Ez az évem erről szól: önismeret, önkeresés minden formában. Belefér ebbe témába illő könyvek olvasása, pszichológus, a hétvége, amiről meséltem vagy csak simán a tudatosan magamra fordított idő. Az önismeret nemcsak a bensőre vonatkozhat, az is fontos, hogy a testi adottságainkkal, értékeinkkel tisztában legyünk. Az önszeretet kemény dió, és még én is messze vagyok attól, hogy elérjem. Arra gondoltam, hogy ha megtanulom, mi az, ami nekem biztosan jól áll, ami kiemel és nem elnyom, ami engem hangsúlyoz ki és nem azt, amit viselek, akkor talán tehetek egy lépést, ami közelebb visz magamhoz és az elfogadáshoz. A színtanácsadás jó eszköze ennek: a lényege, hogy rengeteg színes kendő segítségével megtudhatod, melyek azok a színárnyalatok, amik a legjobbat hozzák ki belőled, amikben felragyog az arcod.
Több képzett tanácsadó honlapját megnéztem, megkérdeztem az ismerőseimet is, hogy ők kinél jártak, és végül, mivel fontos számomra a fenntartható divat, szempont volt a tanácsadó hozzáállása is, így Mengyán Esztert választottam. Ő biztosan nem fog vásárlásra ösztökélni, hiszen maga is a minimalizmus és a minél környezetkímélőbb öltözködés híve, mi több, a téma vezető bloggere, övé a Holy Duck blog. Vagy ha eleve azzal a tervvel mész, hogy a következő vásárlásodat már a színtípusod ismeretében oldd meg, abban környezettudatos tippekkel segít, ami számomra nagyon sokat nyomott a latban. Gyakran látom hasonló tanácsadók esetében, hogy segítenek az ügyfeleiknek fast fashion üzletekben vásárolni, vagy a honlapjukon biztatnak újabb és újabb vásárlásra, itt ettől biztosan nem kellett tartanom. Időpontot egyeztettünk tehát, és egy esős májusi napon találkoztunk. Kicsit izgultam, több dolog miatt: egyrészt Eszter személye miatt, mindig izgalmas megismerkedni valakivel, aki számomra ismert és követendő ember, akinek a blogját, instagramját követem már egy ideje, de eddig még csak fotókon láttam. Másrészt tartottam attól, hogy nem lesz könnyű hosszasan magamat bámulni egy tükörben, megterhel vagy taszít majd, és nem épp az önszeretet irányába visz el.
Aztán nem lett semmi baj. Eszter kedves és közvetlen, és végülis az egyórás tükörbe nézést is sikerült játéknak felfogni. Az is volt! És természetesen nem is úgy kezdtük, hogy szia, ülj a tükör elé légy szíves. Beszélgettünk, elmeséltem, hogy miért érdekel a színtanácsadás. Sokan vásárlást előkészítő céllal mennek például munkahelyváltás előtt, vagy a meglévő ruháikat akarják átválogatni úgy, hogy biztosan az maradjon meg, ami jól áll. Eszter a vásárlással kapcsolatban is úgy segít, hogy ajánl fenntartható helyeket, magyar tervezőket, ahonnan biztosan nem gyerekmunkával készült tömegárut szerzel be. Én is tervezek egy nyári gardróbfrissítést, hiszen életemben először megyek fesztiválozni, utána pedig szeretném abszolválni az „egy évig nem veszek ruhát” kihívást.
Eszter beszélt a színtípusokról is, képekkel illusztrálva az egyes évszaktípusok jellemzőit és azt, hogy kinek mi áll jól, és milyen, amikor a színtípusához egyáltalán nem illő ruhákat választ. Közben persze járt az agyam és folyamatosan próbáltam megtippelni, hogy nekem vajon melyik a típusom. Sokat gondolkoztam ezen már a színes 10×10 kihívás óta, és végülis arra jutottam, hogy nagyon hasonlítok Eszterre haj- és bőrszín tekintetében (bár a szemünk más, de ez másodlagos) úgyhogy biztosan én is nyár leszek. Mint kiderült, nem lőttem nagyon mellé – ezt a kendők döntik el. A beszélgetés után eljött a pillanat, amikor tényleg le kellett ülnöm a tükör elé, a hajamat és a ruhámat is letakartuk fehér leplekkel, aztán Eszter szép sorban kendőket pakolt elém. A hajra kitérek egy pillanatra – nyilvánvalóan befolyásolja az összképet, itt mégis kizárjuk a szempontok közül akkor is, ha természetes a színe. Leginkább a bőr számít, máodsorban a szem, és azt majd utólag állapítjuk meg, hogy milyen hajszín erősíti a kívánt hatást, mit tegyél, ha változtatni akarsz, vagy ha őszülsz.
Ugyan olvastam korábban mások színtanácsadási tapasztalatairól, de nem tudtam ténylegesen elképzelni a látványt, ahogy az egyik színtől felragyog az arcod, a másiktól elsápad, az egyik öregít, a másiktól betegnek tűnsz, de a harmadiknál a levegőbe csapsz és azt érzed, hogy ez az! Kicsit nehéz az arcodat és a hatást figyelni, és nem azt, hogy az adott szín tetszik-e. A fehérekkel kezdtünk, aztán az alapszínekkel (fekete, szürke, sötétkék, barna) folytattuk, hogy kiderüljön, a hófehér árnyalat nem az enyém, és fekete helyett is inkább sötétkéket hordjak egy elegáns alkalomra. Aztán csoportonként jött a többi szín: pirosak, sárgák, zöldek, lilák, kékek – majdnem az összes lilát elutasítottuk, és zöldből is kevés ment át, pedig nagyon szeretem a zöldet. Mindig igyekeztem kerülni a sztereotípiát, hogy kék szemhez kék ruhát kell venni, és tessék, a kéknek nagyon sok árnyalata állt jól. Kiderült, hogy meleg típus vagyok, a bőrömnek van egy sárgás, ha szépen akarom mondani, aranyos árnyalata, enyhén le is voltam barnulva. Kérdeztem, hogy ez nem vezet-e félre, nem sorolódom-e ettől melegebb típusba, mint amilyen vagyok, de Eszter azt mondta, azért barnulok így, mert ez a típusom, és visszajöhetek télen, de valószínűleg sápadtabban is ezek fognak jól állni.
