Hulladékmentes törekvéseim közben időről időre falaknak tűnő akadályokba ütközöm. Nagy szerencse, hogy vannak, akik előttem járnak ezen az úton, és van honnan tanácsot kérni. (Meg hogy épp most olvasom Az akadály maga az út című könyvet, de erről majd külön.) Az egyik ilyen akadály a samponos, balzsamos flakonok kiiktatása. Első körben nem akartam sampon nélkül hajat mosni, csak olyan megoldást kerestem, hogy ne kelljen havonta többször műanyag flakonokat vásárolnom. Az első lépés, a minél nagyobb kiszerelés választása, gyakorlatilag semmi erőfeszítésbe nem került. Innen kezdtem el kutakodni, hogy mik a további lehetőségek. A hajam nem egy könnyen kezelhető fajta: hosszú, seszínű szőkésbarna, picit hullámos, vékony szálú, de elég sok, a vége száraz és könnyen törik, de a töve meg könnyen zsírosodik, ezért használtam évek óta sampont és külön balzsamot. Régóta nem festettem, előre elárulom, hogy a próbálkozások folyamatában pont ez lesz az érdekes adalék: a fodrászom rábeszélt egy bayalage festésre.
Csak a samponosdobozok kiküszöbölését célozva a samponszappanok tűntek jó választásnak. Ebből is elég sok fajta van, leírás alapján egy hajtípusomnak megfelelőt választottam, papír csomagolással, hozzá üveges almaecetet. A samponszappanok általában lúgos kémhatásúak, érdemes utánuk savas öblítést alkalmazni egy finom gyümölcsecetes vagy citromos vízzel. Leírás szerint kipróbáltam, kicsit aggódva, hogy balzsam nélkül hogyan fogom kifésülni a hajamat, de meglepetésemre könnyen ment, pedig gubancosodásra kifejezetten hajlamos. A hajam kellemes, ápolt érzetet keltett, a fejbőrömet tisztának éreztem. Az első mosást tökéletesnek könyveltem el, és hitetlenkedve gondoltam, hogy már meg is találtam a számomra ideálisat, pedig másoknak ez mennyi keresésbe kerül. Aztán a második-harmadik mosás után csökkent a lelkesedésem: a hajam valahogy elnehezedett, vaskosabb érzetű lett, miközben nem láttam egészségesebbnek vagy szebbnek – bár a fejbőrömet igen. Lehet, hogy nem voltam türelmes, de itt egy időre feladtam. Közben tovább olvasgattam a témában, és felfedeztem, hogy ennek is van facebook csoportja (minek nincs ma már), jelentkeztem és ott is tájékozódtam, Felfedeztem, hogy sokan nem abból az indíttatásból szoknak le a samponról, amiből én, egyszerűen a bőrükre kent vegyszerek mennyiségét akarják csökkenteni. Meglepett a mindennapos, akár a konyhában is használt anyagok széles tárháza, amiket hajmosásra is lehet használni. De mi is a baj a samponokkal?
Az általánosan kapható, nem bio vagy natúrkozmetikai samponok egyik leggyakoribb hatóanyaga a Sodium Lauryl Sulfate (SLS). Biztosan te is találkoztál már ezzel a névvel, ha kiböngészted a samponod hátulján az összetevőket. Ez az egyik legelterjedtebb zsíroldó vegyület, ami segít eltávolítani a szennyeződéseket akár a bőrünkről, a hajunkról, de a csempéről vagy az edényről is, ezért tartalmazzák a tusfürdőkön, samponokon túl a háztartási tisztítószerek is. Ha a Sodium Laureth Sulfate nevet találod az összetevő között, ez a SLES, ami kevésbé irritatív, viszont gyakrabban szennyezett káros anyagokkal. Mindkettőnek lehetnek ártalmas hatásai: bőrirritáció, bőrbetegek, ekcémások tüneteinek súlyosbodása, a sebgyógyulás lassulása, de irritálják a szemet is.
