írta KecskesTimea | 2019.03.15. | Egyéb kategória
Ezeket a mondatokat még augusztus huszadikán írtam arról, hogy mit szeretek én ebben az országban. Mit is lehet szeretni benne a maga jellegzetes, kicsit reménytelen állapotában. Március közepe táján átolvastam: nem változott, amit akkor éreztem. Legyen most belőle blogbejegyzés.
A turistautakat, a hegyeket és dombokat, hogy nem lehet elveszni, mert néhány óra járásra mindenhol lakott területre bukkansz.
Hogy nincsenek megmászhatatlan hegyek és extrém természeti képződmények, mégis van épp elég látványosság és elég hegy-völgy ahhoz, hogy fáradjon a láb.
A kék kutakat a falvakban, a kanyargós utakat.
Azt, hogy még mindig van magyaros vendégszeretet és vendéglátás.
A szőlőtermő vidékeket, a bort és persze a pálinkát. Azt, hogy mindenki tudja, hogy a kopott címkés fél literes palackban és a fagyisdobozban valójában házipálinka és pörkölt van.
A vonatfülkében spontán kialakuló beszélgetéseket.
Azt, hogy falun mindenki köszön mindenkinek, és két perc alatt csuda történeteket hallasz, ha szóba elegyedsz a nénikkel, bácsikkal.
A déli harangszót.
A tejfölt, a túró rudit, a főzelékeket, a rakott krumplit. Az új kenyeret, meg a régit, pirítósnak vagy bundás kenyérnek.
Presser Gábort, Kiss Tibit, a Parno Grasztot, a népi táncokat és a gyönyörű ruhákat.
Hogy megterem a füge és a szelídgesztenye, ide jön haza a gólya és a fecske, és ide jön telelni a fenyőrigó.
A naplementét és a napfelkeltét.
Radnótit és Arany Jánost, de Szabó T. Annát és Lackfi Jánost is.
A várakat és a kastélyokat.
A sportolóinkat! Hugh Grant mondta a Love Actuallyben, hogy övék David Beckham bal lába. Hát a miénk meg Lubics Szilvi mindkét lába 
🙂
És lehetne sorolni, hogy mi mindent nem. De ez most nem az a pillanat.
Ha már Radnótit említettem, csak azt kívánom ennek az országnak, amit ő:
„Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.”
írta KecskesTimea | 2019.03.14. | Egyéb kategória
A párommal nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekkel töltött együttlét mellett párként, kettesben is szánjunk egymásra időt. Emiatt gyakran élményajándékot adunk egymásnak, vagy épp megbeszéljük, hogy a következő ajándékozós alkalomra mit találjunk ki. Van ebben egy-egy randi, mozi, koncertélmény, de van, amikor utazást adunk. És persze olyan is van, hogy egyszerűen megbeszéljük, hogy amikor a gyerekeket anyukámra tudjuk bízni, kapcsolódjunk ki egy hétvége erejéig valahol.
A legutóbbi alkalom néhány hete volt Tokaj környékén, itt a kiválasztás, a szervezés volt az én ajándékom, a párom egy kupont kapott. A szállásunk Mádon volt egy nagyon kedves és csendes, új és kicsi hotelben. Mindössze húsz fős, és ez a februári hétvége eléggé holtszezonnak számít, így tényleg csend és nyugalom uralkodott.
Hiába kettesben megyünk, azért mindenhol azt nézzük, milyen lenne ugyanez gyerekekkel. Itt egy nagyon jónak tűnő megoldást láttam: a lobby/étkező helyiségből tágas terem nyílik, ahol le lehet ülni kávézni, borozni, beszélgetni, van kártyaasztal és csocsó, innen nyílik a terasz, és az attrakció: a terem jó része üvegpadlós, ugyanis alatta van a játszószoba, amibe így be lehet látni a gyerekekre.