Közösen kiválogattunk a több mint száz kendőből egy kosárra valót. Az nagyon hamar egyértelmű volt, hogy a nagyon élénk, tiszta, hideg színek nem az enyémek, ezekből egy sem volt a kosárban. Messze a legtöbb a tavasz típushoz tartozott, ezután jött az árnyalás. Két-három kendőt egyszerre kaptam, kontrasztokat és egy szín különböző árnyalatait, hogy pontosítsuk a típusomat. A végeredmény: világos tavasz, avagy tavasz-nyár vagyok. Hordhatok világos, élénk, meleg színeket, a kedvenc türkizemet, megbarátkozhatok a barack és korall árnyalatokkal, ékszerből inkább az arany, sminkből is a ruhákhoz ajánlott színek jöhetnek, és a hajam maradhat természetes, vagy meleg árnyalatokkal feldobhatom. Kaptam egy kártyát, amin szerepelnek az árnyalataim, vihetem magammal ruhavásárláskor, így megkönnyítve a dolgomat. Önmagában látva egy színt nem könnyű ugyanis eldönteni, hogy az hideg vagy meleg, és melyik évszaktípusba illik.
Örültem az eredménynek és a színeknek, kicsit tartottam tőle előtte, hogy pont a kedvenceim nem fognak jól állni. Kicsit sajnálom a lilákat, de belegondolva rájöttem, hogy eddig se igazán hordtam, inkább kiegészítőim (sapka, sál, fülbevaló) vannak lilák, és tulajdonképpen ha kedvem tartja, átvehetek egyes árnyalatokat a nyár típus palettájáról.
És azóta? Még nem vásároltam a kártyámmal – kicsit várat magára a nyár – de már öltözködtem a szekrényemből a színtípusomnak megfelelően. Jobban látom, hogy mi az, amit nem kellene megtartanom, a sminkre is jobban tudok figyelni. A testalkatomhoz kapcsolódóan is kaptam pár tippet Esztertől, ezeket is igyekszem majd szem előtt tartani, és remélem, hamarosan elkápráztathatlak benneteket a teljesen hozzám illő öltözködéssel.
Már május közepe van, és bizony az április sűrű volt sok szempontból, olvasás tekintetében is. A Nincs időm olvasni kihívásban közös könyv most nem volt, csak közös téma: a versek. A téma miatt adódik, hogy ne legyen kijelölt, közös elolvasásra szánt, kibeszélhető könyv, hiszen a vers nem az a kategória, aminél meg lehet adni egy konkrét kötetet, hogy a csoport lassan húszezer tagja azt olvassa, és persze mellette akár szabadon választottat is, ahogy ez lenni szokott. Itt most mindenki maga nézett ki egy-egy verseskötetet, sőt sokan egyszerűen csak azt tűzték ki célként, hogy olvassanak verseket, bármennyit és bármilyet, nem feltétlenül egy kötetbe tartozóakat. Remek ajánlások születtek a csoportban, én most nagy fába vágtam a fejszémet, és a Libri irodalmi díjak májusi szavazására készülve Takács Zsuzsa: A Vak Remény című életműkötetét választottam. Nem olvastam el minden versét egy hónap alatt, de ezt nem is tekintem reális célnak, és igazából hasznosnak sem. A vers nem arra való, hogy vaskos köteteken rágjuk végig magunkat adott idő alatt. Ha minden este elolvasok pár költeményt, akkor egy szokásos méretű, vékonyabb kötet el szokott fogyni egy hónap alatt, de A Vak Remény bizony igencsak vaskos. A versolvasási szokásaimra így sem panaszkodhatom, ez a rendszer szépen beépült, rendszeressé tettem magamnak is és a gyerekeknek is.
A versek mellett a regényekre több idő, energia jutott. Elsőként befejeztem Michelle Obama: Így lettem című önéletírását, ami még márciusról, az inspiráló könyvek hónapjából lógott át, és nagy hatással volt rám. Eddig is szimpatikus volt az Obama család, és így, Michelle útján keresztül, ráadásul egy nő szemszögéből nézve ezt a sikertörténetet, ami nekik az életük, még szerethetőbbek lettek számomra. Különösen a tudatosság, amivel Michelle mindig el akart érni valamit, legyen szó a saját munkájáról, a tanulásról, az anyaságról vagy first ladyként államokon átívelő célokról, nagy hatással volt rám.
Ezután egy könnyedebb olvasmánynak örültem volna, és ebből a szempontból nem is lehet rá panasz, de Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője című regénye már annyira habkönnyű volt, hogy azt éreztem, mellényúltam vele. Számomra ez a könyv a jó példa arra, hogy hogyan ne írjunk első könyvet, végig azt éreztem az olvasása közben, hogy annyi apró ötletfoszlány, karaktervonás, szál volt a fejében, hogy nem igazán sikerült egyet se szépen kidolgoznia, csak valahogy beleszuszakolta egy könyvbe, hátha nem lesz módja még egyet kiadni. A könyv azért siker lett, sokan szeretik, csak nekem nem való. A borítója viszont nagyon szép munka, bájos, romantikus, stílusos, engem is az fogott meg.
Az Obama könyvet e-olvasón olvastam, a másikat meg esténként kikapcsolódásképp, így a táskámban egy harmadik lapult, de kellett mellé jegyzetfüzet is: Marcus Aurelius Elmélkedései a Helikon Zsebkönyvek sorozatából olyan tömör bölcsességet adnak, hogy rengeteget jegyzeteltem belőle. Talán meglepő, hogy ókori filozófiát olvasok. Az inspirációt a márciusban olvasott Ryan Holiday: Az akadály maga az út című könyve adta, ami a sztoikus filozófián alapul, és az egyik legfőbb forrása Marcus Aurelius. Nagyon sokat adott, tervezem folytatni a témát. Bár apró kis könyv, nagyon tömény, hosszan, kis falatokban olvasható.
Nagyon készültem a Libri irodalmi díj szavazására, olyan körültekintően foglalkoztam vele, mintha az én egyetlen szavazatom tényleg számítana a díj odaítélésében. Igyekeztem minél több könyvet elolvasni a döntősök közül, a könyvtárban elsőként Dragomán György: Rendszerújra című novelláskötetét találtam meg. Kicsit ódzkodtam tőle, mert bár Dragomán György írásait, a közösségi oldalon is megosztott tárcáit nagyon szeretem, a könyveit talán nem a legjobbal kezdtem: A pusztítás könyve volt az első, amit olvastam tőle, és az nagyon megviselt. Ezeknél a novelláknál meglepve tapasztaltam, hogy szinte könnyed olvasmányok ahhoz képest, elég hamar felfaltam a könyvet. Ad elgondolkodnivalót és sok, a szokványostól eltérő nézőpontot, de nem nyomaszt annyira, mint amitől féltem. Azért a végére összeadódik a hatás. Szerettem, jó olvasmány volt és a Dragomántól ismert mesteri írás és stílus, de nem éreztem azt így elsőre, hogy biztosan ez lesz az, amire szavaznom kell.