Az SLS mellett ott van még a Cocamidopropyl Betaine vagy az Imidazolidinyl Urea és ígérem, nem írok több kibetűzhetetlen nevet. Megemlítem viszont az EWG nevű szervezetet, amely 1993-as alapítása óta vizsgálja a különböző vegyszerek emberi egészségre gyakorolt hatását, és kidolgozott egy besorolási rendszert, hogy könnyebbé tegye számunkra annak megállapítását, hogy mennyire veszélytelen anyagokból áll többek között a samponunk. A számunkra legkedvezőbb EWG besorolás a 0, a skála felő vége a 10. Nos, az SLS az EWG skálán csak 1-2-es besorolású, mert „csak” bőrirritáló, kísérletekben rendszeresen ezt használják az irritáció kiváltására, hogy aztán tesztelhessék például a gyulladáscsökkentőt. Ha a samponunk összetevői között a lista élén szerepel, érdemes kerülni. Egyszerűen túlságosan is tisztít, lebontja a bőr természetes védőrétegét – a fejbőrét is. Ezek után nem túl vigasztaló, hogy a másik két említett összetevő az EWG skálán 4-es, illetve 5-ös besorolást kapott.
Innen nézve már nem olyan boldogan kenjük a hajunkra a különleges formulával tápláló készítményeket. Én ugyan a samponszappan után már natúrsampont vásároltam (SLS-, szilikon- és parabénmentes) de a műanyagflakon kérdése továbbra is foglalkoztatott. Közben azt is megtudtam, hogy a hajam tipikus „samponhaj”, a sokéves samponhasználat megártott a fejbőr természetes, védő és ápoló zsírokat termelő képességének: az túltermel, de mivel újra és újra megmosom samponnal, a haj végéig nem jut el az ápoló olaj, ott kiszárad. Elkezdtem abban bízni, hogy hosszabb távú samponmentes mosás segítségével még helyreállhat a helyzet. Eddig két dologgal próbálkoztam: az egyik a méz volt. Nagyon finom érzés, könnyű volt utána kifésülni a hajamat, és az első mosás után itt is öröm és boldogság, de aztán nagyon hasonló elnehezülést tapasztaltam, mintha nem sikerült volna elég jól kiöblíteni. Pont olyan volt a hajam, mint amire mézet kentek (talán mert mézet kentem rá). Viszont az tény, hogy a fejbőrömnek sokkal jobb érzés, és több idő telhetett el két hajmosás között így, mint samponnal.
Néhány mézes alkalom után váltottam a mosódiófőzetre citrommal. Pillanatnyilag ez tűnik a legjobb megoldásnak, de most már óvatosabb vagyok a végső döntés meghozatalával. Annyi lehetőség van még: szódabikarbóna, rozsliszt, szilárd sampon, hogy csak néhányat említsek. Kísérletezem, és ha hosszabb távra is megtaláltam a tökéleteset, mindenképpen szólok!
Múlt héten ott hagytuk abba, hogy készen volt a reggeli és a gyerekek a megpakolt dobozaikkal, kulacsaikkal elmentek az iskolába, apa meg dolgozni. Anya haza a kutyával, be a házba, és körülnéz, hogy mik is a mai teendők.
Főzni majdnem mindennap kell. Többféle módszerrel való kísérletezés után nemrégiben megtaláltam a számomra ideális menütervezőt, ami levette a vállamról a „mit főzzek ma?” és a „mi van itthon?” terhét. Az első kérdést megválaszolja a csodálatos menüterv, a másodikat pedig a hétvégén előre megejtett piaci bevásárlás. A hulladékmentes vásárlás mikéntjéről itt olvashattatok. Annyit tennék még hozzá, hogy ha nem áll módodban piacra menni, vagy éppen valami hiányzik, amit nem tudtál vagy elfelejtettél beszerezni, akkor a szupermarketekben vagy egyéb boltban sem ördögtől való megkísérelni hulladék nélkül vásárolni. Néhány ötlet:
Ugyanúgy legyen nálad vászonszatyor (tarts mindig a táskádban egyet) és/vagy kosár (ezt az autódban, bicikliden is tarthatod) mintha piacra mennél.
Hasznos még néhány kisebb textilszütyő, behúzózsinóros zsákocska vagy tüllzsák a kisebb dolgokhoz. Ha ilyened nincs, az otthon még a nejlonzacskós időkből eltett pár újrahasznált zacskó is jó, nem kell emiatt vásárlásba fognod!
