Úgy gondoltam, játsszunk egy kicsit, és a kihívásokat is szeretem. Nem lesz könnyű a home office – home schooling napirend, plusz háztartás, gyerekek és a többi napi feladat mellé beszuszakolni a posztolást, de próbáljuk meg.
Részt veszek a BloggerKépző 13+1 napos kihívásán, napi egy poszt, adott témában, rövid kis színesek, kicsit személyesen, reményeim szerint érdekesen. Vágjunk is bele! Kicsit előreugrottam a khívás napjait tekintve, ugyanis a divat a 12. nap témája lesz, viszont most zajlik a Fashion Revolution Week, és mindenképpen szerettem volna ezt a témát előtérbe helyezni.
A Fashion Revolution mozgalom évről évre azért küzd, hogy a divatipar fenntarthatóbb és átláthatóbb legyen. Fenntarthatóbb, azaz kevésbé káros a környezetre, és átláthatóbb: tájékoztassa a fogyasztókat, vásárlókat arról, hogy a termékeik hol készülnek, milyen körülmények között, kik készítik őket, mennyire etikusan és milyen anyagokból. Az átláthatósági index azt mutatja meg, mennyire osztja meg az adott márka a vásárlóival a vele kapcsolatos társadalmi és környezeti információkat, mennyire nyitott ezen a téren.
Ezen a héten minden évben arra kérik a mozgalomban részt vevőket, hogy vegyék fel a kedvenc ruhájukat kifordítva, mutassák meg a címkét, posztolják a képet a közösségi oldalukra, és taggeljék be a gyártókat, akiknek így feltehetik a kérdést: who made my clothes, azaz ki készítette a ruhámat? Idén azt a kérdést is mellétették, hogy milyen anyagból készült ez a ruha, hiszen az anyag a környezettudatos ruhavásárlás egyik legfontosabb szempontja.
no smink, no retus, who made my clothes?
Akkor lássuk: a képen a rajtam lévő felső az F&F márka terméke, Bangladesben készült, az anyagösszetétel pedig nem szerepel rajta, így máris hiányzik egy olyan információ, ami a tudatos vásárlást segítené. Az átláthatósági indexben ezt a márkát nem találtam, a Tescoé 41%. Legalább öt-hatéves darab, a dupla gyerekekkel otthon töltött idő utáni munkába álláskor vettem, kényelmes, praktikus, szoknyához és nadrághoz is jó, és amióta színtanácsadáson jártam, azóta azt is tudom, hogy ez a klasszikus „old navy” szín afféle jolly joker, ami szinte minden típusnak jól áll. Sokat is hordom olyankor, amikor szerepelni kell – na nem mintha olyan sokat szerepelnék, de ha igen, akkor a türkiz mellett ez az egyik kedvenc választásom. Munkába, hétköznapokra is szeretem, a tavaly ilyenkor végigcsinált 10×10 gardróbkihívásomnak is fontos eleme volt. Annak a kitételnek, hogy akkor érdemes megvenni egy ruhadarabot, ha legalább harmincszor viseled, mindenképpen megfelel. Mégis, ma már nem venném meg, legfeljebb akkor, ha használtan találnék rá. Miért nem?
Ez a felső Bangladesben készült, ahol az ország nagyrészt a ruhaiparból él, az export 80%-át teszik ki a fast fashion ruhadarabok, amiket többek között a H&M, a Primark, az Aldi vagy mint az én felsőm, a Tesco részére gyártanak. A munkások azonban a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak, gyakran kizsákmányolás áldozatai, olyan fiatalon kezdik el a munkát, amikor még az iskolapadban lenne a helyük. Havonta kevesebb, mint 100 dollárnak megfelelő összeget keresnek (a mai árfolyamon ez 33 ezer forint) ami a javasolt élhető fizetés negyede. Egy ruhadarab végső kiskereskedelmi árának mindössze 4-5%-a kerül vissza a készítőjéhez. Érdemes elolvasni EZT a cikket, ami ugyan a Zara márkát emeli ki, de bármelyik fast fashion márkáról szólhatna, a lényeg a benne szereplő nők története. Nézzétek meg a The True Cost című filmet, ami mindenkit arcul csap és elgondolkodtat a divattal kapcsolatban.