Utána Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem című könyvét vettem sorra. Nagyon sok jót olvastam róla, sokak szerint az év letehetetlen könyve, talán túl nagy várakozásokkal is indultam neki emiatt. Tény, hogy remekbe szabott írás. Zseniális a szerkezete, sose szoktam ezt figyelni egy regénynél, de itt annyira tudatos és világos a felépítés, a történetbe épülő történet és az egésznek adott külső keret. És a tartalom, a téma, a stílus is jó, talán egyszerűen hozzám nem áll annyira közel. Értem a harmincas önkeresés problematikáját, ráadásul magam is nagy önkeresésben vagyok, de ez azt hiszem, más. Nagyon sokat adhat azoknak, akiknek valójában szól, egy egész generáció életregénye lehet, megérdemelten kapott jó kritikákat szerintem is! Nálam második helyezett lett.
Ami nálam a Libri irodalmi díj jelöltjei közül a pálmát vitte – és mint azóta kiderült, a szakmai díjat is – az Szvoren Edina: Verseim című novelláskötetete. Ettől kaptam meg azt, amit a legjobban szeretek egy-egy könyvben és magában az olvasásban: igazi belemélyedést egy-egy történetbe, tűpontos fogalmazást, gyönyörű mondatokat, olyan visszaadását emberi érzelmeknek, amire csak költői képek által van mód, direkt leírással nem megy át. Mélyre ható széppróza ez, a kortárs irodalom esszenciája. Szerintem abszolút megérdemelten nyert, olvassátok el ti is! Ez már egyébként májusi olvasás volt, de ha már leírtam a véleményemet a Krusovszkí regényről – ami egyébként a Libri közönségdíjat nyerte – szervesen ideillett ez is.
Az áprilist Kazuo Ishigiro: Ne engedj el című, nálam régen listás könyvével zártam. Ishigiro szerintem egy irodalmi kaméleon, mindent tud. Engem először Az eltemetett óriással nyűgözött le, a Napok romjai egy gyökeresen más stílusú, de legalább olyan jó regény, a Ne engedj el pedig sci-fibe hajlik. Az általunk ismert világba, konkrét, létező helyre és időbe (Anglia, 90-es évek) helyezett történetből lassan, először kicsit érthetetlenül bomlik ki a tudományos-fantasztikus vonal, disztópiának is nevezhetnénk, amit hátborzongatóvá tesz, hogy maga a környezet teljesen mindennapi, ezzel azt érzékelteti az olvasóval, hogy bármikor, bárhol megtörténhet az, ami a regényben. Annyit talán elmondhatok róla, hogy a főszereplő gyerekek, fiatalok bentlakásos iskolában, egy teljesen zárt világban nőnek fel, előre tudva képzésük – és életük – célját, nem ismerve viszont az okot, a hátteret. Lassan, de izgalmasan bontakozik ki a történet, és amikor mindenre fény derül, az nem éppen szívderítő. Ishigiro méltán kapott irodalmi Nobel-díjat tavaly, ezt ez a könyve is megerősíti.
A hónap nagy könyves eseménye volt a 26. Budapest Nemzetközi Könyvfesztivál. Most jutottam el először, ritkán adódik ilyen lehetőség, hogy egy teljes délelőttöt tölthetek egyedül, ráadásul könyvek között. Igazi fellélegzés volt, ahol ennyi könyv és könyvet szerető ember van egy térben, ott szinte érezni lehet a betűket és a történeteket a levegőben. Standról standra bejártam az egészet, először csak átvenni a hely rezgéseit, aztán konkrétabban, alaposabban végigbogarászni. Nem mentem nagy vásárlási tervekkel, de azért tudtam, hogy lehetetlen új könyvek nélkül hazatérni, úgyhogy egy keretet szabtam magamnak, de nem próbáltam masszívan ellenállni. Volt, amit eleve úgy terveztem, hogy itt szerzek be, figyeltem az akciókra – elég jók voltak egyébként a legtöbb kiadónál! – mutatom, hogy mikkel gazdagodtam:
Szvoren Edina: Verseim – ahogy írtam fentebb
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy – szintén a Libri irodalmi díj miatt, bele is kezdtem azonnal
Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról – új Backman megjelenés, egyértelmű, hogy kellett.
Ryan Holiday: Az ego az ellenség – Az akadály maga az út testvérkötete, amikor kiolvastam, már tudtam, hogy folytatnom kell ezzel.
Shunmyo Masuno: Az egyszerűbb élet művészete – még mindig Ryan Holiday hatása és szelleme, és annak a keresése motiválta a vásárlásomat, amit a címben említ. Zen gyakorlatok, pont erre van szükségem!
Murakami Haruki: Különös könyvtár – egyszerűen imádom Murakami Harukit, a megjelenés óta szemezek az új könyvével és most kedvezménnyel kaptam meg.
Olga Grushin: A sor
Liu Zhenyun: Nem vagyok én aranylótusz – ez a két könyv a Geopen kiadó 20 éves jubileumi sorozatának része. Gyűjtöm a sorozatot, szeretném, ha mind ott állna a polcomon, a kortárs világirodalom kevésbé ismert remekei ezek, gyönyörű borítókkal. Hosszas böngészés, fülszöveg-olvasgatás után választottam ki ezt a kettőt.
Peter Wohlleben: A természet rejtett hálózata
Scott Kelly: Egy év az űrben – mindkettő ajándék a páromnak, hogy ne csak nekem legyen öröm a könyvfesztivál.
A Geopennél kapott vászonszatyorral pedig büszkén járok azóta vásárolni, és hirdetem a mondanivalóját jártomban-keltemben:
Már csütörtök van, és én még mindig nem tudnám röviden összefoglalni, milyen volt az elmúlt hétvégém. Ha valaki megkérdezne róla, ömlene belőlem a szó és csak mesélnék, mesélnék. Olyan feltöltő élményeket kaptam három nap alatt, amilyet még nem tapasztaltam, és biztos vagyok benne, hogy minden nőnek, anyának jót tenne.