Nagyobb mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt (alma, krumpli) nyugodtan tegyél a saját zacskódba, rá tudod ragasztani a címkét vagy lemérik a pénztárnál. Érdemes szólni vagy mutatni, mi van benne, ha nem áttetsző a zacskód.
Egyáltalán nem muszáj bármilyen zacskót használni: egyszerűen mérd le az árudat a mérlegen és az egyik darabra tedd a vonalkódot (pénztárnál történő mérésnél is működik).
A péksüteményeket is teheted a saját zsákodba, ha nincs, még mindig jobban jársz a papírtasakkal, mint a műanyaggal. Ha vigyázol rá, újra is tudod használni. Bevallom, a kenyeret el szoktam venni mindenféle zacskó nélkül, a kosárban a többi élelmiszerre teszem, a pénztárnál pedig én veszem el, a pénztárosnak nem kell megfognia. Higiéniai szempontból vitatható, ennyi szerintem belefér.
Sajttal, tejtermékkel kapcsolatban a szupermarketekben annyit tudsz tenni, hogy minél nagyobb kiszerelést választasz. A tejfölös vödör jól jöhet majd a következő alkalommal a piacon! Tojásból a papírdobozosat válaszd.
A húsos, felvágottas pult szokott nehézséget okozni. Tapasztalatom szerint a legtöbb üzlet nem csomagol a magunkkal vitt dobozba. (Legutóbb hosszan álltam sorban a pultnál egy szál kolbászért, mert az önkiszolgáló részen csak vákuumcsomagolt volt, de sajnos a pultnál sem kaphattam meg nejlon nélkül, mert nincs hova ragasztani a címkét… Ilyenkor van az, hogy vannak ötleteim, de nem állhatok le a mögöttem növekedő sorban népnevelni.) Még mindig jobb a pultnál fóliás papírba csomagolt felvágott, mint a tálcás: a fóliás papírt újra lehet használni, vagy le lehet választani a papírról és a fóliát el is lehet mosogatni, mielőtt a szelektívbe teszed.
Na jó, ennyit a vásárlásról egyelőre, ha van kérdésetek, írjátok itt vagy a facebookon, mert látom már, hogy csak a bevásárlás külön poszt lehetne. Tehát hazaviszem a beszerzett nyersanyagot, és jön a főzés. Említettem a menütervet – nem csinálok úgy, mintha a saját módszerem lenne, Pareto lányától tanultam. Evernote és Google Keep alkalmazásokkal kombinálom, előbbiben van a menüterv, ahol lehet, hozzálinkelve a recept, utóbbiban a bevásárlólista kizárólag a menühöz szükséges hozzávalókkal. Vásárlás közben pipálom, így nem veszek semmi feleslegeset, de amikor hét közben főzni akarok, minden van otthon, csak a napi fogyó dolgokkal kell kiegészíteni.
A főzéssel kapcsolatban úgy tudsz hulladékmentesíteni, ha komposztálsz. Szerencsések, akik, mint mi is, a saját kertjükben tehetik ezt, de már megoldható – és akik csinálják, azok szerint nem is ördöngösség – a beltéri gilisztakomposztáló. Ha sok zöldséget tisztítasz, a héjakból készíts alaplét és fagyaszd le, vagy magát a zöldséghéjat is gyűjtheted a fagyasztóban, és egy nagyobb adagot használj fel később. Fagyasztani kiválóan lehet befőttes üvegben, ha nem töltöd teljesen tele.
Kép forrása: https://ecowarriorprincess.net/2018/12/5-simple-easy-tips-to-create-a-fuss-free-zero-waste-kitchen/
Konyhai eszközök terén én elég minimalista vagyok, kevés és tartós edényem van, amik a konyhában már használhatatlanok, azokból lesz a kutyaitató lábos, illetve nyáron mindig teszünk ki vizet a méheknek, madaraknak is. Volt már, hogy egy régi tepsiben rukkolát neveltem, de a műhelyben is használhatók festésre, tárolásra. Ha le kell cserélnem, műanyag fogantyú nélküli fém edényt keresek majd, és igaz ez az evőeszközökre, szedőkanalakra is. A gyerekeink még mindig a színes ikeás műanyag poharakat, tányérokat használják, szeretik és ezeket sem cseréljük le csak azért, mert kinőtték. Amíg jó, addig használjuk, és szerintem ez az egyik legfontosabb: az élettartamuk valódi végéig használni a tárgyainkat.
