Visszavonhatatlanul tavasz van, bár most volt néhány esős és hűvösebb napunk is, számomra ez csak jó hír: erőre kapott a természet, üdék az erdők, talán kiheverték a márciusi szárazságot. Kirándulni meg esőben is lehet, én például vasárnap teljesítménytúrázni voltam, és bár 48 kilométer nem ajánlható bárkinek, a környék látnivalóiból bátran lehet válogatni kényelmes rövidebb barangolnivalót is.
Ha a Veszprém megyei Szentbékkállára látogatunk a családunkkal, a következőket érdemes megnézni:
Körtúra a Fekete-hegyi Eötvös-kilátóhoz
Szentbékkállán a Szent Benedek turistaszállótól indulunk a sárga háromszög jelzésen, először a falu aszfaltos útján haladunk, majd földútba, végül erdei ösvénybe vált lábunk alatt az út, és emelkedni kezd. Végig a sárga háromszög jelzést követjük. Lesz részünk meredek emelkedőben is, amikor felkapaszkodunk a Keleményes-kő bazaltpalacsintáira – valóban így hívják ezeket a képződményeket, amelyek lentről emlékeztetnek a bazaltorgonákra, de sokkal szélesebben elterülnek, rajtuk állva pedig keresve se találnánk jobb nevet nekik. Megcsodáljuk a kilátást és a növényvilágot, elolvassuk a Tűz útja tanösvény tájékoztató tábláját, amíg kipihenjük a mászás fáradalmait.
Innen továbbhaladva szép, hullámzó tájon haladunk át, így áprilisban sárga virágokkal terített a mező. Újabb kapaszkodóval már a Fekete-hegyre érünk fel, az Eötvös kilátó lábához. Mindenképp másszunk fel a kilátóba, élvezzük a panorámát.
Lefelé a kék jelzésen indulunk, csak arra figyeljünk, hogy ne Balatonhenye, hanem vissza, Szentbékkálla irányába induljunk újra. Térképet, GPS-t érdemes nézni, ha biztosra akarunk menni a tájékozódással. rövid meredek után kellemesebb ereszkedésbe váltunk, lassanként leérünk az erdő szélére, ahol Jeszenszky Sky István Napfényszentélyét, kis birodalmát találjuk: imazászlók lobognak a szélben, kedves felirat a kapun, a közelben ölelőfa. Állítólag ha otthon találjuk a zenélő remetét, bármikor betérhetünk egy teára, én ezt még nem próbáltam, de az ölelőfát nem hagytam ki, amikor arra jártam. Tovább haladva tiszta vizű forráshoz érünk: szépen foglalt, fedett medencében gyűlik a víz és túlcsordulva folyik lefelé, érdemes a nálunk lévő bögrével meríteni belőle, ez az Öreghegyi-kút. Innen már néhány szép virágzó fa és présház mellett néhány perc múlva a falu szélére érünk, majd vissza a turistaházhoz. Ha megéheztünk, a falu első háza az Öreghegy fogadó, betérhetünk ebédelni és megpihenni.
Ez a túra bő hat kilométer szép emelkedőkkel, edzettebb 5-6 éves gyerekekkel már megtehető, de babakocsival nem ajánlom a szűk, köves emelkedők miatt.
Körtúra a szentbékkállai kőtengerhez
Ennek a túrának a kiindulópontja ugyanúgy a szentbékkállai turistaház, de most a kék jelzésen indulunk, és végig ezen is haladunk. A faluból kiérve először a velétei palotaromhoz érkezünk meg – milyen jó hangzású név! Aztán egy kanyarral visszavisz a jelzés a falu szélére, de hamarosan újra kifordul onnan, és könnyű vonalvezetésű, sík terepen visz el a nagy kiterjedésű, izgalmas kőtengerig. Eddig a túra mindössze szűk két kilométer, de a köveknél akár órákat is el lehet tölteni, amíg a gyerekek bebarangolják az egészet, felmásznak minden kőre, kipróbálják az ingókövet, megnézik a madáritatókat, mi meg elolvassuk nekik az információs táblákat, és akár meg is tízóraizhatunk a lapos, meleg köveken üldögélve.