Pénteken kezdtünk, már délelőtt találkoztunk a hat lánnyal, akik közül korábban csak egyet ismertem. A trénerünk, a program vezetője Paizs Dóra volt, az Anyacsavar alapítója, megoldásközpontú coach, aki szakmai eszközein túl támogató jelenlétével és azzal is erősítette a csoportot, hogy maga is részt vett a feladatokban, és ezzel ő is megnyílt felénk. Nem egy hagyományos tréning volt ez, hanem, ahogy Dóra a honlapján írta, megtartó női kör.
Ismerkedés után voltak páros és csoportos feladatok, beszélgetések, amikkel lassan egyre mélyebbre merültünk, főleg önmagunkban. Számomra is meglepő, hogyan lehet egy hét fős csoportban igazán magaddal foglalkozni, a saját nehézségeiden dolgozni, és a tapasztalatom az, hogy lehet, és működik. Van egy témád, egy elakadásod, ami a mindennapokban foglalkoztat, ami nehézséget okoz. Lehet, hogy nem is tisztult még le benned, nagyon tág, nem tudod még egy mondatban vagy egy kérdésben megfogalmazni. Vagy van egy vágyad, egy célod, amihez szívesen eljutnál, de fogalmad sincs, hogy a jelenlegi élethelyzetedből merre kanyarog az út efelé a cél felé. Ehhez kapsz továbbgondolkodásra ösztönző kérdéseket, impulzusokat. Gondolkodsz, írsz magadnak róla, jegyzetelsz, összegyűjtesz pár gondolatot, aztán átbeszéled a társaddal, meghallgatod őt is, ebből új inspirációt kapsz, majd visszaviszed a teljes kör elé, és meglepődsz, hogy milyen ráébredéseid, felismeréseid lettek.
A beszélgetés mellett már az első nap rajzos feladatunk is volt – és nem, nem baj, ha úgy gondolod, hogy nem tudsz rajzolni, nem vagy kreatív. Én is óvodás módon kezdtem el színezni, aztán közben, a kapott kérdések, célok mentén gondolkodva, a rajzolás által felszínre kerülő érzelmek, ötletek, maga a kéz mozgása olyan flowba vitt, hogy szinte úgy kellett feleszmélnem, és csak utána döbbentem rá, hogy másfél órája rajzolok folyamatosan. Ez is nagyon fontos: hogy van idő. Mindenre van idő, szabadon létezel, nem szakít félbe senki, nem jön oda egy gyerek sem „anya! anya!” felkiáltásokkal. Sőt, akkor eszel, iszol és mész vécére, amikor akarsz!
Sokat voltunk a szabadban is, függetlenül az időjárástól. Erre a csodálatos májusi hétvégére jutott szél, eső és hideg, de a természet minden időben szép, a megfelelő ruházat megvéd, utána pedig vár a wellness. Mert azt még nem mondtam, hogy maga a program egy kényelmes hotelben zajlik, a jelszó az, hogy a testet és a lelket is kényeztetjük. Például módunkban áll kialudni magunkat. Na, a hétből öten első este inkább a beszélgetés folytatását választottuk egy üveg bor mellett, a másodikon meg a szaunát, de az tény, hogy amikor végül elaludtunk, reggelig senki sem ébresztett fel legszebb álmunkból. Az alvás mellett finomabbnál finomabb ételek vártak, és nem nekünk kellett megfőznünk őket! Lazuláshoz pedig ott volt a wellness részleg. Amit ki is használtunk: pénteken egy rövidebb séta, szombaton egy néhány órás könnyű túra után melegedtünk fel benne.
Ez utóbbiról szeretnék még írni, mert számomra az egyik legmaradandóbb élmény volt. Emlegettem már Erling Kagge: Menni című könyvét. A szombati séta tökéletes megvalósulása volt annak, amiről a könyv ír. Kaptunk iránymutatást, vittük a saját témánkat gondolkodni, és mellé választhattunk idézetet is. Engem már meg se lepett, hogy többségünknek mennyire találó, segítő idézet jutott, az enyém azonnal előrelökött a gondolkodásban, egy az egyben a szívemhez szólt. Ezen a sétán mi magunk viszont egy árva szót sem szóltunk. Csak mentünk, a saját ritmusunkban, néha elővettük az útvonalról szóló kis írásunkat, néha az idézetet, néha felírtunk valamit, ami „kiesett” a sétából, ahogy Dóra mondta. Én már mosolyogtam magamon, mert olyan coelhói bölcsességek merültek fel belőlem, hogy naplementés mémet lehetne rájuk alapozni, mégis ott és akkor szimbolikusak és sokatmondóak voltak. Az egyiket felírtam itthon a falitáblánkra:
Folytasd az utadat. Ha zsákutcába érsz, majd döntesz felőle és megoldod.
Lehet, hogy üres szólamnak hangzik, de ahogy én ott és akkor kaptam ezt a gondolatot egy konkrét zsákutcában, és azonnal leesett az átvitt értelmű jelentése, az megmaradt, és azt gondolom, később is fogom tudni használni. És aztán persze ezt is feldolgoztuk, átbeszéltük, visszajelzéseket kaptunk. A legtöbbet nekem ez segített, és talán ezen a területen tanultam a legtöbbet – és még van hova fejlődnöm: úgy hallgatni a másikat, hogy a fejemben közben ne az járjon, hogy én mit tudok hozzáfűzni a mondanivalójához, hanem tényleg értő figyelemmel, és megtanulni úgy kérdezni, hogy az őt még tovább vigye a saját kérdésén való gondolkodásban. Kaptunk visszajelzést arról, hogy mások milyen erősségeinket ismerik fel, vagy hogy mit látnak, mitől leszek képes valóban megvalósítani, amit elképzelek? Ezek hihetetlenül motiválóak és megerősítőek.
Volt még kreatív munka a rajzoláson kívül is, vasárnap pedig zárófeladatként egy papírlapon a gyakorlatba ültettük át, amin két napja dolgoztunk: konkrétan beterveztük a napjainkba azokat a dolgokat, amiket szeretnénk elérni, vagy ami hiányzik ahhoz, hogy önmagunk legyünk, a saját teljes életünket éljük, a helyünkön legyünk. Összeírtuk, hogy milyen lehetőségeink vannak erre, honnan kaphatunk támogatást hozzá, milyen konkrét lépéseket kell tennünk. Erőt kaptunk ahhoz, hogy merjük felismerni a saját szükségleteinket, és – nem csak erre a néhány napra – előtérbe helyezni őket. Persze, visszaérkezünk a hétköznapokba és megint a gyerekek lesznek az elsők, és nincs is ezzel semmi baj. De most már képesek vagyunk a saját szemszögünkből nézni az életünkre, felismerni, hogy az a miénk, és mások – akár a férjünk, a gyerekeink – szükségleteit a magunké mellé rendelni, nem pedig a magunkét úgy-ahogy beszuszakolni a másokéval már megtömött napjainkba.
