igaza van – hogy minden bögre pontosan ugyanazt tudja: iszol belőle. A kedvenc pöttyös bögrém nemrég kezdett ereszteni és lett új élete ceruzatartóként. Igazából egy hatalmas teás és egy valamivel kisebb kávés bögrére van szükségem, ez a kettő is elég lenne, szóval még az sem ok a vásárlásra, ha a meglévő sokból valamelyik eltörik,
48. Mikroszálas kendők. Nekem is van még itthon abból az időből, amikor nem tudtam, mennyire károsak: használat közben és utána, a lassú lebomlás folyamata során mikroműanyagok szabadulnak ki belőlük, és szennyezik a talajt, a talajvizet, és onnan aztán mindnehová eljutnak. Venni nem fogok többet, kiválóan megteszi helyettük a konyharuha, a régi póló, ablakpucoláshoz az újságpapír.
49. Műanyag zacskó. Teljesen egyértelmű, ha a műanyag palacknál azt írtam, hogy annak a kiiktatása a hulladékmentes vásárlás első lépése, akkor most helyesbítek, igazából ez. Ne vegyél műanyag zacskót, mindig legyen nálad saját szatyor.
50. Trendi cuccok. Amit csak azért veszel meg, mert épp divatos, mert most felkapták és mindenkinek ilyen van. Amellett, hogy valószínűleg nincs rá szükséged, az is igaz, hogy rövid időn belül elmúlik a divatőrület, és megszűnik az az ok, amiért megvetted. Innentől porfogóvá válik, és ezzel visszatértünk az első ponthoz.
Te mit gondolsz erről a listáról? Hány terméket vásárolsz róla, és mi az, amitől már megszabadultál? Tudnál még hozzátenni? (Nekem hiányzik például a listáról a szívószál.)
A párommal nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekkel töltött együttlét mellett párként, kettesben is szánjunk egymásra időt. Emiatt gyakran élményajándékot adunk egymásnak, vagy épp megbeszéljük, hogy a következő ajándékozós alkalomra mit találjunk ki. Van ebben egy-egy randi, mozi, koncertélmény, de van, amikor utazást adunk. És persze olyan is van, hogy egyszerűen megbeszéljük, hogy amikor a gyerekeket anyukámra tudjuk bízni, kapcsolódjunk ki egy hétvége erejéig valahol.
A legutóbbi alkalom néhány hete volt Tokaj környékén, itt a kiválasztás, a szervezés volt az én ajándékom, a párom egy kupont kapott. A szállásunk Mádon volt egy nagyon kedves és csendes, új és kicsi hotelben. Mindössze húsz fős, és ez a februári hétvége eléggé holtszezonnak számít, így tényleg csend és nyugalom uralkodott.
Hiába kettesben megyünk, azért mindenhol azt nézzük, milyen lenne ugyanez gyerekekkel. Itt egy nagyon jónak tűnő megoldást láttam: a lobby/étkező helyiségből tágas terem nyílik, ahol le lehet ülni kávézni, borozni, beszélgetni, van kártyaasztal és csocsó, innen nyílik a terasz, és az attrakció: a terem jó része üvegpadlós, ugyanis alatta van a játszószoba, amibe így be lehet látni a gyerekekre.
Sötétben és ködben érkeztünk, első este csak egy vacsorára futotta az Első Mádi Borházban, ahová autóval mentünk, így a vacsoránál elmaradt a bor, de a hotelben pótoltuk a welcome drinkkel, ami itt nyilván helyi bort jelentett. Jellemző ránk, hogy nem a szálláson, pihenéssel töltjük az időt az ilyen hétvégéken. Nem kelünk korán, de reggeli után általában nekivágunk a környéknek. Ez most városnézős, autóval kirándulós alkalom volt: a környékbeli falvakat derítettük fel a lassan felszálló ködben, míg megérkeztünk a Bodrog partjára és végcélként Tokajba. Csendes volt a kisváros, de nyitva találtuk a múzeumokat, éttermeket. A helytörténeti kiállítás is szép volt, de amit igazán a figyelmetekbe ajánlok, az a Bormúzeum. Felújított épületben több szinten és minden érzékre hatóan mesél a bort szerető vagy az iránt érdeklődő embernek az ehhez kapcsolódó kultúráról, technológiáról, gasztronómiáról, a környékről és Európa borvidékeiről is. Kipróbálhatod, mennyire vagy képes illatokat felismerni, vagy virtuálisan bejárhatod a Bodrog mentét egy szobakerékpáron ülve.