Felmerül a kérdés, hogy ha ezentúl sokkal kevesebben veszünk fast fashion terméket, akkor ezek a nők még kevesebb jövedelemhez jutnak-e, és így tulajdonképpen ártunk nekik? Nos, a Fashion Revolution Week és a hasonló mozgalmak éppen arra szólítanak fel, hogy irányítsuk rá a figyelmet ezekre a nőkre, kapják meg az őket megillető bért, keressük az etikusabb termékeket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a termékek megdrágulnak, és kevesebb darabot vásárolunk valamivel drágábban. Megtehetjük. Az átlagos fogyasztó 60%-kal több ruhát vásárolt 2014-ben, mint 2000-ben, de csak feleannyi ideig tartottuk meg ezeket a darabokat. (Forrás: Mengyán Eszter – Holy Duck blog, ajánlom követésre!)
Mit tehetünk mi?
Vásároljunk használt ruhát. Nem ciki! Adjunk ezzel második életet a legyártott ruhadaraboknak.
Keressük helyi tervezők, készítők darabjait.
Tegyük fel a kérdést minden vásárlásunk előtt: valóban szükségem van rá? És ha igen, meg tudom oldani a szükségletem kielégítését second hand üzletből, gardróbvásárról, csereberéről, vagy csak az új ruhadarab lehet a megoldás?
Nem beszéltem még a ruha anyagáról, pedig az is nagyon fontos a környezet szempontjából, különösen, ha a műszálas ruhadarabokra gondolunk. Az óceánokban, folyóvizekben és a csapvízben is megtalálható mikroműanyag-szennyeződés egyik fő okozói ugyanis a műszálas ruhadarabokból leszakadó mikroműanyagszálak. Erről ITT tudsz tovább olvasni, és mosási tippeket is találhatsz a cikkben.
Posztold te is a kedvenc ruhadarabodat a címkével a közösségi felületeken, és tedd fel a kérdést a gyártóknak: ki készítette a ruhámat, és milyen anyagból készült?
Sziasztok, kedves blogolvasók, ha vagytok még 🙂 Úgy tűnhet, hogy nyári szabadságra ment a blog, és a felületet tekintve ez igaz is, de írni rengeteget írtam, mégpedig a Ki? – Ti & Mi facebook oldalra, a műanyagmentes július kapcsán minden napra egy posztot, és előtte is különféle beszámolókat és gondolatokat a hulladékmentes háztartásról és életmódról. Itt most összegyűjtöm ennek a 31 bejegyzésnek a linkjét, hogy kereshető, újraolvasható legyen később is.
1. Július 1-jén kilenc alapvető tippet osztottam meg, amit a műanyagmentesség elkezdéséhez alkalmazhattok:
A nyarat sikerült egy váratlanul adódott lehetőséggel kezdenünk: férjemet a munkája Dániába szólította, és családi, baráti segítséggel sikerült megoldanunk, hogy én is vele mehessek. (Ezúton is köszönöm anyának és Kittinek! <3) Autóval mentünk, a férjem esetében nem jön szóba a repülőgép, és az autó még mindig a kisebbik rossz a karbonlábnyomunk szempontjából. Ezt rögtön az elején le kell szögeznem: ez egy luxus volt, nem jellemző ránk, belföldön szoktunk nyaralni, és igen, tudatában vagyunk, hogy ennyi autózás bizony komoly környezetterhelést jelent. Nem is próbálom vigasztalni magunkat semmivel, helyette amit lehet, megtettünk utazás közben is, hogy ellensúlyozzuk ezt.
Ezt a bejegyzést nem útibeszámolónak szánom, a dán kisváros, ahol jártunk, a táj és a tenger leírásának talán szentelek egy másik posztot. Most arról a projektről mesélek, hogy előre elhatároztam: minden szemetet elteszek, semmit se dobunk ki, mindent hazahozunk, és megnézem, négy nap alatt, négy országon át, három különböző szállással mennyi hulladékot termelünk. Rövid összefoglaló következik.
1. nap
Szerda hajnali indulás, nagyjából 1600 kilométer állt előttünk. Szendvicseket vittünk szendvicscsomagolóban, fagyasztott vizet egy palackban, teát egy másikban, darabolt almát dobozban és sós kesudiót és mandulát egy kis vászonzacsiban. Volt kulacsunk és nekem egy kerámia kávéspoharam, ezenkívül még csoki volt nálunk a plusz energia kedvéért, előre ellenőriztem, hogy újrahasznosítható csomagolású legyen. Ezáltal az első napon, amikor reggeltől estig úton voltunk, gyakorlatilag nem is termeltünk szemetet. A saját ennivalónkat ettük-ittuk, csak benzinkutakon, autópálya-pihenőkben álltunk meg, a kávét mindenhol adták a saját poharamba, volt, ahol kedvezményt is kaptam érte. Egy dolgot vettünk, egy hengerdobozos chipset, amikor úgy éreztük, sót kell pótolni, és nem volt elég a nálunk lévő olajos mag. Ennek a dobozát itthon kimostam és megtartom, használni fogom tartós csomagolásként.