Dóra nem engedi el a kezünket, van folytatás, lesznek még feladataink, találkozunk is a jövőben. De ez a hétvége már így is olyan ajándék, amit tényleg minden anyának receptre írnék fel, ahogy a címben is írtam. Egy olyan körben lehettem három napig, ahol a végén mindenki úgy érzi, hogy kapott – pedig ehhez nyilvánvalóan mindenkinek adnia is kell, mégis többel távozunk, mint amivel odamentünk. Amiből leadtam, az a szorongás és az elvárásokban való hit, soha még semmi nem csökkentette ennyire a megfelelési kényszeremet. Olyan hely volt ez, ahol mindenki más és más gonddal küszködik, mégis mindenki érti a másikat. Az az igazi sisterhood jött létre, a női bajtársiasság, aminek olyan jó lenne meglennie a mindennapokban is. Élményeket, feltöltődést, felismeréseket, tapasztalásokat kaptam, és olyan új ismeretségeket, amikért mindig hálás leszek.
A múlt héten jutott el hozzám egy kanadai vlogger anyuka egyik videója, amiben egyszerűen kamera elé állva felsorolja azokat a dolgokat, amiket már nem vesz meg, és meg is indokolja, miért nincs szüksége ezekre a termékekre. Nem voltam rest egy jegyzetfüzettel ülni a húszperces videó elé, és lefirkantani a listáját, aztán egy cseppet elgondolkodni rajta. A nagy részét én sem veszem meg, de van közte olyasmi, amihez ragaszkodom, vagy olyan szolgáltatás, amire épp azért adok ki pénzt, mert magamnak nem vagy nem olyan szépen tudnám megcsinálni, vagy épp több hulladékkal járna. Sarah indokai változatosak, leggyakrabban a spórolást említi, de ezek összefüggő dolgok, hiszen a tudatos vásárlás, a minimalista szemlélet magával hozza, hogy kevesebbet költünk, akkor is, ha nem épp ez az elsődleges indokunk. Én például sok esetben a műanyagmentesség miatt nem veszem meg az adott terméket, de ezzel nyilvánvalóan pénzt is takarítok meg.
A lista sok pontjára igaz, hogy nem arról van szó, hogy soha többé ne vegyünk ilyesmit, inkább csak arról, hogy nincs szükségünk még egyre csak azért, mert jópofa, vagy hogy a meglévőt használjuk az élettartama végéig, javítsuk meg, használjuk újra. De miből is áll össze a lista?
50 dolog, amit már nem veszek meg
1. Porfogók, dísztárgyak – szerintem egyértelmű kategória, ez az, amire semmi szükség. Számomra egy üres vízszintes felület vagy néhány virág sokkal rendezettebben hat, mint az apró kacatok.
2. Ruhák – ez az egyik pont, ahol nem arról van szó, hogy egyáltalán ne vegyél ruhát. De tedd ezt tudatosan, és csak azt vedd meg, amit tényleg hordani fogsz, ami valóban jól áll, és ha lehet, fenntartható forrásból vagy használtruha-üzletből vásárolj. A fenntartható divatról itt írtam bővebben.
3. Noteszek, naplók – ez az én érzékeny pontom, imádom őket. Viszont amit megveszek, azt használom is! Van egy határidőnaplóm és több keménytáblás füzetem külön funkcióval, ezt a listát is az egyikbe jegyzeteltem, és van bullet journalom. Többet nem veszek addig, amig valamelyik be nem telik. Másoknak megoldás lehet az is, ha ezek helyett kizárólag telefonos alkalmazásokat használnak – én is használok párat, de annyira grafomán vagyok, hogy kell a papír is. A tudatos vásárlás viszont itt is fontos.
4. DVD-k, CD-k – a mai világban annyi lehetőségünk van már online filmet nézni és zenét hallgatni, hogy ezt tényleg feleslegesnek tartom. Mi csak azokat vesszük meg, amelyek esetében fontosnak tartjuk, hogy ebben a formában is ott álljanak a gyűjteményünkben. Az online formátum esetében viszont szeretném kiemelni a törvényes forrást, támogassuk az előadókat!
5. Cukros üdítők – erről teljesen leszoktunk, főleg a műanyag palack miatt. Vizet és teát iszunk, ritkán veszek üveges gyümölcslét vagy szörpöt, de jön a szezon, nemsokára készítem a saját italokat.
6. Táskák – mániásoknak, függőknek szóló pont. Mérjétek fel, hogy hány táskára van valóban szükségetek, legyen néhány olyan szín, ami sok ruhátokhoz megy, illesszétek be ezeket a minimalista ruhatárba, de nem kell minden napra másik táska. Nézd át a készletet és legközelebb akkor vegyél, ha az egyik tönkremegy.
7. Ékszerek – ebből sem kell sok, nem kell újabb és újabb bizsu. Néhány klasszikus darab, néhány színváltozat elég, és még ott vannak azok, amikhez érzelmi kötelék fűz, ennyi pont megfelel.
8. Illatosítók – néhány csepp illóolaj, és a kérdés meg is oldódott.
9. Smoothie, facsart gyümölcslé – minek vennél meg olyasmit, amit otthon pár perces munkával elkészítesz, és még azt is biztosan tudhatod így, hogy mi kerül bele.
10. Testpermet – Sarah ehelyett is illóolajat használ.
11. Műszempilla – én sosem használtam, bár nem túl dús a szempillám, de olyan idegennek éreztem. Elég egy szempillaspirál, ami kiemeli azt, ami természetesen adatott.
12. Tejtermékek – Sarah laktózérzékeny, tehát neki nem volt nehéz ez a döntés, mindent növényi alapanyagokból készít magának. Ez persze opcionális, akinek nem okoz gondot a tejtermék, az valószínűleg olcsóbban jön ki, mintha kesudióból készítene magának sajtot. Ha érint a téma, járj utána, könnyen és olcsón lehet otthon például rizstejet készíteni.