Sötétben és ködben érkeztünk, első este csak egy vacsorára futotta az Első Mádi Borházban, ahová autóval mentünk, így a vacsoránál elmaradt a bor, de a hotelben pótoltuk a welcome drinkkel, ami itt nyilván helyi bort jelentett. Jellemző ránk, hogy nem a szálláson, pihenéssel töltjük az időt az ilyen hétvégéken. Nem kelünk korán, de reggeli után általában nekivágunk a környéknek. Ez most városnézős, autóval kirándulós alkalom volt: a környékbeli falvakat derítettük fel a lassan felszálló ködben, míg megérkeztünk a Bodrog partjára és végcélként Tokajba. Csendes volt a kisváros, de nyitva találtuk a múzeumokat, éttermeket. A helytörténeti kiállítás is szép volt, de amit igazán a figyelmetekbe ajánlok, az a Bormúzeum. Felújított épületben több szinten és minden érzékre hatóan mesél a bort szerető vagy az iránt érdeklődő embernek az ehhez kapcsolódó kultúráról, technológiáról, gasztronómiáról, a környékről és Európa borvidékeiről is. Kipróbálhatod, mennyire vagy képes illatokat felismerni, vagy virtuálisan bejárhatod a Bodrog mentét egy szobakerékpáron ülve.
Miután magunkba szippantottuk a kultúrát, elhatároztuk, hogy megkeressük a Bodrog és a Tisza találkozási pontját. Nem volt nehéz, elég forgalmas közlekedési csomópontot alkotnak nemcsak vízen, de szárazföldön is. Mi úgy láttuk, hiába a Bodrog a kisebb, a szöget tekintve mégis inkább a Tisza folyik belé, és nem fordítva.
A sétában megéhezve ettünk egy-egy lángost, aztán felmásztunk a torkolat és a Tisza-híd felett álló kilátóhoz. Nem egy hosszas mászás, de szép kis kilátás nyílik még ilyen párás tél végi időben is, ragyogó napsütésben kifejezetten látványos lehet. Visszasétálva a városba nekem már nagyon nagy szükségem volt egy kávéra, amit a sétálóutcán található kávépörkölő manufaktúrában fogyasztottunk el – valóban helyben pörkölik a kávét, jó néhány fajtát kínálnak, hozzá néhány süteményt is.
Visszasétáltunk az autóhoz, és most a másik irányba továbbhaladva egy kört alkotva indultunk vissza Mádra, de közben egy kitérővel még felkanyarodtunk a névadó Tokaj-hegyre is. Mivel adótorony áll a tetején, ezért autóval is megközelíthető – lelkes természetvédőként ellentmondásba kerültem önmagammal. Azt tartanám jó megoldásnak, ha csak korlátozott forgalom mehetne fel engedéllyel, de nekünk most jól jött, hogy nem csak turistaúton megközelíthető. Azért elraktároztam magamban, hogy egy napon az ösvényeken is felkapaszkodom majd.
A hétvégéből sajnos kimaradt a hírneves Gusteau étterem. Szerettük volna kipróbálni, és nem gondoltunk arra, hogy vasárnap zárva lehet, meglepve távoztunk a kapuból. Végül Szerencsen kötöttünk ki egy western étteremben, ahol a környék legkedvesebb kiszolgálását kaptuk, és bár nem fine dining, de nagyon jóízű vacsorát. Visszaérve kértünk a szobába egy üveg bort, megnéztünk egy vígjátékot és kipihentük a napot.
Másnap reggel jacuzzival kezdtünk. A wellness részleg nem nagy, de kellemes, a kis jacuzziból hatalmas üvegablakon, inkább üvegfalon át csodálhattuk az ébredő falut, és mellé még szaunázni is lehet. Csak a miénk volt hétfő reggel a hotel, ketten kaptunk reggelit – mivel előre érdeklődtem, külön készítettek számunkra vegetáriánus kencéket a péksüteményekhez – aztán kijelentkeztünk, és a mádi zsinagógához mentünk.
Már érkezéskor nézegettük, hogy mi lehet ez a szép épület, templomszerű, de mégsem az, tornya sincs, meg valahogy nem olyan. Kicsit olvasgatva Mádról és térképet böngészve rájöttünk, hogy ez csak a zsinagóga lehet, aztán azt is megtudtuk, hogy látogatható. A legjobb döntés volt, hogy nem hagytuk ki, mert olyan kulturális élményt kaptunk, ami maradandó. A zsinagóga mellett található rabbiházban vásároltunk belépőt, és a kedves hölgy, aki fogadott, kétórás idegenvezetést tartott. Ma már nem élnek zsidók Mádon, de a felújított zsinagóga és rabbiház él, működik, érezni az atmoszféráján is. Szálláslehetőséget, vallásgyakorlási lehetőséget, könyvtárat, kóser étkezést kínál, és emiatt gyakran igénybe veszik családok, csoportok. Megnézhettük a szép és építészetileg ritka zsinagógát és a rabbiház kiállítótereit is, és tényleg szellemileg feltöltődve távoztunk.