2. nap
Csütörtök. A szállásunk, amit előző éjjel foglaltunk el, egy nagyon kellemes belvárosi hotel. Itt elkövettünk egy hibát: bár volt nálunk saját, mégis felnyitottuk a zuhanyozóba bekészített kis tusfürdőt. Nem tudom, ha nem nyúlunk hozzá, vajon kidobják, mielőtt jön a következő vendég? Mindenesetre legalább magunkkal vittük és addig használtuk, amíg el nem fogyott, ha már megkezdtük. A reggelit a hotelben költöttük el, semmi csomagoltat nem ettünk (mustár, ketchup és társai, méz, nutella lehetett volna) és teát ittunk. A párom elment dolgozni, én pedig úgy gondoltam, ha Dániában vagy, élj úgy, mint a dánok: biciklit béreltem és eltekertem a 28 km-re lévő fjordhoz, majd vissza. Vizet és egy tábla csokit vittem magammal, semmit nem vásároltam, ez egy teljesen zero waste kirándulás volt. A városba visszatérve egy turistáknak ajánlott 15 pontból álló városnéző körutat sétáltam végig, közben keresve, hogy hol fogok majd ebédelni és kávézni. Sajnos azt tapasztaltam, hogy sok helyen akkor is eldobható dobozokat, poharakat használnak, ha kényelmesen leülnek enni. Végül egy street food árusnál kaptam hot dogot egy szál újrahasznosított papírdarabon, hozzá sült krumplit porcelántálban egy másik ugyanilyen papírdarabbal, és üvegpalackos limonádét. A kávét újabb sétával derítettem fel, végül egy nagy bögrébe kaptam a lattémat, és hozzá elfogyott a magammal vitt csoki. Még ettem egy fagyit is, tölcsérrel, nulla hulladékkal. A délután hátralévő részét olvasással töltöttem, amíg a férjem vissza nem ért, és indultunk tovább északra. Kaptunk a kollégáitól két hideg fémdobozos kólát, ezeket megittuk, a dobozokat hazahoztuk. Mivel ő is evett a munkahelyén, én is a városban, vacsorára nem is voltunk éhesek, a végcélunkon, Skagenben inkább egy nagy sétával zártuk az estét.
3. nap
Péntek. Itt a szállásunk egy pici apartman volt ellátás nélkül, tehát reggel kávézót kerestünk és nagyon finom salátát és péksüteményt reggeliztünk. A szálláson a hulladékunk reggel és este összesen négy teafilter volt, a reggelinél egy-egy szalvéta. A délelőttöt további tengerparti sétával és dűnék közötti túrával töltöttük, ez a program nem járt hulladékkal. Kora délután indultunk el újra hazafelé. Mindig szoktunk a gyerekeknek apró ajándékokat hozni, ha nélkülük megyünk valahova. Arra figyeltünk, hogy ezek használati tárgyak legyenek, ne csupán szuvenírek, a kamasz egy naptárt kapott, a kisebbek egy-egy sapkát, anyukámnak hagyományosan mindenhonnan hűtőmágnest hozunk. Bár vászonszatyor volt nálunk, ezeket sajnos mire észbe kaptunk, buborékfóliába csomagolták az ajándékboltban, illetve egy pólót vettünk még, aminek sajnos szintén műanyagcsomagolása volt. Ezeket itthon eltettem, remélem, tudom még én is használni csomagolásra, de persze jobb lett volna, ha el se hozzuk. A hazafelé utat most a nagyobb távolság és a délutáni indulás miatt két részre osztottuk, és Hamburgtól délre megszálltunk egy kedves erdei szállodában. Útközben egy benzinkútnál ettünk rendes tányérból, pohárból, hulladékunk csak a szalvéta.