Visszafelé sétálhatunk ugyanezen az úton, vagy a kőtenger parkolójától a rövidebb, jelzetlen, de egyértelmű utat is választhatjuk, összességében lesz nagyjából négy kilométerünk, plusz a szaladgálás fel-alá a kövek között. Kisebb gyerekekkel is bátran ajánlom, babakocsival egy rövidke szakasz okoz nehézséget a palotarom után, de két felnőtt azt is megoldja.
Mindszentkálla, Kopasz-hegy
A környék bővelkedik jobbnál jobb panorámájú kilátópontokban, ez talán kevésbé ismert, annál látványosabb – és fárasztóbb a megközelítése. Ha a legrövidebb úton akarjuk elérni, autóval Mindszentkálla központjában érdemes megállni. A faluban több ponton is egyértelműen jelzik, hogy merre induljunk, de a piros és a két T jelzés is a csúcsra visz. A hegy nem magas, viszont meredek ösvénnyel indít, aztán 277 lépcsővel folytatja. Utána még jön néhány falépcső, aztán már csak egy keskeny ösvény, és ott is vagyunk a csúcs közelében álló keresztnél, ahol learathatjuk megérdemelt babérjainkat a lélegzetelállító kilátás formájában. Kipihegjük magunkat, és a lankásabb déli oldalon ereszkedünk le, visszaérünk arra a pontra, ahol meredeken felfelé indultunk, és ha most egyenesen teszünk egy kis kitérőt, akkor megnézhetjük a kisfaludi templomromot is. Innen már toronyiránt sétáljunk vissza a faluba, ahol a Káli-Kapocs teraszán felhörpinthetjük a nekünk járó frissítőt.
Csak kalandvágyó gyerekeknek és türelmes szülőknek ajánlom a túrát – a lépcsők próbára tesznek, úgy készüljetek, hogy időnként le-leültök majd pihenni a csúcshódítás közben. A táv oda-vissza is csak bő két kilométer, itt a szintemelkedés adja a nehézséget.
A három túrából bármelyik kettő, vagy akár mindhárom is összekapcsolható egy hosszabb kirándulássá. Mindszentkálla és Szentbékkálla között a kék négyzet jelzésen, majd azt elhagyva a szentimrepusztai buszmegállónál balra kanyarodva, jelzetlen úton (régen erre haladt a kék túra) zárhatjuk be a kört, ez a szakasz a legrövidebb úton (ha a kőtengert visszafelé kihagyjuk) három kilométert ad hozzá a túránkhoz.
Az ünnep azé, aki várja – egy vers címe, Szabó T. Anna verse, bár karácsonyi, de kölcsönvettem címadónak, mert most ezt az ünnepet vártam, a költészet napját. Vártam és készültem rá, hogy a versekről, a versolvasásról mesélhessek nektek.
Ma későn jöttem haza, hosszúra nyúlt iskolai programon vettem részt a szülőtársaimmal. Mire hazaértem, két pizsamás gyerek várt, azzal fogadtak, hogy meséljek nekik. A kicsi a János vitézt kérte. Rögtön kitört a testvérháború, mert mint megtudtam, neki addigra már olvasott az apja, kérése szerint a János vitézből, a tesójának meg még nem, ő is követelte tőlem a mesét. Kérdezem a kicsit: akkor miért kéred, hogy én is olvassak még? A válasz: mert annyira szép.
A béketárgyalások lezajlottak, a tűzszünetet sikerült megkötnünk, a gordiuszi csomót átvágtuk: én a nagynak olvastam, közben hallottam, ahogy a János vitéz is folytatódik a nappaliban. Ez volt az esténk, a reggelünk pedig úgy fog kezdődni, hogy elkészítem a reggelit, asztalra teszem, meggyújtok egy gyertyát, felébresztgetem a még alvókat, leülök közéjük egy teával, és amíg elmajszolják a reggelit, a Szeret engem a világ című gyerekversgyűjteményből fogok felolvasni nekik.