Ekkor már majdnem dél volt és hosszú út állt előttünk hazáig, ezért csak Szerencsen álltunk meg feltankolni némi csokoládéval. A felnőtteknek bort hoztunk haza ajándékba, a gyerekeknek csokit, ebből is látszik, hogy milyen jó környéken jártunk. És mint mindenhol, itt is azt állapítottuk meg, hogy érdemes hosszabb időre visszajönni, és más évszakban is, kerékpárral, Bodrogon hajózással, gasztrotúrákkal és gyerekprogramokkal.
írta KecskesTimea | 2019.03.13. | Egyéb kategória
Emlegettem már néhányszor a Nincs időm olvasni kihívást, belinkelem újra, és most mesélek is róla egy kicsit. Az ötlet és a kezdeményezés Szabados Ágié – jellemző rám, hogy amikor találkoztam vele, fogalmam sem volt, hogy Ági ismert ember, az RTL híradósa. Még 2017 első felében jött velem szembe a facebookon a csoport ajánlója. Előtte is próbálkoztam már különböző könyves kihívásokkal, többek között a Popsugar 52 hét/52 könyv kihívásával, de azt két egymást követő évben elbuktam. Nem ment az 52 könyv sem, pláne úgy, hogy mindegyiket egy bizonyos témához kellett elolvasni. Akkoriban eléggé kiesett az olvasás az életemből, részben a kemény munka és a sok túlóra miatt, részben mert abban az időszakban bizony sokszor a telefont vettem magam elé könyv helyett. Milyen szerencse – lehet, hogy most már nem találkoznék a csoporttal.
A kihívás lényege, hogy 12 hónap alatt 12 könyvet kell elolvasni, minden hónapban adott szempont vagy téma szerint. Én néhány hónappal az indulása után csatlakoztam, amiről lemaradtam, azokhoz a témákhoz sikerült találnom abból, amit addig elolvastam – mert persze magamnak addig is listáztam. A csoport címe alapján – A „Nincs időm olvasni” kihívás! // 12 könyv – azt éreztem, hogy na ez az, pontosan erre van szükségem! Teljesíthető, de mégis motivál. 2017-ben 35 könyvet olvastam ki, tavaly már a dupláját. Közben könyvtárba is elkezdtem járni és tudatosabban figyelem az ajánlókat, a könyves blogokat, az új megjelenéseket, a sohavégetnemérős könyves listám egyre bővül, bár azóta már ezt is igyekszem tudatosabban fogyasztani. 2018 áprilisa óta a csoporton belül könyvklub is működik, ennek keretében Ági ajánl egy konkrét könyvet a témához, amit aztán a hónap végén facebook live videóban kibeszélünk.
A februári hónap témája a házasság volt, és ezt aztán nagyon sokféle szempontból körül lehet járni. Sokan tapasztaltuk, hogy inkább a válást, elhagyást, a problémákat írják meg, a boldog házasságról kevesebb könyv szól – persze ez logikus is, ami hibátlan, az kevesebb témát ad. Én egészen vegyes könyveket olvastam, nem mindet a témához:
– Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt – ezt még akkor kezdtem, amikor nem tudtam a februári témát, nem illik bele, de csodálatos mű, itt írtam róla.
– Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége – ez volt az én választásom a házasság témájához, de nem sikerült megszeretnem. Sokan nagyon jókat írtak róla, én inkább úgy éreztem, hogy egy remek ötleten alapul, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Megnéztem a filmet is, és ez volt azon ritka esetek egyike, amikor szinte jobban sikerült a film, mint a könyv. Többet ugyan nem adott, de annyit igen, ami a könyv lényege.
– John Marrs: The One – A tökéletes pár – a komoly Kis tüzek és a számomra vontatott Időutazó után jólesett valami pörgősebbet, könnyebben olvashatót elővenni. Ez a könyv nem az a fajta, ami az írás zsenialitásával nyűgöz le. Az alapötlet az, ami megfog: mi lenne, ha a DNS alapján bárkinek meg lehetne találni a tökéletes párját, akivel biztosan összeillik? Öt különböző szálon követjük végig, hogy milyen szituációban kinek hogyan alakul az élete. Izgalmas és közben elgondolkodtató, érdekes beszédtémát ad.