4. nap
Szombat, irány hazafelé. Igazából ezen a napon szálltunk el egy kicsit. Itt már nehéz volt az ezer kilométer váltott vezetés, és az otthonról hozott készleteink kifogytak. Arra figyeltünk, hogy vizet mindig a saját palackunkba töltsünk újra, és reggel sikerült egy Aldiban péksüteményt, gyümölcsöt és zöldséget csomagolás nélkül vennünk, sajtot pedig találtunk papírba és fa dobozba csomagolva. De ahogy egyre hosszabb utat tettünk meg, egyre több energiára volt szükségünk, így került a csomagunkba további csoki és újabb két doboz kóla. A napszemüvegünket eső, só és homok szennyezte, az autóban van alkoholos törlőkendő, ennek a csomagolása is hulladék. Sikerült bevásárolnom egy kétdarabos ostyaszeletet is, aminek a műanyagborítású alufólia csomagolásán belül még két nejlon lapult – hát, ezt benéztem…
Összesítés
Azért összességében nem rossz a mérlegünk. Sajnos nem teljesen zero waste, de amire tudtunk, figyeltünk, szerintem elég előrelátóan indultunk el és sok olyan eszközt vittünk magunkkal, ami megkönnyítette a dolgunkat. A tanulság, amit levonok: több magas energiájú, autóban könnyen ehető, de csomagolásmentes ennivalót kell magunkkal vinnünk egy ilyen útra, mert a legtöbb csomagolásunk ebből adódott.
Négy nap teljes hulladéktermelése tehát:
Műanyag
8 db csokicsomagolás
Szállodai tusfürdő miniflakonja
Póló csomagolása
Papír
8-10 db szalvéta
Blokkok
1 db csokipapír
Fém
4 kólásdoboz
Komposzt
6 db teafilter
Kommunális
chipses doboz fém zárófóliája
műanyagbevonatú alufólia csokipapír
szemüvegtörlő kendő csomagolása
Ami nem szerepel a felsorolásban: a férjem munkában töltött idejében keletkezett esetleges szemete. De ő is nagyon tudatos, biztos vagyok benne, hogy ezt is a minimumon tartotta.
Nektek mennyire sikerül hulladékmentesen nyaralni?
A múlt héten jutott el hozzám egy kanadai vlogger anyuka egyik videója, amiben egyszerűen kamera elé állva felsorolja azokat a dolgokat, amiket már nem vesz meg, és meg is indokolja, miért nincs szüksége ezekre a termékekre. Nem voltam rest egy jegyzetfüzettel ülni a húszperces videó elé, és lefirkantani a listáját, aztán egy cseppet elgondolkodni rajta. A nagy részét én sem veszem meg, de van közte olyasmi, amihez ragaszkodom, vagy olyan szolgáltatás, amire épp azért adok ki pénzt, mert magamnak nem vagy nem olyan szépen tudnám megcsinálni, vagy épp több hulladékkal járna. Sarah indokai változatosak, leggyakrabban a spórolást említi, de ezek összefüggő dolgok, hiszen a tudatos vásárlás, a minimalista szemlélet magával hozza, hogy kevesebbet költünk, akkor is, ha nem épp ez az elsődleges indokunk. Én például sok esetben a műanyagmentesség miatt nem veszem meg az adott terméket, de ezzel nyilvánvalóan pénzt is takarítok meg.
A lista sok pontjára igaz, hogy nem arról van szó, hogy soha többé ne vegyünk ilyesmit, inkább csak arról, hogy nincs szükségünk még egyre csak azért, mert jópofa, vagy hogy a meglévőt használjuk az élettartama végéig, javítsuk meg, használjuk újra. De miből is áll össze a lista?
50 dolog, amit már nem veszek meg
1. Porfogók, dísztárgyak – szerintem egyértelmű kategória, ez az, amire semmi szükség. Számomra egy üres vízszintes felület vagy néhány virág sokkal rendezettebben hat, mint az apró kacatok.
2. Ruhák – ez az egyik pont, ahol nem arról van szó, hogy egyáltalán ne vegyél ruhát. De tedd ezt tudatosan, és csak azt vedd meg, amit tényleg hordani fogsz, ami valóban jól áll, és ha lehet, fenntartható forrásból vagy használtruha-üzletből vásárolj. A fenntartható divatról itt írtam bővebben.
3. Noteszek, naplók – ez az én érzékeny pontom, imádom őket. Viszont amit megveszek, azt használom is! Van egy határidőnaplóm és több keménytáblás füzetem külön funkcióval, ezt a listát is az egyikbe jegyzeteltem, és van bullet journalom. Többet nem veszek addig, amig valamelyik be nem telik. Másoknak megoldás lehet az is, ha ezek helyett kizárólag telefonos alkalmazásokat használnak – én is használok párat, de annyira grafomán vagyok, hogy kell a papír is. A tudatos vásárlás viszont itt is fontos.
4. DVD-k, CD-k – a mai világban annyi lehetőségünk van már online filmet nézni és zenét hallgatni, hogy ezt tényleg feleslegesnek tartom. Mi csak azokat vesszük meg, amelyek esetében fontosnak tartjuk, hogy ebben a formában is ott álljanak a gyűjteményünkben. Az online formátum esetében viszont szeretném kiemelni a törvényes forrást, támogassuk az előadókat!