Advent kezdete óta így van ez. Akkor kapták meg Szabó T. Anna verseskötetét, az Adventi kalendáriumot, amit úgy olvastam fel nekik, hogy december elsején az első verset, másodikán az elsőt és a másodikat is, és így tovább. Karácsonyra az erre fogékonyabb kicsi már a kötet elejét kívülről tudta, és aznap reggel 24 verset olvastam fel – még szerencse, hogy ez már a téli szünet idején történt. Az advent, a karácsony elmúlt, de a versek maradtak: elővettük gyerekkorunk klasszikusait, Gazdag Erzsi Meseboltját, Weöres Sándor Bóbitáját, és a következő könyvtárlátogatáskor gyerekeknek való verseskötetet is hoztunk haza: a Friss tintát, Szabó Lőrincet, Tandori Dezsőt. Az elsős kisfiam első olyan könyve, amit önállóan kiolvasott, szintén Szabó T. Anna műve volt, a Tükörcicák. Nagyon szeretem ezt a reggeli hangulatot, úgy sakkozok az idővel, hogy mindenképp beleférjen, jóval előttük kelek, hogy ez a kis rítus, ha röviden is, de meglegyen.
Nekem magamnak tavaly ilyentájt, épp a költészet napja kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire hiányzik a versolvasás, és mennyi szépet ad. Ha máskor nem is, de ilyenkor mindig előkerül egy-egy kötet, van itthon Radnóti, Pilinszky, Fodor Ákos, Tóth Árpád, és évek óta részt veszek a Posztolj verset! eseményben. Egy évvel ezelőtt iskolai rendezvény is volt ez alkalomból, a tanítás elején összegyűltünk az egyik tanteremben, sok gyerek, néhány tanár és szülő, és aki akart, felolvashatott vagy akár fejből is elmondhatott egy verset a többieknek. Itthon aztán úgy döntöttem, rendszeresítem a versolvasást az életemben, rájöttem, hogy nem foszthatom meg magamat ettől az élménytől: megnyugtat, elmélyít, elgondolkodtat, valahogy közelebb hoz a valósághoz. Az éjjeliszekrényemre tettem a Radnóti összest, és minden este elolvastam egy-két verset belőle. Azóta magamnak is minden hónapban hozok a könyvtárból egy addig ismeretlen versgyűjteményt, most épp a Libri irodalmi díj döntősei közül Takács Zsuzsa: A Vak Remény című vaskos könyve van soron.
A tavalyi Aegon Művészeti Díj kapcsán készült videóbeszélgetés keltette fel az érdeklődésemet Kántor Péter és a Valahol itt című kötet iránt, ami az aktuális kedvencem lett, és még a kamasz fiam is elolvasta és nagyon tetszett neki! Szerintem ez nagy szó – a felnőttek közül is kevesen olvasnak verseket, a kamaszok még annyira se. Kántor Péter zseniális, jól érthető, átérezhető, aktuális és friss. Bátran javaslom a klasszikusok mellett a kortárs költőkkel való ismerkedést is, ízlelgessétek a verseket, forgassátok a gondolataitokban, jót tesz néhány olyan perc a zsúfolt napban, amikor költészettel ajándékozzuk meg magunkat.
Április a Nincs időm olvasni kihívásban is a költészet hónapja, a havi téma egy szabadon választott verseskötet. Én nagy fába vágtam a fejszémet Takács Zsuzsa életművével, de azt hiszem, nem baj, ha nem fejezek be ennyi verset egy hónap alatt, a lényeg a rendszeres versolvasás. A feladat még a kihívásban rendszeresen részt vevő, könyvolvasó csoporttagok számára is valódi kihívást jelent, a versek jóval kevesebb embert fognak meg, mint a regények – ebben valószínűleg az oktatásnak is hatása van. Remek ajánlásokkal találkozhattok viszont a kihívás facebook csoportjában, sokan olvasnak például Varró Danit és más, könnyebben élvezhető költőket.
A magyar költészet ünnepére ide idézem a számomra egyik legkedvesebbet, fogadjátok szeretettel, és a facebook oldalamon osszátok meg kommentben a tieiteket! Örülnék neki.