13. Tömegtermelésú húsáru – akinek fontos a környezetvédelem, annak érdemes a húsfogyasztását csökkenteni, és az igényének megfelelő mennyiségű húst helyi termelőktől beszerezni.
14. Borotva, borotvagél, különösen az eldobható verzió. Sarah az epilátorra esküszik, én legközelebb hagyományos pengével működö fém borotvaszettet fogok vásárolni.
16. Körmös – Sarah itt a szolgáltatás megvásárlására gondol, és arra, hogy mennyit spórol azzal, hogy magának festi a körmeit. Én bevallom, ehhez nem vagyok elég ügyes, és kiadok rá egy kisebb összeget háromhetente, viszont nem veszek lakkokat és lemosókat egy ideje. Azon is gondolkodom, hogy teljesen elhagyjam a lakkozást.
17. Különböző tagságok – edzőterembérlet, újságelőfizetés, egyéb tagságok. Ezt is házilagos megoldással – otthoni edzés az edzőterem helyett, netes olvasás – oldja meg a havi bérletek helyett. A magazinokat én is lemondtam, de az uszoda olcsóbb bérlettel, mint jeggyel, és itthon nem igazán megoldható.
18. Tisztítószerek – még ha nem is álltál még át az ökotudatos tisztítószerekre, akkor sem kell minden felületre külön tisztító és fertőtlenítő, néhány flakonnal megoldható minden.
19. Palackos víz – számomra egyértelmű, a hulladékmentes háztartás egyik első lépése. Le a műanyagpalackkal, a legtöbb helyen kiváló a csapvíz, hozzá a saját kulacs.
20. Szárítógépbe való illatosító kendő – Sarah szerint egyszerűen felesleges. Nekem szárítóm sincs, úgyhogy ez a pont eleve kipipálva.
21. Öblítő – ezer éve ecetet használok, újabban pár csepp illóolajjal. Nem árt a mosógépnek, a ruhának sem, és nem lesznek ecetszagúak sem. Az öblítők összetevőire ráadásul sokan érzékenyek.
22. Élelmiszerek – itt is a tudatos vásárlálsról van szó, nem arról, hogy ne vegyünk ennivalót 🙂 Menütervvel és az az alapján írt bevásárlólistával menj vásárolni, és ne térj el a listádtól. Rengeteg élelmiszert dobunk ki sajnos, tudatossággal ezen is segíthetünk.
23. „Hátha szükség lesz rá” dolgok. A nagy részükre sosem lesz szükség. Gondold végig, amiből az életmódod alapján tényleg kell tartalék otthon, abból tarts tartalékot, de ne halmozd ezeket.
24. Impulzusvásárlás – ez besorolható szerintem az élelmiszer kategóriájába, bár van, aki parfümöt, ruhát, sok minden más egyebet impulzusvásárol. Ezen is segíthet a bevásárlólista.
25. Zacskós saláták – csakúgy, mint a smoothie esetében: vegyél inkább egy fej salátát, és készítsd el magadnak, keverd idényzöldségekkel.
26. Alkoholos italok – ezzel tudnék vitatkozni, nálunk mindig van itthon néhány palack jó bor. De az, hogy halmokban álljanak az ajándékba kapott, szeretem is meg nem is italok, annak tényleg semmi értelme, főleg, ha mellette készleteket halmozol fel abból, amit valóban szeretsz. Ajándékozd el, amit nem fogyasztotok el és csak akkor vegyél új palackkal, ha a készletcsökkenés indokolja.
27. Játékok – kicsit vicces számomra, ahogy Sarah magyarázza, hogy nem kell elhalmozni a gyerekeket játékkal, ők már csak karácsonykor és szülinapon adnak nekik új játékot. Azért ez szerintem elég általános, vagy tévedek?
28. Tányérkészletek – nincs szükség több szett szép tányérra vagy évszakonkénti választékra, egy mindenre jó készlet kell és kész. Nekünk van egy sok különböző darabból álló mindennapi „készletünk” és egy ünnepi szett.
29. Kávéfilter – ide írhatnám még a kávékapszulát, mindkettő helyett javaslom a hagyományos kávégépet vagy a klasszikus kotyogóst, de ott van még a lenyomós kávékészítő (french press) is.
30. Mosogatógép-öblítő – ezt így hívják magyarul? Sarah szerint felesleges, nekünk mosogatógépünk sincs, úgyhogy nem tudok hozzászólni.
31. Salátaöntet – mint a saláta esetében. Kell egy finom olaj, ecet, néhány fűszer, esetleg joghurt és kész is.
32. Műanyag fogkefe – a fa vagy bambusz tartósabb és komposztálható!
33. Szezonális dekoráció – Sarah a karácsonyi időszak kivételével nem cserélgeti a lakásdekorációt. Én sem, nem is nagyon vannak eszközeim ehhez. Terítőket használok és virágokat, karácsonykor pedig előkerül az évek óta meglévő dekoráció.
34. A legújabb kütyük – sokan veszik meg csak azért az újabb és újabb telefont, tabletet, okosórát és más eszközt, mert az a legfrissebb fejlesztés és úgy érzik, meg kell, hogy legyen nekik. Valójában annyival többet nem tud egy-egy újabb cucc, hogy le kelljen érte cserélni a meglévőt. A tervezett elavulás elég nagy környezeti probléma, ezzek csak súlyosbítjuk.
35. Szuvenírek – a legjobb, amit hazahozhatsz az utazásról, az egy fotó és az emlékeid, esetleg írj naplót, készíts scrapbookot, ragaszd be a jegyeket és emlékeket.
36. Kábeltévé-előfizetés – tévét kiválóan lehet nézni a neten, az előfizetés lemondása teljesen jó spórolási ötlet.
37. Folyékony alapozó – Sarah szerint a púder jobb és olcsóbb. Én sosem használtam alapozót, nem szeretem az érzést az arcomon, egy vékony réteg kis púder elég. Ez nyilván bőrtípus kérdése is, de árban valószínűleg mindenképp kedvezőbb.
38. Hajápolók – a repkedő szőke hajú Sarah samponon és kondicionálón kívül nem használ semmit. Én épp átmeneti állapotban vagyok ezen a téren, bár formázókat, habot, lakkot rég nem használok, most a samponmentes élettel is kísérletezem.
39. Szájvizek – ha rendesen mosol fogat és használsz fogselymet, akkor nincs rájuk szükség.
40. Akciós termékek – amit csak azért veszel meg, mert akciós. Még egyszer gondold végig, hogy tényleg szükséged van-e rá? Ha húsz százalékkal olcsóbb, akkor is kiadod rá a maradék árat, amit nem tettél volna meg, ha nincs rajta az akciós felirat.