5. Cukros üdítők – erről teljesen leszoktunk, főleg a műanyag palack miatt. Vizet és teát iszunk, ritkán veszek üveges gyümölcslét vagy szörpöt, de jön a szezon, nemsokára készítem a saját italokat.
6. Táskák – mániásoknak, függőknek szóló pont. Mérjétek fel, hogy hány táskára van valóban szükségetek, legyen néhány olyan szín, ami sok ruhátokhoz megy, illesszétek be ezeket a minimalista ruhatárba, de nem kell minden napra másik táska. Nézd át a készletet és legközelebb akkor vegyél, ha az egyik tönkremegy.
7. Ékszerek – ebből sem kell sok, nem kell újabb és újabb bizsu. Néhány klasszikus darab, néhány színváltozat elég, és még ott vannak azok, amikhez érzelmi kötelék fűz, ennyi pont megfelel.
8. Illatosítók – néhány csepp illóolaj, és a kérdés meg is oldódott.
9. Smoothie, facsart gyümölcslé – minek vennél meg olyasmit, amit otthon pár perces munkával elkészítesz, és még azt is biztosan tudhatod így, hogy mi kerül bele.
10. Testpermet – Sarah ehelyett is illóolajat használ.
11. Műszempilla – én sosem használtam, bár nem túl dús a szempillám, de olyan idegennek éreztem. Elég egy szempillaspirál, ami kiemeli azt, ami természetesen adatott.
12. Tejtermékek – Sarah laktózérzékeny, tehát neki nem volt nehéz ez a döntés, mindent növényi alapanyagokból készít magának. Ez persze opcionális, akinek nem okoz gondot a tejtermék, az valószínűleg olcsóbban jön ki, mintha kesudióból készítene magának sajtot. Ha érint a téma, járj utána, könnyen és olcsón lehet otthon például rizstejet készíteni.
13. Tömegtermelésú húsáru – akinek fontos a környezetvédelem, annak érdemes a húsfogyasztását csökkenteni, és az igényének megfelelő mennyiségű húst helyi termelőktől beszerezni.
14. Borotva, borotvagél, különösen az eldobható verzió. Sarah az epilátorra esküszik, én legközelebb hagyományos pengével működö fém borotvaszettet fogok vásárolni.
16. Körmös – Sarah itt a szolgáltatás megvásárlására gondol, és arra, hogy mennyit spórol azzal, hogy magának festi a körmeit. Én bevallom, ehhez nem vagyok elég ügyes, és kiadok rá egy kisebb összeget háromhetente, viszont nem veszek lakkokat és lemosókat egy ideje. Azon is gondolkodom, hogy teljesen elhagyjam a lakkozást.
17. Különböző tagságok – edzőterembérlet, újságelőfizetés, egyéb tagságok. Ezt is házilagos megoldással – otthoni edzés az edzőterem helyett, netes olvasás – oldja meg a havi bérletek helyett. A magazinokat én is lemondtam, de az uszoda olcsóbb bérlettel, mint jeggyel, és itthon nem igazán megoldható.
18. Tisztítószerek – még ha nem is álltál még át az ökotudatos tisztítószerekre, akkor sem kell minden felületre külön tisztító és fertőtlenítő, néhány flakonnal megoldható minden.
19. Palackos víz – számomra egyértelmű, a hulladékmentes háztartás egyik első lépése. Le a műanyagpalackkal, a legtöbb helyen kiváló a csapvíz, hozzá a saját kulacs.
20. Szárítógépbe való illatosító kendő – Sarah szerint egyszerűen felesleges. Nekem szárítóm sincs, úgyhogy ez a pont eleve kipipálva.
21. Öblítő – ezer éve ecetet használok, újabban pár csepp illóolajjal. Nem árt a mosógépnek, a ruhának sem, és nem lesznek ecetszagúak sem. Az öblítők összetevőire ráadásul sokan érzékenyek.
22. Élelmiszerek – itt is a tudatos vásárlálsról van szó, nem arról, hogy ne vegyünk ennivalót 🙂 Menütervvel és az az alapján írt bevásárlólistával menj vásárolni, és ne térj el a listádtól. Rengeteg élelmiszert dobunk ki sajnos, tudatossággal ezen is segíthetünk.
23. „Hátha szükség lesz rá” dolgok. A nagy részükre sosem lesz szükség. Gondold végig, amiből az életmódod alapján tényleg kell tartalék otthon, abból tarts tartalékot, de ne halmozd ezeket.