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.
Szombaton megnéztük a legkisebb, hétéves fiammal A királynő kutyája című új animációs filmet. Nem olvastam kritikákat előtte, a trailert megnéztük, cuki volt, nekem is tetszett, a gyereknek is tetszett, jó lesz, nézzük meg. Előre elárulom: a gyereknek maga a film is tetszett, figyelt, sokszor nevetett, jól szórakozott. Így aztán tulajdonképpen mindegy, hogy én mit gondolok, miatta néztük. Nézzétek meg ti is az előzetest:
Ebből annyi derül ki, hogy új corgi kerül a meglévők mellé a windsori kastélyba, a kis Rex, aki egy rakoncátlan kis kölyök, cuki és neveletlen, felforgatja a királyi udvar életét. Ennyire is számítottam. Innentől spoiler következik.
A történet első felnőtteknek szóló kiszólása, amikor Donald Trump érkezik látogatóba az angol királynőhöz, Melania és egy corgilány társaságában, és a királynő kérdésére: „És ez a kis szuka…?” – az elnök a feleségét kezdi bemutatni. Általában bírom a rajzfilmekben a felnőtteknek szánt poénokat, de ez itt nem volt túl ízléses. A gyerekeknek talán fel se tűnt, lépjünk is túl rajta. Rex ekkor már királyi főeb, és persze össze akarják hozni Trumpék nem túl szimpatikus corgilányával, aki elég erőszakos hölgy, Rex menekülőre is fogja. Ez a szál itt nagyjából véget is ér, viszont a corgicsapatból az álnok Charlie, aki elsőre Rex legjobb barátjának tűnik, konkrétan megpróbálja meggyilkolni őt – a pozíciójára vágyik. Így kerül Rex egy kutyamenhelyre, ahol barátokra lel, sőt a szerelem is rátalál… bár a Wanda névre hallgató kutyalányban először csak az ébreszt érdeklődést, hogy Rex a királyi főeb. Aztán valahogy minden magyarázat nélkül átvált valódi vonzalomba. Az alagsorban egy Harcosok klubjára emlékeztető bunyóklub üzemel, ahol persze Rex bajba kerül, de szerencsére megússza, majd különféle kalandok után végül megszökik. A barátai először nem akarnak vele menni, mert mégiscsak kényelmesebb a menhelyen, de aztán Wanda elhozza őket, és innentől szól azért néhány valódi értékről is a film, főleg a barátságról, az egymás mellett kiállásról. Rex szeretne visszakerülni a palotába, aztán a főeb székébe, ahova komoly veszélyeken keresztül vezet az út, de a barátokkal minden lehetséges, és a végére még nemeslelkűvé is válik.
Olvastam olyan kritikát, ami szerint egyáltalán nincs mondanivalója a filmnek – szerintem azért a barátság fontos vonal, illetve maga a fő téma: a kutyák. A menhelyen mindenféle kutya él, kicsi és nagy, hangos, ugribugri és búskomor, de mindnek megvan a maga helye és jó tulajdonsága. Kutyaszerető gyerekekkel jó szórakozás lesz – én is csak az előzetesre haragszom, amiért az akciójelenetekből – Rex kiűzetése, bunyóklub, tűz a palotában – semmi nem került bele, pedig nagyon más képet mutatna, más alapján döntene a szülő, hogy megnézi-e a gyerekeivel.
Amin még elgondolkoztam, és nem találtam erre vonatkozó információt: az angol királyi családhoz kapcsolódó rengeteg protokolláris előírás vajon megengedi, hogy II. Erzsébetből és Fülöp hercegből animációs filmszereplőt csináljanak, a királynőt például hálóingben vagy zöld folyadékkal lespriccelt ruhában is ábrázolják? Érdekes lett volna megtudni, hogy ennek utánajártak-e a filmkészítők, engedélyeztettek-e bármit ezzel kapcsolatban? Trumppal kapcsolatban ez nem merült fel…
A cuki kutyás film helyett, amire számítottunk, kaptunk egy kicsit zavaros, elvarratlan szálakkal és meglepő jelenetekkel tűzdelt mozit, amit közepesnél jobbra semmiképp sem értékelnék – közepesre is inkább csak azért, mert felnőtt szemmel és kritikai érzékkel nézem. De ha nem vártok tőle többet, mint másfél óra eltöltését esős időben, akkor nézzétek meg.