– Elena Ferrante: Amikor elhagytak – ez volt a havi közös könyv, nekem az első Ferrantém. Nagyon nagy hatással volt rám. Elképesztően mélyre húz, szétszed, és amikor már azt hiszed, hogy félreteszed ezt a könyvet, mert nem bírod tovább, akkor kezd egyenesbe jönni. Véletlenül sem akarok spoilerezni, olvassátok el. Nem lesz könnyű, de megéri.
– Szerb Antal: Utas és holdvilág – nagy adósságom volt önmagammal szemben, hogy ez a regény eddig kimaradt, és az elején azt hittem, hogy nem fogom megérteni, hogy miért tartják nagyszerűnek. Az első hatvan oldal egy beszélgetés, vagy inkább elbeszélés, amin nagyon nehezen rágtam át magam. Aztán az utazás, Olaszország és a történet is elvarázsolt, és most ott tartok, hogy mindent el akarok olvasni Szerb Antaltól.
Ti mi jót olvastatok az elmúlt időszakban?
írta KecskesTimea | 2019.03.12. | Egyéb kategória
Múlt héten ott hagytuk abba, hogy készen volt a reggeli és a gyerekek a megpakolt dobozaikkal, kulacsaikkal elmentek az iskolába, apa meg dolgozni. Anya haza a kutyával, be a házba, és körülnéz, hogy mik is a mai teendők.
Főzni majdnem mindennap kell. Többféle módszerrel való kísérletezés után nemrégiben megtaláltam a számomra ideális menütervezőt, ami levette a vállamról a „mit főzzek ma?” és a „mi van itthon?” terhét. Az első kérdést megválaszolja a csodálatos menüterv, a másodikat pedig a hétvégén előre megejtett piaci bevásárlás. A hulladékmentes vásárlás mikéntjéről itt olvashattatok. Annyit tennék még hozzá, hogy ha nem áll módodban piacra menni, vagy éppen valami hiányzik, amit nem tudtál vagy elfelejtettél beszerezni, akkor a szupermarketekben vagy egyéb boltban sem ördögtől való megkísérelni hulladék nélkül vásárolni. Néhány ötlet:
- Ugyanúgy legyen nálad vászonszatyor (tarts mindig a táskádban egyet) és/vagy kosár (ezt az autódban, bicikliden is tarthatod) mintha piacra mennél.
- Hasznos még néhány kisebb textilszütyő, behúzózsinóros zsákocska vagy tüllzsák a kisebb dolgokhoz. Ha ilyened nincs, az otthon még a nejlonzacskós időkből eltett pár újrahasznált zacskó is jó, nem kell emiatt vásárlásba fognod!
- Nagyobb mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt (alma, krumpli) nyugodtan tegyél a saját zacskódba, rá tudod ragasztani a címkét vagy lemérik a pénztárnál. Érdemes szólni vagy mutatni, mi van benne, ha nem áttetsző a zacskód.
- Egyáltalán nem muszáj bármilyen zacskót használni: egyszerűen mérd le az árudat a mérlegen és az egyik darabra tedd a vonalkódot (pénztárnál történő mérésnél is működik).
- A péksüteményeket is teheted a saját zsákodba, ha nincs, még mindig jobban jársz a papírtasakkal, mint a műanyaggal. Ha vigyázol rá, újra is tudod használni. Bevallom, a kenyeret el szoktam venni mindenféle zacskó nélkül, a kosárban a többi élelmiszerre teszem, a pénztárnál pedig én veszem el, a pénztárosnak nem kell megfognia. Higiéniai szempontból vitatható, ennyi szerintem belefér.
- Sajttal, tejtermékkel kapcsolatban a szupermarketekben annyit tudsz tenni, hogy minél nagyobb kiszerelést választasz. A tejfölös vödör jól jöhet majd a következő alkalommal a piacon! Tojásból a papírdobozosat válaszd.
- A húsos, felvágottas pult szokott nehézséget okozni. Tapasztalatom szerint a legtöbb üzlet nem csomagol a magunkkal vitt dobozba. (Legutóbb hosszan álltam sorban a pultnál egy szál kolbászért, mert az önkiszolgáló részen csak vákuumcsomagolt volt, de sajnos a pultnál sem kaphattam meg nejlon nélkül, mert nincs hova ragasztani a címkét… Ilyenkor van az, hogy vannak ötleteim, de nem állhatok le a mögöttem növekedő sorban népnevelni.) Még mindig jobb a pultnál fóliás papírba csomagolt felvágott, mint a tálcás: a fóliás papírt újra lehet használni, vagy le lehet választani a papírról és a fóliát el is lehet mosogatni, mielőtt a szelektívbe teszed.