24. Impulzusvásárlás – ez besorolható szerintem az élelmiszer kategóriájába, bár van, aki parfümöt, ruhát, sok minden más egyebet impulzusvásárol. Ezen is segíthet a bevásárlólista.
25. Zacskós saláták – csakúgy, mint a smoothie esetében: vegyél inkább egy fej salátát, és készítsd el magadnak, keverd idényzöldségekkel.
26. Alkoholos italok – ezzel tudnék vitatkozni, nálunk mindig van itthon néhány palack jó bor. De az, hogy halmokban álljanak az ajándékba kapott, szeretem is meg nem is italok, annak tényleg semmi értelme, főleg, ha mellette készleteket halmozol fel abból, amit valóban szeretsz. Ajándékozd el, amit nem fogyasztotok el és csak akkor vegyél új palackkal, ha a készletcsökkenés indokolja.
27. Játékok – kicsit vicces számomra, ahogy Sarah magyarázza, hogy nem kell elhalmozni a gyerekeket játékkal, ők már csak karácsonykor és szülinapon adnak nekik új játékot. Azért ez szerintem elég általános, vagy tévedek?
28. Tányérkészletek – nincs szükség több szett szép tányérra vagy évszakonkénti választékra, egy mindenre jó készlet kell és kész. Nekünk van egy sok különböző darabból álló mindennapi „készletünk” és egy ünnepi szett.
29. Kávéfilter – ide írhatnám még a kávékapszulát, mindkettő helyett javaslom a hagyományos kávégépet vagy a klasszikus kotyogóst, de ott van még a lenyomós kávékészítő (french press) is.
30. Mosogatógép-öblítő – ezt így hívják magyarul? Sarah szerint felesleges, nekünk mosogatógépünk sincs, úgyhogy nem tudok hozzászólni.
31. Salátaöntet – mint a saláta esetében. Kell egy finom olaj, ecet, néhány fűszer, esetleg joghurt és kész is.
32. Műanyag fogkefe – a fa vagy bambusz tartósabb és komposztálható!
33. Szezonális dekoráció – Sarah a karácsonyi időszak kivételével nem cserélgeti a lakásdekorációt. Én sem, nem is nagyon vannak eszközeim ehhez. Terítőket használok és virágokat, karácsonykor pedig előkerül az évek óta meglévő dekoráció.
34. A legújabb kütyük – sokan veszik meg csak azért az újabb és újabb telefont, tabletet, okosórát és más eszközt, mert az a legfrissebb fejlesztés és úgy érzik, meg kell, hogy legyen nekik. Valójában annyival többet nem tud egy-egy újabb cucc, hogy le kelljen érte cserélni a meglévőt. A tervezett elavulás elég nagy környezeti probléma, ezzek csak súlyosbítjuk.
35. Szuvenírek – a legjobb, amit hazahozhatsz az utazásról, az egy fotó és az emlékeid, esetleg írj naplót, készíts scrapbookot, ragaszd be a jegyeket és emlékeket.
36. Kábeltévé-előfizetés – tévét kiválóan lehet nézni a neten, az előfizetés lemondása teljesen jó spórolási ötlet.
37. Folyékony alapozó – Sarah szerint a púder jobb és olcsóbb. Én sosem használtam alapozót, nem szeretem az érzést az arcomon, egy vékony réteg kis púder elég. Ez nyilván bőrtípus kérdése is, de árban valószínűleg mindenképp kedvezőbb.
38. Hajápolók – a repkedő szőke hajú Sarah samponon és kondicionálón kívül nem használ semmit. Én épp átmeneti állapotban vagyok ezen a téren, bár formázókat, habot, lakkot rég nem használok, most a samponmentes élettel is kísérletezem.
39. Szájvizek – ha rendesen mosol fogat és használsz fogselymet, akkor nincs rájuk szükség.
40. Akciós termékek – amit csak azért veszel meg, mert akciós. Még egyszer gondold végig, hogy tényleg szükséged van-e rá? Ha húsz százalékkal olcsóbb, akkor is kiadod rá a maradék árat, amit nem tettél volna meg, ha nincs rajta az akciós felirat.
41. Magassarkúk. Neked hány van? Nekem egy világos és egy sötét, nagyon ritkán hordom őket. Nem igaz, hogy egy nőnek szüksége van több színben és stílusban magassarkú cipőkre. Annyira van szükséged, amennyit tényleg hordasz is, és azért ez nem a hétköznapok viselete.
42. Alkalmazások. Erre nekem nagyon jó volt a digitális detox, nincs játék a telefonomon és sok mástól is megszabadultam, és azóta az ezzel kapcsolatos hirdetéseknek is kevésbé dőlök be.