Ennek a posztnak az ötlete szombaton jutott eszembe, amikor moziban voltunk a legkisebbel. Amikor a párommal ketten megyünk, akkor simán lemondunk az ehhez kapcsolódó étel-italfogyasztásról, sőt bevallom, volt már olyan is, hogy az otthoni készletből vittem magammal sós mogyorót egy kis dobozban és vizet saját palackban, így megvolt a feeling, de nem termeltünk plusz hulladékot. A gyerekekkel viszont úgy érzem, hozzátartozik a popcorn és az üdítő – persze, leszokhatnánk róla, talán le is fogunk, de egyelőre még ott tartok, hogy amilyen ritkán járunk moziba, lehetek engedékeny is. Így aztán a pohár és a pattogatott kukoricás tasak hulladék lesz. Rájöttem viszont, hogy vehetünk fém szívószálat, amit ilyenkor magunkkal vihetünk, így a mozi által kínáltat nem kell elvennünk, sőt akár azt is megkérdezhetnénk legközelebb, hogy hajlandók-e a saját kulacsunkba tölteni az üdítőt.
Később tovább gondoltam:: mit szoktunk csinálni családi szórakozásképpen, és mennyire tudjuk eközben tartani magunkat a hulladékmentesség elveihez, vagy hogyan lehetne jobban csinálni?
Vidéki és a szórakozás terén eléggé visszafogott család vagyunk, azt hiszem. Szerencsére eleve sok lehetőséget ad a kertünk, a szomszéd gyerekek, a falusi játszótér, a focipálya, ráadásul a sűrű hétköznapok után szívesen is vagyunk itthon hétvégén. De mégis, mik a lehetőségek, amikor kimozdulunk?
Ha túrázni, kirándulni megyünk – erről már írtam a hobbikkal kapcsolatos posztban, de érvényes minden családi kirándulásra: állatkert-látogatásra, városnézésre: saját ennivalót viszünk magunkkal, kulacsot, összehajtható, zsebre tehető szilikon poharat, szendvicset újraszalvétában, gyümölcsöt, kekszet dobozkában. Igyekszünk nem elcsábulni a csomagolt rágcsálnivalók és szívószálas dobozos üdítők kínálatától. A fővárosi állatkert már majdnem egy év megoldotta, hogy a büféi ne kínáljanak PET palackos üdítőket: üveges vagy fémdobozos italokat lehet kapni, és a fogyasztás helye mellett rögtön ott a szelektív konténer informáckörnyezetiós táblákkal. A fagyit tölcsérbe kérjük, az ehető „csomagolással” mindenki jól jár.
Cukrászda, kávézó – nem kérünk szívószálat, és kerüljük a kávéhoz kapható egyadagos cukrot, előnyben részesítjük az olyan helyeket, ahol a cukor vagy édesítőszer kis tartókban áll az asztalon, és magunk kanalazhatjuk a kávénkba. Bár nem függ össze szorosan a hulladékmentességgel, de a két szemléletmód kéz a kézben jár: a környezetkímélet miatt igyekszünk olyan helyeket választani, ahol a sütemények, fagylaltok alapanyagait hazai, minél közelebbi termelőktől szerzik be.