Legközelebb folytatjuk a főzést, eszünk és el is mosogatunk utána 🙂 Tartsatok velem!
A hulladékmentességet célként kitűző háztartás egyik első lépése lehet, ha kiborítjuk a szemetest, és átválogatjuk a tartalmát, tulajdonképpen tudatosítjuk, hogy mi is kerül a kukába. Megnézzük, miből van a legtöbb, és ezen kezdünk el először dolgozni, mert általában így lehet már kezdőként látványos eredményt elérni. Amikor hallottam a hulladékmentes útról, akkor mi már évek óta szelektíven gyűjtöttük a szemetet, tehát az, hogy mi van a kommunális kukánkban, nem volt igazán mérvadó. Mégis egy emberként kiáltottunk fel a párommal: tejesdobozok! Akkor még bolti dobozos tejet vásároltunk, naponta akár három litert is, és a legtöbb, amit tehettünk vele, az volt, hogy laposra tapossuk. Nem volt bonyolult a döntés, hogy ezentúl kimérős tejet vásárolunk, szerencsére erre több lehetőségünk is van: a faluba hetente kétszer jár egy tejeskocsi, aminek tudjuk a székesfehérvári és a szomszéd falvakbeli megállóinak időpontjait is, így ha a helyiről le is késnénk, úton-útfélen még összehozhatjuk. Fix pontunk pedig a szombati termelői piacon ugyanez az autó, illetve a városi piacon a tejautomata.
Ez csak a mi példánk volt arra, hogy hogyan indultunk a szelektáló, de a mennyiséget nem csökkenő háztartástól a hulladékmentes felé – és persze még mindig messze vagyunk a céltól.
A szelektív szemetesünk egy nagy kartondoboz a mosogató alatt, ebbe dobjuk a műanyaghulladékot. Mellette van egy műanyag vödör a komposztnak, a papírt két helyen gyűjtjük: a nappaliban egy polcon a bekerülő szórólapokat, újságpapírt, gyerekrajzokat és egyéb használt papírt, a kályha mellett egy dobozban pedig azokat a kisebb papírokat, amik nem alkalmasak papírgyűjtésre, viszont gyűjtósnak elhasználhatók. Az üveget egy merevebb falú bevásárlótáskába teszem a konyhában, és van még külön kisebb dobozunk az elektronikai és a veszélyes hulladéknak is (fénycsövek, elemek). Fémhulladékunk általában konzervdoboz formájában keletkezik, ezeket azonban el tudjuk használni a háztartásban festéshez vagy apró dolgok tárolásához.
Ma a műanyagos dobozt borítottam ki és néztem át, hogy pontosan milyen hulladékot is termelünk. Kéthetente viszik el külön a szelektíven gyűjtött hulladékot, ezalatt az idő alatt egy nagy szemeteszsáknak nagyjából a harmada-negyede telik meg. Nézzük, mit találtam:
A legtöbb most a csokoládés, kekszes, édességes fóliacsomagolás volt. Hozzá kell tennem, hogy különleges két hetünk volt, a nagyfiam nagyon csokis szülinapi tortájába fogyott ennyi csoki. Ezzel együa stt utána kell néznem, hol kapható csomagolás nélkül csokoládé, van is egy tippem, meg fogom kérdezni a székesfehérvári csokiboltot. Egészségesebb alternatívát tudok: a piacon van kimérős árus, ahol különféle magvakat lehet kapni saját edénybe, akár csokibevonatosakat is.
Második helyezett a házhoz rendelt ebéd dobozának a teteje. Az alját elhasználom palántázáshoz, több évig is, de a tetőt nem tudtam mire befogni. Ez is különleges alkalom, betegség miatt rendeltünk, alternatíva nyilván a házi főzés. A napi rutin ez, tehát ez a hulladék az általános gyakorlatban kiküszöbölve.