43. Félkész ételek. Előrecsomagolt, hámozott zöldségek, mirelit félkész ételek. Nagy ritkán vásárolok mirelit nudlit, mert a gyerekeimnek pont az a kedvence, de ezen kívül nehezen tudom elképzelni, mi az, amire szükségem lenne, és egészségesebb is, amit magunk készítünk.
44. Fürdőruhák. Megint a fenntartható divat szemlélete: nincs szükségünk sok, többszínű, több fazonú dresszre és bikinire. Egy vagy két fürdőruha kell, amit tudsz váltogatni, illetve be lehet szerezni különböző, de egymással harmonizáló bikinialsókat és -felsőket, amivel a variációk száma többszöröződik. Nekem két fürdőruhám van, az egyik az úszódressz, a másik a strandra és wellnessbe használatos, és egy bikinim, amit már csak a kertbe veszek fel 🙂
45. Frizurakiegészítők. Ebben egészen minimalista lettem, hosszú a hajam, ő maga épp elég változatos tud lenni fonva, copfozva, kibontva, kontyban, ehhez néhány hajgumi kell és pár hullámcsat.
46. Takarók és párnák. Puhák, kellemesek, otthonos, kuckózós hangulatot lehet velük teremteni, de ehhez elég az a pár darab, ami már megvan a lakásodban. Nem kell minden télen vagy borús novemberben újakat venni csak azért, mert újabb cuki mintákkal és bolyhos anyagokkal jönnek ki a gyártók.
47. Bögrék. Imádom a bögréket és néha áldozatul esem nekik. A legutóbbi egy limitált Nincs időm olvasni kihívás bögre volt, előtte meg az adventi vásáros. Jó, ez is néhány hónap alatt kettő, tehát nem kifejezett halmozás, de tény, hogy épp elég lenne a meglévő itthoni készlet is. Sarah azt mondja – és igaza van – hogy minden bögre pontosan ugyanazt tudja: iszol belőle. A kedvenc pöttyös bögrém nemrég kezdett ereszteni és lett új élete ceruzatartóként. Igazából egy hatalmas teás és egy valamivel kisebb kávés bögrére van szükségem, ez a kettő is elég lenne, szóval még az sem ok a vásárlásra, ha a meglévő sokból valamelyik eltörik,
48. Mikroszálas kendők. Nekem is van még itthon abból az időből, amikor nem tudtam, mennyire károsak: használat közben és utána, a lassú lebomlás folyamata során mikroműanyagok szabadulnak ki belőlük, és szennyezik a talajt, a talajvizet, és onnan aztán mindnehová eljutnak. Venni nem fogok többet, kiválóan megteszi helyettük a konyharuha, a régi póló, ablakpucoláshoz az újságpapír.
49. Műanyag zacskó. Teljesen egyértelmű, ha a műanyag palacknál azt írtam, hogy annak a kiiktatása a hulladékmentes vásárlás első lépése, akkor most helyesbítek, igazából ez. Ne vegyél műanyag zacskót, mindig legyen nálad saját szatyor.
50. Trendi cuccok. Amit csak azért veszel meg, mert épp divatos, mert most felkapták és mindenkinek ilyen van. Amellett, hogy valószínűleg nincs rá szükséged, az is igaz, hogy rövid időn belül elmúlik a divatőrület, és megszűnik az az ok, amiért megvetted. Innentől porfogóvá válik, és ezzel visszatértünk az első ponthoz.
Te mit gondolsz erről a listáról? Hány terméket vásárolsz róla, és mi az, amitől már megszabadultál? Tudnál még hozzátenni? (Nekem hiányzik például a listáról a szívószál.)
Jó ideje keresem azokat a termékeket, amiket a szokásos műanyagflakonok nélkül is meg tudok vásárolni. A tisztítószerekkel kezdtem, itt viszonylag egyszerű a dolgunk: mosószódát, citromsavat, az ezerarcú szódabikarbónát papírcsomagolásban, nagyobb tételben is lehet kapni. A mosószert könnyedén leváltottam, öbítőszer helyett ecetet használok, bár sajnos az is műanyagpalackban van, de legalább mentes azoktól a káros anyagoktól, amik az öblítőszerekben megtalálhatók.
A mosogatószerrel azonban meggyűlt a bajom. Hosszú ideig a legtöbb, amit tenni tudtam, annyi volt, hogy nagyobb kiszerelést vettem, aztán rátaláltam az öko mosogatószerekre és koncentrátumokra, illetve az újrahasznosított flakonban árusított termékekre. Nem voltam azonban teljesen elégedett, amit igazán szeretnék, az a saját flakonomba kimérve kapható szer lenne, de ez a közelünkben nem elérhető.