Na jó, ennyit a vásárlásról egyelőre, ha van kérdésetek, írjátok itt vagy a facebookon, mert látom már, hogy csak a bevásárlás külön poszt lehetne. Tehát hazaviszem a beszerzett nyersanyagot, és jön a főzés. Említettem a menütervet – nem csinálok úgy, mintha a saját módszerem lenne, Pareto lányától tanultam. Evernote és Google Keep alkalmazásokkal kombinálom, előbbiben van a menüterv, ahol lehet, hozzálinkelve a recept, utóbbiban a bevásárlólista kizárólag a menühöz szükséges hozzávalókkal. Vásárlás közben pipálom, így nem veszek semmi feleslegeset, de amikor hét közben főzni akarok, minden van otthon, csak a napi fogyó dolgokkal kell kiegészíteni.
A főzéssel kapcsolatban úgy tudsz hulladékmentesíteni, ha komposztálsz. Szerencsések, akik, mint mi is, a saját kertjükben tehetik ezt, de már megoldható – és akik csinálják, azok szerint nem is ördöngösség – a beltéri gilisztakomposztáló. Ha sok zöldséget tisztítasz, a héjakból készíts alaplét és fagyaszd le, vagy magát a zöldséghéjat is gyűjtheted a fagyasztóban, és egy nagyobb adagot használj fel később. Fagyasztani kiválóan lehet befőttes üvegben, ha nem töltöd teljesen tele.
Kép forrása: https://ecowarriorprincess.net/2018/12/5-simple-easy-tips-to-create-a-fuss-free-zero-waste-kitchen/
Konyhai eszközök terén én elég minimalista vagyok, kevés és tartós edényem van, amik a konyhában már használhatatlanok, azokból lesz a kutyaitató lábos, illetve nyáron mindig teszünk ki vizet a méheknek, madaraknak is. Volt már, hogy egy régi tepsiben rukkolát neveltem, de a műhelyben is használhatók festésre, tárolásra. Ha le kell cserélnem, műanyag fogantyú nélküli fém edényt keresek majd, és igaz ez az evőeszközökre, szedőkanalakra is. A gyerekeink még mindig a színes ikeás műanyag poharakat, tányérokat használják, szeretik és ezeket sem cseréljük le csak azért, mert kinőtték. Amíg jó, addig használjuk, és szerintem ez az egyik legfontosabb: az élettartamuk valódi végéig használni a tárgyainkat.
Legközelebb folytatjuk a főzést, eszünk és el is mosogatunk utána 🙂 Tartsatok velem!
írta KecskesTimea | 2019.03.11. | Egyéb kategória
A hulladékmentességet célként kitűző háztartás egyik első lépése lehet, ha kiborítjuk a szemetest, és átválogatjuk a tartalmát, tulajdonképpen tudatosítjuk, hogy mi is kerül a kukába. Megnézzük, miből van a legtöbb, és ezen kezdünk el először dolgozni, mert általában így lehet már kezdőként látványos eredményt elérni. Amikor hallottam a hulladékmentes útról, akkor mi már évek óta szelektíven gyűjtöttük a szemetet, tehát az, hogy mi van a kommunális kukánkban, nem volt igazán mérvadó. Mégis egy emberként kiáltottunk fel a párommal: tejesdobozok! Akkor még bolti dobozos tejet vásároltunk, naponta akár három litert is, és a legtöbb, amit tehettünk vele, az volt, hogy laposra tapossuk. Nem volt bonyolult a döntés, hogy ezentúl kimérős tejet vásárolunk, szerencsére erre több lehetőségünk is van: a faluba hetente kétszer jár egy tejeskocsi, aminek tudjuk a székesfehérvári és a szomszéd falvakbeli megállóinak időpontjait is, így ha a helyiről le is késnénk, úton-útfélen még összehozhatjuk. Fix pontunk pedig a szombati termelői piacon ugyanez az autó, illetve a városi piacon a tejautomata.
Ez csak a mi példánk volt arra, hogy hogyan indultunk a szelektáló, de a mennyiséget nem csökkenő háztartástól a hulladékmentes felé – és persze még mindig messze vagyunk a céltól.