Harmadik az általam „noname fóliák” kategóriába sorolt csomagolások. Kisebb-nagyobb, szakadt vagy ép, de felbontott tasakok, amiket képtelen vagyok felismerni, és gőzöm sincs, hogyan kerültek a háztartásba. Darabszámra számoltam, nem térfogatra, ezért van ilyen – negatív értelemben vett – előkelő helyezésük, egyébként viszonylag kicsik. Jobban fogok figyelni vásárláskor, hogy hol kerülnek be ezek a házunkba?
Amik rendszeresen, bár kismértékben bekerülnek, de kiküszöbölhetők: száraztészta zacskója – eddig annyit tudtam tenni, hogy a legnagyobb kiszerelést vettem. Most eszembe jutott, hogy az egyik hipermarketben talán kapható kimérve is! Utána fogok nézni. Ugyaneza helyzet a popcorn és néhány rágcsálnivaló esetében. Zsemlemorzsát készíthetek itthon is – szoktam is rendszeresen, valahogy mégis becsúszott egy zacskó. Porcukorból legutóbb már kaptam papírdobozos kiszerelésűt, a tejfölt pedig kapni kimérve a piacon.
Ami valóban kihívást jelent: a wc papír fóliája – erre szintén a legnagyobb kiszerelés vásárlása a válaszom. Láttam már óriástekercses, papírba csomagolt verziót is a neten, de a környékünkön még nem. Mélyhűtött zöldségek – sok mindent termelek magam, és csak akkor vásárolok ilyet, ha a sajátom már kifogyott, de a brokkoli például kivétel. Sajnos frissen is fóliába csomagolják. És egyes tisztítószerek. Sok mindent lecseréltem már, de még nem mindenből találtam meg a tökéleteset, illetve van, amiből egyszerűen kevés fogy, és most került ki a kiürült, régi flakon. Ezekről és az alternatívákról biztosan lesz egy külön posztom, amihez még némi kísérletezésre is szükség lesz a házi boszorkánykonyhámban.
Nektek mi teszi ki a legnagyobb mennyiséget a szemetesetekben? Csatlakozzatok ti is a #műanyagböjt kampányhoz, és csökkentsük együtt a hulladékunk mennyiségét!
A hulladékmentes háztartás felé vezető úton a család egész életmódja átalakul. Nekem természetes az, ahogyan mi élünk, a kívülállóknak sokszor furcsa vagy éppen újdonság. A legszembetűnőbb ez akkor, amikor a boltban a vászonszatyromon vagy a kávézóban a saját poharamon csodálkoznak. Ezek a reakciók szerencsére egyre ritkábbak, emellett pedig nekünk is van még hová fejlődni. Nézzük meg, mik azok az apró, mindennapi hulladékmentes lépések, amik már fel se tűnnek.
Hulladékmentes reggeli rutin
Ha végigmegyek egy napomon, mivel kezdem? Csörög a vekker, felkelek az ágyból, kidörzsölöm a szememből az álmot. Hát, ehhez semmilyen eszköz nem kell, hulladék csak a be nem fejezett álmom. Nézzük tovább. Kitámolygok a fürdőszobába, fogat mosok. A fogkefém fából készült, a fogkrémem üveges csomagolású natúr termék, de saját magam is készítettem már. Zuhany, arcmosás, arctisztítás: házi készítésű szappant használok, anyukám készíti és a kishibás darabokat csomagolás nélkül hozom el tőle. Sminklemosáshoz sima élelmiszerboltban kapható szőlőmagolajat teszek egy mosható textilkorongra, ezzel törlöm át az arcom. Ugyanezt használom reggel is bőrtápláló krém helyett, ha szükségét érzem, akkor forró vizes, olajos lemosás után. Nekem jólesik, és úgy érzem, a szőlőmagolaj finoman ápolja a bőrőmet. Gyanítom, hogy az olaj nagy részét salátába fogjuk elhasználni, mert a fürdőszobában napi két csepp fogy, sminklemosáshoz négy is.