41. Magassarkúk. Neked hány van? Nekem egy világos és egy sötét, nagyon ritkán hordom őket. Nem igaz, hogy egy nőnek szüksége van több színben és stílusban magassarkú cipőkre. Annyira van szükséged, amennyit tényleg hordasz is, és azért ez nem a hétköznapok viselete.
42. Alkalmazások. Erre nekem nagyon jó volt a digitális detox, nincs játék a telefonomon és sok mástól is megszabadultam, és azóta az ezzel kapcsolatos hirdetéseknek is kevésbé dőlök be.
43. Félkész ételek. Előrecsomagolt, hámozott zöldségek, mirelit félkész ételek. Nagy ritkán vásárolok mirelit nudlit, mert a gyerekeimnek pont az a kedvence, de ezen kívül nehezen tudom elképzelni, mi az, amire szükségem lenne, és egészségesebb is, amit magunk készítünk.
44. Fürdőruhák. Megint a fenntartható divat szemlélete: nincs szükségünk sok, többszínű, több fazonú dresszre és bikinire. Egy vagy két fürdőruha kell, amit tudsz váltogatni, illetve be lehet szerezni különböző, de egymással harmonizáló bikinialsókat és -felsőket, amivel a variációk száma többszöröződik. Nekem két fürdőruhám van, az egyik az úszódressz, a másik a strandra és wellnessbe használatos, és egy bikinim, amit már csak a kertbe veszek fel 🙂
45. Frizurakiegészítők. Ebben egészen minimalista lettem, hosszú a hajam, ő maga épp elég változatos tud lenni fonva, copfozva, kibontva, kontyban, ehhez néhány hajgumi kell és pár hullámcsat.
46. Takarók és párnák. Puhák, kellemesek, otthonos, kuckózós hangulatot lehet velük teremteni, de ehhez elég az a pár darab, ami már megvan a lakásodban. Nem kell minden télen vagy borús novemberben újakat venni csak azért, mert újabb cuki mintákkal és bolyhos anyagokkal jönnek ki a gyártók.
47. Bögrék. Imádom a bögréket és néha áldozatul esem nekik. A legutóbbi egy limitált Nincs időm olvasni kihívás bögre volt, előtte meg az adventi vásáros. Jó, ez is néhány hónap alatt kettő, tehát nem kifejezett halmozás, de tény, hogy épp elég lenne a meglévő itthoni készlet is. Sarah azt mondja – és igaza van – hogy minden bögre pontosan ugyanazt tudja: iszol belőle. A kedvenc pöttyös bögrém nemrég kezdett ereszteni és lett új élete ceruzatartóként. Igazából egy hatalmas teás és egy valamivel kisebb kávés bögrére van szükségem, ez a kettő is elég lenne, szóval még az sem ok a vásárlásra, ha a meglévő sokból valamelyik eltörik,
48. Mikroszálas kendők. Nekem is van még itthon abból az időből, amikor nem tudtam, mennyire károsak: használat közben és utána, a lassú lebomlás folyamata során mikroműanyagok szabadulnak ki belőlük, és szennyezik a talajt, a talajvizet, és onnan aztán mindnehová eljutnak. Venni nem fogok többet, kiválóan megteszi helyettük a konyharuha, a régi póló, ablakpucoláshoz az újságpapír.
49. Műanyag zacskó. Teljesen egyértelmű, ha a műanyag palacknál azt írtam, hogy annak a kiiktatása a hulladékmentes vásárlás első lépése, akkor most helyesbítek, igazából ez. Ne vegyél műanyag zacskót, mindig legyen nálad saját szatyor.
50. Trendi cuccok. Amit csak azért veszel meg, mert épp divatos, mert most felkapták és mindenkinek ilyen van. Amellett, hogy valószínűleg nincs rá szükséged, az is igaz, hogy rövid időn belül elmúlik a divatőrület, és megszűnik az az ok, amiért megvetted. Innentől porfogóvá válik, és ezzel visszatértünk az első ponthoz.
Te mit gondolsz erről a listáról? Hány terméket vásárolsz róla, és mi az, amitől már megszabadultál? Tudnál még hozzátenni? (Nekem hiányzik például a listáról a szívószál.)
Előrebocsátom: nagyjából semmi közöm a divathoz. Sosem érdekeltek a trendek, nagyjából a kirakatokból vagy cikkekből tájékozódtam, de soha nem volt szempont a ruhavásárlásnál, hogy a kiválasztott darab az aktuális divatnak megfelelő legyen. Talán ironikus is, hogy épp amiatt a törekvésem miatt kezdek el a témával foglalkozni, hogy még kevesebbet vásároljak, illetve amit mégis megveszek, az minél környezettudatosabb beszerzés legyen.
Biztosan sokat hallottatok már a divat, főleg a fast fashion áruházak sötét oldaláról: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, a mezőgazdaság után a világon a második legnagyobb vízfogyasztó. Az ENSZ felmérése szerint egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 3000 liter víz fogy. Ráadásul a boltokba kerülő ruhamennyiség nagy részét feleslegesen gyártják le, hiszen 85%-ukat nem tudják eladni – gondoljatok bele, mennyi felesleges víz ez! És még amit eladnak, annak is jó része csak áll a szekrényekben, sokan nem hordják a meglévő ruhadarabjaik felét sem. Ha ez még nem lenne elég, újabb megdöbbentő tény, hogy világszerte hány gyereket foglalkoztat a ruhaipar: a Nemzetközi Munkaszervezet ezt a számot 2018-ban 260 millióra becsülte!
Ezeket az adatokat, korábbi kutatásokat olvasva nagyjából három éve vizsgáltam felül a ruhavásárlási szokásaimat. Mivel soha nem voltam igazán impulzusvásárló ezen a téren, csak néhány évente, például munkahelyváltáskor frissítettem a ruhatáramat, vagy szokásom volt karácsonyra minden évben egy csinosabb ruhát beszerezni, „mert megérdemlem”. Ezzel még nem is lenne nagy baj, de ezek jellemzően fast fashion termékek voltak. Szerintem a következő alapelvek szerint lenne jó vásárolni, hogy az említett környezetterhelést csökkentsük – és ez rímel a minimalizmusra és a hulladékmentességre is.
Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Amikor megtetszik egy darab, gondold végig, illik-e a meglévő ruháidhoz, hordanád-e valóban rendszeresen? Nincs már egy tucat hasonlód a szekrényedben? Livia Firth dokumentumfilmes, divatforradalmár szerint a tudatos ruhavásárlás alapkérdése: viselni fogom legalább harmincszor? Ezzel a módszerrel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt sok ruha nem állja ki a boltban a kérdés próbáját, másrészt elgondolodva rajta, elkezdjük a szekrényeinkben porosodó darabokat is többet hordani és kreatívabban használni.
Nézd át a ruhatáradat: mi az, amit igazából soha nem vennél fel, hiba volt megvenni? Vagy amit kihíztál, de hátha jövő nyárra megint jó lesz? Rendezz garázsvásárt, ruhacsereberét a barátnőiddel, vagy add oda a Remixnek!
Ha ez megvan, nézd át újra, kritikus szemmel. Van olyan darabod, amit azért nem hordasz, mert nincs mivel felvenned? Pakold ki a cuccaidat, párosítsd őket, próbálj ki merész szetteket, izgalmas kombinációkat vagy a szokványostól eltérő felhasználási módokat. Egy alkalmi ruha egy vagány dzsekivel menő hétköznapi öltözék lehet. Hordd a meglévő darabjaidat, vásárolj a szekrényedből! Amit így sem veszel fel, az mehet az előző pontban említett helyekre.
A másik fontos kérdés, mielőtt új ruhát vásárolsz: ki készítette? Nagyon sokszor nem tudunk válaszolni a kérdésre, és ilyenkor valószínű, hogy bangladesi gyerekek gyártották le az adott ruhadarabot. Ha nem támogatod ezt, vásárolj magyar tervezőktől, keresd fel a közeli varrónőt, aki akár fotó alapján is elkészíti neked a divatlapban látott csodát, vagy nézz körül a különböző vásárokon. Igen, így valószínűleg drágább lesz a ruhád, mintha a fast fashion boltban megveszed. Cserébe tartósabb, jobb minőségű, megbecsült darabod lesz, valóban megfizeted egy helyi vállalkozó munkáját – és ha tudatosan vásárolsz, a meg nem vett fast fashion cuccok árából így sokkal jobb ruhákat kapsz, bár kevesebbet. Itt találsz egy jó kis listát a fenntartható divat magyar tervezőiről, készítőiről.
Találd meg a saját stílusodat! Lehet, hogy azért nem hordod sok ruhádat – pedig amikor megvetted, még tetszett – mert egyszerűen nem illik hozzád. Ez jó kis önismereti játék is: tapasztald ki, milyen színek, fazonok állnak jól, és mi az, amiben valóban jól is érzed magad, mert az egyéniségedhez is megy. Ha tanácstalan vagy, menj el egy színtanácsadásra, ebből már léteznek kifejezetten kedvező árúak is. Én is megyek májusban, mindenképpen írok majd róla.
Vásárolj turkálóban! Nem ciki, sőt menő, kifejezett kincsekre lehet bukkanni, olcsó, és nem utolsósorban így legalább duplájára növeled egy-egy ruhadarab életciklusát. Felmérések szerint az európai nők 3-4 hordás után megunják és cserélik a ruháikat. Te hordd legalább harmincszor!
Hardcore tudatosan öltözködők kiépíthetnek egy kapszula ruhatárat is. Ezt általában évszakonként szokás kialakítani, és annyit jelent, hogy kevés, de egymással jól kombinálható alapdarabot választanak ki, és az ezekből összeállított szetteket hordják.
Aki még itt nem tart, annak ajánlom a címben is szereplő 10×10 gardróbkihívást, a kapszulagardrób előszobáját vagy kicsiben elvégzett kísérletét, amiben épp most én is részt veszek. A kihívás lényege: válassz ki tíz ruhadarabot, állíts össze ezekből tíz szettet, és hordd őket tíz napig. A tíz darabba nem számít bele az otthoni kényelmes, az alvós, a sportruházat, a munkaruha, ha van ilyened, a fehérnemű és kiegészítő és a kabát. A cipők kérdése izgalmas – nehezítheted magadnak a kihívást azzal, hogy mondjuk a tíz ruhadarab mellé két pár cipőt hordasz ezekben a napokban, de eredetileg nincs ilyen megkötés. A kihívás erdeetileg a Style Bee blogon jelent meg és indult világhódító útjára. Én most Holy Duck Eszter felhívására veszek részt benne, aki annyival tette izgalmasabbá a játékot, hogy kifejezetten a színekre koncentrál. Ha te is belevágsz, érdemes előtte megnézned a következő tíz nap várható időjárását és a programjaidat – most például beleesett a húsvét is a tíz napba.
Az én tíz kiválasztott ruhám:
egy klasszikus kék farmer, F&F márkájú, a nővéremtől örököltem
egy zöld Tchibo jeggings
lila, paisley mintás szoknya, amit a párom anyukája varrt és alakított át később rám
világoszöld Tchibo kordszoknya
bordó bonprix alkalmi ruha
sötétkék F&F felső
rózsamintás turikincs felső
pillangós rövidujjú felső, azt hiszem, ez is F&F
szürke atléta, talán Aldi vagy Lidl beszerzés
világos rózsaszín kardigán, ez is bonprix
Ahogy az elején írtam, nem vagyok egy nagy divatguru. A felsorolt ruhák mindegyike legalább hároméves, és igen, ezek a lila szoknya és az örökölt farmer kivételével még kevésbé tudatosan vásárolt darabok. Viszont a legutóbb tavaly nyáron vettem magamnak egy nyári ruhát, így ha részt vennék egy olyan kihívásban, hogy tíz hónapig ne vásároljak ruhát, akkor ezt különösebb erőfeszítés nélkül már teljesítettem volna. (Azért a színtanácsadás után majd tervezek némi használtruha-beszerzést!) Így aztán az, hogy meglévő ruhákból öltözködjek, nem okoz nehézséget, de a nyolcadik napra a változatosság hiánya már kezd zavarni. Lehet, hogy eggyel kevesebb szoknya és eggyel több nadrág kellett volna, vagy még egy pulcsi – és persze a változékony időjárás is nehezíti a helyzetet. De azt hiszem, így a vége előtt nem sokkal egész jól sikerült megoldanom a feladatot, a napi szetteket az instagramon láthatjátok. Nektek hogy menne egy ilyen kihívás?
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Legutóbbi hozzászólások