Elkezdtem utánajárni az otthon elkészíthető alternatíváknak. Volt, ami bonyolultnak tűnt, volt, amiről úgy gondoltam, elérhetetlenek az alapanyagai. Végül találtam egy verziót, amihez csak mosószappan kell, mosószóda, ecet és víz, igény szerint illóolaj. Nem linkelem be a receptet, mert nekem nem igazán vált be. Egyrészt nagyon sűrű lett, szinte ki sem lehetett nyomni a flakonból, amikor kihűlt. Cserébe többször újra és újra felmelegítettem vízfürdőben, felhígítva, így sokkal több mosogatószert nyertem a megadott alapanyagokból. A fő problémám azonban az volt, hogy mosogatás után hagy egy enyhe zsíros érzetet a tányérokon. Logikus, hiszen az alapjául szolgáló mosószappan zsírokból készül, ennek ellensúlyozására szolgál a hozzávalók között az ecet, de mintha nem lenne elég. Elkezdtem úgy használni, hogy állóvízben mosogatok, és a másik mosogatómedencébe hideg ecetes vizet teszek, ezzel öblítek. Így nedvesen eltűnt az érzet és azt hittem, nyertem, de meglepetésemre és csalódásomra a száraz edényeken ugyanúgy megjelent. Nem volt nagyon vészes, olyasmi, mint amikor túl sok krémet kensz a kezedre, de nem szerettem meg. Azért az elkészített mennyiséget elhasználtam, de közben már kerestem a jobb megoldást.
Eközben került a kezembe Tóth Andi: Dobd ki a szemetest! című könyve, a zero waste magyarországi alapműve, amiben receptek is találhatók mindenféle saját készítésű tisztítószerhez és kozmetikumhoz. A mosogatószerhez ugyan kicsit speciálisabb hozzávalók is kellenek, de mivel már túl voltam egy mérsékeltebb sikerű próbálkozáson, most belefektettem annyival több energiát, hogy utánajárjak, hol lehet ezeket beszerezni. Végül nem volt semmivel sem bonyolultabb, mint bármelyik internetes vásárlás. Egyelőre kisebb kiszereléseket vettem, lássuk, működik-e. Maga a recept két olyan összetevőt tartalmaz, amihez utánajárás kellett: a decyl glucoside cukortenzid, kókuszolajból és cukorból készül, tehát teljesen natúr, viszont nagyon jól habzik. A xantángumi egy gélképző anyag, egy szénhidrát, amit baktériumok termelnek, élelmiszerekben is alkalmazzák.
A pontos receptet megtaláljátok a könyvben, ami már e-book formátumban is előrendelhető! Andi engedélyével azonban itt is közzéteszem, két verzióban is. Én a könyvben található receptet használtam:
150 ml víz
200 ml ecet
100 ml decyl glucoside
1 kávéskanál xantán
2 kávéskanál citromsav
A xantánt egy nagyobb tálba mérem, és fokozatosan, kézi habverővel keverve hozzáadom a vizet, majd csomómentesre keverem a decyl glucoside-dal. Végül hozzákeverem a többi hozzávalót is. Ha nem megfelelő az állaga, óvatosan lehet növelni a xantán mennyiségét.
Azóta Andi továbbfejlesztette a receptet, az e-könyvben már ez fog megjelenni:
150 ml víz
200 ml ecet VAGY 200 ml vízben oldott 10 g citromsav
100 ml decyl glucoside
4 g xantán
Nekem pontosan az első, a hagyományos könyvben található recept alapján készítve elég folyékony lett a mosogatószerem, sokkal inkább, mint a készen kaphatóak. Engem nem zavar, szeretem így is, és tényleg remekül habzik. Biztos, hogy legközelebb nagyobb mennyiségben fogom venni az alapanyagot, és átállok a használatára hosszú távon. Érleltem kicsit ezt a bejegyzést, hogy tudjak tapasztalatokat írni, és nagyon elégedett vagyok: csikorgósan tisztára, fényesre mosogat, egyáltalán nincs az a zsíros érzet, mint a korábban csalódást okozó készítménynél volt. Az evőeszközök fényesebbek, mint korábban a bolti mosogatószerrel.
A sikeren felbuzdulva azóta már mást is készítettem, jelenleg tesztelési fázisban vannak, a fotón például a saját készítésű samponom is látszik előzetesként. Ezekről is fogok írni a következő hetekben. Ti készítettetek már valamilyen tisztítószert házilag?
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Legutóbbi hozzászólások