Kávé, tea, reggeli, tízórai
Átmegyek a konyhába, teát főzök: magamnak és a páromnak két nagy bögre zöld teát, a gyerekeknek gyümölcsteát. Egy nagy kannát használok, ha kiöntöttem a vizet a zöld teának, a maradékba megy a gyümölcstea. A közelünkben már két helyet is tudok, ahol kimérve csomagolás nélkül vásárolhatok szálas teát, amit otthon fém teatojásban forrázok le. Jön a reggeli: kenyér, péksütemény, tojás a piacról, mind a többször használatos szatyorban, dobozban beszerezve. Ha a falusi kisboltban veszünk péksüteményt, azt papírzacskóban kapjuk. Ezt eltesszük, hogy legközelebb is használhassuk, ha pedig már nem alkalmas rá, akkor a papírgyűjtésre váró kupacba kerül, vagy gyújtósnak a kályha mellé. Egyre többször jut eszükbe a már önállóan boltba elszaladó gyerekeimnek is saját zacskót vinni.
Felkelnek a gyerekek is, esznek, csomagolok mindenkinek. Nem egyszerű: van egy nagyétkű, húsevő kamasz, egy nagyon válogatós és egy mindenevő iskolás, melléjük egy vegetáriánus férj. Mindegyiküknek saját többször használatos műanyag doboza van – nagyon praktikus és tartós, remélem, az összes gyerek összes iskolás évére ki fognak tartani. A szendvicsekhez műanyagborítású textilszalvétát használunk. Vizet a saját kulacsukban visznek magukkal. A reggelihez textilszalvétát használunk – egyelőre elég kevés van itthon, de mára belejöttünk a használatba. Tipp: a barátnőm úgy csinálja, hogy külön saját mintás készlete van minden családtagnak, elegendő mennyiség ahhoz, hogy forogjon a készlet.
Így közlekedünk mi
A nagyfiam idéntől már dolgozni jár, a két kisebb helyben közlekedik biciklivel, vagy rollerrel. A férjem is kerékpározik, korán indul, hogy elkerülje a reggeli csúcsforgalmat. A délutáni különórák még alakulnak, remélem, sikerül megoldanunk tömegközlekedéssel. Ha muszáj autót használnunk, azt csakis úgy, hogy egy időben több tennivalót is elintézzünk, ezzel csökkentve az autózásunk környezetterhelését. A másik lehetőség, hogy viszünk vagy hozunk valakit magunkkal, telekocsiként használva az autónkat.
Mennyi hulladékmentes lehetőség, és ez még csak a reggel volt! A következő zero waste témájú bejegyzésben haladok tovább a napi teendőkben, jön a főzés, a vásárlás, néhány házimunka. Ha érdekel a folytatás, kövesd te is a blogot és környezettudatos közösségfejlesztő egyesületünk, a Zöldellő Egyesület oldalát!
A tegnap idézett cikk kapcsán leírom én is, hogyan kerültünk a székesfehérvári termelői piacra a barátnőmmel és egy standdal, ahol nem is árultunk semmit, csak információt, és azt is ingyen. Igazán jó üzlet, nem?
Kittivel mindkettőnknek szívügyünk a hulladékcsökkentés, és minél több embert szeretnénk meggyőzni ennek fontosságáról. Amellett, hogy a saját háztartásunkat mindketten igyekszünk ennek megfelelően átformálni, úgy gondoljuk, hogy ennél többet is kell tennünk. Nagyon sokat számít, ha mindenki a maga környezetében megteszi a saját kis lépéseit. Emellett mi abban is hiszünk, hogy a szemléletformálás kulcsfontosságú. Minket látva talán másokban is felmerülnek ötletek, amiket tudnának alkalmazni maguk körül, vagy legalább elgondolkoznak, de már az is jó, ha csak a szemük befogja a látványt és a fejükben elindul valami.
Néhány hete egyeztettünk a Jancsárkert piac vezetőjével a terveinkkel kapcsolatban. A piac szombatonként van nyitva, és helyi vagy környékbeli termelők élelmiszereit árulja. Van itt pék, hentesüzlet, finomabbnál finomabb kézműves sajtok, savanyúság, bor, tej és tejtermék, tojás, természetesen zöldség és gyümölcs, de kézműves termékekkel, például ékszerekkel is találkozni. Mi mindig úgy érkezünk, hogy az előre megtervezett vásárláshoz a kosarunkban lapulnak a vászonszatyrok, dobozok, üvegek – most már szinte soha nem kerül haza nejlonzacskó amiatt, hogy valamit elfelejtettünk. Most is hoztuk a saját vásárlásunkhoz szükséges eszközöket azzal a különbséggel, hogy most tettünk mellé mást is az itthoni készletből:
Először szépen elrendeztük a kapott standunkon az üres eszközöket, aztán felváltva bevásároltunk, az asztalon egyre jobban megtelő táskákkal, dobozokkal bemutatva, hogy mindent megvettünk, amire szükségünk van, mégsem lát senki felesleges műanyag csomagolást.