Éttermi ebéd, vacsora – ugyanaz vonatkozik rá, mint a cukrászdára: ne kérj szívószálat, válaszd a helyit, és ha maradékod van, amit hazavinnél, kérd környezetkímélő csomagolásba. Elérhető már lebomló, bambusz vagy cukornád csomagolódoboz, de a ha hordasz magadnál egy összehajtott, kis helyet foglaló szendvicscsomagolót, az is megfelelhet egyes ételekhez. Ha csak a habfólia ételtároló választható, akkor jön a kérdés: mi a jobb, elhozni így is, vagy rábízni az étteremre, hogy kidobja az ételmaradékot? Ezt a döntést már rátok bízom, ahogy az adott helyzetben a legjobbnak látjátok. Lehetőleg minél ritkábban válasszátok a gyorséttermeket, de ha már beültök, a szívószálat ott is utasítsátok el – saját fém szívószál itt is megoldás lehet – és az igazán hétpróbások még fém kanálgépet is tartanak a táskában ilyen esetekre. Ha nagyon nagy hősök vagytok, a gyereknek se az agyoncsomagolt gyerekmenüt kéritek műanyag játékkal – bár már könyv is választható, és ez remek kezdeményezés, mégis azt gondolom, arra a sokadik apró könyvecskére sincs feltétlenül szükségetek a háztartásban.
A moziról fentebb írtam, még annyit tennék hozzá, hogy a 3D szemüveget tegyétek el, és legközelebb ne felejtsétek magatokkal vinni – a csomagolás mellett még az árát is megspóroljátok. Az időnként, egyes filmek promóciójában kapható apró játékokat, kulcstartókat, poharakat nyugodtan utasítsátok vissza. Ha inkább otthon filmeznétek: pattogatni való kukoricát lehet kapni kimérve, és lábosban is elkészíthető!
Fürdők, strandok – kemény dió! Az egyik kihívás itt is az étkezés. Érdemes előre megérdeklődni, milyen jellegű lehetőség van a strand területén, és ha esetleg több is, akkor a pénztárcánk mit enged meg. Ha van beülős, étterem jellegű hely, ahol mosogatják a porcelántányért és a fém evőeszközt, akkor inkább azt válasszuk, mint az egyszerhasználatost. Ha büfé van, akkor választhatunk olyan ételt, amit papírtányéron adnak, így legalább műanyaghulladékunk nem keletkezik, és hát itt is igaz, hogy a hulladék szempontjából legjobban az otthonról hozott ennivalóval járunk. Úgyis menő a retro, érkezzünk nyugodtan hűtőtáskával a strandra, vigyük a kedvenc egészséges eledelünket és jeges limonádénkat. De ki vagyok én, hogy eltiltsam a gyereket a lángostól vagy a palacsintától – egyszer-kétszer az is belefér. Cserébe ne vegyük meg a felfújható delfint vagy a tizenkettedik strandlabdát, ezzel többet nyerünk.
Ami pedig teljesen hulladékmentes kikapcsolódás: a játszótér, az erdei, vízparti séta, tanösvények, vonatozás vagy kisvasutazás, hajókirándulás, kutyasétáltatás és még sorolhatnám. A lényeg, hogy érezzétek jól magatokat együtt!
Olyan most a kert, mintha fellélegzett volna, valószínűleg így is van, és mivel a növények ezt elmondani nem tudják, hirtelen növekedési ütemmel és zöldüléssel fejezik ki. Hihetetlenül száraz márciusunk volt, nem is emlékszem olyanra az elmúlt évekből, hogy ilyen aszály lett volna, és locsoltuk volna a friss vetést kora tavasszal. Nem csoda, hogy nem emlékszem – húsz éve nem látott csapadékhiány sújtotta az országot. Mivel szép egészséges hosszú tél volt, minden várt a virágzással, aztán hirtelen, robbanásszerűen kezdtek virágozni a mandulafák, és most, április elején már az orgona is bimbózik. Hát hol van még az anyák napja, amire az orgona ágának készen kellene állnia?