A szelektív szemetesünk egy nagy kartondoboz a mosogató alatt, ebbe dobjuk a műanyaghulladékot. Mellette van egy műanyag vödör a komposztnak, a papírt két helyen gyűjtjük: a nappaliban egy polcon a bekerülő szórólapokat, újságpapírt, gyerekrajzokat és egyéb használt papírt, a kályha mellett egy dobozban pedig azokat a kisebb papírokat, amik nem alkalmasak papírgyűjtésre, viszont gyűjtósnak elhasználhatók. Az üveget egy merevebb falú bevásárlótáskába teszem a konyhában, és van még külön kisebb dobozunk az elektronikai és a veszélyes hulladéknak is (fénycsövek, elemek). Fémhulladékunk általában konzervdoboz formájában keletkezik, ezeket azonban el tudjuk használni a háztartásban festéshez vagy apró dolgok tárolásához.
Ma a műanyagos dobozt borítottam ki és néztem át, hogy pontosan milyen hulladékot is termelünk. Kéthetente viszik el külön a szelektíven gyűjtött hulladékot, ezalatt az idő alatt egy nagy szemeteszsáknak nagyjából a harmada-negyede telik meg. Nézzük, mit találtam:
- A legtöbb most a csokoládés, kekszes, édességes fóliacsomagolás volt. Hozzá kell tennem, hogy különleges két hetünk volt, a nagyfiam nagyon csokis szülinapi tortájába fogyott ennyi csoki. Ezzel együa stt utána kell néznem, hol kapható csomagolás nélkül csokoládé, van is egy tippem, meg fogom kérdezni a székesfehérvári csokiboltot. Egészségesebb alternatívát tudok: a piacon van kimérős árus, ahol különféle magvakat lehet kapni saját edénybe, akár csokibevonatosakat is.
- Második helyezett a házhoz rendelt ebéd dobozának a teteje. Az alját elhasználom palántázáshoz, több évig is, de a tetőt nem tudtam mire befogni. Ez is különleges alkalom, betegség miatt rendeltünk, alternatíva nyilván a házi főzés. A napi rutin ez, tehát ez a hulladék az általános gyakorlatban kiküszöbölve.
- Harmadik az általam „noname fóliák” kategóriába sorolt csomagolások. Kisebb-nagyobb, szakadt vagy ép, de felbontott tasakok, amiket képtelen vagyok felismerni, és gőzöm sincs, hogyan kerültek a háztartásba. Darabszámra számoltam, nem térfogatra, ezért van ilyen – negatív értelemben vett – előkelő helyezésük, egyébként viszonylag kicsik. Jobban fogok figyelni vásárláskor, hogy hol kerülnek be ezek a házunkba?
- Amik rendszeresen, bár kismértékben bekerülnek, de kiküszöbölhetők: száraztészta zacskója – eddig annyit tudtam tenni, hogy a legnagyobb kiszerelést vettem. Most eszembe jutott, hogy az egyik hipermarketben talán kapható kimérve is! Utána fogok nézni. Ugyaneza helyzet a popcorn és néhány rágcsálnivaló esetében. Zsemlemorzsát készíthetek itthon is – szoktam is rendszeresen, valahogy mégis becsúszott egy zacskó. Porcukorból legutóbb már kaptam papírdobozos kiszerelésűt, a tejfölt pedig kapni kimérve a piacon.
- Ami valóban kihívást jelent: a wc papír fóliája – erre szintén a legnagyobb kiszerelés vásárlása a válaszom. Láttam már óriástekercses, papírba csomagolt verziót is a neten, de a környékünkön még nem. Mélyhűtött zöldségek – sok mindent termelek magam, és csak akkor vásárolok ilyet, ha a sajátom már kifogyott, de a brokkoli például kivétel. Sajnos frissen is fóliába csomagolják. És egyes tisztítószerek. Sok mindent lecseréltem már, de még nem mindenből találtam meg a tökéleteset, illetve van, amiből egyszerűen kevés fogy, és most került ki a kiürült, régi flakon. Ezekről és az alternatívákról biztosan lesz egy külön posztom, amihez még némi kísérletezésre is szükség lesz a házi boszorkánykonyhámban.
Nektek mi teszi ki a legnagyobb mennyiséget a szemetesetekben? Csatlakozzatok ti is a #műanyagböjt kampányhoz, és csökkentsük együtt a hulladékunk mennyiségét!
Legutóbbi hozzászólások