A kép előterében a szakirodalom: Bea Johnson Zero Waste otthon, valamint Tóth Andi: Dobd ki a szemetest! című könyve. Előbbi is jó ötletadó, Andi könyve viszont hangsúlyozottan magyarországi viszonyokra íródott, kézikönyv jellegű írás receptekkel és hasznos listákkal. Szívesen ajánlom, hamarosan várható a megjelenése e-bookban is.
Mellette a nagy ökotáskámban a heti zöldségmennyiség. A zöldségesnél egyszerűen a kezemből teszem a mérlegre, onnan egyenesen a táskába. Ha ez nehézséget okoz – például apróbb, sokdarabos árunál – akkor bevetem az egyik, még üres dobozomat a méréshez, és abból borítom a táskába, most is így vettem például gombát.
Jól láthatók a nagy kakaós csigák a vászonszatyromban, ebbe vásárolom a péksüteményt. Lehet a sós és édes pékárunak külön szatyrot alkalmazni, vagy létezik olyan is – Kitti ilyet használ – ami belül osztott. A kakaós csigák alatt van még rozskenyér a szatyorban, és mellette egy behúzózsinóros vászonzsákban fokhagymás kifli.
A tojást talán természetes, hogy mindenki papírdobozban veszi. Bár egy időben megjelentek az üzletekben a műanyag tojástartók, mostanában egyre kevesebbet látok belőlük. Ami miatt mégis kitettük az asztalra: arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy ezt is újra lehet használni, gyűjteni és visszavinni hétvégén az árushoz, örülni fog neki.
Mellette a kis zöld tetejű dobozkában csemege karaj van, ezt is csomagolás nélkül vettem az egyik hentespultnál. Kiválóan megfelel felvágott helyett vékonyra szeletelve, de főzelékfeltétnek vagy reggelihez sütve is finom.
A kedves macis dobozkában kávé van, itt a piacon ritkán kapni, de most volt kinn egy árus, akinél őrölt kávét is tudtunk venni, és ittunk is egy finom cappuccinot. Erre szolgáltak a kicsivel hátrébb látható szilikontetős kerámiapoharak. Ha előreláthatóan elviteles kávét szeretnénk inni valahol útközben, csak beteszünk egy ilyet a táskánkba.
A macis doboz melletti befőttesüvegbe savanyú káposztát vásároltam, sajnos itt csak ezt az egyféle savanyúságot tudtam kimérve venni, minden más zacskókban, kiporciózva várta a vevőket. Talán ha többen visznek saját edényt, ez is változik majd!
A kulacsok mindig nálunk vannak, most mutatóba vittük. A kávéspoharak előtt talán láthatók Kitti textilszalvétái, ők ilyeneket használnak, minden családtagnak külön mintával. Én egy készlet textilzsebkendőt vittem, amiket kiszolgált ingekből varrtam magunknak.
Hátul még látszik egy doboz, amibe a sajtot kértem, mögötte Kitti péksütis vászonszatyra és az én kosaram megpakolva almával. Ha végeztünk a vásárlással, az alma tetejére tehetem a könnyebb árukat, vállamra a vászonszatyor, kezembe az ökotáska, és mehetünk is.
Volt még egy fekete kartonból készített táblánk, amit a stand fölé akasztottunk néhány tippel, amiket itt tulajdonképpen le is írtam. Hogy milyen sikerünk lett, az egyelőre kérdéses. Azt gondolom, ez egy hosszútávú dolog. Ha változik a vásárlók szemlélete, talán követi a kereskedőké is. Én magam akkor leszek a legboldogabb, ha nem látom mindenhol a standokról lógó nejlonzacskótömböket, mert már nincs rá szükség.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Kép forrása: https://ecowarriorprincess.net/2018/12/5-simple-easy-tips-to-create-a-fuss-free-zero-waste-kitchen/
Legutóbbi hozzászólások