Csillagvirág, vadon nő a kertben
Minden klímaszorongásom és vízhiány miatti aggodalmam mellett azonban felhőtlenül gyönyörködöm a kertemben. A jelenlegi állapot: zöldül a zöldséges, szinte minden kikelt már: a mák, a salátafélék, a retek, a cékla. A borsó három különböző ágyásban három különböző fázisban van. A fűszernövények közül egyelőre a koriandert látom, az eperágyás körül vidáman nő a fokhagyma. Szépen hajtanak a régi és az új, ősszel ültetett bogyósok: piros és fekete ribizli, egres és josta. Alakulóban a kizárólag bogyósoknak szánt kertrészünk, mert a fentiek mellé öt tő szedret tettünk le a tavasszal, és épp most, az eső előtt sikerült kiültetnem két tő kivit, köztük pedig a földön három sor borsó mellett egy sor eper is virágzik. Idén a egy-egy sor virágot is vetettem a zöldségfélék közé, és fogok még ehető virágokat, borágót, sarkantyúkát is. A zöldséges egyik felét még február végén bevetettem talajjavító fehér mustárral, ez az ágyás hamarosan egységes zöldfelület lesz.
A virágos ágyásokban a hagymások örülnek az esőnek: jácint, tulipán, nárciszok virágoznak ki egyik napról a másikra. Van egy keleti, árnyékosabb ágyásom is, meglepetésre abban nyílnak a legnagyobb, legélénkebb színű jácintok, de később kezdték a többitől, lassabban, megfontoltabban nyitják ki a bimbóikat. Most éppen bármelyik nap várom a zöld burkon már átsejlő fehér és rózsaszín tulipánok feslését. Bújnak a kardvirágok és az íriszek, az évelők közül a violák és a bíbor kasvirág is kikelt már. A virágos cserjéim is túlélték az első telüket: jezsámen, nyári boglárka, gyöngyvessző és hibiszkusz fogják díszíteni a kertet, a cserjés boglárka, amit pedig inkább visszafogni kell a terjedésben, már hozza sárga virágait.
Készítettem egy fűszerspirált, az ötlet a permakultúrás könyvből: nagyjából másfél méter átmérőjű kört mértem ki, és több talicska földet hordtunk bele olyan magasra, amekkorára természetesen adódott a lejtéséből, egy kis vulkánszerű kúpot kaptunk így. Kövekből kiraktam rá egy spirálformát az aljától a tetejéig, és az általuk bezárt sávokba terveztem meg, hogy milyen fűszernövényeket ültetek bele: alulra a magasabbak, amik akár kisebb félcserjékké nőhetnek, mint a zsálya, a rozmaring vagy a menta. Felettük az alacsonyabbra növők: bazsalikom, majoranna, csombor, kapor, majd a legtetején lesznek a kis növésű, könnyen elérhető, ollóval vágható fűszerek: metélőhagyma és -petrezselyem, kakukkfű, turbolya. Lesz itt is néhány virág és salátaféle. Egyelőre üres a kis domb, várom, hogy csírázzanak a belevetett magok, többféle fűszer pedig a szobában kezdi az életét palántaként. A magvetéssel, palántaültetéssel kapcsolatban figyelembe vettem azt is, hogy melyik növény szereti a naposabb déli oldalt, melyik inkább az árnyékos, hűvösebb klímát.
Ezt a hűvösebb klímát a fáink gyökérzeténél is szeretnénk előállítani, a cél az, hogy az erdeihez hasonló aljnövényzetet állítsunk elő nekik. Hamarosan somot, gyöngyvesszőt ültetünk ide, és telepítek zsályát, rozmaringot, levendulát és virágokat a fák alá is. Vár még ránk áprilisban emellett:
a krumpli vetése, itt is új módszerrel próbálkozom, szalma közé kiszórva
ha a mustár kivirágzik, levágni és a vetés alá fektetni mulcsnak
és a többi: komposztot és ágyásokat gondozni, fákkal foglalkozni
Bent az ablakban már szép zöld kiskertet alkotnak a palánták: paradicsom, paprika, uborka, fűszernövények itt is, padlizsán, borágó. Mára keltek ki a zöld és lila bazsalikomok, a salátákat már lehet kiültetni. És eközben bolondul virágzanak a fák, egyik szebb és illatosabb, mint a másik, és zsonganak a méhek. Ha annyi termés lesz, amennyit a virágzás mutat, gazdag és munkás nyarunk lesz cseresznyével, meggyel, őszibarackkal, almával, amennyi csak kell. A képek ezúttal nem illusztrációk!
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Kép forrása: 
Legutóbbi hozzászólások