Miután magunkba szippantottuk a kultúrát, elhatároztuk, hogy megkeressük a Bodrog és a Tisza találkozási pontját. Nem volt nehéz, elég forgalmas közlekedési csomópontot alkotnak nemcsak vízen, de szárazföldön is. Mi úgy láttuk, hiába a Bodrog a kisebb, a szöget tekintve mégis inkább a Tisza folyik belé, és nem fordítva.
A sétában megéhezve ettünk egy-egy lángost, aztán felmásztunk a torkolat és a Tisza-híd felett álló kilátóhoz. Nem egy hosszas mászás, de szép kis kilátás nyílik még ilyen párás tél végi időben is, ragyogó napsütésben kifejezetten látványos lehet. Visszasétálva a városba nekem már nagyon nagy szükségem volt egy kávéra, amit a sétálóutcán található kávépörkölő manufaktúrában fogyasztottunk el – valóban helyben pörkölik a kávét, jó néhány fajtát kínálnak, hozzá néhány süteményt is.
Visszasétáltunk az autóhoz, és most a másik irányba továbbhaladva egy kört alkotva indultunk vissza Mádra, de közben egy kitérővel még felkanyarodtunk a névadó Tokaj-hegyre is. Mivel adótorony áll a tetején, ezért autóval is megközelíthető – lelkes természetvédőként ellentmondásba kerültem önmagammal. Azt tartanám jó megoldásnak, ha csak korlátozott forgalom mehetne fel engedéllyel, de nekünk most jól jött, hogy nem csak turistaúton megközelíthető. Azért elraktároztam magamban, hogy egy napon az ösvényeken is felkapaszkodom majd.
A hétvégéből sajnos kimaradt a hírneves Gusteau étterem. Szerettük volna kipróbálni, és nem gondoltunk arra, hogy vasárnap zárva lehet, meglepve távoztunk a kapuból. Végül Szerencsen kötöttünk ki egy western étteremben, ahol a környék legkedvesebb kiszolgálását kaptuk, és bár nem fine dining, de nagyon jóízű vacsorát. Visszaérve kértünk a szobába egy üveg bort, megnéztünk egy vígjátékot és kipihentük a napot.
Másnap reggel jacuzzival kezdtünk. A wellness részleg nem nagy, de kellemes, a kis jacuzziból hatalmas üvegablakon, inkább üvegfalon át csodálhattuk az ébredő falut, és mellé még szaunázni is lehet. Csak a miénk volt hétfő reggel a hotel, ketten kaptunk reggelit – mivel előre érdeklődtem, külön készítettek számunkra vegetáriánus kencéket a péksüteményekhez – aztán kijelentkeztünk, és a mádi zsinagógához mentünk.
Már érkezéskor nézegettük, hogy mi lehet ez a szép épület, templomszerű, de mégsem az, tornya sincs, meg valahogy nem olyan. Kicsit olvasgatva Mádról és térképet böngészve rájöttünk, hogy ez csak a zsinagóga lehet, aztán azt is megtudtuk, hogy látogatható. A legjobb döntés volt, hogy nem hagytuk ki, mert olyan kulturális élményt kaptunk, ami maradandó. A zsinagóga mellett található rabbiházban vásároltunk belépőt, és a kedves hölgy, aki fogadott, kétórás idegenvezetést tartott. Ma már nem élnek zsidók Mádon, de a felújított zsinagóga és rabbiház él, működik, érezni az atmoszféráján is. Szálláslehetőséget, vallásgyakorlási lehetőséget, könyvtárat, kóser étkezést kínál, és emiatt gyakran igénybe veszik családok, csoportok. Megnézhettük a szép és építészetileg ritka zsinagógát és a rabbiház kiállítótereit is, és tényleg szellemileg feltöltődve távoztunk.
Ekkor már majdnem dél volt és hosszú út állt előttünk hazáig, ezért csak Szerencsen álltunk meg feltankolni némi csokoládéval. A felnőtteknek bort hoztunk haza ajándékba, a gyerekeknek csokit, ebből is látszik, hogy milyen jó környéken jártunk. És mint mindenhol, itt is azt állapítottuk meg, hogy érdemes hosszabb időre visszajönni, és más évszakban is, kerékpárral, Bodrogon hajózással, gasztrotúrákkal és gyerekprogramokkal.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
A sétában megéhezve ettünk egy-egy lángost, aztán felmásztunk a torkolat és a Tisza-híd felett álló 
Legutóbbi hozzászólások